• Az oltást el kell halasztani, ha a beoltandó személy nem egészséges, vagy fertőző betegséggel került kapcsolatba (inkubációs idő). Heveny megbetegedések után legalább két hétnek kell eltelnie.
• Egy tervezett műtét előtt elölt (inaktivált) oltóanyagokat legalább egy héttel előtte, élő oltóanyagokat legalább két héttől előtte ne adjanak be. Egy műtét után is legalább két hetet kellene várni az oltással. Ennél a biztonsági intézkedésnél elsősorban az a fontos, hogy az oltási reakciókat ne keverjük össze a műtéti szövődményekkel.
• A nem sürgősnek ítélt oltásokat a várandósság alatt, az élő oltóanyagokat a szoptatás ideje alatt is kerüljük.
• Egy veleszületett vagy szerzett immunhiány esetén az oltási kérdéseket egy immunológus szakorvossal kell megvitatni. Ilyen esetekben rendszerint tiltottak az élő oltóanyagok.
• Ismert allergiák esetén az oltás alkotórészei ellen (pl. antibiotikum, tyúkfehérje, formaldehid vagy thiomersal) más oltóanyagokra kell áttérni vagy az oltásról le kell mondani.
• A koraszülötteket nem a tényleges születési idejük szerint, hanem a számított (tervezett) születési időpont szerint kell beoltani.
• Amennyiben az oltás után erősebb oltási reakciók jelentkeznek, akkor az oltást az incidens lehetséges tisztázásáig nem szabad megismételni.
Minden oltást el lehet halasztani, amitől az előtte beadott oltások nem válnak »érvénytelenné«. »Minden oltás számít«! *Magyarországon az ellenjavallatokat az oltásokról szóló Módszertani levél aktuális különszáma tartalmazza, mely az ÁNTSZ/OEK honlapján megtekinthető.