Petri Gábor, az Autisták Országos Szövetségének ügyvezető titkára arra a kérdésre, miért növekszik az autisták száma, elmondta: nem az autisták lettek többen, hanem a diagnosztikai eszközök fejlődtek. A nyolcvanas évek végén - az európai populációban - már minden 400-500. embernél felmerült az autizmus gyanúja.

Az autizmus a központi idegrendszer maradandó fejlődési rendellenessége, fogyatékosság, amely élethosszig tartó, tehát nem gyógyítható állapotot jelent. Okáról sok feltételezés született - például oltóanyaggal bevitt nehézfémek -, az eredeti okot azonban máig nem találták meg. Ami biztos, az állapot genetikailag meghatározott.

Miről lehet megismerni az autistát? Petri Gábor - aki nem győzi hangsúlyozni, hogy az autizmus nem betegség - három megnyilvánulási formát sorol fel. Az egyik a kommunikáció súlyos zavara. Akadnak közöttük, akik egyáltalán nem beszélnek, de például írásban élvezetesen fogalmaznak, tehát általában a nyelvvel van problémájuk. A második ismérv a szociális területen, társas helyzetekben való nehéz eligazodás. Nem ismerik, nem értik a szociális szabályokat, nem tudják, hogy ezekből mi vonatkozik rájuk. Ahogy a mozgássérült nem tud felmenni egy lépcsőn, az autisták akadálya a másik ember viselkedése. Szenzoros érzékelésük eltérő a normálistól, van, aki borzongás nélkül üldögél a kádban, amelyben mondjuk 22 fokos a víz. Vannak, akik nem bírnak elviselni bizonyos színeket és fájdalmat éreznek az erős hangoktól, mások képtelenek bizonyos halmazállapotú ételeket fogyasztani. Végül a szociális képzelet, szociális fantázia hiányát említi a szövetség ügyvezetője.

A változások kezeléséhez segítséget igényelnek. Ezeket a fogyatékosságokat vizuális támogatással, időbeli és térbeli struktúrával igyekeznek konpenzálni például az autistákat is befogadó intézményekben. Például a jól átlátható, képekkel illusztrált kártyákat sorrendbe rakják, s abból az autisták láthatják, mit kell egy nap csinálniuk. Az autistabarát környezet természetesen nem csak a napirendről szól, ez csupán apró eleme egy teljes rendszernek.

Petri Gábor megjegyzi: az autisták világa a legőszintébb világ. Azonban nem túlzás, ha azt mondjuk: a fogyatékosok közül a legmostohábban az autistákkal bánnak. Bár van közöttük olyan, akinek sikerül beilleszkednie a társadalomba - a Magyar Tudományos Akadémia egyik tagja is autista -, de jelentős részük élete végéig támogatásra szorul.

A felnőtt autisták többsége - diagnózis nélkül vagy téves diagnózissal - állami intézményekben, pszichiátriákon vagy otthon él. Az ország eldugott helyein található intézményekben meglehetősen gyötrelmes az élet, erről azonban szemérmesen hallgatunk, miközben ájuldozunk a Romániában felfedezett intézetek napvilágra került borzalmain. Újdonságnak számítanak viszont az önerőből - szülők és civil szervezetek összefogásával - létrehozott lakóotthonok, ahol meghitt, emberi körülmények között élhetnek az autisták. Jelenleg néhány ilyen létezik Magyarországon, ahol 100 autizmussal élő felnőttnek adnak otthont.

Megdöbbentő tény: az autista gyerekeknek nincs helyük a hazai iskolarendszerben - közli Petri Gábor. Az oktatási intézmények és a pedagógusok felkészületlenek az ilyen fajta differenciált oktatásra. A szövetség titkára egyetért abban, hogy akit lehet, integrálni kell, de elutasítja az úgynevezett "hideg integrációt", amikor az autista gyereket bepottyantják a normál osztályokba, de nem veszik figyelembe fogyatékosságának sajátosságait. Az alapvető problémát az jelenti, hogy az autistákkal való foglalkozást nem oktatják a pedagógusképzésben, de még a gyógypedagógusoknál is csak minimális óraszámban szerepel.

Az országos szövetség szűkös eszközeivel próbálja elviselhetővé tenni az autisták életét. Például összefogják a független szervezetek fenntartásában működő majorságokat, ahol a fogyatékosok önellátó gazdálkodással foglalkoznak. Az "Esőernyő" hálózat információkkal látja el az érintetteket. Az állami támogatás, amit a szövetség kap, képzésre, jogsegélyszolgálatra elég. Tavaly ősszel országos kutatásba fogtak az autisták és problémáik feltérképezésére. Kidolgozták a szociális minisztérium megrendelésére tavaly júliusi határidővel az öt évre szóló Országos Autizmus Stratégiát, azonban az előterjesztés kilenc hónapja a tárca asztalán fekszik.