Nehézfém mérgezés és gomba fertõzés

Hosszú évek óta közismert tény, hogy az európai lakosság tekintélyes százalékánál a vastagbél flórája igen kedvezõtlen állapotban van, mi több, a bélflórát sok esetben szabályosan kiszorítják a gombák. A lakosság többségében kimutatható a Candida albicans vagy más gombafertõzés. Thomas Rau orvos szerint ez igen súlyos egészségügyi gondokhoz vezet.

A bél gombás fertözésének tünetei:

-         A nyálkahártya tünetek: krónikus arcüreggyulladás , bronchitis , asztma, fertõzésekre való hajlam, mandula gyulladás, kiütések a szájban, a szájszögletek berepedezése, a nyálkahártya lichen ruber szerû elváltozása.-

-         Gyomor és emésztési problémák, vastagbél gyulladások, colitis .-

Hólyag -, hüvely - és prosztata gyulladás ok, végbél ekcéma, a végbél nedvedzése, berepedezése.-

izületi bántalmak , lágyrész-reumatizmus, fájdalmas izom - csomók a túlsavasodással összefüggésben.-

Neurológiai tünetk, például koncentrációs zavar ok, szédülés , fejfájás , idegfájdalmak , látási zavarok, szemfájás , remegés –

Vegetatív zavar ok: izzadás , szívritmuszavar , alvászavar ok , depresszió , hangulatzavar ok , hasgörcsök .-

A Candida -fertõzés elsõ jele a fáradtság , bágyadtság , kedvetlen ség és az erõs fölfúvódás , fõként édes ételek fogyasztása után. A has gyakran úgy fölpuffad , mint a léggömb.

A gombafertõzésrõl a nyugati orvostudomány hosszú idõn át nem vett tudomást, vagy csak Nystatinnal kezelte, vagy más, alternatív gombaellenes szerekkel, amelyeknek mind az volt a célja, hogy a gombát megsemmisítsék. A gomba azonban néhány hét múltán általában újra megjelent, így kénytelenek vol- tak megállapítani, hogy a kezelés kizárólag a tünetekre irányul és nem érinti a tényleges okot. Dr. Thomas Rau, dr. Friedrich Klinghardt és mások vizsgálatai az utóbbi tíz évben kimutatták, hogy a gombafertõzés csaknem minden esetben nehézfémmérgezés eredménye. A fölsorolt tünetek mindenképpen megegyeznek a nehézfémmérgezés tüneteivel. A nehézfémek közül legelsõsorban a fogtöméshez használatosak jönnek szóba, mint az amalgám és a palládium. A marburgi természetgyógyászati intézet egy amalgám vizsgálat során megállapította, hogya kísérleti személyek 90%-a szenved bélgombafertõzésben, amely csak akkor múlik el, ha a nehézfémeket kivezetik a szervezetbõl.

A nehézfémeket azért nevezzük így, mivel fajsúlyuk nehezebb, mint más fémeké. Ide soroljuk például a higany t, az ólmot, az aranyat, az ezüstöt, a kadmiumot, a kobaltot, a cint, a cinket, a vasat, a magnéziumot, a nikkelt és a rezet. Könnyûfém például az alumínium, a titán stb. A fémek némelyike természetes módon elõfordul szervezetünkben, például a vas és a réz megtaláható a vörösvértestekben és az enzimekben. Pajzsmirigyünknek szüksége van szelén re, az immunrendszernek cinkre, a magnéziumot pedig a fehérvérsejtekben és sok enzimben is megtalálhatjuk. Azokat a fémeket, amelyek kicsiny mennyiségben fordulnak elõ a szervezetünkben, nyomelemeknek nevezzük. Az elsavasodás kérdésénél a már említett (bázikus) fémeket kálium, kalcium, magnézium, nátrium és vas , amelyek nagyobb mennyiségben fordulnak elõ a szervezetben, egyszerûen "ásványi anyagok" néven emlegetjük, holott természetesen a nyomelemek is ásványi anyagok.

A nehézfémek a következõ módon kerülnek szervezetünkbe:

- A fogtömésekbõl, elsõsorban az amalgámból. .Tápanyagainkból és ivóvizünk- bõl, Kipufogógázokból.

- Dohányzás által (kadmium)

- Fémföldolgozó foglalkozásoknál (por és gõzök).

- Festõ és lakkozómúhelyekben (fémgõzök).

- Oltásokkal.

A higany a következõ módokon kerülhet szervezetünkbe Az egészségügyi világszervezet (WHO) adatai.

- Belélegzett levegõvel, ivóvízzel, egyéb italokkal: napi 0,2mikrogramm.

- Halakkal, tengeri állatokkal: 2,3 mikro gramm metil-higany.

- Egyéb élelmiszerekkel (permetezõanyagokkal) napi 0,3 mik-rogramm (szervet- len higany).

- Fogtömésekbõl: napi 3,8-21 mikrogramm (higanygõz).

A nehézfémek normális úton (segítség nélkül), vagyis a veséken és bélrendszer en át nehezen vagy egyáltalán nem üríthetõk ki, ezért elraktározódnak a szervezetben. Ha a vérben volnának, a szervezet megmérgezné önmagát, mivel megváltoznának a fehérvérsejtek. Ezért a vérbõl nem is lehet õket (valódi koncentrációjukban) kimutatni, csak amikor mobilizált állapotban vannak. Egy majomkísérlet során (Dániában, 1990-ben) radioaktívan megjelölt nehézfémeket alkalmaztak, és a legnagyobb lerakódásokat az emésztõszervekben, az állcsontban és a vesékben találták, de elõfordultak maradványok a tüdõben, a májban és az agyban is.

A nehézfémeket elsõsorban a fogtömésekbõl és a táplálékból vesszük föl. Például régóta ismert tény, hogy szinte minden hal nehézfémmel fertõzõdött. A rovarirtó szerek nagy többsége is tartalmaz néhány nehézfémet, az oltóanyagokban is található nehézfém, többnyire higany , például a tetanusz elleni oltószerben, sõt a manapság használatos influenza elleni oltásokban is. Az " Influvacban ", " Infelxalban ", " Fluarixban " és " Mutagrip ben" mind szerepel higany tartalmú tartósítószer, a thiomersal. Nehézfém eket a bõrön át is föl vehetünk, például ha eltörik a lázmérõ, és bõrünk érintkezik a higannyal. A higany elpárolog, és légzés útján is föl veszünk belõle valamennyit. Igen sok gyógyszerben is van higany, például a vérnyomáscsökkentõ k szinte mindegyikében.

Az amalgámot már több mint 150 éve alkalmazzák a fogorvosok. Könnyen földolgozható és igen olcsó az elõállítása , ennek köszönheti népszerûségét. Körülbelül 50%-a higany, a többi ezüst , cin , cink , réz és más fémek. Csakhogy a higany erõsen mérgezõ , ráadásul a fölsorolt többi fém önmagában is mérgezõ lehet. Az amalgám használatát bevezetése, vagyis 1830 óta állandóan kritizálják, az Egyesült Allamokban 1840 és 1855 között betiltották. Igaz, az amalgám akkori összetétele nem egyezett meg a maival.

A neves tudós, Prof. dr. Alfred Stock már 1928-ban közzétette aggodalmait egy német szaklapban A higany és az amalgám fogtömés veszélyei címmel:

"A szerzõ két évvel ezelõtt saját tapasztalatából gyõzõdhetett meg az illékonysága miatt különösképpen alattomos méreg, azaz a higany régebben is ismert, ámde az idõk során csaknem feledésbe merült veszélyességérõl. Azóta több orvosi és fogorvosi vizsgálat ment végbe, elsõsorban a berlini Charité és Berlin város egészségügyi hivatalánakjóvoltából, amelyek igazolták a figyelmeztetés jogosságát. A higany tartós bevitele a szervezetbe akár egyezred milligrammnál is kisebb mennyiségekben rejtett mérgezést okoz, amelynek elsõ tünetei csak pszichés és idegi jellegûek ( kábultság , fejfájás , fáradtság , a munkakedv hiánya , lehangoltság , emlékezetzavarok ).