E tanulmány célja pusztán információközlés és ismeretterjesztés, nem orvosi tanácsadás. Ha az itt bemutatott terápiákat alkalmazni szeretné, akkor legyen szíves forduljon egy egészségügyi szakemberhez. Azon voltunk, hogy az alábbi munkatársak egységes véleményét teljes egészében és pontosan tükrözzük. Azonban sem a szerzők, sem a külső munkatársak, sem a védnöki szervezet, az Autism Research Institute nem nyújt szakértői tanácsadást vagy szolgáltatást az olvasóknak. A közölt ötletek, módszerek és javaslatok célja nem az, hogy helyettesítse a személyes kapcsolatot egy orvossal, vagy az orvosi felügyeletet bármilyen egészséget érintő tevékenység, eljárás esetén. Sem a szerzők, sem a külső munkatársak, sem a védnöki szervezet nem felel bármilyen, az itt közölt információkból állítólagosan származó kárért, sérülésért, veszteségért.

Ez a konszenzus dokumentum az alulírott klinikai orvosok és kutatók jelenlegi véleményét tükrözi. A közös állásfoglalás kialakítása az Autism Research Institute (ARI) által egy e célból szervezett konferencián kezdődött 2004. szeptember 29-én és 30-án a kaliforniai Los Angelesben. A résztvevők később is folytatták az eszmecserét telefonon, faxon, e-mailben és egyes esetekben személyesen. A cikkben az Autism Research Institute’s Consensus Report on Mercury Detoxification in Autism 2005. január 30-i változata olvasható.

Azok közül, akik résztvettek az ARI 2004. szeptemberi megbeszélésén a higanymérgezés kezeléséről az autistáknál, 33-an nézték át ezt a dokumentumot és jelezték jóváhagyásukat 2005. március 16-ig.

Az alulírottak tudják a legjobban, hogy ez a dokumentum csak a kezdő lépés volt hosszú távú erőfeszítéseinkben, melyek célja megoldást találni erre a nehéz problémára. Még sokat kell tanulnunk.

James B. Adams, Ph.D. Tempe, Arizona	Stuart Freedenfeld, M.D. Stockton, New Jersey	Derrick Lonsdale, M.D. Westlake, Ohio	Paul Peirsel, M.D. Meadville, Pennsylvania
Sidney M. Baker, M.D. Sag Harbor, New York	David Geier és Mark Geier, M.D., Ph.D. Silver Spring, Maryland	Jaquelyn McCandless, M.D. Woodland Hills, California	David Quig, Ph.D. St. Charles, Illinois
Teresa Binstock Estes Park, Colorado	Allan Goldblatt, PA-C Woodbury, New York	Maureen H. McDonnell, R.N. Pennington, New Jersey	Lyn Redwood, R.N., C.R.N.P. Tyrone, Georgia
Kenneth Bock, M.D. Rhinebeck, New York	John Green, III M.D. Oregon City, Oregon	Mary Megson, M.D. Richmond, Virginia	Bernard Rimland, Ph.D. San Diego, California
Marvin Boris, M.D. Woodbury, New York	Boyd E. Haley, Ph.D. Lexington, Kentucky	Elizabeth Mumper, M.D. Lynchburg, Virginia	Cindy Schneider, M.D. Phoenix, Arizona
Stephanie Cave, M.D. Baton Rouge, Louisiana	Paul M. Hardy, M.D. Hingham, Massachusetts	James Neubrander, M.D. Edison, New Jersey	Lauren W. Underwood, Ph.D. Diamondhead, Mississippi
Richard Deth, Ph.D. Boston, Massachusetts	S. Jill James, Ph.D. Little Rock, Arkansas	Nancy O’Hara, M.D. Wilton, Conneticut	Anju Usman, M.D. Naperville, Illinois
Stephen M. Edelson, Ph.D. Salem, Oregon	Andrew Levinson, M.D. Aventura, Florida	Susan Owens, M.S. Garland, Texas	Aristo Vojdani, Ph.D. Beverly Hills, California

AUTISM RESEARCH INSTITUTE (AUTIZMUSKUTATÓ INTÉZET) „Kutatás, mely sokat számít” Az Autism Research Institute (ARI) 1967-es megalakulása óta az autizmus okait és kezelését célzó kutatómunka frontvonalában áll. Akkoriban az autizmust pszichológiai zavarnak tartották, melyet az okoz, hogy az anya érzelmileg elutasítja a gyermekét. Ezt a „hibáztasd az anyát” elméletet Bernard Rimland, Ph.D., az ARI és az Autism Society of America megalapítója rombolta le, aki az autizmuskutatást a jelenlegi pályára állította, miszerint a válaszokat a bioorvosi területen kell keresni. Az autizmuskutatásban tapasztalható rendkívül lassú előrehaladás miatt az ARI 1995-ben elindította a Defeat Autism Now! (Győzd le az autizmust most!, DAN!) című tervet. Kiváló tudósokat és orvosokat bízott meg a világ minden tájáról, hogy gyorsabban sikerüljön megoldást találni a problémára. Ez a higanykivezetésről szóló állásfoglalás csak egy a sok ARI/DAN! kezdeményezés közül, melyek célja az autizmus minél gyorsabb leküzdése. Az ARI anyagilag a témában érdekelt személyektől és szervezetektől függ. Pénzügyi segítségük előrébb hozhatja azt a napot, amikor az autizmus horrorja a múlt ködébe kezd veszni. Az adományok levonhatók az adóból. Az ARI 501(c)(3) besorolású szervezet. Központi azonosító száma: 95-2548452. Autism Research Institute • 4182 Adams Ave., San Diego, CA 92116 • www. autismresearchinstitute.com Fax: 619-563-6840

Az elmúlt években nagy vihart kavart az az elképzelés, miszerint a jelenlegi világméretű autizmusjárvány egyik oka a higany lehet. A tudományos és jogi kérdések még egy ideig megválaszolatlanok maradnak, de az autista gyerekeknek most van szükségük segítségre.

Az ARI 1967 óta foglalkozik az autizmus különböző bioorvosi gyógykezeléseinek kiértékelésével. Egyik megközelítésben egyszerűen arra kértük a szülőket, hogy osztályozzanak minden bioorvosi terápiát, amit kiróbáltak. Több mint 23.000-en töltötték ki a kérdőíveinket. A szülők által kiértékelt 77 bioorvosi bevatkozás közül a higanykivezetés jóval több pontszámot kapott, mint bármely orvosság, vitamin vagy speciális diéta (lásd www.AutismResearchInstitute.com, Parent Ratings of Treatments). A higany eltávolítását a szülők 73%-a tartotta hatékonynak, míg a glutén- és kazeinmentes diéta a második helyen végzett 63%-al. Ez olyan figyelemreméltó és bátorító felfedezés, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni!

Az Autism Research Institute 2001 februárjában hívta össze az első higanykivezetéssel foglalkozó agytrösztöt Dallasban, Texas államban, mivel nagy az igény a higanymérgezés gyógyításával kapcsolatos információk iránt. A megbeszélések eredményeként létrejött konszenzus jelentés 2001 májusában látott napvilágot, és széles körben terjedt nyomtatott formában és az ARI honlapján.

2004 szeptemberében egy második higanykivezetési konferenciát tartottunk Los Angelesben, hogy megvizsgáljuk a legújabb eredményeket a méregtelenítés területén. Ez a mostani dokumentum annak a megbeszélésnek az eredményeit foglalja össze.

Őszinte köszönetem szeretném kifejezni a Los Angeles-i Győzd le az autizmust most! (DAN!) higanykivezetéssel foglalkozó konferencia résztvevőinek: akiknek szaktudását és tapasztalatait ez a jelentés tükrözi. Külön köszönöm Jim Adams, Ph.D. professzornak, hogy összehangolta és megszerkesztette ezt a 2005-ös konszenzus dokumentumot az autista gyerekek méregtelenítéséről.

Bernard Rimland, Ph.D., az Autism Research Institute igazgatója

Az autizmusban és a rokon fejlődési zavarokban előforduló higanymérgezés/fémmérgezés kezelési lehetőségei: konszenzus dokumentum

Cél

Az elmúlt néhány évben egyre több klinikai és tudományos bizonyíték látott napvilágot, miszerint a legtöbb autista gyerek higanymérgezésben/fémmérgezésben szenved. Továbbá sok orvos és szülő számolt be arról, hogy a higany és más mérgező fémek kivezetése a szervezetből nagyon sokat segíthet az autista gyerekeken, néha jelentős mértékben csökkennek a tünetek. Többfajta méregtelenítő módszer és hatóanyag használatos, és ennek az írásnak az a célja, hogy megvizsgálja, milyen érvek szólnak a különböző rendelkezésre álló terápiák mellett és ellen. Összességében véve, az a mi egyhangú álláspontunk, hogy az autizmus és rokon zavarok esetén az egyik leghasznosabb terápia a higany és más mérgező fémek kivezetése a szervezetből. Több kutatásra van szükség, de már most rendelkezésre állnak hatékony kúrák. Minden gyermek egyedi, ezért itt általános irányelveket közlünk és nem személyre szabott javaslatokat.

A higanymérgezés bizonyítékai autista gyerekeknél

Számos bizonyíték van arra, hogy sok autista gyerek higanymérgezésben szenved. Tömören megfogalmazva: a tények azt mutatják, hogy autista gyerekeknél alacsony a glutation és a cisztein koncentrációja (a cisztein a glutation előfutára); mely anyagok szükségesek a higany és más mérgező fémek szervezetből való ürüléséhez. Az autista gyerekek gyakran túl sok antibiotikumot szedtek, ami szintén gátolja a higanyürítést. A csökkent higanyürítés következtében kevés higany található a hajszálaikban, ami kiválasztó szövet, sok a tejfogaikban, és ha DMSA-t adnak nekik, akkor több higanyt ürítenek mint a kontrollcsoport tagjai. Az autizmus és a higanymérgezés tünetei megegyeznek. Az epidemiológiai kutatások vegyes eredményekhez vezettek, de számos nyilvánosságra hozott vizsgálat szerint szoros kapcsolat van az autizmus és az oltásokban levő thimerosal között. Összességében véve úgy tűnik, hogy a legtöbb autista gyerek higanymérgezésben szenved, és hasznos lehet számára a méregtelenítés. (A higanymérgezésről az A. függelékben lehet részletesen olvasni, az autista gyerekek higannyal való mérgezettségének bizonyítékairól pedig a B. függelékben).

A higanymérgezés/fémmérgezés diagnosztikája

A higanymérgezés kimutatása többféle vizsgálattal történhet. Véleményünk szerint a provokációs teszt és valószínűleg az ellenanyag szűrés a két legjobb módszer, de néha újabb méregtelenítő terápiára van szükség ahhoz, hogy jelentősebb mennyiségű higany távozzon a szervezetből. A vér, a hajszálak és a spontán vizelet általában NEM alkalmasak a kisdedkorban történt higanymérgezés megállapításához, pedig szerintünk akkor történik az elsődleges mérgezés. A higanymérgezés kimutatásának egyéb lehetséges módjai a C. függelékben olvashatók.

Vér: A legtöbb orvos végzett már vizsgálatokat a vér ólomszintjének meghatározására, amivel kimutatható az ólommérgezés, mert bár rövid az ólom felezési ideje a vérben, de a legtöbb ólommérgezésnél folyamatos, állandó terhelésről van szó. A vérvizsgálat viszont NEM jó módszer a régebbi mérgezések kimutatására, mivel a higany és más fémek felezési ideje a vérben rövid (hetek).

Haj és vizelet: A haj és a vizelet jelzi, hogy a szervezet mennyire üríti a mérgező fémeket, ami függ a szervezet terhelésétől és az ürítést irányító glutationszinttől is. A haj 1–2 hónap alatt kb. 2,5 centimétert nő, ezért a vizsgálható időintervallum a haj hosszától függ. A vizeletből a friss terhelés mérhető, általában a legutóbbi néhány napi. Az autisták glutationszintje általában alacsony, ami gyengébb ürítéshez vezet, ezért az alacsony glutationszint leplezheti az erős mérgezést. A gyakorlatban a hajelemzés és a spontán vizelet-elemzés általában NEM jó módszer a higanymérgezés/fémmérgezés kimutatására autistáknál.

Provokációs teszt: A higanymérgezés/fémmérgezés kimutatásának leghatékonyabb módszere a méregtelenítő szerek használata, amit vizelet- vagy székletvizsgálat követ, az ürítés módjától függően. Ez a teszt két fontos dolgot jelez: 1) a fém jelen volt a testben és 2) a méregtelenítésre használt hatóanyag képes kivezetni onnan.

Ezeknek a teszteknek az az egyik fő korlátja, hogy a vizeletből vagy székletből kimutatható mennyiségeket olyan egészséges személyek referenciaértékeihez kell hasonlítani, akik NEM szednek méregtelenítő szert. Így egy ilyen teszt során még egy egészséges embernél is kóros értékek jöhetnek ki. Ezért az eredményeket egy tapasztalt orvosnak kell értelmeznie, és körültekintően (az egyik kivétel a DMSA-teszt gyerekeknél, mert ott rendelkezésünkre állnak bizonyos adatok, lásd lejjebb).

A teszteknek az is határt szab, hogy ezek a szerek kis adagban esetleg nem növelik meg jelentősen a higanykiválasztást. Nem értjük pontosan miért, de úgy tűnik, hogy a szervezet semlegesíti a dózis egy részét, így nagyobb dózisra van szükség a provokációs teszthez, mint amilyent hosszú távú kezelésnél használnak.

A provokációs teszteket az is bonyolítja, hogy a méregtelenítő anyag esetleg egy bizonyos fémhez kötődik először, ezért annak a fémnek az ürülése elrejtheti más fémek jelenlétét a szervezetben. A higany nagyon szorosan kötődhet a testszövetekhez, és előfordulhat, hogy csak azután lehet kivezetni, mután jelentős mennyiség ürült egyéb mérgező fémekből.

Azt javasolják, hogy a szer beadása előtt a beteg gyűjtsön vizeletmintát referenciának, majd másnap ugyanabban az időben egy másik mintát. Így közvetlenül összehasonítható a provokáció előtti és utáni vizeletminta. A nem-provokált vizelethez való hasonlítás akkor is segít, ha a betegnek rendellenes a kreatininszintje, mivel a teszt általában a mérgek kreatininhez viszonyított arányát méri. Az autisták vizeletében a kreatinin gyakran a határértéket súrolja, és az alacsony kreatininszint nagyon elferdítheti a vizeletelemzés eredményét. Ezért ha a laboreredmények között a kreatininhez való arányítás is szerepel, akkor a kreatininszintet is figyelembe kell venni.

Néhány tipikus provokációs teszt:

• DMSA szájon át (9 adag): naponta 3-szor 10 mg/testtömeg kg, 3 napig. Közvetlenül a legutolsó adag bevétele előtt vizeljen a beteg, majd a következő 8–10 órában gyűjtse össze a vizeletét. Ennek a tesztnek az az előnye, hogy Bradstreet et al.¹ megállapított egy egészséges gyerekekre jellemző referenciasávot egy olyan vizsgálat során, melyben 18 egészséges és 221 autista gyerek vett részt. A Doctor’s Data Laboratory laboratóriumnak küldték el a mintákat. Egészséges gyerekeknél DMSA után 1,29 +/- 1,54 µg higany/g kreatinint, 15,0 +/- 9 µg ólom/g kreatinint és 0,46 µg kadmium/g kreatinint mértek. Az autista gyerekek átlagban háromszor több higanyt ürítettek.
• DMSA szájon át (1 adag): 20–25 mg/ttkg, 1-szer. Vizeletürítés után be kell adni a DMSA-t, majd a következő 6–10 órában összegyűjteni az összes vizeletet. (Ne adjunk be csupán 10 mg/ttkg-ot, mivel Adams et al. egy vizsgálat során nem talált lényeges különbséget 15 autista gyerek és 15 kontroll reakciója között ilyen adagnál.) Egyes orvosok ártalmas reakcióktól tartva nem ajánlják ezt az egyszeri magasabb dózist, és inkább a fentebb említett kisebb adagokat kedvelik.
• DMSA végbélen át (1 adag): 25 mg/ttkg, egyszeri nagy adag. A vizeletgyűjtés szobatiszta gyerekeknél másnap reggel kezdődjön, a nem szobatisztáknál pedig még az éjszaka folyamán gyermekgyógyászati vizeletgyűjtő zacskókba. A gyűjtés időtartama 12–24 óra, az orvos igényétől és a család munkabeosztásától függően.

DMPS kihívások: Számos DAN! orvos szerzett tapasztalatot a DMPS provokációs tesztekkel és tartja hasznosnak őket, míg mások nem használják ezt a tesztet. A vizsgálatot jónak tartó orvosok a következő dózisokat javasolják egyadagos tesztek esetén:

• DMPS szájon át (1 adag): 5–10 mg/testtömeg kg, 1-szer, vizeletgyűjtés a következő 6–12 órában. Az orvos előírásától függően gyerekeknél esetleg a dózissáv alacsonyabb, felnőtteknél a magasabb értékei jöhetnek szóba.
• DMPS intravénásan (1 adag): 3–5 mg/ttkg, amit vizeletgyűjtés követ 6–8 órán keresztül.
• DMPS transzdermálisan (1 adag): 3 mg/ttkg, vizeletgyűjtés 12–24 órán át.
• DMPS végbélen át (1 adag): 10 mg/ttkg, a kúpot legalább 30–45 percig bent kell tartani. Vizeletgyűjtés a következő 8–12 órában.

Egyes beszámolók szerint a glutation és a DMPS együttes beadása megnövelheti a mérgező fémek kivezetését a szervezetből, de ez még nem biztos.

Az egyik legismertebb laboratórium a mérgező vagy nélkülözhetetlen ásványok vizeletben előforduló szintjének mérésére a Doctor’s Data Laboratory, 170 W Roosevelt Rd, West Chicago, IL 60185. Telefon: (800) 323-2784; 708 231-3649.

A fémekkel és az őket megkötő fehérjékkel szembeni ellenanyag szűrése

Az immunológia területén közismert, hogy a fémek különféle aminosavakhoz kötődhetnek és ellenanyagképzést indíthatnak be. A fémek vagy oxidálják a fehérjéket, vagy stabil protein-fém kelátvegyületeket hoznak létre olymódon, hogy több pontban kötődnek különféle aminosav-láncokhoz. Ezen vegyi reakciók miatt a fémek évekig is a testben maradhatnak és folyamatosan aktiválhatják a T-sejteket a saját fehérjék sajátos módosítása által.^{2 3}

Ha fémek vagy más anyagok ilymódon megváltoztatják a fehérjéket, ellenanyagtermelés (IgG, IgM, IgA) indulhat be a haptenic anyagok ellen mint a higany, kobalt vagy nikkel, és az olyan saját fehérjék ellen mint a hemoglobin vagy az emberi vérsavó albumin. Ha a vizsgálatok IgG, IgM vagy IgA antitesteket mutatnak ki ezen haptenic anyagok ellen, az a környezetben levő fémekkel való enyhe, de krónikus terhelést jelent és lehetséges autoimmun választ.⁴

Az is bebizonyosodott, hogy két különböző sejtmagprotein: a fibrillarin és a kromatin, olyan fémek célpontjai, amelyek ellenanyagtermelését indíthatnak be az emberekben.⁵

Ezek alapján meg lehet mérni a higannyal és a higanyt megkötő fibrillarinnal és kromatinnal szembeni antitestek számát azokban, akik a fémmel fertőződtek.

A kontroll csoport tagjai 5–10%-ánál találtak ellenanyagot a higannyal, a fibrillarinnal és a kromatinnal szemben. Az autistáknál ez az arány 30–50%.⁶ Általában 0,5 ml vérsavóra van szükség a higannyal, a fibrillarinnal és a kromatinnal szembeni antitestek meghatározásához. Az Immunosciences (www.immuno-sci-lab.com) az egyik laboratórium, ami ilyen teszteket is végez.

Elő-méregtelenítési kezelés

A méregtelenítő terápia megkezdése előtt több tennivaló is van: a mérgekkel való érintkezés lecsökkentése, az étrendi státus javítása, a glutationszintek normalizálása, a bél dysbiosis kezelése, valamint az alapvető vese- és máj funkciók vizsgálata és teljes vérkép.

1) A mérgekkel való érintkezés lecsökkentése: Mivel a méregtelenítés célja a test méregterhelésésnek csökkentése, ezért fontos, hogy a beteg először a mérgező fémekkel való érintkezést kerülje el amennyire csak lehet, amihez többek között a következők szükségesek:

• A higany-ezüst amalgám fogtömések elkerülése, amelyek a higany egyik fő forrását képezik a legtöbb amerikainál. Ha gyereknek van amalgámtömése, azt a méregtelenítés megkezdése előtt esetleg el kell óvatosan távolítani. A művelettel csak olyan fogorvost bízzunk meg, aki szakképzett az amalgámtömések biztonságos kivételében, vákuumos elszívást használ és más biztonsági intézkedéseket hoz, és még ezek mellett is érheti átmenetileg higanyterhelés a szervezetet.
• A beteg ne fogyasszon bizonyos rákféléket és halakat, főleg a legnagyobbakat (cápa, kardhal, tonhal), melyekben a legtöbb higany van. (A tisztított halolaj megengedett, mivel fontos és nélkülözhetetlen zsírsavakat tartalmaz és nincs benne jelentős mennyiségű higany. A legbiztonságosabb olajok azok, melyeket megvizsgáltak PCB-kre és más zsírban oldódó mérgekre.)
• Tisztított víz: a vizet meg kell vizsgáltatni a helyi vízművekkel, vagy eltávolítani belőle minden mérget (és sajnos az esszenciális ásványokat is) fordított ozmózissal.
• Bio élelmiszerek (előnyben részesíteni), vagy a gyümölcsök és zöldségek felületének alapos megmosása.
• Csak thimerosal-mentes oltások használata.

2) Étrendi státus: A legtöbb autista gyereknek a szokásosnál nagyobb mennyiségű vitaminra, ásványi anyagra és bizonyos aminosavakra van szüksége. A cink különösen fontos, mivel az autisták általában cinkhiányban szenvednek. Némely méregtelenítő szer kihajthat esszenciális ásványi anyagokat is a szervezetből, ezért további ásványpótlásra lesz szükség. Antioxidánsokra is szükség van, hogy csökkenjen az oxidálási stressz és nőjjön a glutationszint: különösképpen szükség van C-vitaminra, E-vitaminra, B6-vitaminra, cinkre és szelénre, egy széles spektrumú vitamin és ásványi kiegészítő mellett. A legtöbb esetben el kell kerülni a rezet, mivel a rézszint általában magas az autistáknál. Az étrendkiegészítésről lentebb bővebben szólunk, és olvasni lehet róla Pangborn J. és Baker SM. Biomedical Assessment Options for Children with Autism című könyvében is.

3) Glutation: A glutationnak több fontos feladata is van a szervezetben, többek között a mérgező fémek megkötése és eltávolítása. Az autista gyerekek plazma glutationszintje tipikusan 50%-al alacsonyabb, ezért a méregtelenítés megkezdése előtt fontos ezt normalizálni. Ellenkező esetben az történik, mintha vizet mernénk egy lyukas hajóból: meregethetjük a vizet (a mérgeket), de visszaszivárognak, ha a „rés” (a glutationhiány) nincs betömve. Rendes körülmények között a glutationkoncentráció sokkal nagyobb a sejteken belül, ezért legjobb a vörös vértesteken belül megmérni. A glutationszintet többféleképpen lehet megemelni, például:
a) transzdermálisan, bőr alá, vagy intravénásan beadott glutationnal. Reménykeltőnek ígérkezik egy újfajta, a test zsírszöveteibe beadott változat is. Nem egyértelmű, hogy szájon át alkalmazva megemeli-e a plazma glutationszintet vagy sem.
b) James et al.⁷ egy kísérlet során azt találta, hogy 800 µg folsav és 1000 mg TMG részben megemelte az autista gyerekek glutationszintjét, és ha metil-B12 injekciókat is kaptak (hetente kétszer 75 µg/ttkg-ot), akkor a glutationszint normalizálódott. A metil-B12-t Dr. J. Neubrander javasolta, aki ezt a fenék zsírszöveteibe fecskendezte. (Megjegyzés: Dr. Neubrander most 64,5 µg/ttkg-ot javasol háromnaponta)⁸ Ha mindezek mellé még B6-vitamint is szednek, ami egy fontos társtényező, akkor a szint valószínűleg még jobban megemelkedik. Metionin is segíthet, amit a káros reakciók elkerülése érdekében rendkívül elővigyázatosan kell beadni a metil-B12 után.⁸
c) C-vitamin: C. Johnston⁹ főiskolai diákok körében végzett kísérlet során azt tapasztalta, hogy napi 500 mg C-vitamin bevétele után glutationszintjük 50%-al nőtt. 1000 mg-ra emelte az adagot, de annak sem volt több haszna.

4) Bél dysbiosis, a bélflóra egyensúlyának megbomlása: Az autista gyerekek legalább 50%-a székrekedésben és/vagy hasmenésben szenved, és Rosseneu¹⁰ egy vizsgálat során arra az eredményre jutott, hogy ezen gyerekek 95%-ának beleiben rendkívül sok, méreganyagot termelő E. coli és gyakran egyéb baktérium található. A Candida is nagyon elszaporodhat. Egyes méregtelenítő eljárások előidézhetik vagy súlyosbíthatják a baktérium/élesztőgomba dysbiosist, vagy közvetlenül, mert táplálékhoz juttatják őket, vagy azért, mert a mérgező fémek bélbe való ürülését idézik elő. Ez főleg az orálisan adagolt alfa-liposav és NAC esetében gond, néha az orális DMSA-nál is, valamivel kevésbé az orális DMPS-nél, és talán ritkán okoz problémát a bőrön keresztül alkalmazott DMPS esetében. Részletesebb tárgyalás a D. függelékben.

5) A vese, máj, teljes vérkép figyelése méregtelenítés előtt és közben
Fontos a vesefunkciók (BUN, kreatinin) és a májfunkciók (SGOT, SGPT, GGT, ALT, AST) vizsgálata a méregtelenítő szerek használata előtt, és fontos ezeket szemmel tartani méregtelenítés közben is. Úgyszintén lényeges a teljes vérkép a méregtelenítés előtt, beleértve a trombociták számát is, mivel némely szerek rossz hatással lehetnek a máj és vesefunkciókra, a trombociták számára és a lymphocitákra. Ezt a következőkben tárgyaljuk részletesen.

Méregtelenítési lehetőségek

A méregtelenítéssel csak azután kellene foglalkozni, miután az elő-méregtelenítésnél tárgyalt kérdések lehetőleg megoldásra kerültek. (Részeletesebb információkkal szolgál a Biomedical Assessment Options for Children with Autism and Related Problems című könyv, szerzői Pangborn, J. és Baker, SM., kiadta az Autism Research Institute.)

Többféle szer létezik a mérgező fémek eltávolítására, és ezek közül némelyeket többféle módon lehet beadni (intravénásan, szájon át, végbélkúpban, bőrön keresztül). A három legfontosabb, amivel itt foglalkozni fogunk, a DMSA, a DMPS és a TTFD. Amikor választani akarunk, figyelembe kell venni a szer hatásfokát, toxikusságát, hatását a dysbiosisra, valamint azt, hogy mennyire vonja ki az esszenciális ásványi anyagokat a szervezetből, engedélyezett-e vagy sem, és mennyi tapasztalattal rendelkezik vele kapcsolatban az orvos.

1. lehetőség: DMSA (2,3-dimercapto-succynilsav):

Jogi státus: Az FDA jóváhagyta az orális DMSA alkalmazását ólommérgezés kezelésére gyerekeknél 1 éves kortól, ha ólomszintjük nagyobb mint 45µg/100ml vér. Mint minden jóváhagyott gyógyszert, az orvosok felírhatják más célokra is, pl. egyéb fémmérgezések kezelésére. Recept nélkül is kapható [ford. megj.: amerikai helyzetről van szó], de mi azt javasoljuk, hogy csak egy tapasztalt orvos felügyelete alatt alkalmazzák.

Hatékonyság: A DMSA-ról bebizonyosodott, hogy képes megkötni és kivezetni a szervezetből sokféle mérgező fémet, többek között ólmot, higanyt, arzént, ónt, nikkelt és antimont. Állatkísérletekből kiderült, hogy a DMSA hathatósan csökkenti a higanyszintet a vesében és más szövetekben, de úgy tűnik, nem képes a sejtekbe hatolni, vagy áthatolni a vér-agy gáton. Több kísérletből is az derült ki, hogy nem csökkenti le a higany mennyiségét az állatok agyában.

Felszívódás/kiürülés: A DMSA szájon át történő beadás esetén kb. 20%-ban szívódik fel, és a vérben 2–4 órán belül tetőzik.¹¹ Sokkal lasabban ürül a szervezetből: felezési ideje kb. 2 nap.¹² A DMSA elsősorban a vizeleten keresztül távozik, főleg mint DMSA-cisztein diszulfid.¹¹

Vizsgálatok a DMSA használata előtt és közben:

• Mivel a DMSA elsősorban a vizelettel ürül, 2–3 havonta meg kell vizsgálni a vesefunkciókat.
• A DMSA hosszú távú használata gátolhatja a csontvelőt, ezért fontos a teljes vérkép és a trombociták számának figyelemmel kísérése.
• A DMSA májkárosodást is okozhat, ezért a máj transzamináz (ALT, AST, GGT) értékeit is figyelni kell.
• A DMSA kb. megduplázza a cink ürülését a szervezetből, ráadásul az autizmusban gyakori a cinkhiány, ezért a cinkszinteket is figyelni kell a kezelés előtt és közben, és ha szükséges, cinket kell adni a normális szint fenntartásához. Ha ezután sem javul a helyzet, akkor szokatlanul nagy mennyiségre lehet szükség belőle (50–100 mg).
• A DMSA hatására több réz ürül a szervezetből.¹² Ez rendszerint hasznos, mivel az autisták általában túl sok rezet raktároznak, de a kezelés előtt és közben figyelni kell a rézszinteket.¹²
• A DMSA nincs hatással a vas-, a kalcium- vagy a magnéziumkiválasztásra.¹²

Alkalmazás módja:

Orális, azaz szájon át történő adagolás: a leggyakoribb mód. Úgy tűnik, hogy orális adagolásnál a szernek kb. a 22%-a szívódik fel.¹¹ A módszer korlátja, hogy az autista gyerekek 10–20%-ánál a gyomor-bél tünetek rosszabbodását okozza, valószínűleg azért, mert a fel nem szívódott DMSA-t a belekben levő gombák/baktériumok használják fel.

Intravénás adagolás: Az FDA nem hagyta jóvá az intravénás DMSA-t, és nem készült vele kapcsolatban szakértők által felülvizsgált tudományos vizsgálat sem.

Rektális adagolás: a végbélkúpokkal kapcsolatban kevés tapasztalat van. Úgy tűnik, hogy rendelkeznek az orális módszer előnyével (lassúbb felszívódás), ugyanakkor kevésbé valószínű, hogy súlyosbítják a bél dysbiosist. Ezt a formát nem hagyta jóvá az FDA, de orvosi felhatalmazás alapján a gyógyszerész elkészítheti a végbélkúpot.

A rektális módszernél ugyanaz a napi adag, de a háromszori beadás problémát jelenthet a székletürítés gyakorisága miatt, mivel a kúpot 30–45 percig benn kell tartani. Némely gyereknél elalvás után is fel lehet helyezni a DMSA kúpot.

A pácienshez kell igazítani a méregtelenítő szer adagolását. Sok szülő naponta három db. 10 mg/ttkg-os végbélkúpot ad be, a 3/11 napos ciklus szerint (lásd lentebb); de állítólag a napjában egyszerre beadott szert is jól tűrik a gyerekek, és ez hasznosabb lehet azoknál, akiknek napjában többször van székletük.

A végbélkúp 500 mg DMSA-nál nem tartalmazhat sokkal többet, ezért nagyobb gyerekek esetében az adagolást ehhez kell igazítani. Mint minden végbélen keresztül beadott gyógyszer, a DMSA is okozhat bőrkiütést. Ezt egyesek „Bag balm” [ford. megj.: lanolin, vazelin és 8-oxi-kinolin tartalmú kenőcs] segítségével oldották meg.

Adagolási javaslat:

Orális DMSA esetében nem kell túllépni a 10 mg/ttkg-os dózist és a napi 30 mg/ttkg-ot. A legnagyobb dózis 500 mg, a legnagyobb napi adag pedig 1500 mg legyen. Ennél nagyobb mennyiségek esetén jelentősen megnő a mellékhatások és a mérgezés gyakorisága. A legtöbb orvos 8 óránkénti adagolást javasol, egyesek viszont a gyakoribb beadást részesítik előnyben, ugyanakkora napi adag esetén.

A tipikus kezelés úgy néz ki, hogy 3 nap kezelést követ 11 gyógyszerezés nélküli nap, ami egy megfelelő 2 hetes ciklushoz vezet, ahol a gyógyszerszedés általában péntek délutántól hétfő reggelig tart. Ezeket a ciklusokat több hónapig lehet folytatni, míg a vizeletben ürülő higany a referenciasáv közeli értékre csökken.

Végbélkúp esetén az adagolás 1x25 mg/ttkg 3 napig, majd 11 nap szünet.¹¹

Biztonság:

A DMSA enyhén megnöveli a cink és a réz ürülését a szervezetből, ezért figyelni kell ezeknek a szintjét, a cinket pedig pótolni kell a terápia idején. A Physicians Desk Reference a következő mellékhatásokat sorolja fel a DMSA 19 napig tartó folyamatos szedése esetén: gyomorbántalmak/bélbántalmak a páciensek 12%-ánál, fájó testrészek (5%), megemelkedett szérum transzamináz értékek (4%), torokfájás/köhögés (4%), kiütések (3%), álmosság (1%), szem/fül irritáció (1%). A huzamosabb ideig tartó szedés megnövelheti a májenzim-értékeket és gátolhatja a csontvelő működését a betegek kevesebb mint 1%-ánál.

A DMSA 3 nap kezelés/11 nap szünet szerinti adagolása esetén általában kisebb a fenti mellékhatások valószínűsége. Ha komolyak a tünetek, le lehet csökkenteni a dózist, ami után általában elviselhetőbbé válnak. Némely páciensen foltos kiütések jelennek meg a kezelés alatt, ami nem tévesztendő össze egy allergiás reakcióval.¹³ Egyes autista gyerekek beszédében és viselkedésében átmeneti visszaesés tapasztalható a kezelés alatt és közvetlenül utána. A dózis lecsökkentése ezeket a tüneteket is enyhíti. A klinikai gyakorlat azt mutatja, hogy a legtöbb gyereknél, akinél visszaesés következik be a terápia kezdetén, a visszaesés egyre kisebb lesz a további kezelési ciklusoknál.

A DMSA nagyon ritkán idéz elő súlyos mellékhatásokat, amelyek a következők lehetnek: allergiás reakciók, toxikus epidermális nekrolízis (TEN) és erythema multiforme (Stevens-Johnson szindróma)¹. A potenciálisan veszélyes neutropenia és thrombocytopenia is előfordulhat.¹⁴ Jóllehet a dózis lecsökkentése enyhítheti a neutropenia és a thrombocytopenia súlyosságát, a sejtek számának veszélyes lecsökkenése esetén ellenjavallt a terápia folytatása. Az allergiás reakció, a TEN és a Stevens-Johnson szindróma nyilvánvalóan abszolút ellenjavallatai a terápia folytatásának.

¹ Nem jeleztek a DMSA-val szembeni, és a szulphanilamid-tartalmú antibiotikumokkal szembeni érzékenységek között összefüggést. Ha a páciens érzékeny vagy allergiás más dithiolt megkötő anyagokkal szemben (pl. DMPS, DMPA, dimercaprol/BAL), akkor a reakció súlyosságától függően esetleg nem alkalmazandó nála a DMSA terápia. Ha a reakció enyhe volt vagy kétséges, akkor egy kis teszt-dózis eldöntheti a kérdést.

A toxikus epidermális nekrolízis és az erythema multiforme előre nem látható módon jelentkezhet, és kóroktanuk nem nagyon ismert. Mindkét mellékhatás előfordulhat az első kezelésnél vagy több hónapi terápia után. Mindkét mellékhatást csak néhányszor jelezték a DMSA-val kapcsolatban, bár több tízezer gyerek szedte a szert. Az erythema multiforme (Stevens-Johnson szindróma) a bőr és a nyálkahártya gyulladásos megbetegedése. Elképzelések szerint immun-komplex vegyületek idézik elő és a nyiroksejtek közvetítik. Jellegzetes kerek bőrelváltozások és hólyagok, torokfájás, nyálkahártya-fekélyek és láz jellemzik. Általában egy vagy több héttel a kezelés megkezdése után kezdődik, és rendszerint spontán gyógyul, ha abbamarad a kiváltó gyógyszer szedése. Ennek ellenére súlyos nyálka/bőrkomplikációkhoz is vezethet, és esetleg hetekig tart a gyógyulás szupportív kezelés mellett.

A toxikus epidermális nekrolízis (TEN) a legsúlyosabb bőrreakció egy gyógyszerrel szemben, ami halálos is lehet, ha nem ismerik fel. Általában nagyon heveny módon kezdődik és epidermisz-elhalás jellemzi lényeges bőrgyulladás nélkül. Kórtana kevéssé ismert, de a betegség általában elmúlik, ha abbamarad a kiváltó szer szedése. Nincs különleges kezelés a szupportív kezelésen és a tünetek mérséklésén kívül.¹²

Haszon: A DMSA alkalmazása után sok DAN! orvos a betegek állapotának javulásáról számolt be, bár a javulást néha bélproblémák kísérték. A következőkről számoltak be: a beszédkézség gyors fejlődése, a szociális kapcsolatteremtés és a szemkontaktus javulása, az önstimuláló viselkedések csökkenése. A motorikus problémákkal küszködő gyerekeknél jelentősen javult az erő és a koordináció.

A. Holmes 152 autista beteg résztvételével nyílt jelölésű (open-label) vizsgálatot végzett a DMSA hasznáról¹⁵, amelyben ugyanakkora dózisok szerepeltek legalább 6 hónapon keresztül, mint amilyeneket ebben a dokumentumban javasolunk (10 mg/ttkg-os dózisok, 3 napig, majd 11 nap szünet). A 3. hónaptól kezdve alfa-liposavat adott, hogy fokozza az ürítést. A legfiatalabb korcsoportban (1–5 évesek, n=66), a következőket találta:
Nincs javulás: 10%
Csekély javulás: 15%
Mérsékelt javulás: 39%
Feltűnő javulás: 36%

Definíció:

• Nincs javulás
• Csekély: már 1–2 szavas mondatokban beszél, igényét és akaratát ki tudja fejezni szavakkal, de nem tud társalogni.
• Mérsékelt: jobb, de nem normális; nyilvánvaló elmaradás a beszédben, de használ mondatokat, válaszol a kérdésekre.
• Feltűnő: normális iskolába jár; nincs elmaradás a beszédben, vagy ha van is minimális, normális szociális kapcsolatteremtés és szemkontaktus.

Idősebb gyerekek és tinédzserek esetén a kezelés kevesebb haszonnal jár. Sok más orvos is hasonló eredményekről számolt be (Cave, Bradstreet, El-Dahr, stb.).

Antioxidáns hatás: A DMSA hatékony antioxidáns is, és előfordulhat, hogy ez a funkciója is hozzájárul a hatásosságához. James et al. nemrégi vizsgálata⁷ kimutatta, hogy az autista gyerekeknél sokkal nagyobb az oxidált glutation aránya a redukáltéhoz képest, Chauan et al.¹⁶ megnövekedett lipid peroxidációt talált, és McGinnis¹⁷ egy írása részletesebben tárgyalja az oxidatív stresszt az autistáknál. Mindent tekintetbe véve, úgy tűnik, hogy az oxidatív stressz fontos probléma az autizmusban, ezért a DMSA antioxidáns hatása fontos lehet.

2. lehetőség: DMPS (2,3-dimercapto-1-propionsulphon-sav):

Jogi státus: A DMPS-t az FDA nem hagyta jóvá. Az orvosok elkészíttethetik a gyógyszerészekkel pácienseik részére, de tájékoztatniuk kell a betegeket, hogy a DMPS kísérleti stádiumban van az USA-ban, azonkívül minden DMPS-t használó betegük kartonjában szerepelnie kell a tájékoztatási/beleegyezési dokumentumnak. A DMPS receptre kapható Európában, Németországban recept nélkül is. Az USA-ban az orvosok megkérhetik a gyógyszerészeket, hogy készítsék el a szert külön-külön egy-egy páciens számára.

Hatékonyság: A DMPS hatásos kelátkötő, főleg a higannyal szemben, de megköti az ólmot, a kadmiumot, az ezüstöt, az ónt és az arzént is. Számos állati kísérlet bizonyította, hogy képes lecsökkenteni a higanyszintet a vesékben és a legtöbb szervben. Pinegree et al. egy nemrégi állati kísérletéből kiderült, hogy a DMPS ismételt használata lassan lecsökkentheti a metilhigany szintjét az agyban, de nem sok hatása van a szervetlen higanyra. (A kísérlet azt mutatta, hogy a szervezet nagy higanyterhelése esetén a DMPS kezdetben megnövelheti az agyban levő higanyszintet, feltételezhetően olymódon, hogy a higanyt a testből az agyba viszi. Ez átmeneti mellékhatás lehet, mielőtt a DMSP ismételt használata végül is lecsökkenti a higanykoncentrációt az agyban.)

Felszívódás/kiürülés: A DMPS a szervezetben gyorsan átalakul diszulfidos formájúvá. A DMPS elsősorban a vizelettel ürül (egy intravénás dózis 84%-a távozott a vizeleten keresztül 96 óra alatt).¹⁹ Intravénás adagolásnál a távozó DMPS 12%-a eredeti szer, 88%-a pedig diszulfid volt. Az eredeti szer hamar, 1,8 óra felezési idővel, a diszulfid viszont sokkal lassabban ürült, úgyhogy az egész DMPS-kiválasztás felezési ideje 20 óra volt. A higanyürítés arányban állt az eredeti és a teljes DMPS vizeleten keresztüli ürülésével.
Orális adagolás esetén az át nem alakult DMPS ürülésének felezési ideje 4,4 óra, az átalakult szeré pedig 9,6 óra.²⁰ (Orális adagolásnál gyaníthatóan azért rövidebb a felezési idő, mert a lenyelt DMPS áthalad a májon is, ami átalakítja). A higanyürítés erős korrelációt (0,92) mutatott az át nem alakult DMPS ürülésével, és kb. 2 órával a lenyelés után érte el csúcspontját.
A transzdermális DMPS felezési ideje nem ismert, de valószínűleg valamivel hosszabb az intravénás formáénál.

Vizsgálatok az alkalmazás előtt

A következő vizsgálatok elvégzését javasoljuk a DMPS használata előtt:

• Teljes vérkép (CBC), beleértve a trombocitákat is
• A vér teljes klinikai kémiai vizsgálata, beleértve a máj transzaminázokat is

Egyes orvosok a következő teszteket is ajánlják:

• Vörösvértest ásványi anyagok
• Szérum rézszint és plazma cinkszint (a DMPS lecsökkentheti ezeket)
• Vas tesztek

A kezelés során 2–3 havonta vizsgálni kell a teljes vérképet, a májfunkciókat és az ásványok ürülését a szervezetből.

Alkalmazás módja:

Orális adagolás: Szájon át történő adagolásnál a DMPS 39%-a szívódik fel, sokkal több, mint a DMSA esetében.¹⁹ Úgy tűnik, hogy ez a beviteli forma sokkal kevésbé okoz gyomor-bél problémákat, mint a DMSA szedése, feltételezhetően azért, mert a DMPS-ből sokkal kisebb dózisokra van szükség, és jobban felszívódik, így nagyon kevés jut a bélben levő baktériumoknak/gombáknak. A DMPS szuszpenzióvá is kikeverhető olyan gyerekek számára, akik nem tudják lenyelni a kapszulákat. A DMPS-t szedő gyerekek néha hasi fájdalmakról és/vagy görcsökről panaszkodnak, főleg szájon át történő bevitelnél.

Intravénás adagolás: Az intravénás adagolásnál kisebb az esélye annak, hogy súlyosbodik a bél dysbiosis. Számos DAN! orvos az intravénás DMPS-t biztonságosnak és hatásosnak találta az autista gyerekek kezelésében. Ennek ellenére a legtöbb DAN! orvosnak nincs gyakorlata a DMPS intravénás adagolásában, ezért több tapasztalatra és kutatásra van szükség, mielőtt kiterjedt használatra javasolhatnánk.

Bőrön keresztül történő (transzdermális) adagolás: Buttar²¹ és más orvosok nemrég a DMPS transzdermális alkalmazásának előnyeiről számoltak be. Ez állítólag egy nagyon könnyű, nem invazív méregtelenítő eljárás, és úgy tűnik, hogy kevesebbszer idéz elő emésztőrendszeri mellékhatásokat (pl. a kórokozók túlburjánzását), mint az orális forma. Egyes orvosok szerint a transzdermális kezelés első hónapja után a gyerekek kb. egyharmadánál átmenetileg rosszabodó viselkedés áll be, ami kb. egy hónapig tart, majd javulás következik. Többfajta készítmény áll rendelkezésre, de jelenleg nem világos ezeknek az egymáshoz viszonyított érdeme.

Adagolási javaslat:

Orális adagolás: A tipikus dózis 1–2 mg/ttkg, naponta 3-szor, a napi teljes adag 3–5 mg/ttkg. A tipikus kezelés úgy néz ki, hogy 3 nap kezelést követ 11 gyógyszermentes nap, ami egy megfelelő 2 hetes ciklust eredményez, ahol a gyógyszerszedés általában péntek délutántól hétfő reggelig tart. Ezeket a ciklusokat több hónapig lehet folytatni, míg a vizeletben ürülő higany a referenciasáv közeli értékre csökken.

Transzdermális adagolás: A tipikus dózis 1,5 mg/ttkg, minden második nap. Ha kedvezőtlen hatások lépnek fel, a dózist le lehet csökkenteni 1 mg/ttkg-ra, ha súlyosak ezek a hatások, abba kell hagyni a kezelést. Egyes orvosok csak ásványi kiegészítők szedését (a normális dózis kétszeresét) javasolják azokra a napokra, amikor szünetel a DMPS szedése. Így javul a DMPS hatásossága és pótlásra kerülnek az ürülő esszenciális ásványi anyagok. A tipikus kezelés több hónaptól egy évig tarthat.

Végbélen át történő adagolás: A tipikus dózis naponta egyszer 10 mg/ttkg, 3 napig, majd 11 nap szünet.

Biztonság:

Részlet a Heyl által gyártott Dimaval (DMPS) dobozában található tájékoztatóból:

„A betegeknél néha felléphet hidegrázás, láz, vagy feltételezhetően allergiás eredetű bőrreakció, mint viszketés, bőrkiütés. A kezelés leállítása után ezek rendszerint visszafordíthatók. Csak néhány izolált esetben jeleztek súlyos bőrgyógyászati reakciókat (pl. erythema exudativum multiforme-t, Stevens-Johnson szindrómát).
Főleg hosszú távú használat esetén, a DMPS befolyásolhatja a szervezet ásványianyag-egyensúlyát, különösen a cinkét és rézét.
A DMPS mobilizálja a lenyelt higanyt a testben. Néhány esetben ez kiválthatja a higanymérgezés klinikai tüneteit.
A Dimaval (DMPS) lenyelése után csak ritkán lép fel hányinger vagy hányás.
Egyes esetekben emelkedhetnek a transzamináz-szintek.”

A cink- és rézszintet tehát figyelemmel kell kísérni, és hiány esetén pótolni kell ezeket az anyagokat.

Haszon: Sok DAN! orvos javulásról számolt be a DMPS orális vagy transzdermális alkalmazása után. Beszámolók szerint a bőrön keresztül történő adagolás legfigyelemre méltóbb haszna a szociális és a beszédkészség területén jelentkezik. Úgy tűnik, hogy a DMPS hatásosabban vezeti ki a szervezetből a higanyt, mint a DMSA. Buttar egy nem publikált tanulmányban²¹ arról számolt be, hogy 31 páciense közül 19-nél teljesen eltűntek az autista tünetek, miután több mint egy évig transzdermális DMPS-t és glutationt szedett, egyéb terápiák mellett: diéta, étrend- és ásványi anyag kiegészítők, kórokozók elleni kezelés.

3. lehetőség: TTFD (tiamin tetrahydrofurfuryl disulfide)

Jogi státus: A TTFD-t az FDA nem hagyta jóvá. Az orvosok elkészíttethetik a gyógyszerészekkel a pácienseik részére egyénileg. Az FDA kísérleti új gyógyszer (Investigational New Drug - IND) jóváhagyást adott a TTFD orális formájának kutatási alkalmazásához D. Lonsdale részére.

Hatékonyság: A TTFD a tiamin nyitott tiazolium-gyűrűs diszulfid származéka. A sejthártyánál redukálódik, majd a sejten belül a tiazolium-gyűrű bezáródik, és szabad tiamin (B1-vitamin) jön létre. A mercaptan a sejten kívül marad, az albuminhoz kötődik és enyhén kelátkötővé válhat az SH-reagens fémekre (SHRM) nézve. A TTFD fő hatása abban rejlik, hogy a sejten belüli szabad tiamin foszforilációjával tiamin-pirofoszfát (TPP) és tiamin-trifoszfát (TTP) jön létre, és ez katalizálja az energia metabolizmust. Állati kísérletek azt mutatták, hogy a TTFD a SHRM ürülését okozza az epén és a vizeleten keresztül. Amikor tiol-kelátkötőkkel együtt használják, akkor a fémek koncentrációja a vizeletben nagyobb, mintha külön-külön adnák a szereket. Egy kísérlet során²² TTFD-kúpokkal kezelt 10 ASD-s gyerek közül 8 állapota klinikailag javult, és egyeseknél jelentősen megnőtt a vizelet SHRM-értéke.

Vizsgálatok az alkalmazás előtt: A TPP-hiány úgy mutatható ki, hogy tesztelik a vörösvértestek transketolase tevékenységét (TKA) és TPP-t adnak a reakcióhoz, majd megnézik annak hatását (TPPE). Ez a teszt nem feltétlenül szükséges a TTFD terápiás használatához. Egy kísérlet során 10 ASD-s gyerek közül csak 2 bizonyult hiányosnak kezdetben, és a válasz nem volt előre megmondható.²² Ez a teszt nem mutatja ki a TTP-hiányt, ami jelenleg ismeretlen tényező az autizmusban. Az 1-888-WSTLAKE telefonszámon több információ tudható meg TKA-t végző laboratóriumokról.

Alkalmazás módja:

Orális adagolás: Lehetőleg bevonattal rendelkező (ún. enteric coated) TTFD tablettákat használjunk, amelyek jelenleg nem kaphatók az USA-ban. A gyógyszerészek készíthetnek TTFD kapszulákat, végbélkúpokat vagy transzdermális kenőcsöket. A kapszulákból kiszórt TTFD-por rendkívül rossz íze miatt nem adható be szájon át kisgyerekeknek.

Adagolási javaslat:

Naponta egyszer vagy kétszer 50 mg folyamatosan adható, mivel ez a B1-vitamin pótlásának egyik hatásos módja. A kezelést bármikor el lehet kezdeni.

TTFD glutationnal:

Friss beszámolók szerint a TTFD hatásossága megnő, ha egyszerre adják be transzdermális glutationnal, amitől általában erősebb szaga lesz a TTFD-nek.

Biztonság:

A TTFD rendkívül biztonságos. Semmilyen mérgező hatásáról nem számoltak be, még az embereknél terápiás célra alkalmazott dózisoknál sokkal nagyobb adagok esetén sem. Vizsgálatok szerint, ha nagy adagot adnak be belőle egy vemhes állatnak, az embrió nem károsodik. A TTFD végbélkúp irritációt okozhat a végbélnyilás körül, ami a szedés abbahagyása után gyorsan megszűnik. Bőrön keresztüli adagolásnál az adagolás helyszínén bőrkiütés vagy irritáció léphet fel. Ezt általában úgy lehet elkerülni, hogy váltogatjuk az alkalmazás helyét. A bőrkiütésekről az a vélemény, hogy inkább a készítményben levő kötőanyagok okozzák és nem a TTFD. A TTFD rektális vagy transzdermális alkalmazása esetén némely páciensnél büdös szag jelentkezik. Orális adagolásnál ez nem fordul elő. A terápia előrehaladtával gyakran fokozatosan csökken a szag, amit a prosthetic mercaptannal kapcsolatos metabolizmus és valószínűleg a mérgező fémek ürülése okozhat. Ezt a prosthetic csoportot alaposan tanulmányozták és nem találták toxikusnak.

Előnyei: Sok DAN! orvos klinikai javulásról számolt be TTFD-t szedő ASD pácienseiknél, főleg transzdermális adagolásnál. Néha előfordul a tünetek kezdeti rosszabbodása, amit kitartó szedés után javulás követhet, mint az autista gyerekeknek adott egyéb étrendkiegészítők esetén. Az egyetlen közzétett tanulmány a Lonsdale et al. (1). A TTFD előtti és utáni vizeletvizsgálatok azt mutatják, hogy egyes pácienseknél megnő az SHRM-koncentráció, és ezt mások is megerősítették nyilvánosságra nem hozott megfigyeléseikben. 

Az elégtelen táplálkozás, amely gyakran hóbortos válogatásnak köszönhető, a rossz felszívódás és más kevéssé ismert tényezők miatt az autista gyerekeknél általában többféle ásványi anyag hiányzik a szervezetből, melyek közül a legfontosabb a cink. A cinket pótolni kell a méregtelenítő terápia előtt, alatt és után is. Ha DMSA-val együtt adjuk a cinket, akkor vegyületet képeznek és a cink könnyebben felszívódik.^23,24 Adagolási javaslat: 1–2 mg/ttkg/nap elemi cink (maximum 50 mg naponta, kivéve ha a laboratóriumi tesztek feltűnő cinkhiányt jeleznek); nagyobb dózisra is szükség lehet, amit a plazma, a vörösvértestek és a trombociták cinkszintjei alapján lehet eldönteni.

Az autista gyerekek gyakran szelénhiányban is szenvednek. A szelén adagolásánál körültekintőnek kell lenni, mivel ez egyike annak a néhány ásványnak, amiből túl nagy adag mérgező lehet. Ha nincs laboratóriumi bizonyíték arról, hogy erős szelénhiány áll fenn, akkor napi 1–4 µg/ttkg-ot kell adni.

Az autista gyerekeknél gyakran magnézium-, molibdén-, mangán-, vanádium- és krómhiány is fellép. Ezeket az elemeket egy többféle ásványt tartalmazó készítménnyel lehet pótolni, de arra vigyázni kell, hogy az ne tartalmazzon rezet. A réz az egyetlen ásványi anyag, amelyből túl sok van az autista gyerekek szervezetében, és a helyzet súlyosbodhat, ha még kívülről is pótoljuk.

A hagyományos nézet szerint az „átlag amerikai” minden szükséges vitaminhoz és tápanyaghoz hozzájut, ha kiegyensúlyozott étrend szerint táplálkozik. Az autista gyerekeknél azonban más a helyzet. Először is étrendjük ritkán kiegyensúlyozott, mivel sokszor csak nagyon kevés fajta ételt hajlandóak megenni, azok pedig ritkán ölelik fel az összes fő élelmiszercsoportot. Gyenge emésztés és gyomor-bél gyulladás miatt náluk esetleg kevéssé szívódnak fel a szükséges vitaminok és ásványok. Audhya egyik vizsgálata, ami 180 autista és 80 kontroll gyereket hasonlított össze, azt mutatta, hogy az autisták szervezetében szokatlanul alacsony a legtöbb vitamin, és számos ásványi anyag szintje.⁶⁰ Gyakorta jelentős oxidatív stressz⁷ is tapasztalható náluk, ezért nagy adag antioxidánsra is szükség van. Ezért egy széles spektrumú vitamin- és ásványi anyag készítményt javasolunk sok C-vitaminnal.

C-vitamin: Ez egy fontos antioxidáns és nagyon hasznos lehet az autista gyerekek számára. Nagy dózisú C-vitamin (110 mg/ttkg, 10 hétig) hatásáról készült kettős vak, placebó kontrollos tanulmányból (n=18) az derült ki, hogy a C-vitamin jótékony hatással van az autistákra.²⁵ Mivel ez a vitamin vízben oldódik, ritkán fordul elő valódi toxikusság, bár rendkívül nagy dózisok hosszan tartó szedése után aszkorbinsav-kristályok jelennek meg a vizeletben (és fennáll a vesekőképződés lehetősége). A C-vitamin szedésének (többnyire 2000 mg/nap fölötti dózisoknál) egyedüli mellékhatása általában a hasfájás és a hasmenés. A gyomor-bél mellékhatások előfordulását jelentősen le lehet csökkenteni puffer szerekkel vagy C-vitamin-észterekkel, valamint a dózis több adagra való elosztásával. A C-vitamin pótlást 5–10 mg/ttkg/nap-al kell kezdeni, majd fokozatosan a toleranciaszintig növelni. Egyesek 50 mg/ttkg-nál többet is elbírnak, sőt, szükségük van rá.

E-vitamin: Az E-vitamin is antioxidáns, és újabban többet lehet róla olvasni, mint a C-vitaminról. Mivel zsírban oldódik, ha valaki túl sokat vesz be belőle, felhalmozódhat a szerveztében. A napi 2–4 mg/ttkg (3–6 IU/ttkg) dózis biztonságos. Kevert tokoferol formában a legkedveltebb. Sok E-vitamin készítményt szójababból állítanak elő, és ezek gondot okozhatnak a szójára érzékeny gyerekeknél. Mivel ez a vitamin fontos szerepet tölt be a zsírsavak oxidációjában és peroxidációjában, több pótlásra van szükség, ha a gyerek egyidejűleg szed esszenciális zsírsav-készítményeket.

B6-vitamin: Erre a vitaminra sokféle enzimreakciónál szükség van, pl. a glutation egyik előfutárának, a ciszteinnek termelésénél. A B6-vitamin B6 (piridoxal, piridoxin) és P5P (piridoxal-5-foszfát) formájában kapható. A gyerek és felnőtt autisták 50%-ánál tűnt hatásosnak napi 17mg/ttkg piridoxal-hidroklorid (egészen 500–1000 mg-ig), és néha még ennél nagyobb dózisok is jótékony hatásúak lehetnek. A P5P-nél jellemzően az előző dózisok 1/5-ét adják. Azzal is tisztában kell lenni, hogy sok P5P preparátumba rezet tesznek, hogy a rézhiányos embereknél megelőzzék a piridoxal retinopátiát. Mivel az autista gyerekeknél jellemzően magas rézszintek fordulnak elő, rézmentes készítményt kell használni.
 

Melatonin: A tobozmirigy által termelt hormon, amely az alvás-ébrenlét ritmusát szabályozza, azonkívül antioxidáns is. A természetes antioxidánsok között viszonylag egyedülálló abban, hogyha egyszer oxidálódott, akkor nem lehet redukálni.²⁶ Ez azt jelenti, hogy a melatonin nem vehet részt a romboló redox-körforgásban, ahol egy oxidálódott vegyület egy másik vegyület oxidálásával redukálódik. Egy vizsgálat azt mutatta, hogy az idegsejteket a melatonin hormonális szintjei védik a higany károsító hatásától.²⁷ A melatonin a mitokondriumokban is összpontosul és megvédi azokat az oxidatív károsodástól.²⁸

Antioxidáns tulajdonságán kívül a melatonin hozzájárul az alvás-ébrenlét ritmusának szabályozásához is, ami sokszor erősen zavart az autista gyerekeknél. A melatonint hosszú távon használták intézményekben elhelyezett gyerekeknél és biztonságosnak bizonyult.²⁹ 0,1 mg/ttkg vagy annál kisebb dózisok elegendőek kell legyenek az alvászavarok kiküszöböléséhez. Egyes klinikusok megjegyezték, hogy ennél kisebb adagok (felnőtteknél 0,3 mg) ugyanúgy segítenek az elalvásban de kevesebb rémálmot és/vagy éjjeli lidércnyomást okoznak. Most fejlesztenek ki egy folyamatos adagolású változatot, ami segíthet majd azokon a gyerekeken, akik a melatonin beszedése után 4–6 órával felébrednek.

Taurin: A taurin egy kéntartalmú aminosav, ami fontos szerepet játszik az epesavas sók termelésében, és azáltal a méregtelenítésben és a zsír és zsírban oldódó anyagok felszívódásában. Egyes autista gyerekek taurinhiányban szenvednek és jót tesz nekik 250–500 mg/nap pótlás. A javasolt maximális dózis felnőtteknél és felnőtt méretű gyerekeknél 2 gramm/nap.

Glutation: A glutation fontos intracelluláris antioxidáns és gyakran hiányzik az autista gyerekeknél. Bár számos rágcsálókon végzett kísérlet az orális glutation jó szisztémás felszívódását mutatta, az eddigi két emberi kísérlet nulla felszívódást jelzett.³⁰ Embereknél a szájon át bevitt glutationt a bél nyálkahártyája azonnal felszívja és feltölti a készleteit, a fennmaradó glutationt pedig lebontja. Ez megmagyarázhatja, miért segít az orális glutation az autista gyerekeken, mégha látszólag nincs is szisztémás felszívódás. Az autista gyerekek bélrendszerének rendellenes működését figyelembe véve, napi 250–500 mg glutation sokat segíthet.

Alfa-liposav: Az alfa-liposav egy ditiol zsírsav. Természetes kelátkötő és erős antioxidáns. Németországban széles körben használták a diabetikus neuropátia kezelésére, kiváló eredményekkel.³¹ Antioxidáns hatása különösen hasznos lehet az autista gyerekeknek, mivel sokan közülük nyilvánvalóan antioxidáns-hiányban szenvednek.

Az alfa-liposav az emberi sejtek természetes terméke, ezért minimális a toxikussága. Felnőttek több mint három évig szedtek naponta max. 25 mg/ttkg-ot, és nem lépett fel észlelhető toxikusság.³² Elméletileg gondot okozna, ha az alfa-liposav kötődne a DMSA-hoz, és azáltal csökkene mindkettő felhasználhatósága, de ezt klinikailag nem észlelték. Másik gond, hogy az alfa-liposav lecsökkenti a metilhigany kivonását a glutation által. Ezért a DMSA-val kellene adni. Arra is van bizonyíték, hogy az alfa-liposav lecsökkenti a rézkiválasztást.³³ A DMSA viszont megnöveli a rézkiválasztást³⁴ (a Wilson-kór esetén a rézmérgezés kezelésére használták³⁵), ezért ha az alfa-liposavat a DMSA-val együt szedik, ez a probléma nem kellene felmerüljön.

Komoly aggodalmat okoz, hogy az alfa-liposavat a gombák könnyen felszívják, ezért szedése gyakran súlyosbíthatja az élesztőgombák túlszaporodását a belekben. Ezt a kockázatot le lehet csökkenteni a dózis csökkentésével vagy transzdermális adagolással, bár transzdermális adagolásnál a felszívódás még nem lett meghatározva. Ha előzőleg gombafertőzés merült fel, az alfa-liposav alkalmazása ellenjavallt.

Cisztein/cisztin: Ezek kéntartalmú aminosavak (a cisztin a cisztein dimerje), és mindkettő képes megkötni és mobilizálni a higanyt. Az alfa-liposavhoz hasonlóan, ez a két anyag is súlyosbíthatja a higanymérgezést, mivel más szövetekbe is eljuttatja a higanyt. A cisztein és a cisztin továbbá kiváló táptalaj a Candida-gombák számára, és gombafertőzést okozhat, vagy súlyosbíthatja a már meglévőt.

N-acetil-L-cisztein (NAC): A NAC-ot nem kellene a méregtelenítés elején vagy önmagában alkalmazni olyanoknál, akiknél fennáll a gyanú, hogy nagy a szervezetük higanyterhelése. Az alfa-liposavhoz, a ciszteinhez és a cisztinhez hasonlóan a NAC megkötheti a higanyt és átviheti a sejtmembránon. A NAC jó táptalaj az élesztőgombák számára is, mint a ciszteinmulekula, amiből származik. Sok autista gyereknek magas a ciszteinszintje, és ez a probléma csak fokozódhat, ha NAC-ot adnak nekik.

A NAC szedését azért tanácsolják gyakran, mert képes gyorsan megnövelni a sejteken belüli glutationszinteket.^36,37 Emiatt rendkívül sikeresen kezelhető vele az oly sok autista gyereknél előforduló antioxidáns-hiány. A NAC-ot vagy a DMSA-val együtt kell szedni, vagy csak akkor, mikor már jó ideje folyik a higany kivezetése. A NAC-ot rendkívül körültekintően kell alkalmazni emelkedett ciszteinszint esetén.

A NAC-ot ne adjuk szájon át, mivel táplálja a gombákat és gyakran okoz gyomor-bél problémákat vagy súlyosbítja a már meglévőket. Bőrön vagy orron keresztül lehet beadni.

D-Penicillamin: A D-penicillamin egy ciszteinszerű aminosav (a ciszteintől kissé eltér a kémiai szerkezete), amit többféle gyógyászati célra használnak. Wilson-kórnál a D-penicillamint, amit „Cuprimine”-nek (Merck) is neveznek, szájon át adják a réz megkötésére, a vér rézszintjének csökkentésére.³⁸ Ízületi gyulladásban is jótékonynak bizonyul néha, amikor más módszerek hatástalanok.³⁹ Cisztinuria esetén a D-penicillamin vegyi reakcióba lép a cisztinnel, szulfhidril-diszulfidot cserél vele.⁴⁰ Cisztein-penicillamin diszulfid jön létre, ami hamarabb ürül a vizelettel mint a cisztein, és így hamarabb csökken a ciszteinszint. Nehézfém-mérgezésben a D-penicillamint ólom és higany kivezetésére használják.⁴¹ Az arzént is ki tudja vonni a szervezetből.⁴²

 Bár a higany, az ólom és az arzén eltávolítása jótékonynak tűnik az autistáknál, a D-penicillaminnak ártalmas hatásai is lehetnek. Először is, csökkenti a vérben a cisztinszintet, azáltal a szervezet ciszteinszintjét is, ami pedig gyakran eleve alacsony az autistáknál. E folyamat miatt a glutationraktárak is ürülhetnek. Másodszor, ez a szer antipiridoxin hatású: komplexet képez a piridoxinnal és gyengíti a B6-vitamin, mint piridoxal-5-foszfát, koenzim működését.⁴³ Az autisták majdnem 50%-ának szüksége van a B6-vitamin pótlására, magnéziummal szedve.⁴⁴ A D-penicillamin szedésének mellékhatásai lehetnek: szenzitivitás (bőrkiütés, láz), leukopénia, nyirokcsomó-bántalom, proteinuria és nephritic szindróma, valamint Goodpasture-szindróma.⁸