A magyarországi kötelező védőoltási rendszer működésének alapja az 1997. évi CL. Törvény az egészségügyről, (melynek 57.§-ában foglaltak adnak lehetőséget az egészségügyi miniszternek, hogy rendeletben szabályozza azokat az eseteket, melyekben védőoltás elrendelésének van helye. Ezek alapján a kötelező védőoltási rendszer a miniszter által kiadott az 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet a fertőző
betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi
intézkedésekről szóló rendelet alapján működik.
Ugyanakkor létezik egy másik, újabb kiadású törvény, ami felülbírálja az előző rendeletet, sőt még az eü. törvény több pontját is. A 2002. évi VI. törvény az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására való tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban 1997 április 4.-én kelt egyezménye.
Ezen egyezmény ismeretében – különös tekintettel a 2. Cikkre, amely kimondja: ’ az emberi lény érdeke és jóléte a társadalom vagy a tudomány puszta érdekével szemben mindenkor elsőbbséget élvez’, és az 5. Cikkre: ’Egészségügyi beavatkozás csak azután hajtható végre, ha abba az érintett személy szabadon és tájékozottságon alapuló beleegyezését adta’, és arra, hogy a védőoltás alkalmazása az Eü tv. értelmében invazív beavatkozásnak minősül – törvényi lehetőségemmel élve utasítom vissza Boglárka lányom kérdéses védőoltását.
Az egyezményt aláíró tagállamok megfelelő bírói védelmet biztosítanak annak érdekében, hogy meggátolják vagy mielőbb megszüntessék a jelen egyezményben elismert jogok vagy elvek törvénytelen megsértését (23. Cikk). Az egyezmény (25. Cikk) megfelelő szankciókat helyez kilátásba azokra az esetekre, amelyekben megsértik a jelen Egyezmény előírásait.