Vegyük például a terhességet. Mi lehetne ennél természetesebb? Őseinknek is születtek gyerekeik, sőt, nagyobb számban is, mint ma, és ők ugyanolyan egészségesek és értelmesek voltak, mint a mieink, anélkül, hogy valaha is
orvoshoz mentek volna. De ez már a múlt. A megelőzés jegyében, vagy hogy a gyerek ne szülessen hibásnak, vagy nem tudom miért, az anyák gyaloggá válnak az egészségügyi rendszer sakktábláján. Nem az számít, Ő hogy van. A lényeg, hogy a baba “normális” legyen. Azaz, hogy megfeleljen a statisztikai normáknak. Néha az anyát ultrahangos vizsgálatnak
vetik alá. Ha a magzat beszélni tudna…! Aztán ha hízni merne, az orvos egyből megdorgálja, s jól megijeszti. Ettől kezdve az anya aggódik. De a helyzet még rosszabb lesz, ha valami paraméter nem a normának megfelelően
alakul, vagy kétséges. Ekkor pokoli vizsgálódás kezdődik. Ha a magzat nem követi a menetrendet, mesterségesen beindítják a szülést, vagy császármetszést rendelnek el. És hogy a későbbi komplikációkat elkerüljék, az anyának
ettől kezdve már csak császáros szülése lehet. Az úgynevezett “normális” szülésnél rutin beavatkozásnak számít az epiziotomia. Ez egy nagy, mély vágás a vaginán azért, hogy megelőzzék a berepedést.
Egy nő életének minden természetes állapotát úgy kezelik, mint betegséget. Ez igaz a menstruációra, a klimaxra is, amire az orvos automatikusan hormonokat ír fel, hogy elkerüljék az úgynevezett komplikációkat. A rákmegelőző
mammográfiáról csak annyit, hogy az nem megelőzés. Csak egy észlelő berendezés, hogy korábban kezelhessék. A vizsgálatok sokszor tévesek. A kezelések mégis maradnak ugyanazok. Nem sorolom tovább, hogy a nők
testét hogyan rongálják, zsákmányolják ki, a lista egyszerűen túl hosszú. Ám nemcsak a nőkről van szó. A gyerekeket, akik nem illenek az elfogadott mintába, szintén gyógykezelésnek teszik ki. Azt a gyereket, aki fegyelmezetlen,
vagy nem felel meg a szabvány statisztikai normának, „hiperaktívnak” nyilvánítják, és egy nem létező betegség miatt gyógyszerezik.