A háttérinformációkat persze sohasem tudjuk meg, és a folyamatosan ismétlődő "hírekben" már kezdünk mi is elbizonytalanodni, vajon tényleg veszélyes-e a vírus, hiszen megint bemondta a híradó, a rádió, hogy terjed, nagyon fertőző stb. Vajon láthatunk-e tisztán?

Beteg? H1N1 almát!

Egyik kedvenc filmem – a sok közül – Stanley Kubrick amerikai rendező 1964-ben forgatott, rövid címváltozatban csak Dr. Strangelove néven emlegetett alkotása (a kicsit bővebb, teljes címváltozatában pedig: Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni; avagy angol eredetiben: Dr. Strangelove or: How I Learned to Stop Worrying and Love the Bomb), a kiváló Peter Sellersszel a főszerepben. „Egy amerikai légitámaszpont vezetője betegesen rögeszmés: azt hiszi, a kommunisták Amerika elpusztítására készülnek, ezért útnak indítja bombázóit a Szovjetunió ellen.

Az amerikai elnök – tudomást szerezve az őrült tábornok szörnyű tettéről – azonnal felveszi a kapcsolatot az oroszokkal, akik elárulják, hogy szinte semmit sem tehetnek: ha országukat bármilyen támadás éri, egy leállíthatatlan automatika azonnal atomcsapást intéz az Egyesült Államokra” – írja ismertetőjében a Port.hu, amelyik még hozzáteszi: „A film akkor készült, amikor a világnak először kellett komolyan szembenéznie egy atomháború lehetőségével – a kubai rakétaválság, a Kennedy-gyilkosság és a vietnámi háború kezdetének kora ez. Kubrick kíméletlen szatírája nemcsak szellemisége és háborúellenes üzenete miatt örökérvényű, hanem technikai újításai, képi világa révén is. Talán a legjellemzőbb példa a film hatására, hogy amikor Ronald Reagan első elnöki napját töltötte a Fehér Házban, megkérdezte kísérőitől, miért nem mutatják meg neki a stratégiai tanácskozótermet, ahonnan a nemzetközi hadviselés irányítható. A személyzet zavarba jött, ugyanis ez a terem csak Kubrick filmjében létezett, a valóságban nem – de a rendező annyira tökéletesen és hatásosan ábrázolta a filmben, hogy Reagan valóságosnak gondolta, mint ahogy bizonyára sokan mások is.”

Nem tudom, vajon mit szólnának hozzá manapság Ronald Reagan tanácsadói (akik sokszor kerültek igen kínos helyzetbe az elnök hasonló megnyilvánulásai miatt… Reagan pedig éppen ezért rendszeresen gúny tárgyává vált…), vagy mit szólna hozzá maga dr. Strangelove, személyesen, de nagyjából kimeríti már az őrület – és sok tekintetben talán az őrültség – fogalmát (is), hogy mi folyik manapság H1N1-fronton Magyarországon, de a nagyvilágban is. A globális pánikkeltés tökéletesen bevált. És működött! Biztosan nagyon sokan vannak ma már olyanok, akik a filmbéli eszelős tábornok mintájára ugyancsak elképesztő kényszerképzetekkel vértezik fel magukat…

Eljutottunk arra a szintre, hogy gondolkodás és megfontolás nélkül mondanak ki pro és kontra hülyeségeket az emberek – orvosokkal, gyógyszerészekkel, szakemberekkel az élen– a H1N1 vírusával kapcsolatban. Elhunyt például egy idős férfi, aki évek óta küzdött a rákkal, tragikus eset, minden együttérzésem a családé. Aztán este bekapcsolom a tévét – sajnos, épp nem Kubrick-filmet adtak –, szinte csak amolyan háttér-televíziózásként a vacsora, a frissen szendergésbe, mély álomba merült kocsonya mellé, nézem a híreket, és bemondják nekem, hogy ő az újinfluenza ikszedik, avagy negyvennyolcadik halálos áldozata, mert a boncolás során kimutatták szervezetében a H1N1 vírusát. Megáll az emberi ész, és egy helyben toporog! Nem, nem, nem és nem, kérem tisztelettel, ő a rák sokezredik áldozata…

Ott tartunk, hogy ha holnap elüt, elgázol valakit egy autó – benne lesz a baleseti krónikában –, és a boncolás során kimutatják szervezetében a H1N1 vírusát, róla sem azt mondják majd a hírekben, hogy rontja az amúgy is siralmas baleseti statisztikát, hanem azt, hogy ő az újinfluenza negyvenkilencedik áldozata. Mintha az, hogy egy ittas sofőr – mit neki zéró tolerancia, mit neki sebességkorlátozás, mit neki piros lámpa, mit zebra, illetve gyalogátkelő, mit neki kötelező elsőbbségadás, és mit neki egyirányú utca – halálra gázolta, mellékes körülmény volna ebben a történetben.

A káoszról tanúskodik a Századvég és a Forsense közvélemény-kutató intézetek közös felmérése is, amelyik megállapította, hogy az új típusú influenzával kapcsolatos hírek, események uralják napjainkban a magyar közbeszédet. És ezzel egyidejűleg pedig a politikához közvetlenül köthető események aránya jelentősen csökkent. Az eredményeket múlt pénteken hozták nyilvánosságra, az elemzők pedig kimutatták, hogy az ezer ember megkérdezésén alapuló kutatás szerint a spontán említések ötven százaléka a H1N1 vírushoz volt kapcsolható; és mint közölték, több évre visszatekintve is igen ritka, hogy egy kérdés ennyire uralja a közvéleményt leginkább foglalkoztató események listáját. A felmérés eredményeit ismertetve a Magyar Távirati Iroda jelentésében hangsúlyozta: a téma fókuszba kerülését az is jelzi, hogy szeptemberben még a válaszoknak csak három százaléka, októberben már tíz százaléka volt az új típusú influenzával kapcsolatos említés. Nagyjából ennyit érdemes kiemelni a jelentésből…

Jut eszembe: mit tenne ilyen helyzetben dr. Strangelove? Gondolom, meglovagolná kedvenc atombombáját, amelyet a film végére már sikerült megszeretnie (vagy meglovagolna egy hatalmas méretű orvosi, vakcinás fecskendőt…), s ahogy az egyik jelentben, no meg persze a filmplakáton is láthatjuk, messzire repülne a hátán… S habár Stanley Kubricknál erre már nem találunk utalást, talán vastag kubai szivarra gyújtana (Fidel ajánlásával…), és – az általa választott közlekedési eszköz gyorsaságának előnyeit kihasználva – gyorsan fel is venné a védőoltást. Amint teheti. Ha pedig betegnek érezné magát, beleharapna egy almába, ahogy a címben idézett, cseppet sem enyhén faviccszerű szójáték is tanácsolja.

Csak bízhatunk benne, hogy a védőoltás az emberi őrültségekkel szemben is megvéd…

(Forrás: magyarszo.com - Nemzeti Hírháló)