Hallják? Vagy nem? Nemzetközi gyorsvonat sebességével dübörög felénk a H1N1 vírus. Az ismeretlen, a rettenetes. Az ember figyeli az országos szintű egészségügyi szakember arcát, és majdnem frászt kap. A járványügyben minden bizonnyal jártas férfi egy Jászai-díjas színész mimikájával és artikulációjával idézi lelki szemeink elé a vágtató vonatot, s mi minden ízünkben remegve várjuk, mikor trancsíroz szét bennünket a pokoli masina. Merthogy lesznek halottak, az tuti.
A férfi szaktársa még rémisztőbb, még jelentőségteljes ábrázattal adja elő a küszöbönálló apokalipszis várható történetét: "Ilyet még nem láttam! Ez a vírus már más, mint amilyen Mexikóban volt. Teljesen megváltozott. És még tovább módosul majd!"
Vacog az ország. Éppen azok rémisztgetik a népet, akiknek a nyugalomra intés, a védekezés pánikmentes, amolyan férfias megszervezése lenne a feladatuk. Ehelyett úton-útfélen öreg nénis károgásokat hallunk. Ezért - akinek kicsit is kedves az élete - fejvesztve rohan az első alkalmas helyre, ahol beoltathatja magát.
Igen ám! De ott vannak a szkeptikusok. Egyik-másik családorvos óva int a ripsz-ropsz előállított szertől. Na ne! Pláne a terhesek! Nem is olyan régen a várandós asszonyokat még a fejfájás-csillapítótól is védték. Most meg egy rájuk ismeretlen hatással bíró ampulla tartalmával akarják őket megkínálni. Különben is: a H1N1 kezes bárány az évtizedekkel ezelőtt beóvatoskodó, halottakat követelő ázsiai, majd hongkongi influenzához képest. "Varázsa" ismeretlenségében keresendő. Sokakkal akar ismerkedni. Ennyi.
AJÁNLOM AZ OLDALT
