Deszenzibilálás vagy specifikus immuntolerancia Myelin bázikus protein (MBP)
Leírás: Sertés-vagy szarvasmarha-agyból kivont fehérje, amit ismételt adagokban a bőr alá fecskendeznek.
Magyarázat: A MBP a myelinnek az a fehérje-összetevője, amelyik hatékony az EAE (kísérleti allergiás agy-gerincvelőgyulladás) létrehozásában, kísérleti állatokon. A MBP ismételt nagy adagjai kivédhetik, vagy elnyomhatják az EAE kifejlődését ilyen állatokban.
Értékelés: A SM MBP-vel való kezelésével több nem kontrollált kipróbálást végeztek. Eddig a legtöbb alapos kipróbálásban a betegek egy csoportja a sertés MBP nagy emelkedő adagjának naponkénti injekcióját kapta egy kétéves időszakon keresztül. Mégis új exacerbációkat és folyamatos progressziót figyeltek meg legtöbb betegben. Nyolc progresszív SM-es betegből kettő a javulásnak olyan mértékét mutatta, amit nem vártak, felvetvén azt lehetőséget, hogy a SM-es betegek egy részhalmazának haszna lehet az MBP-ből.
Kockázatok/Költségek: a mellékhatások magukban foglalják a betegek aktuális immunizálását az injekciós eljárás által, amit a helyi késői túlérzékenység mutat az injekció helyén; az idegrendszeri panaszok és tünetek időleges rosszabbodása is előfordult néhány injekció után egyes betegekben. Jelenleg úgy kell megítélnünk, hogy a kockázatok többet nyomnak a latba, mint a korlátozott lehetséges haszon. A költségek magasak.
Következtetés: Az eddig végzett kipróbálások alapján ezt a kezelést nem kell hatásosnak tekintenünk.
A Bizottság véleménye szerint ezt a terápiát megfelelően ellenőrizték és kimutatták róla, hogy nincs értéke. Használata szignifikáns kockázatot hordoz.
Deszenzibilálás vagy specifikus immuntolerancia Orális myelin
Leírás: Szarvasmarha myelin vagy rekombináns (művileg öszeállított) myelin).
Magyarázat: Az immuntolerancia előidézésének klasszikus módszere a releváns (idevágó) antigének szájon át történő alkalmazása révén történik. Ezt a megközelítést hatékonynak találták sok kísérleti autoimmun állapotban, beleértve az EAE-t.
Értékelés: Egy kis kettősvak tanlmányban az Egyesült Államokban 30 relapszusos-remittáló SM-es beteg naponként kapott borjú-myelint vagy kontroll protein fehérje kapszulákat. Toxicitást, vagy mellékhatásokat nem jegyeztek fel. A myelin bázikus fehérjével (MBP) reagáló T-limfociták száma csökkent a myelin-kezelt csoportokban és ezekben a betegekben a relapszusok gyakoriságának csökkenésére irányuló trendet (tendenciát) észleltek. Az orális myelin nagy, kettős-vak, placebo kontrollált kipróbálása, belevonva megközelítőleg 500 beteget most van folyamatban számos Északamerikai centrumban.
Kockázatok/Költségek: A kockázatok, ha vannak, jelenleg nem ismertek. A költségeket alacsonyra becsülik.
Következtetés: A SM kezelésének ezen új modelljéről következtetést nem vonhatunk le, amíg a multicentrikus kipróbálás eredményei nem elérhetők.
A Bizottság véleménye szerint ennek a terápiának a magyarázata hihető, hatékonyságra és biztonságra nézve nem ellenőrizték jelenleg.
Deszenzibilálás vagy specifikus immuntolerancia T-sejt vakcináció
Leírás: SM-es betegek T-limfocita klónjaira reagáló kiválasztott myelin bázikus fehérjét (MBP)-t aktiválnak és besugároznak, hogy képtelenné tegyék ezeket a szaporodásra. Ezeket a klónokat azután vakcinaként szubkután injekciókban adják ugyanazoknak a betegeknek, akikből vették ezeket.
Magyarázat: Kimutatták, hogy az inaktivált MBP-reaktív T-sejtekkel történő vakcinálás kimeríti az MBP reaktív sejteket EAE-ben és ez az eljárás hatásosan alkalmazható az EAE kezelésére vagy kivédésére.
Értékelés: Egy előzetes próbában Belgiumban (Lancet,1995;346:887-888) nyolc vakcinált és nyolc kontroll beteget írtak le. A MRI képezés az agyi léziók stabilizációját mutatta egyes vakcinált betegekben, összehasonlítva a léziók számában történt növekedéssel a megfelelő kontrollokban. Klinikailag volt valamelyes utalás arra, hogy a betegség stabilitása és a betegség aktivitása a vakcinált betegekben kapcsolatban volt a keringő MBPreaktív T-limfociták megfelelő eltűnésével és újbóli megjelenésével.
Kockázatok/Költségek: Kockázatok, ha vannak, ismeretlenek jelenleg. Az eljárás igen költséges.
Következtetés: A SM-kezelés ezen új módjáról következtetést nem vonhatunk le, amíg a helyesen kontrollált próbák eredményei nem hozzáférhetők a betegek nagyobb számában. Bár a MBP-ről némelyek azt gyanítják, hogy ez a felelős antigén SM-ben, ezt nem állapították meg.
A Bizottság véleménye szerint ennek a terápiának a magyarázata hihető, de a hatékonyságra és biztonságra nézve még nem ellenőrizték megfelelően jelenleg.
Deszenzibilálás vagy specifikus immuntolerancia Peptid terápia (T-sejt receptor peptid terápia)
Leírás: Egy aminósav-lánc (peptid) amelyik hasonló a myelin bázikus proteinkben lévő azon fragmentumhoz (töredékhez) amelyik felismeri a T-limfocitákat. Ezt a peptidet szintetizálni lehet és a bőrbe vagy a bőr alá lehet fecskendezni.
Magyarázat: Az Oregon Egyetemi kutatói kimutatták, hogy a T-sejt receptor peptid (TCR peptid) ismételt injekciói kivédhetik és kezelhetik az EAE immun-mediált betegséget patkányokban és egerekben. A betegség-folyamat nyilvánvalóan beindítja a szabályozási folyamatot a TCR ellen, amit fokozni lehet hozzáadott injekciókkal. Az így kezelt állatokról azt írták le, hogy mintha gyorsabban javulnának. Az injekciók nyilvánvalóan a betegséget létrehozó T-sejtek ellen irányuló szabályozó fehérvérsejteket és antitesteket gerjesztik.
Értékelés: Több klinikai tanulmányt közöltek az Oregon és a San Diego Egyetem kutatói. Nagyobb léptékű próbákat terveznek. 1991 elején 10 SM-es beteg önként vállalkozott arra, hogy peptid-injekciókat kapjon, hogy annak biztonságát ellenőrizzék. Ha jól tűrik, várjuk, hogy kezelési próbák fogják követni.
Kockázatok/Költségek: A TCR-peptidre vonatkozóan nincs kereskedelmi forrás. Kockázatok, ha vannak, jelenleg ismeretlenek.
Következtetés: A SM kezelés ezen új módjának eredményességéről következtetést nem vonhatunk le, amíg a formális kezelési próbák eredményei nem hozzáférhetők.
A Bizottság véleménye szerint ennek a terápiának a magyarázata hihető, de megfelelően nem ellenőriztk sem biztonságra, sem hatékonyságra.
Deszenzibilálás vagy specifikus immuntolerancia Kopolimer l (kopaxon)
Leírás: A Cop-l négy aminosav szintetikus lánca, az MBP molekula analogonja (hasonmása), amelyik nem idéz elő EAE-t, ha állatokba vagy emberekbe injiciálják; ez megvédi az állatokat EAE-vel szemben. Ismételt adagban szubkután adják.
Magyarázat: Az MBP EAE-t okoz és régóta gyanították, hogy ez az SM-antigén, de megfelelő bizonyíték nélkül. Az MBP valószinüleg a posztinfekciós encephalomyelitisben fertőző betegség után jelentkező agy-gerincvelőgyulladásban az agyban lezajló allergiás reakcióért felelős antigén. (l. Immunrendszer és Sclerosis multiplex fejezet). Az MBP ismételt injekciói kockázatosak és kimutatták, hogy hatástalanok az SM kezelésében. A Cop-1-et azért próbálták ki, mivel az meg tudja védeni az állatokat az EAE-vel szemben, abban a reményben, hogy ez meg tudja állítani az SM progresszióját is.
Értékelés: A korai nemkontrollált tanulmányok pozitivak voltak. Újabban egy kontrollált kísérletben 25 beteg kapott Cop-1-et naponta és összehasonlították 23 beteggel, akik placébó-injekciókat kaptak naponta. 62 exacerbáció volt a placébó-csoportban és csupán 16 a Cop-l csoportban. Az enyhén rokkant beteek 0.5 DSS egységet rosszabbodtak két év alatt ha Cop-l-et kaptak és l.2 Dss-t ugyancsak két év alatt a placébó-csoportban. Valamelyes nehézség volt kettős-vak feltételeket teremteni, mivel a Cop-l viszketést, fájdalmat és a kar vörösségét, okozta az injekciók helyén a legtöbb betegben.
A Cop-l-nek a progresszív SM-re gyakorolt hatására folytatott egy későbbi tanulmányban 53 beteget kezeltek Cop-l-el és egy másik 53-at placébóval; a tanulmányt az Egyesült Államok két különböző orvosi centrumában végezték. A 24 hónap végén nem volt szignifikáns különbség a két csoportban, tekintettel a rokkantsági mérésstabilítására, a járásban bekövetkezett rossabbodásban, vagy az igazolt progresszióban.
1995-ben közölték a legnagyobb Cop-1-el végzett multicentrikus tanulmány eredményeit. Ezt a tanulmányt 11 orvosi centrumban végezték, 251 résztvevő beteggel, két éves időtartamon át. A betegek fele Cop-1-et injiciált szubkután naponta és másik fele placebót injiciált. Két éves tanulmányban 29%-al kevesebb SM-es exacerbáció volt a Cop-1-el kezelt csoportban. Nem volt statisztikailag szignifikáns különbség azon betegek számában, akiknek a rokkantsága 1 teljes EDSS ponttal rosszabbodott, de szignifikánsan kevesebb beteg volt a Cop-1 csoportban, akiknek a rokkantsága 0.5 ponttal rosszabbodott. Csupán korlátozott számú MRI-kép monitorozást végeztek a kísérlet alatt, és ezeket az eredményeket még nem közölték.
Kockázatok/Költségek: A költségeket magasra becsülik, ha a gyógyszer elérhető. A kockázatok csekélyek valamennyi próbában; karfájdalmak az injekciók helyén; alkalmi általános alergiás (anafilaxiás) reakciók; szorongás, kipirulás, szédülés és nehézlégzés - amelyek az injekció után 5-15 perc alatt megszűnnek.
Következtetés: Több tanulmány most az exacerbációs rátában szignifikáns csökkenést mutatott, beleértve a legújabb és legnagyobb kontrollált kísérlet. Annak kiderítése, hogy még a felhalmozódó előrehaladó rokkantság rátájának csökkentésének is van egy kis hatása szívesen fogadott tájékoztatás, de megerősítésétésre szorul.
A Bizottság véleménye szerint ennek a terápiának a magyarázata hihető. Sok bizonyíték szól jelenleg amellett, hogy a Cop-1 csökkenti az exacerbációs rátát. Azok a friss leletek, hogy a gyógyszer lassítja a rokkantság progresszióját, megerősítést igényelnek a vegyülettel végzett sokkal kiterjedtebb tapasztalat révén.