Az orvosnak kötelessége az oltás előtt a beoltandó személyt vagy a szülői felügyeletre jogosult személyt – rendszerint mindkét szülőt – az adott betegségről és az oltásról felvilágosítani. Ez a felvilágosítás magába foglalja:
• a kivédendő betegségről való információt,
• a betegség kezelési lehetőségeit,
• az oltás hatékonyságát,
• az oltóanyag jellegét,
• az oltás véghezvitelét,
• a várható védelem időtartamát,
• az emlékeztető oltások szükségességét,
• az oltás utáni viselkedést,
• az oltások ellenjavallatait,
• a lehetséges mellékhatásokat és szövődményeket.
A mai egyértelmű joggyakorlat értelmében az orvosnak »minden beavatkozásra jellemző kockázatot fel kell fednie«, még akkor is, ha ezek nagyon ritkán fordulnak elő. Nem szükséges a lehetséges kockázatok pontos, orvosi leírása.
Az orvosokkal szembeni kártérítési perek száma a nem megfelelő felvilágosítás miatt 6.000-10.000-re becsülik évente. Néhány évvel ezelőtt például elítéltek egy orvosnőt, mert nem tájékoztatott egy olyan kockázatról, aminek a valószínűsége 1:15,5 millió – egy gyermek megfertőzött egy környezetében élő ismerőst gyermekbénulás elleni oltóvírussal, és ezáltal az ismerős megbetegedett (Mühlendahl 1996).
A felvilágosításnak »érthetőnek« kell lennie. Történhet írásos formában is, de az oltás előtt lehetőséget kell biztosítani annak megbeszélésére is. A Szövetségi Törvényszék 2000. 02. 15-én egy mintaperben (VI ZR 48/99) eldöntötte, hogy az oltások esetében elegendő egy tájékoztató füzetecske átadása, mint felvilágosítás. A szülők beleegyező aláírása vagy egy részletes orvos-beteg-beszélgetés a rutin oltásoknál nem szükséges, ugyanígy nem szükséges, hogy mindkét szülő jelen legyen.
A fiatalkorúak saját maguk is beleegyezhetnek az oltásba, amennyiben rendelkeznek a szükséges belátás képességével; ez általában tizenhat éves kortól adott. Amennyiben az oltást jogerős beleegyezés nélkül adják be, a beavatkozás jogellenes, aminek következtében az oltást végző orvosnak az esetlegesen bekövetkezendő oltási károk esetében kártérítést és fájdalompénzt kell fizetnie. Egyértelmű »nem« esetén a jogászok azt javasolják az orvosnak, hogy ismételje meg az oltás hasznosságáról szóló felvilágosítást, és ezt dokumentálja a betegkartonon.
*Magyarországon a kötelező és ajánlott védőoltások előtti tájékoztatásra speciális szabályozás nincs, az EÜ törvény 3., 13. és 14. paragrafusai vonatkoznak ide. A hozzájárulást az EÜ törvény 3., 15-16-17. paragrafusai érintik.
Egy németországi per során elítéltek egy nőgyógyászt, mivel egy terhesség során rubeola fertőzés miatt elvetélt a magzat, és az orvos nem ment el egészen a „vitáig” az anyával arról, hogy még a terhesség előtt végezzék el a beoltást (Zinke 1997).
Ez a példa is azt mutatja, hogy a joggyakorlat tendenciája az, hogy az oltásokkal kapcsolatban kritikusabb orvosokra és szülőkre nyomást gyakoroljon. Egy részletes cikkben az orvos oltások előtti felvilágosítási kötelezettségéről G. H. Schlund, a legfelsőbb bíróság elnök bírója megjegyzi, hogy a »szülők könnyelmű vonakodása az oltásoktól egyidejűleg a gyermek akut veszélyeztetését jelenti… és a szülői gondviselés egyfajta bántalmazási eleme« és bírósági kényszerintézkedésekhez vezethet (Schlund 1999).
Az elvégzett oltást az oltási könyvben kell dokumentálni – az oltóanyag megnevezését és azonosító számát (charge) is fel kell tüntetni. Ez megkönnyítheti a nyomozást, ha bizonyos oltóanyagok hatékonyságával vagy biztonságával kapcsolatban kérdések merülnek fel, és fontos az oltási kár elismerésének kérvényezénél. |