A védőoltási programok eredményességében alapvető szerepet játszik, hogy a szülők mit gondolnak a vakcinákról, illetve milyen aggodalmak élnek bennük ezzel kapcsolatban. A védőoltás elutasításában szerepet játszó tényezők elemzését célozta az az amerikai felmérés is, melynek eredményeit a Pediatrics című lap márciusi száma közölte. Ebben több mint 2500 olyan szülőt kerestek meg, akik 17 évesnél fiatalabb gyereke(ke)t neveltek. A megkérdezettek 62 százaléka vállalta a részvételt.

Kiderült, hogy a szülők 11,5 százaláka, azaz nagyjából minden kilencedik szülő utasított már vissza olyan védőoltást, melyet a gyermekorvos – a gyerek és a család körülményeinek figyelembevételével – egyébként javasolt volna. A visszautasított lehetőségek között a HPV elleni oltás éppúgy szerepelt, mint a kanyaróval, mumpsszal és rubeolával szemben egyaránt védelmet nyújtó kombinált MMR vakcina vagy a bárányhimlő elleni oltás.

A megkérdezettek 54 százaléka a mellékhatásokat jelölte meg a vonakodás fő okaként, melyekről túlnyomó többségük a sajtóból értesült; ilyen irányú személyes tapasztalata csak igen keveseknek volt akár a maga életéből, akár az ismeretségi körből.

A szülők nagyjából fele úgy véli, hogy az újabb vakcinák kevésbé biztonságosak, mint a régiek, éppen ezért az idegenkedés is az újabb védőoltásokkal szemben a legerősebb, noha az ellenőrzési folyamat szigorúsága valójában mit sem enyhült az utóbbi években.

A válaszadók kevesebb, mint egyharmada határozottan kiáll amellett, hogy a szülőknek meg kell adni a jogot, hogy bármely védőoltást visszautasítsanak, ha úgy látják helyesnek. Ezzel kapcsolatban nem szabad azonban elfelejteni, hogy ha az egyén döntési szabadsága és a tágabb közösség érdeke ütközik egymással, akkor nem kétséges, hogy az utóbbit illeti az abszolút prioritás. Ennek legjobb példája pedig éppen a járványok megelőzése, ahol az egyéni szabadságnak csak egy bizonyos pontig lehet helye.

Úgy tűnik, hogy az elmúlt több mint egy évtized sem volt elegendő arra, hogy a szakemberek eloszlassák azt a félelmet, melyet Andrew Wakefield tanulmánya keltett azzal kapcsolatban, hogy az MMR oltás autizmust okoz, hiszen az azóta született számtalan tudományos cáfolat ellenére a megkérdezett szülők egynegyede továbbra is hisz az összefüggés létezésében.

Végül minden tizedik szülő (a megkérdezettek 11 százaléka) azt tartja, hogy szükségtelen olyan betegségek ellen oltani a gyerekeket, melyek már nem is léteznek, vagy ha mégis előfordulnak szórványos esetek, akkor azok szinte mindig enyhe lefolyásúak. Talán felesleges is magyarázni, mennyire hamis ez a biztonságérzet olyan fertőző betegségek esetében, melyek éppen a védőoltási programok nyomán tűntek el a térképről, és melyekről újabb és újabb járványok bizonyítják, hogy védőoltások hiányában könnyen felbukkanhatnak ismét – gondoljunk csak a néhány évvel ezelőtti ausztriai kanyarójárványra vagy a New York és New Jersey környékén jelenleg is zajló mumpszjárványra.

Az okok sorra vételét követően a szakemberek hangsúlyozzák, hogy a szülők által említett aggodalmakat számtalan, szakmailag megbízható forrás cáfolja, fontos azonban, hogy ezek el is jussanak az érintettekhez, hiszen az interneten mindenre és annak ellenkezőjére is bőségesen találhatók adatok, nem mindegy hát, hogy szakmailag mennyire helytálló az a forrás, melyből tájékozódunk.

A helyzet azonban szerencsére nem olyan reménytelen (legalábbis az amerikai felmérés szerint), mint ahogyan első pillanatban látszik, hiszen az is kiderült, hogy a szülők 90 százaléka pontosan tisztában van azzal, hogy a járványok megelőzésének leghatásosabb eszköze a védőoltás, és csaknem ugyanennyien vannak azok, akik általánosságban megbíznak abban, amit gyerekorvosuk helyesnek gondol a védőoltásokkal kapcsolatban.