Az amerikai sajtóban nagy port vert fel dr. Roy Kerry esete, aki kelátterápiával kezelt egy ötéves autista kisfiút. Ababakar Tariq Nadama 2005-ben, a kezelés során meghalt. Az amerikai orvos ellen emberölés miatt emeltek vádat, ám 2008-ban megszüntették a pert. A CDC a vádiratban azt állította, hogy a fiú szintetikus aminosavat, nevezetesen dinátrium- EDTA-t (etilén-diamin-tetraacetát) kapott annak kalciumszármazéka helyett. Dr. Kerry ügyvédje, Al Lindsay tagadta, hogy a szer kiválasztása nem lett volna helyes, és hogy voltaképpen adminisztrációs tévedés történt volna, ami végül a kisfiú halálához vezetett. Lindsay érvelése szerint a fiú halálát agyi oxigénhiány okozta, és az nem az alkalmazott szer, hanem szívprobléma miatt lépett fel.
Kereszttűzben az alternatív gyógymódok
A kelátterápia – néhány más alternatív kezeléshez hasonlóan – nem teljesen veszélytelen. Mindazonáltal a média sokkal nagyobb hírverést kelt, ha valamely alternatív gyógymód alkalmazásának során történik valami baj, mint ha a hagyományos kezelés közben hal meg valaki, pedig ez utóbbi napjában százszor vagy még inkább ezerszer megesik.
A nyugati orvoslást művelő számtalan orvos, aki kritikusan nyilatkozik a kelátterápiáról, az autizmus kezelésekor rutinszerűen használ olyan gyógyszereket, mint a Risperdal vagy a Clonidine, bár e szerek biztonságosságát és hatékonyságát gyermekek esetében nem állapították meg, és ismert, lehetséges mellékhatásuk az elhalálozás. A „standard gyógyszeres kezelés” következtében bekövetkező halálesetek és káros mellékhatások azonban nem váltanak ki hatalmas sajtóvisszhangot és gyalázkodást – fejti ki a véleményét dr. Mercola, neves amerikai orvos és szakíró.
A kelátterápia hatóanyagai
Mind az EDTA, mind a kalcium-EDTA szintetikus aminosavak, amelyek a véráramban a nehézfémekhez és más ásványi anyagokhoz (ólom, vas, réz, kalcium stb.) kapcsolódnak, és akut, valamint krónikus nehézfém-mérgezés kezelésére használhatók. A szakemberek körében ugyanakkor megoszlanak a vélemények arról, hogy mindkettő vagy csak az egyik vegyi anyag alkalmazható vagy használandó a kelátterápia során.
Az említett eset kapcsán dr. Mary Jean Brown, a CDC atlantai székhelyű ólommérgezés-megelőzési osztályának vezetője úgy nyilatkozott, hogy a dinátrium-EDTA-t tilos kelátkezelésre használni, és az autista fiú halála a nem megfelelő szer választása miatt következett be. Tariq a szakember szerint azért halt meg, mert a véréből túl sok kalcium vonódott ki, ami a szívműködés leállását okozta. A megfelelő kelátterápiás hatóanyag – a kalcium-EDTA – nem vont volna ki kalciumot a kisfiú véréből, mondotta a doktornő. Ugyanakkor az Amerikai Orvostudomány-fejlesztési Kollégium (ACAM), amelynek dr. Kerry is tagja, egyértelműen ajánlja a Dinátrium-EDTA-t mint kelátterápiás hatóanyagot, és dr. Kerry tagadja, hogy összecserélte volna a szereket.
A legjobb választás az autizmus kezelésére?
Ezt a kérdést járja körül fejtegetésében dr. Mercola. Ő maga 14 éven keresztül alkalmazta a kelátterápiát a saját praxisában. Valójában nem ez klinikájának a fő profilja, ennek ellenére számtalan esetben látta, hogy a kelátkezelés segített jobbra fordítani az emberek egészségi állapotát. Ezenkívül higanymérgezéstől szenvedő páciensek százait kezelte, és társszerzőként részt vett egy klinikai higanymérgezés dokumentumainak összeállításában. Így van némi tapasztalata e téren, bár ő maga – dr. Klinghardttal együtt – más készítményt alkalmazott és mást is javasol, mint a fent említettek.
Az autizmus számos jellegzetessége feltűnő hasonlóságot mutat a higanymérgezés tüneteivel, különösen az immunrendszer diszfunkciói, a látászavarok és a motorikus/koordinációs hiányosságok tekintetében. Autista gyerekek kezelése során a higany és más nehézfémek eltávolítását szolgáló hatóanyagok alkalmazása jelentős javulást hozott sok esetben – olykor drámai fejlődést. Ami a terápia hatóanyagait illeti, dr. Mercola nem ajánlja a DMSA-t (dimerkapto-borostyánkősav), amit elsősorban higany kivonására használtak, helyette a DMPS-t (dimerkaptopropán-szulfonsav) javasolja.
Mi a DMSA, és dr. Mercola miért nem ajánlja?
A DMSA az FDA által engedélyezett gyógyszer: diszulfidok keveréke, amelyben az összes kénatom diszulfid kötésben van egy aminosav-molekulában. Ez képessé teszi a vizet a kelátok oldására, fokozva az ólom vizeleten keresztüli kiválasztódását.
Sok orvos használja autista gyerekek kezelésekor a DMSA-t a higany eltávolítására, sokkal kisebb adagban ugyan, mint az ólom kivezetésére – s úgy tűnik, számos gyerek profitál ebből a kezelésből. Ennek ellenére sok orvos-természetgyógyásznak aggályai vannak a DMSA használatával kapcsolatban, hiszen előfordultak a gyerekeknél olyan tünetek, mint rohamok, a tikkelő mozgás erősödése és a központi idegrendszeri funkciók veszélyeztetettsége. Felnőtteknél szklerózis multiplexet (SM) is megfigyeltek. Számolhatunk egyéb, a DMSA-val kapcsolatba hozható tünetekkel is, mint az ataxia (a végtagok mozgási zavara), görcsös rángatózások, kiütések és fertőzések, hányinger és szédülés, hasmenés és csökkent vizeletürítés, fejfájás, szenzomotorikus idegbántalom, ritmuszavar.
A helyes szerválasztás: DMPS
Az orvosi szakirodalom a DMPS-t részesíti előnyben a DMSA-val szemben, ha higany kivonásáról van szó, bár egyik hatóanyag sem tekinthető csodaszernek. A kelátkezelés csak az egyik az autista gyerekek gyógyítására alkalmazható eljárások közül. Ha e vegyi anyagok bármelyikét a gyerekek szervezetének megfelelő előkészítése nélkül használjuk, hatalmas károkat okozhatunk. E hatóanyagok alkalmazásának fő kérdése a mérgező voltuk. Meg kell hogy értsük: nem közvetlenül mérgeznek, hanem a toxicitásuk abból ered, hogy képesek kivezetni a nehézfémeket a szervezetből. Éppen a nehézfémek azok, amelyek a mellékhatásokat kiváltják. Ha nincs jól felkészítve a szervezet a nehézfém-kivezetésre, csak szövődményekre számíthatunk.
Sajnálatos módon a DMPS-t korábban rendszerint helytelenül használták, és ez még most is így van. Elsősorban azokra a jóindulatú orvosokra kell gondolnunk, akik akkor is alkalmazzák ezt a szert, ha a betegnek amalgámtömés van a fogában. A DMPS ugyanis annyira hatékony a higany eltávolításában, hogy ténylegesen kivonja a higanyt a fogtömésből, nem kis problémát okozva ezzel a pácienseknek. Ezért véli úgy dr. Mercola – dr. Klinhardttal egyetértésben –, hogy ha helyesen alkalmazzák, a DMPS sokkal biztonságosabb, mint a DMSA.
A szülők visszajelzéseinek fontossága
Az amerikai Autizmuskutató Intézet (Autism Research Institute) közzétett a honlapján egy listát, amely bemutatja az autizmus terápiájában alkalmazott különféle gyógyszeres kezelések, biomedikus/gyógyszermentes kezelések és speciális diéták eredményességét százalékos arányban. A lista adatait több mint 23 700, autista gyermeket nevelő szülőtől gyűjtötték össze.
A szülők visszajelzései alapján könnyűszerrel megállapítható, mi az, ami működik, és mi az, ami nem.
A biomedikus kezelések és a speciális diéták hatékonysága egyértelműen megelőzi a gyógyszeres kezelés eredményességét. A gyógyszerek kategóriában például a szülők 41%-a állította, hogy autista gyermekének állapota rosszabbodott az Adderall, 45%-nál a Ritalin és 47%-nál az amfetaminok alkalmazása következtében. Az antibiotikumoknál, amelyeket szintén előszeretettel alkalmaznak autista gyerekek esetében, a szülők 57%-a szerint semmilyen hatás nem mutatkozott, s mindössze 12%-uk számolt be a gyermek állapotának javulásáról.
A biomedikus kezeléseknél viszont a szülők 41%-a látott fejlődést az A-vitamin szedésének következtében, a gyermekek 50%-a jobban érezte magát a csukamájolaj fogyasztásának, míg 56%-uk az emésztő enzimeknek köszönhetően. És 76%-uk (!) látott fejlődést gyermekénél a detoxikáló kelátterápia eredményeképpen. Érdekes módon – az előírt táplálkozás fajtájától függetlenül – a diéták a gyerekek felénél javulást hoztak.
(Forrás: Charges Dropped Against Doctor in Case of Autistic Boy's Death, angolból fordította: Mészáros Csilla)