Együttesen beadott oltások
Részletek Niel Z. Miller: Védőoltások, kérdések és kételyek c. könyvből
Az "ajánlott" oltások jelenlegi menetrendje olyan zsúfolt, hogy az orvosok egyetlen vizsgálat alatt több különböző oltást adnak be, aminek gyakran katasztrofális a következménye. Az alábbiakban olvasható beszámolók azokról az oltási reakciókról és szövődményekről szólnak, amelyek több oltás egy időben történő beadása után jelentkeztek. A tudósítások a Thinktwice Global Vaccine Institute napi e-mailjei közül származnak.
"Kisfiam megkapta a DTaP-t és 'a Prevnart. Másnap délelőtt hét görcsrohama volt. Falfehér lett és merev, rángatózó, karjai megfeszültek. A szeme kimeredt és nem lélegzett. Korábban [az oltásokat megelőzően] már tudta mondani, hogy mama, apa. Most csak gügyög. A vizsgálatok szerint minden téren súlyos lemaradásai vannak.
"Kisfiamnak öt görcsrohama volt azután, hogy egyszerre adták be neki a DTaP-, Hib- és MMR-oltásokat. Akkor éppen beteg volt. Ennek ellenére beadták neki az oltásokat, azt mondták, nem számít. Mit tehettem?"
"Miután a kisfiam megkapta a DiPerTe-, a polio-, a Hib és a hepatitis-B-oltásokat, köhögni kezdett, majd tüdőgyulladást és fülfertőzést kapott. Ez a »fülfertőzés« majdnem hat hétig tartott."
"Lányom remekül érezte magát, amíg meg nem kapta a második Hib- és DiTe-oltásokat. Ezután megbetegedett, és nem tudott semmit megfogni. Az öt hónapos korában nagyon élénk és szociális kisbaba hét hónapos korára zárkózott, csendes gyermekké vált, és minden vizsgálati eredménye rossz lett."
"Mielőtt elhagytam az országot, megkaptam néhány oltást (MMR, hepatitis A, hepatitis B és sárgaláz). Nagyon hevesen reagáltam rájuk. Még most is minden nap szenvedek a mellékhatásoktól: fáradtság, ízületi fájdalom, nyugtalanság és kognitív zavar."
"Miután kisbabám megkapta a hat hónapos korban esedékes oltásokat (DTaP, a Sabin-cseppek és Hib), az ügyeletes orvos diagnózisa szerint lázrohama volt. Az azelőtt teljesen egészséges gyermekről három nap múlva az orvos azt mondta, streptococcus okozta tüdőgyulladása van. Amikor nem alszik, vonaglik és úgy sír, mintha fájdalmai lennének."
"Kisfiam koraszülött volt, 2120 g-mal született. Két hónapos korában az ellenőrző vizsgálaton azt mondta az ápolónő, hogy a gyermeknek meg kell kapnia az oltásokat. Vitatkoztam vele, de ő négy oltást adott be egyszerre. Soha nem fogom elfelejteni a sikítását. Nem telt el 24 óra, és meghalt - és engem vádoltak a halálával!"
„Normális, egészséges egyéves lányom megkapta a hepatitis B, a polio és a himlő elleni oltásokat. Másnap két órán keresztül hányt. Teljesen letargikus lett, végül az intenzív osztályon kötöttünk ki, ahol infúziót kapott, 'hogy életben maradjon. Az orvosi személyzet minden tagja azt mondta, ez nem az oltás következménye. Mit gondolnak erről?"
Hosszú távú hatások
Kevés komoly kísérletet végeztek annak megállapítására, milyen hosszú távú hatásai vannak az egészséges csecsemők szervezetébe injekciózott idegen fehérjéknek és mérgező anyagoknak. Tény, hogy a kutatók csak most kezdenek felfigyelni arra, milyen lehetséges összefüggések állnak fenn az oltások, az autoimmun betegségek és az idegrendszeri betegségek (Úgymint sclerosis multiplex, agyszélhűdés, GuillainBarré-szindróma, rák és AIDS) között. Dr. Richard Moskowitz orvoskutató például arra a következtetésre jutott, hogy az oltás természetellenes folyamata a testben lassú vírusok kialakulásához vezethet. Ezek okozhatják "napjaink sokkal kevésbé gyógyítható krónikus betegségeit" Megjegyezte továbbá, hogy "ezek a bántalmak sokkal súlyosabbak, mint az eredeti betegség, mert a szervezet mélyebb struktúráit [és] több életfontosságú szervet érintenek" Más kutatók felismerték, hogy "az oltások csökkentik a szervezet ellenálló képességét". Felhívják a figyelmünket "az oltás következtében kialakuló, általánosan elterjedt és fel nem ismert, immunrendszert érintő rendellenességek eshetőségére". Hozzá teszik, hogy ez a hatás gyakran késleltetett, indirekt és álcázott, valódi természete ritkán felismerhető.
Az immunrendszer
Több kutató megállapította, hogy az oltások csak "rászedik" a szervezetet, és így az immunrendszerben általában működő sok összetett és egyesített stratégia közül csak egyre (antitestek termelésére) összpontosít. A természetes módon megkapott betegségek az immunrendszer védőbástyáinak egész sorával találkoznak. De amikor az oltás vírusát közvetlenül a gyermek véráramába injekciózzák, az eljut a test összes fontos szövetébe és szervébe, anékül, hogy a szervezetnek lehetősége lenne a teljes immunválaszra. Az antitesteket (T limfociták), amelyek válaszolnak az oltásban lévő behatoló kórokozókra, lefoglalják ezek a kórokozók, és már nem képesek a gyermek egészsége elleni más veszélyekre reagálni.
Kutatások bizonyítják, hogy egy kisbaba kialakulatlan immunrendszerét erősítik és fejlesztik a természetes fertőzésekre adott válaszok. Ha a csecsemő a környezetben lévő vírusokkal és baktériumokkal találkozik, az immunrendszer fejlődése valószínűleg normális módon zajlik. Ha azonban a fejletlen immunrendszert arra kényszerítik, hogy a közvetlenül a testbe injekciózott oltások záporára válaszoljon, kikerülve az immunrendszer külső védekező rendszerét, ez elnyomja az immunrendszer belső védekező mechanizmusait. Ha a természetes immunitást korlátozzák és az immunrendszer kénytelen természetellenes módon működni, kérdésessé válik, hogy képes lesz-e megvédeni a gyermeket élete során.
Az immunrendszernek az a rendeltetése, hogy segítse a szervezetet "önmaga" és minden más, azaz a számára idegen és potenciálisan veszélyes dolgok megkülönböztetésében. Természetes körülmények között az immunrendszer megtámadja és ártalmatlanítja az ellenséges kórokozókat. De a testbe injekciózott idegen vírusok egyesülnek az egészséges sejtekkel, és ezekkel együtt folytatják a szaporodást. Ez valószínűleg összezavarja az immunrendszert, amely nem tudj már megkülönböztetni a szervezeten belüli káros és ártalmatlan viszonyokat. Az immunrendszer, ilyen körülmények között várhatóan vagy saját sejtjei ellen támad (autoimmun betegség), vagy figyelmen kívül hagy minden vészjelzést (rák).
Patológiai vizsgálatok során összehasonlították a kevésbé oltott országokból származó felnőttek és az USA-ban élő felnőttek csecsemőmirigyét (amely a védekező T sejtek terme- léséért felelős). A kutatók azt találták, hogy az USA-ban a csecsemőmirigy a pubertáskor után elkezd visszafejlődni. A kevéssé oltott országokban élő felnőttek csecsemőmirigyénél minimális gyengülést találtak. A csecsemőmirigy rendellenességeit számos autoimmun és daganatképző betegséggel hozzák összefüggésbe, (például a rák különböző fajtái, leukémia, lupus erythematosus és rheumatoid arthritis). Egyes kutatók a széles körben elterjedt, kötelező gyermekkori oltási programot teszik felelőssé ezért a helyzetért.
Genetikai változások
A polio oltás majomvese sejtkultúrát és borjúszérumot tartalmaz. Más oltásokat csirkeembrióban állítanak elő. A majomvese, a borjúszérum és a csirkeembrió idegen fehérjéket tartalmaznak, állati sejtekben előállított biológiai anyagot. Mivel közvetlenül a véráramba injekciózzák őket, képesek megváltoztatni az ember genetikai szerkezetét.
A vírusok (és a vírust tartalmazó oltóanyagok) genetikai kódokat visznek át egyik vírusgazdától a másikig. Mivel egy idegen szervezet tiszta genetikai anyagát (DNS és RNS) tartalmazzák, az emberi szervezetbe injekciózva, az új genetikai anyag beépül a megtámadott sejtekbe. Az orvosi szakirodalomban sokan megerősítik, hogy a vírusok működése genetikai változásokat okoz a velük nem rokon szervezetekben. Az 1950-es években Barbara McClintock, amerikai genetikus mozgékony genetikai elemekről írt: "ugró génekről". Az 1960-as években a Stanford University genetikai tanszékéről Joshua Lederberg arról értesítette a tudományos világot, hogy "az élő vírusok ... genetikai üzenetek, amelyeket az emberi sejtek programozására használnak". Véleménye szerint "a tömeges immunizálási kampányok során az élő vírusok használatával nagymértékű biológiai mérnöki munkát végzünk".
Nem ismert, hogy milyen hosszú távú hatással jár a genetikai kódok és az emberi szervezet finomszerkezetének megváltoztatása. Az idegen genetikai anyag emberi testbe történő fizikai behatolásának mégis azonnali hatása lehet az immunrendszer állandó gyengítése, az autoimmun betegségek új korszakának elindítása. Egyes kutatások szerint például vírusos fertőzések okozhatják a pszichotikus zavarokat. A skizofrénia előfordulása gyakoribb a korábbi évekhez képest, és a vizsgálatok azt mutatják, hogy ténylegesen az összes eset mintegy harmada autoimmun természetű. Néhány szaktekintély a gyermekkori védőoltási programot hozza összefüggésbe ezzel.
Fejlődési rendellenességek
Az orvostörténész, dr. Harris L. Coulter szerint "a család és a társadalom egyaránt annak az oltási programnak az áldozatai, amelyet a törvényhozó hatalom erőltet rájuk. Az orvostársadalom és az egészségügyi szervezetek túlságosan befolyásolják a törvényhozó testületeket." A háború utáni amerikai generáció egésze attól szenved, amit ő "agyvelőgyulladás utáni szindrómának" hív, ezen a néven definiálva az oltások okozta rendellenességeket. Állításainak alátámasztására Coulter rámutatott, hogy az oltások hosszú távú hatásai többeket érintenek, mint képzelnénk. Az oltás okozta rendellenességek azonban gyakran különböző neveken "álcázzák" magukat: autizmus, dyslexia, tanulási nehézség, epilepszia, szellemi visszamaradottság, hiperaktivitás és minimális agyi funkciózavar, hogy csak néhányat említsünk. A fiatalkori bűnözés, az erőszakos bűncselekmények és a kábítószerrel való visszaélések példátlan növekedése, az amerikai iskolarendszer összeomlása, amely képtelen megküzdeni az értelmi és érzelmi hiányosságokkal küszködő diákok 20-25%-ával, olyan tünetek, amelyek szintén az oltásoknak tulajdoníthatók.
Gyakran az agyvelőgyulladás vagy az agy más területét érintő gyulladás okozza a fejlődési rendellenességeket és az egyéb, fent említett betegségeket. A gyakorló orvosok tudják, hogy az agyvelőgyulladás oka lehet súlyos fejsérülés, súlyos égési sérülés, valamely fertőző betegség, vagy azok az oltások, amelyeket e betegségek ellen adnak - ez az oltás utáni (postvaccinalis) agyvelőgyulladás. Napjainkban az agyvelőgyulladás legfőbb oka az USA-ban és más iparosodott országokban úgyszintén a gyermekkori védőoltási program. Az oltást követő agyvelőgyulladás tünetei megegyeznek a más okra visszavezethető agyvelőgyulladás tüneteivel. Mivel az agyvelőgyulladás az idegrendszer bármely részét megtámadhatja, bármilyen lehetséges fizikai, szellemi és a személyiségben történő változás, illetve ezek kombinációja előfordulhat.
Az oltás utáni agyvelőgyulladást követő boncolások azt mutatják, hogy az agytörzs és a gerincvelő myelinje csökkent és károsodott. A myelin az elektromos vezeték szigetelőjéhez hasonlóan borítja be és védi az idegeket. Myelin nélkül az idegi impulzusok rövidre záródnak, és az idegrendszer fejletlen és kialakulatlan marad.
Az idegrendszer károsodását okozó oltás utáni agyvelőgyulladás nem jár törvényszerűen szemmel látható oltási reakciókkal. Az agykárosodás foka és az agyvelőgyulladás megnyilvánulásának súlyossága között nincs szoros összefüggés. Más szóval, az oltásra adott nehezen megfogható és gyakran észre sem vett reakciók (úgymint hőemelkedés, nyugtalanság, álmosság) az agyvelőgyulladás jelei lehetnek, és gyakran azok is, melyek hónapokkal vagy akár évekkel később súlyos idegrendszeri szövődményeket okozhatnak.
Most nézzünk meg néhány jellemző rendellenességet, amely az oltás utáni agyvelőgyulladásnak tulajdonítható.
Autizmus
1943-ban Leo Kanner, az ismert pszichiáter bejelentette, hogy egy új mentális rendellenesség tizenegy esetét fedezte fel. Véleménye szerint "a betegség feltűnően és egyedülálló módon különbözik minden eddig ismert megbetegedéstő1. Ez a betegség hamarosan autizmus néven vált ismertté. (Az autizmus az agykárosodás egy fajtája. Az ettől szenvedő gyermekek gyakran szellemileg visszamaradottak, némák, és nem válaszolnak az emberi kommunikációra-.) Az autizmus első esetei azután alakultak ki az USA-ban, hogy a szamárköhögés elleni immunizáció egyre elterjedtebb gyakorlattá vált. Az 1950-es és 1960-as évekre már az ország minden részében voltak szülők, akik autista gyermekeik számára segítséget kerestek. Az új betegségben szenvedő gyermekek növekvő száma félreérthetetlenül egybeesett a kötelező oltási programok ugyanezekben az években növekvő népszerűségével. Az 1980-as évek végére az autizmus évente több mint 4500 új esete fordult elő csak az Egyesült Államokban.
Az autizmus és a gyermekkori védőoltási program között összefüggések más országokban is megfigyelhetők. Japánban 1945-ben diagnosztizálták az első autista gyermeket. Amikor az Egyesült Államok befejezte a háborút és elfoglalta Japánt, bevezették a kötelező oltási programot. Ma a japán gyermekek között az autizmusnak évente több száz új esetét diagnosztizálják. Európa az 1950-es évektől használja a szamárköhögés oltóanyagát; az autizmus első esetei ugyanebben az évtizedben kezdtek megjelenni. Angliában a szamárköhögés oltást csak az 1950-es évek végén vezették be széles körben. Röviddel ezután, 1962-ben alakult meg az Autista Gyermekek Brit Nemzeti Társasága (National Society for Autistic Children in Britain).
Az autizmus első eseteinek megjelenésekor a kutatók tanácstalanul álltak az iskolázott családok körében született autista gyermekek magasabb aránya előtt. A szülők több mint 90%-a középiskolai végzettséggel rendelkezett. Az édesapák közel háromnegyede és az édesanyák fele egyetemet végzett. Közülük sokan értelmiségi pályán dolgoztak. Így hát a tudósok a felsőosztálybeli társadalmi rétegek genetikai tényezőivel próbálták összefüggésbe hozni az autizmust. Közben a pszichiáterek, nem tudván a betegség idegrendszeri alapjairól, pszichológiai magyarázatokat kerestek. Az édesanyákat érzelmeik elfojtásáért hibáztatták. Az 1970-es években az autizmus előfordulását tekintve kezdtek eltűnni a szociális és gazdasági különbségek. A kutatóknak ez is fejtörést okozott. Sokan egyszerűen arra következtettek, hogy a korábbi vizsgálatok tévesek voltak. A magyarázat azonban a következő: amikor a szamárköhögés elleni oltást bevezették, csak a gyermeküknek a legjobbat akaró értelmiségi szülők - akik megengedhették maguknak, hogy magánorvosuk legyen - voltak abban a helyzetben, hogy éljenek a legújabb orvosi módszerekkel. Abban az időben nem léteztek ingyenes oltások, a kötelező oltási programot még nem vezették be. De ahogy az oltási program erősödött, a különböző társadalmi - gazdasági helyzetű szülők gyermekei egyformán részesültek az oltásokban. Így hamarosan a családok minden fajtájában találtak autista gyermekeket, és lényegesen nagyobb számban, mint azt korábban bármikor is tapasztalták.
Az 1980-as és 1990-es években újra ugrásszerűen megemelkedett az autista esetek száma. Kaliforniában például 1988 óta 273%-os emelkedést tapasztaltak. Az Egyesült Államok Oktatási Minisztériuma 1991-től 1997-ig 556 %-os növekedést mutatott ki. Ma az USA egyes részein minden négyszázadik gyermek autista. Sok kutató az MMR-oltást tartja felelősnek - tudniillik ezt az oltást ebben az időszakban vezették be, s kezdtek nagy arányban oltani vele.
1998-ban a Lancetben jelent meg dr. Andrew Wakefield korszakalkotó tanulmánya, amely az autista tünetek kialakulását az MMR-oltással hozza kapcsolatba. Dr. Edward Yazbak nemrégiben végzett kutatásai is határozott összefüggést mutattak ki az MMR és az autizmus között. Egy további tanulmány szerint azoknak az édesanyáknak, akik megkapták az MMR-oltást és szoptatták gyermeküket, nagyobb valószínűséggel lett autista a gyermekük, ha a gyermek is megkapta az MMR-oltást. Végül 2000. április 6-án a Kongresszus összehívta a különböző szakembereket és az MMR-oltás miatt károsodott gyermekek szüleit, hogy megvizsgálják az MMR-oltás és az autizmus között fennálló összefüggést. Ez a hármas oltóanyag egyértelmű kiváltó oknak bizonyult (a tanúvallomások a következő internet címen olvashatók: www.thinktwice.com). Néhány hónappal később dr. Walter Schilling közzétette független kutatásának eredményeit arra a következtetésre jutva, hogy azoknál a gyermekeknél, akik minden ajánlott oltást megkapnak, "körülbelül tizennégyszer nagyobb a tanulási nehézségek valószínűsége és nyolcszor nagyobb a veszélye, hogy autisták lesznek", mint azoknál a gyermekeknél, akik soha nem kaptak oltást.
A Thinktwice Global Vaccine Institute számos beszámolót kap az MMR-autizmussal kapcsolatban. Néhány ezek közül:
"Amikor szép, egészséges, egyetlen kisfiunk 15 hónapos volt, megkapta a szokásos MMR-oltást. Négy nap múlva agyhártyagyulladás következtében majdnem meghalt.·Nem tudott beszélni, járni, enni, és nem látott. Magatartása leginkább az autistákéhoz volt hasonlítható."
„Az MMR-oltás előtt kisfiam rengeteg szót tudott. Most nagyon keveset beszél és mérsékelten autista. Ha visszafordíthatnánk az időt, megtenném, de most meg kell szoknom azt a gondolatot, hogy nem védtük meg; engedtük, hogy helyrehozhatatlanul megsérüljön."
"Fiam, aki most 10 éves, egészséges volt egészen a 16 hónapos korában beadott MMR-oltást követő kilencedik napig. Ekkor két lázrohama volt és kanyarókiütések jelentkeztek rajta, majd a következő héten elfelejtette azt a kevés szót is, melyeket addig tudott."
"Fiamon pontosan 14 nappal MMR-oltása után kanyaróhoz és mumpszhoz hasonló tünetek jelentkeztek. Most autistának diagnosztizálták. LGS-szindróma alakult ki nála és asztmája van. Fiam a reakció napjáig tökéletesen egészséges volt. Azon a napon megnémult, és azóta sem beszél."
"Miután fiam egyéves korában megkapta az MMR-oltást, megváltozott a fejlődése és a személyisége. Csak mered maga elé és semmit nem érzékel, még a kezemet sem, ha az arca előtt integetek. Személyisége leépült - megnémult és még mindig néma. Nagyon nehéz látni, hogy az egyetlen gyermekem elveszíti személyiségét és az élete leépül egy oltás miatt.
Hiperaktivitás vagy minimális agyi funkciózavar
Az 1950-es években az iskolás gyermekek körében gyorsan terjedt egy másik rendellenesség, amely az orvostudományban és az egészségügyi irodalomban nagyon előtérbe került: a hiperaktivitás (figyelemhiányos felfokozott aktivitás - ADHD). 1963-ban az Amerikai Közegészségügyi Intézet (U.S. Public Health Service) több tucat olyan tünetet sorolt fel, amely összefügg a hiperaktivitással, és nevét hivatalosan megváltoztatva "minimális agyi funkciózavarnak" (minimal brain dysfunction, MBD) nevezték el. Az 1970-es évek végére néhány vezető szaktekintély megfigyelte, hogy ez a rendellenesség a gyökere a gyermekkori magatartási problémák csaknem minden fajtájának, és hogy a gyermeknevelési tanácsadók körében a leggyakrabban diagnosztizált betegséggé vált. 1988-ban a journal of the A1nerican Medical Association elismerte, hogy a minimális agyi funkciózavar az általános iskolák jelentéseiben szereplő leggyakoribb rendellenesség lett, amely a gyermekpszichiátriai járóbeteg-rendelésen "az egyik legáltalánosabb probléma" Egyes iskolai körzetekben jelenleg a gyermekek 13%-a jár "gyógypedagógia osztályba". A minimális agyi funkciózavarban szenvedő gyermekek betegségét azonban gyakran nem veszik észre, és néhány kutató szerint az ilyen gyermekek számaránya valójában a 15-20%-hoz közelít.
Noha sok gyermekről nem állapítják meg, hogy tanulási nehézséggel küzd vagy minimális agyi funkciózavarban szenved, a tanárok arra panaszkodnak, hogy majdnem minden tanítványuk gyengébb értelmi képességgel rendelkezik, és rövidebb ideig tud figyelni, mint az 1960-as években iskolába járó diákok. Az egyik oktató megfigyelte, hogy ha feladatot ad, sokan majdnem azonnal elfelejtik, még a többszöri ismétlés után is. "Nézelődnek, fészkelődnek és firkálnak." Egy másik tanár arról panaszkodik, hogy "manapság egyértelműen másként működik a gyermekek agya" Tény, hogy 1964-től kezdődően folyamatosan romlottak az átlagos záróvizsgák szóbeli és matematikai eredményei. A romló eredmények miatt oly gyakran okolt iskola igazgatók megnyugtatására és a helyzet igazságának védelmére a tesztek összeállítói az 1960-as évek óta "nyomják lefelé" teszjeik színvonalát. A mai gyermekek sokkal egyszerűbb teszteket kapnak, mint az évtizedekkel korábban vizsgázó diákok.
Az autizmushoz hasonlóan a minimális agyi funkciózavarról is azt hitték kezdetben, hogy pszichológiai eredetű. De ezek a gyermekek általában olyan tüneteket mutatnak, amelyek idegrendszeri károsodással állnak kapcsolatban: görcsrohamok, önkéntelen izomrángások, remegések, csecsemőkori izomgörcsök, EEG által regisztrált szabálytalanságok, az agy mozgásközpontjának károsodása; a látó- és mozgatóidegek koordinációs zavara és a koponyaidegek bénulása (ami látászavarokat, szembetegségeket, hallászavarokat és beszédhibákat okozhat). Néhány rövid példa, amelyek a minimális agyi funkciózavar idegrendszeri eredetére mutatnak rá:
Harold a második DiPerTe-oltásra éles, átható visítással reagált ("cri encephalique"). Harold most vak.
Kate négy hónapos volt, amikor megkapta a DiPerTe-oltást. 72 órán át visított a fájdalomtól. Ma még mindig vannak görcsrohamai és nem tud beszélni.
Wesley a második DiPerTe-oltás után üveges tekintettel meredt maga elé és görcsrohamai voltak. Azóta még mindig közel 30 rohama van naponta, és maradandó agykárosodást állapítottak meg nála.
Judynak először a második DiPerTe-oltás után egy héttel volt grand mal típusú epilepsziás rohama. Jelenleg nagyon rövid ideig tud figyelni, és hajlamos arra, hogy felcserélje a betűket, és visszafelé írjon.
Ralph az első három DiPerTe-oltására kitartó sírással és 400C-os lázzal reagált. Ma problémák vannak a látásával, és nem tud helyesen írni, olvasni.
Négy nappal azután, hogy Cassidy megkapta a kanyaró oltást, halálosan betegnek látszott, és egy görcsrohamot követően összeesett. Azóta a testi-szellemi fejlődését tekintve visszamaradott.
Erőszakos bűncselekmények
Az erőszakos bűncselekmények aránytalanul nagy részét sérült idegrendszerű személyek követik el. Már az 1920-as évek kutatói tudták például, hogy azok a gyermekek, akik "átestek" az agyvelőgyulladáson, hajlamosabbak a goromba, kegyetlen és romboló magatartásra. Az ilyen gyermekeket elnevezték "huligánok" -nak. Ma fiatalkorú bűnözőknek hívjuk őket (miközben hiperaktivitás vagy magatartási zavarok miatt szenvednek), számuk azonban már járvány méreteit ölti, és bűncselekményeik erőszakosabbak lettek. A bűnözők közel 90%-ánál állapítottak meg dyslexiát és más tanulással kapcsolatos nehézségeket, valamint képességhiányt. Az efféle problémákkal küzdő fiatalkorú bűnözők felnőttkorukban gyakran antiszociális személyiségeknek minősülnek.
Egyes vizsgálatok megerősítik, hogy az idegrendszer működési zavaraitól szenvedő gyermekek serdülőként és felnőttkorukban egyaránt gyakran tanúsítanak erőszakos bűnöző magatartást. További vizsgálatok szerint a hiperaktív gyermekeknek korosztályuk többi tagjánál hússzor nagyobb az esélyük arra, hogy valamilyen reformiskolában fejezzék be tanulmányaikat. Egy másik kutatás szerint a bebörtönzött bűnözők felének volt 85-nél alacsonyabb az IQ-ja. A Journal of the American Medical Associationben közzétett egyik beszámoló bebizonyította, hogy a bűnözők aránytalanul nagy száma szenvedett hiperaktivitásban (ADHD) élete korai szakaszában.
Epilepszia és görcsrohamok gyakran az oltás utáni agyvelőgyulladást követően alakulnak ki. Vizsgálatok tanúskodnak arról, hogy az epilepsziásoknak sokkal nehezebb uralkodniuk ösztöneiken és agresszivitásukon. Az egyik vizsgálat során azt találták, hogy a börtönlakók kórtörténetében közel tízszer gyakrabban fordultak elő görcsrohamok, mint a nem bűnözők csoportjában. Egy másik kutatás során, többnyire fehér, középosztálybeli, rendkívül erőszakos személyeket vizsgáltak meg, és több mint 90%-uknál bizonyítható volt az agykárosodás, beleértve az epilepszia kórtörténetét is.
Gyógyszer és kábítószer függőség
A pszichiáterek és a gyermekgyógyászok számos gyógyszert írnak fel fiatal gyermekeknek a hiperaktivitás és a minimális agyi funkciózavar tüneteinek csökkentésére. Az egyik tanulmányban az amerikai gyermekek körében 6%-ra becsülték azok számát, akik ezeken a szereken élnek, hogy "kezelhetők" legyenek. Bizonyos vidékeken, ahol az orvosok ezekre a rendellenességekre "specializálódnak", 'még nagyobb a százalékos arány. E gyógyszerek jelentős része káros mellékhatásokat okoz, amelyek egyes kutatók szerint rosszabbak, mint az eredeti rendellenességek. Ezek az új tünetek néha maradandóak.
A fenti problémákat tanulmányozók közül sokan úgy gondolják, hogy az iskolás gyermekek körében tapasztalható túlzott gyógyszerhasználat hajlamossá teszi őket életük későbbi szakaszában az "utcai drogok" fogyasztására. A minimális agyi funkciózavartól szenvedő serdülőknél nagy a veszélye annak, hogy szokatlanul korán rászokjanak a dohányzásra, az alkoholfogyasztásra és kábítószer használatra. Az ettől a rendellenességtől szenvedő felnőttek különösen fogékonyak az alkoholizmusra és a kábítószer függőségre.
További Információk
1986-ban a Kongresszus elfogadta a Gyermekkori Védőoltások okozta Károsodások Országos Törvényét. Ez a szövetségi törvény két fő részből áll: a biztonsági kikötésekből és a károkozói felelősségtől függetlenül érvényes szövetségi kárpótlási programból. A törvény biztonsági reformintézkedéseket tartalmazó része azt várja el az orvosoktól, hogy:
a) az oltás beadása előtt tájékoztassák a szülőket a gyermekkori betegségekről és az oltásokról;
b) jelentsék az oltási reakciókat a szövetségi egészségügyi hatóságoknak;
c) jegyezzék fel az oltási reakciókat az érintett személyről vezetett kartonlapra;
d) jegyezzék fel minden oltás beadásának idejét, a gyártó nevét és az oltóanyag gyártási számát, az oltás beadásának helyét és az oltást beadó személy iskolai végzettségét (diplomás orvos, szakképzett ápolónő).
Egyben utasítja a szövetségi kormányt, hogy tökéletesítse a már meglévő oltásokat és fejlesszen ki biztonságosabbakat. A törvény kárpótlási része az oltások által károsodott vagy meghalt gyermekek vagy felnőttek kárpótlását biztosítja az oltásgyártók beperelése nélkül A törvény szerint maximum 250 000 dollárt ítélhetnek meg az érintett, személy halála esetén, és más összegeket az életben maradt (de agykárosodott) gyermek fájdalomdíjaként.
Annak ellenére, hogy az orvosokat törvény szólítja fel arra, hogy tájékoztassák a szülőket az oltások kockázatairól, nagyon kevesen teszik ezt meg. Az oltóanyaggyártók ezért figyelmeztető információkat helyeznek el az oltóanyag csomagolásán, jelezvén, hogy ki nem kaphat oltást, továbbá közzétesznek egy listát a lehetséges szövődményekről. Ezekhez úgy lehet hozzájutni, hogy az oltás előtt az ember megkéri az orvost, hogy mutassa meg ezeket a figyelmeztetéseket, vagy utánanéz a könyvtárban az orvosok számára készült Gyógyszerkönyvben
A tudományosan fel nem dolgozott bizonyítékok és a világszerte dolgozó oltáskutatók tudományos irodalma ellenére az oltásokkal foglalkozó hatóságok hivatalosan nem vesznek figyelembe néhány olyan körülményt, amely gyermekeinknél növeli a kockázat lehetőségét. Például külön elővigyázatosságot igényel, ha bármilyen betegsége van a gyermeknek, legyen az orrfolyás, köhögés, fülfertőzés, hasmenés, vagy ha nemrég gyógyult meg valamilyen betegségből, esetleg a vártnál előbb vagy kicsi testsúllyal született. Az oltások ugyancsak ellenjavallottak lehetnek bizonyos - a fentiekben nem említett - betegségek esetén. Ha Úgy gondolja, hogy Önnél vagy gyermekénél nagy az oltási reakció kockázata, akkor fontolja meg a dolgot és vizsgálódjél?!
Oltási reakciók bejelentése
Sok orvos, annak ellenére, hogy jogi kötelessége volna, nem jelenti az oltási reakciókat. Barbara Loe Fisher, az amerikai Védőoltások Országos Információs Központjának (National Vaccine Information Center, NVIC) munkatársa szerint "meghiúsult a Kongresszusnak az a kívánsága és szándéka, hogy életbe lépjen az 1986-os Védőoltások Okozta Károsodások Országos Törvénye. Ennek oka, hogy az oltási reakciókat és az oltás okozta haláleseteket megdöbbentően kevesen jelentik be. Hiányosak továbbá az orvosok feljegyzései, illetve hiányzik a hajlandóságuk, hogy oltási reakció esetén közzétegyék a gyártó nevét és az oltóanyag gyártási számát. (' Az NVIC az USA hét államában végzett felmérése során a megkérdezett 159 orvos közül csak 28 (18%) tájékoztatja a kormányt, ha egy gyermeknél súlyos egészségügyi problémák jelentkeznek az oltás után (30. ábra). New Yorkban 40 orvos közül csak egy jelentette be a kormánynak az oltást követő szövődményeket.
Az NVIC szerint az orvosok gyakran egyszerűen azzal az állítással magyarázzák mulasztásukat az oltási reakciók jelentése terén, hogy az oltásnak nem volt köze a gyermek
Bejelentik-e az orvosok az oltási reakciókat?
Az USA hét államában végzett felmérés során 159 megkérdezett orvos közül csak 28 (18%) tájékoztatja a kormányt, ha egy gyermeknél súlyos egészségügyi problémák jelentkeznek az oltás után. Forrás: Védőoltások Országos Információs Központja, USA.
károsodásához vagy halálához. Számos gyermekgyógyász ezt valóban el is hiszi, mert az oltási irányelvek kidolgozóira, tehát az Amerikai Gyermekgyógyászati Társaság (AAP) és a Járványügyi Ellenőrző Központ (CDC) munkatársaira hagyatkoznak, akik azt állítják, hogy az oltások teljesen veszélytelenek. Ugyanakkor a szülők figyelmeztetésének elmulasztása az oltások lehetséges veszélyeire és mellékhatásaira az orvosok beperelését vonhatja maga után, ami az orvosok részéről szintén a mérlegelés tárgyát képezhetné.
A következő, oltás miatt károsodást szenvedett gyermekek szüleitől és rokonaitól származó idézetek illusztrálják, hogy milyen könnyen·elvetik az orvosok az oltási reakciók nyilvánvaló tényét, így akarván igazolni, miért·nem jelentették ezeket:
1.) ,,26 órával a DiPerTe-oltás és a szájon át adott polio oltás után, melyeket gyermekünk a rutin orvosi ellenőrzésen kapott meg, elvesztettük gyönyörű, drága és imádott négy hónapos kisfiunkat ... Az oltás után megváltozott a magatartása ... Meredt maga elé, úgy tűnt, mintha megszűnt volna a kapcsolata a valósággal, csak rövid időre szenderedett el, kihányta a tápszerét ... Az orvos váltig azt hangoztatta, hogy halálának oka bölcsőhalál volt." Az orvos nem jelentette volna a reakciót. Úgy érezte, nem függ össze az oltással.
2.) "Unokám első DiPerTe-oltását és a szájon át adott polio oltást két hónapos korában, a rutin orvosi ellenőrzésen kapta meg. 21 óra múlva meghalt. Az oltás után elkezdett fejhangon sírni. ..Sugárban hányt és folytatta az éles hangú sírást. .. Lányom reggel 7 órakor ébredés után észrevette, hogy unokám egyik arca lila, keze·ökölbe szorult, orra és szája vérzett és nem lélegzett. Akkor már halott volt. Megígértem a lányomnak, hogy a kisfia halála nem lesz hiábavaló, és nem lesz csupán egy újabb statisztikai adat a bölcsőhalál rubrikában." Az orvos nem, jelentette volna a reakciót. Úgy érezte, nem, függ össze az oltással. "
Megjegyzés: Ha az orvos elmulasztja az oltási reakció jelentését, a szülők telefonon is leadhatják saját jelentésüket az Egyesült Államokban.
Mi okozhat oltási reakciót?
Ha "veszélyes szériából" - helytelenül előállított és a biztonsági ellenőrző rendszert kikerülő - oltóanyagot adnak be a gyermekeknek, különösen fogékonyakká válnak az oltással járó kockázatokra. Egyes vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyermekeknek nem kell feltétlenül" veszélyes szériából" kapniuk az oltást ahhoz, hogy veszélyeztetettek legyenek. Ezzel szemben bizonyos gyermekek "anatómiailag fogékonyak"-nak tűnnek vagy genetikailag hajlamosak az oltási reakciókra. Ezenkívül sok szülőnek fogalma sincs arról, hogy egyáltalán létezhetnek veszélyes reakciók, ezért az oltások után nincsenek felkészülve a kisbabájuknál előforduló idegrendszeri problémákra utaló jelekre vagy más tünetekre. A Pediatrics azonban hírt ad egy vizsgálatról, amelynek során külön megkérték a szülőket, hogy oltásuk után tartsák figyelemmel a gyermekük magatartásában vagy fizikai állapotában bekövetkező bármilyen változást; mindössze 7%-uk mondhatta azt, hogy ő semmilyen reakcióról nem tud beszámolni.
Melyik oldalon állnak az igazságügyi orvosszakértők?
Az egészségügyi-ipari összefonódásoknak nem csupán azok az orvosok és gyermekgyógyászok szolgálnak eszközeiként, akik várhatóan letagadják az oltási reakciók létezését és elhallgatják az igazságot. Az orvosilag képzett igazságügyi orvosszakértők is tagjai ennek a csoportnak. Sokan közülük a kibúvókeresés nagymesterei. Rendkívül ritkán jegyzik be például, hogy a "halál oka: oltás". Ehelyett hatásos fogalmakat használnak a halotti" bizonyítvány meghamisítására: szívleállás, esetleg szívizomgyulladás; kétoldali bronchiális tüdőgyulladás; szeptikus mandulagyulladásból eredő vérmérgezés; limfoid leukémia; streptococcusos cellulitis; tbc-s agyhártyagyulladás; gyermekbénulás és bölcsőhalál, hogy csak néhányat említsünk.
Egy édesanya, akinek a második polio oltás után meghalt a kisfia, tanulmányozta az ideiglenes boncolási jelentést, és felfigyelt arra a kitételre, amely szerint szívizomgyulladás és májgyulladás komoly jeleit írták le, valamint arra, hogy a beteg szervekben poliovírust különítettek el - amely jelek oltási szövődményre utalnak. De amikor a hölgy megkérdőjelezte a patológiai osztály első következtetését - "hirtelen csecsemőhalál", - és további vizsgálatokat kért annak meghatározására, hogy vajon a talált polio vírus az oltóanyagból származott vagy szabadon terjedő változat volt-e, kilenc évig tartó csatározást vállalt magára, míg a CDC illetékesei megerősítették az eredményeket. Végül az egészségügyi hatóságokat kényszerítették arra, hogy elismerjék az igazságot. A hivatalos halotti bizonyítványban a halál okaként a következő szerepelt: "kettes típusú poliovírus okozta szívizomgyulladás, a szájon át adott Sabin-cseppek eredményeként".
Az oltások veszélytelenségének reklámozása
Az amerikai Egészségügyi Minisztérium létrehozta a Védőoltások Országos Tanácsadó Bizottságát (NVAC), miután a Kongresszus elrendelte, hogy a minisztérium "állítson össze és terjesszen oltási információkat tartalmazó anyagokat a közegészségügy ellátás intézményei számára". Ennek·az anyagnak információkat kellett volna tartalmaznia az oltási szövődményekről, az ellenjavallatokról, és a szövetségi, károkozói felelősségtől független kárpótlási program elérhetőségéről, amelyet azok számára dolgoztak ki, akik valamely kötelező oltás miatt károsodtak vagy elvesztették hozzátartozójukat. A Kongresszus abban a hiszemben volt, mint ahogy ma is úgy hiszi, hogy a szülőknek joguk van ezekhez az információkhoz, mielőtt gyermekük megkapja az oltásokat. Az oltásokkal foglalkozó hatóságok évekig nem készítették el ezt az előírt kiadványt, mígnem az NVIC perrel fenyegette a minisztériumot a beoltandó korosztályhoz tartozó gyermekek szülei nevében.
Mivel az Egészségügyi Minisztérium elmulasztotta a szükséges kiadvány megjelentetését, olyan súlyosan veszélyeztetett gyermekeknél, akiknek egy vagy több oltást nem kellett volna megkapniuk, elképzelhető, hogy az oltás esetleg agykárosodást, maradandó betegséget és halált okozott, amely elkerülhető lett volna. És azok a szülők, akiknek gyermekei ebben az időszakban sérültek vagy meghaltak egy vagy több oltás miatt, nem tudhattak a kárpótlás igénylésére vonatkozó jogukról. Végül a tanácsadó bizottság elkészítette a tájékoztatókat az oltásokról (a Kongresszus által meghatározott határidő után), de a Védőoltások Országos Infomációs Központja ezeket elutasította, mert "nem feleltek meg a tudományos pontosság, pártatlanság és korrektség minimális követelményeinek sem". Az oltások kockázatait a valósághoz képest módszeresen kisebbnek tüntették fel vagy elhallgatták. Az ajánlott tájékoztatók megállapították például, hogy "néhány embernek súlyos problémái lehetnek", de azt nem említették, hogy a "súlyos probléma" maradandó agykárosodást, vagy halált jelenthet. A tájékoztatók ezen kívül szelektíven alkalmazták a tudományos adatokat, alábecsülték az oltási szövődmények valódi arányait, és az ellenjavallatokról ellentmondó, hiányos, pontatlan és potenciálisan veszélyes információkat adtak.
Barbara Loe Fisher szerint, aki az NVAC káros reakciókkal foglalkozó albizottságának elnöke volt, "annak ellenére, hogy a Kongresszus kettős megbízást adott: »az emberre fertőző betegségek optimális védelmének immunizáció segítségével történő elérését« és »a káros oltási reakciók elleni optimális védelem elérését«, azt vette észre, hogy az NVAC idejének legnagyobb részét az oltások reklámozásának megvitatásával töltötte. A másik, ugyanilyen fontos célja az oltási szövődmények megelőzése, olyan témának tűnik, amely sok bizottsági tagot kellemetlenül érint és az oltásreklámozás akadályának tekintik, ezért általában kevés időt szántak rá vagy felszínesen tárgyalták. Fisher asszony úgy vélte, hogy "egyes bizottsági tagok nemcsak hogy keveset törődnek az oltási szövődmények témájával, hanem szándékosan tagadják az oltási szövődményeket, a halálesetek és a károsodások valóságát ... [A bizottsági tagoknak inkább arra kellene] több időt fordítaniuk, hogy az oltási szövődmények megelőzésével kapcsolatos problémák megoldási módjait kutassák, és nem arra, hogy albizottsági jelentések átfogalmazásának módjait keressék, és letagadják a probléma [ti. hogy az oltás miatt gyermekek károsodnak vagy halnak meg] létezését.
Vád alá helyeztek továbbá két közismert orvost - akikről azt hitték, hogy az Egészségügyi Minisztérium pártatlan tanácsadói -, mert elhallgatták ellenérdekelt összeférhetetlenségüket. Kiderült ugyanis, hogy (ők és az őket támogató kutatási program) több mint 800 000 dollárt kaptak az oltóanyagok gyártóitól szakértői tanúskodás, valamint kutatói ösztöndíj címén. A közelmúltban, 2000. június 15-én a Kongresszus meghallgatást tartott Különböző érdekeltségek és az oltások fejlesztése címmel. Ez alkalommal napvilágra került, hogy az FDA-val és a CDC-vel kapcsolatban álló két tanácsadó bizottság "olyan oltási politikát folytat, amely hatással van az országban minden gyermekre". Kiderült továbbá, hogy ezeknek a bizottságoknak a tagjai oltóanyagokat gyártó gyógyszergyárak részvényesei. Egyikük, aki a CDC tanácsadó bizottságának tagja volt, azért kapott fizetést a gyógyszeripartól, hogy "járja az országot és arra tanítsa az orvosokat, hogy az oltások veszélytelenek". Ez a valaki javasolta a rota vírus oltás felvételét az országos immunizációs programba, annak ellenére, hogy eközben ő maga szabadalmaztatott egy rotavírus oltóanyagot! Ezt az oltóanyagot sietve piacra dobták, majd amikor megállapították, hogy rendkívül veszélyes, gyorsan visszavonták.
Dan Burton, a Kongresszus elnöke írásban kérte Donna Shalala egészségügyi minisztert, hogy "az egészségügyi kormányzat folytasson olyan politikát, hogy kérdéses érdekeltségű tagjai ne vehessenek részt az FDA és a CDC tanácsadó bizottságainak munkájában". A Kongresszus szóvivője azt nyilatkozta a riportereknek, hogy "vannak olyan érdekellentéttel összefüggő jogszabályok, amelyeket nem tartanak be. Ha valaki a közegészségügyet befolyásoló döntés előtt áll, annak nyilvánosságra kellene hoznia, hogy saját részvényei vannak a termék gyártójánál." De az FDA-nak és az Egészségügyi Minisztériumnak nem áll szándékában megváltoztatni a pénzügyi titoktartásra vonatkozó irányelveket.
Kártérítési igények
|