Autizmus: a higanymérgezés új formája

Az Autism: a Novel Form of Mercury Poisoning című cikk fordítása.

S. Bernard, B.A., A. Enayati, M.S.M.E., L. Redwood, M.S.N., H. Roger, B.A., T. Binstock, Sallie Bernard ARC Research, 14 Commerce Drive, Cranford, NJ 07901 USA, 908.276.6300, fax 908.276.1301

Összefoglalás

Az autizmus egy olyan tünetegyüttes, amelyet szociális, érzékelési és kommunikációs zavarok, rutinszerű viselkedés és szokatlan mozdulatok jellemeznek. Friss járványtani kutatások szerint minden 150 amerikai gyermekből egy érintett.

Higannyal való érintkezés olyan immunrendszeri, érzékelési, idegtani, mozgásközponti és viselkedési zavarokat okozhat, mint amelyek meghatározzák az autizmust vagy ahhoz kapcsolódnak. A hasonlóság kiterjed az ideganatómiára, a neurotranszmitterekre és a biokémiára is.

A számos oltásban megtalálható thimerosal [megj.: magyarul még tiomersal, thiomersal néven is szerepel] nevű tartósítószer az egyik fő forrása a gyermekek szervezetében levő higanynak, akik első két életévükben olyan nagy mennyiséget kaphatnak belőle, amely meghaladja a biztonsági előírásokat.

Az orvosi szakirodalom és az amerikai kormány adatai szerint:

1. a spontán autizmust sokszor a zsenge korban a thimerosalban kapott higany okozza;

2. ez a fajta autizmus egy fel nem ismert higany-szindróma;

3. a thimerosal ártalmas hatása csak némely gyermeknél jelentkezik. A fogékonyság genetikai és nem genetikai tényezőktől függ.

Bevezetés

Az autista spektrumzavar (Autistic Spectrum Disorder, ASD) egy idegfejlődési szindróma és 36 hónapos kor előtt jelentkezik. Kórmeghatározó kritériumok: a kapcsolatteremtés és a kommunikáció képességének fogyatékossága, ismétlődő és sztereotíp viselkedés (1). Az autizmus fontos ismérvei még a mozgási és érzékelési zavarok (2). Bár az autizmus kora csecsemőkorban is felléphet, a legtöbb autista gyermek legalább néhány hónapos vagy egyéves koráig normálisan fejlődik. Ezután következik be a hanyatlás, azaz a képességek elvesztése vagy a fejlődés leállása (2,3,4).

A higanyról (Hg) régóta köztudott, hogy idegméreg (5).

Az elsődleges adatok forrásai: szennyezett halaktól (Japán – Minamata betegség) vagy gabonától (Irak, Guatemala, Oroszország) megbetegedettek; fogzást segítő porokban levő Hg által előidézett acrodyniások (Feer-betegség, Pink Disease); és egyéni higanymérgezések, amelyek gyakran bizonyos foglalkozással függnek össze, mint pl. az „őrült kalapos” betegség (Mad Hatter's Disease).

Állati és laboratóriumi kísérleteken keresztül bepillanthatunk a higanymérgezés mechanizmusába. Újabban az amerikai Élelmiszerügyi és Gyógyszerészeti Hivatal (Food and Drug Administration, FDA) és az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (American Academy of Pediatrics, AAP) megállapították, hogy a gyermekkori védőoltások során a csecsemőkbe és gyermekekbe fecskendezett higany meghaladja a kormány által előírt határértéket, akkor is, ha összesítjük (7) az adagokat, és akkor is, ha csak egy-egy oltást nézünk (6).

Az oltásokban jelenlevő higany a thimerosalból (TMS) származik. Ennek a tartósítószernek a 49,6%-a etilhigany (eHg) (7).

A régebbi higanymérgezéses eseteknél a tünetek egyénenként eltérő variációban jelentkeztek, az adagtól, a higanyvegyület típusától, az érintkezés módjától és időtartamától, és az egyéni érzékenységtől függően. Ezért, bár a különböző higanymérgezések között léteztek hasonlóságok, minden változócsoport a betegség eltérő megnyilvánulásához vezetett (8,9,10,11).

Mivel az autizmust és a higanymérgezést hasonló tünetek és élettani rendellenességek jellemzik, és mivel az oltásokban higany van, ezért azt feltételezik, hogy az autizmus regresszív formája tulajdonképpen a higanymérgezés egy másik változata.

Egyéb jelenségek is a higanymérgezés és az autizmus közötti kapcsolatot támasztják alá, mint például:

(a) a tünetek röviddel az oltás után lépnek fel;

(b) az autizmus gyakorisága együtt növekszik az oltások számával;

(c) az érintett személyek neme közötti arány hasonló a két betegségnél;

(d) az autizmusra magas öröklődési hajlam jellemző, hasonlóan a kis dózisú higanyra való genetikai érzékenységgel;

(e) szülők arról számoltak be, hogy autista gyermekeik szervezetében magas higanyszintet mutattak ki.

Jellegzetességek összehasonlítása

Az autizmusra egy egész sor tünet jellemző, amelyek betegenként eltérő variációban jelennek meg (3,4). Az autizmust meghatározó, vagy az autizmusnál általában, illetve majdnem mindig megtalálható jellegzetességeket az I. Táblázatban hasonlítjuk össze a higanymérgezésnél előforduló jellegzetességekkel. Azokat a tulajdonságokat, amelyek alapján az autizmust definiálják vagy amelyek erősen kapcsolódnak hozzá, részletesebben is leírjuk.

Az autizmust elsősorban pszichiátriai betegségnek gondolják; és három diagnosztikai kritériuma közül kettő a következő megfigyelhető jellegzetességekre alapul:

a) a kapcsolatteremtés zavara, rendszerint félrehúzódás vagy közöny

b) rutinszerű viselkedés, sablonos viselkedésformákkal, ragaszkodás az egyformasághoz, ami erősen hasonlít a rögeszmés és kényszerképzetes viselkedésre.

A diagnózisban az is állhat, hogy gyermekkori szkizofrénia, depresszió, kényszerbetegség (obsessive-compulsive disorder, OCD), szorongás és más neurózisok.

Ezekkel összefüggő tünetek, amelyek gyakran társulnak az autizmushoz: irracionális félelem, szemkontaktus kerülése, agresszivitás, hisztizés, ingerlékenység és megmagyarázhatatlan hangulatváltozások (1,2,12–17). Ha nem ismerik fel a kiváltó okot, a higanymérgezést először gyakran pszichiátriai betegségként diagnosztizálják (18).

Általában előforduló tünetek:

a) túlzott „szégyenlősség”, mások iránti közömbösség, mások elkerülése, az egyedüllét kedvelése;

(b) depresszió, az érdeklődés hiánya és „összezavarodás”;

(c) ingerlékenység, agresszió, hisztizés gyerekeknél és felnőtteknél is;

(d) szorongás és félénkség;

(e) hangulatingadozás.

Az esetek egy részében a következők léptek fel: neurózis, beleértve szkizoid és rögeszmés-kényszerképzetes jellegzetességeket, sablonos és ismétlődő viselkedés, a szemkontaktus elmaradása egy higanygőzmérgezést szenvedett 12 éves kislánynál (18–35).

Az autizmus megállapításához a harmadik kritérium a kommunikáció fogyatékossága (1). A klasszikus autizmusban szenvedők felénél nem alakul ki értelmes beszéd (2). Gyakoriak a kiejtési nehézségek (3). A kevésbé érintett betegek gördülékenyebben beszélnek, de jelentéstani és pragmatikai hibákkal (3,36). Sok autistánál a verbális intelligencia szintje alacsonyabb mint a teljesítmény-intelligencia szintje (3). Hasonlóképpen, higannyal érintkezett gyerekek és felnőttek jelentős beszédnehézségekkel küzdenek (9,19,37).

Enyhébb esetekben csak a nyelvteszteken érnek el kisebb pontszámot, mint higannyal nem mérgezett társaik (31,38). Azok az iraki gyermekek, akik születésük után lettek megmérgezve, kiejtési gondokkal küzdenek, lassú egybefolyó beszédtől kezdve egészen odáig, hogy képtelenek értelmesen beszélni; míg azok az iraki csecsemők, akiknek szervezetébe még az anyaméhben került higany, vagy egyáltalán nem tudnak beszélni, vagy súlyos beszédnehézségekkel küszködtek gyermekkorukban (23,24,39). Régen az „őrült kalapos” betegségben szenvedő munkásoknak kiejtési és szóvisszakeresési problémáik voltak (21).

Majdnem minden autistánál és higanymérgezettnél mozgászavarok lépnek fel (2,30,40).

Az autizmus enyhe eseteiben az esetlenség vagy a koordináltság hiányát figyelték meg (41). A később autistának diagnosztizált kisbabáknál és kisgyerekeknél előfordulhat, hogy nem tudnak rendesen mászni, vagy hátraesnek, miközben ülnek vagy állnak; és a mozgászavarok jellemzően a test jobb oldalán jelentkeznek (42). Autistáknál gyakori gondok vannak a szándékos mozdulatokkal és az utánzással. Gyakoriak a szokatlan, sztereotíp viselkedésformák, mint a lábujjhegyen járás, hintázás, szokatlan testtartások, forgás, vitustáncszerű mozdulatok és a repkedő kézmozgás (2,3,43,44).

Autizmushoz hasonló jelenségek a higanymérgezés szakirodalmában:

(a) Higannyal mérgezett iraki és japán gyermekek, akik nem tudtak állni, ülni vagy mászni (34,39);

(b) Minamata-betegségben szenvedők, akiknek mozgászavarai testük egyik oldalára korlátozódott, és egy higanygőzzel fertőzött kislány, aki gyakran esett a jobb oldalára (18,34);

(c) repkedő kézmozgások egy kisgyermeknél, aki fertőzött disznóhúst evett (37) és egy férfinél, aki thimerosalt tartalmazó injekciót kapott (27);

(d) vitustáncszerű mozgások higanygőzös mérgezésnél (19);

(e) lábujjhegyen járás egy mérsékelten mérgezett Minamata gyereknél (34);

(f) gyenge koordináltság és esetlenség acrodyniás betegeknél (45);

(g) hintázás acrodyniás kisgyerekeknél (11);

(h) szokatlan testtartások acrodynia és higanygőzmérgezés esetén (11,31). A csapkodó mozdulatokkal azért érdemes foglalkozni mindkét betegségnél, mert ez egy olyan szokatlan viselkedés, hogy az autizmus egyik kritériumává szándékozták tenni (46).

Gyakorlatilag minden autistánál egy egész sor érzékelési rendellenesség figyelhető meg (2). A betegek kisebb részénél halláscsökkenés lép fel, ami enyhe zavartól egészen a süketségig terjedhet (2,47). Majdnem általános a zajokra való túlzott, vagy éppenséggel túl enyhe reagálás (2,48), és gyakran fogyatékos a beszédértés (3). Gyakori a fájdalommal szembeni túlzott érzékenység, vagy éppen érzéketlenség, és az érintéstől való idegenkedés. Szokatlan érzés jelentkezhet a végtagokban és a szájban, és ezeket még 12 hónaposnál fiatalabb csecsemők esetében is észlelték (2,49). Többféle látászavar is előfordulhat, például érzékenység a fényre (2,50,51,52).

Az autizmushoz hasonlóan, jóformán minden higanymérgezésnél fellépnek érzékelési zavarok (40). A higanymérgezés enyhe vagy súlyos halláscsökkenéshez vezethet (40); a beszédfelismerés különösen csorbul (9,34,). Azok az iraki csecsemők, akik születésük előtt érintkeztek higannynal, túlzottan reagáltak a zajra (23), míg acrodynia esetén a páciensek zajérzékenységről számoltak be (45). A leggyakoribb érzékelési zavar a végtagokban vagy a szájban tapasztalható szokatlan érzés (25,28). Acrodyniás betegek és születésük előtt higannyal érintkezett iraki csecsemők túlzott fájdalmat mutattak, amikor megütötték a végtagjaikat, és idegenkedtek az érintéstől (23,24,45,53). Egy sor látászavar is előfordul a beszámolókban, pl. fényiszony (18,23,34).

A biológiai rendellenességek összehasonlítása

A II. Táblázatban az autistáknál általában megtalálható biológiai rendellenességek olvashatók, és ezzel párhuzamosan a higanymérgezésből eredő megfelelő kórtanok. A különösképpen figyelemre méltó hasonlóságokat a következőkben írjuk le.

Az autizmus egy idegfejlődési betegség, amit úgy jellemeznek, hogy „az idegsejtek szervezettségének a betegsége, azaz a dendritfák fejlődésének, az idegsejtkapcsolódások létrejöttének, és az agy különféle területein belüli és területei közötti bonyolult összeköttetések fejlődésének a betegsége” (54). Az autizmus egyik tanulmánya az agy fejlődése idején a megfelelő synapsisos, azaz idegsejtkapcsolódási szerkezet létrejöttéhez nélkülözhetetlen idegi sejtadhéziós molekulák (neural cell adhesion molecules, NCAM) csökkenéséről számol be (55). A szerves higanyvegyület, amely könnyedén átmegy a vér-agy-gáton, főleg az idegsejteket és az idegrostokat támadja meg (56); a főemlősök szervezetében sokkal több higany halmozódik fel az agyban a többi szervhez képest, mint más élőlényeknél (40).

Továbbá, bár a legtöbb sejt úgy válaszol a higanytámadásra, hogy módosítja a glutation (GSH), metallotionein, hemoxigenáz és más stresszfehérje-szinteket, az idegsejtek hajlanak arra, hogy „kifejezetten elégtelenül válaszoljanak a támadásokra”, következésképpen kevésbé képesek eltávolítani a higanyt és hajlamosabbak károsodni a higany miatt (56). A fejlődő agyban a higany akadályozza az idegsejtek vándorlását, csökkenti a sejtosztodást, akadályozza a mikrocsövecskék funkcióját, és csökkenti az idegi sejtadhéziós molekulák számát (28, 57–59).

Míg autistáknál az agy bizonyos számú területeinek a károsodását észlelték, sok funkció és sejtmag ép marad (36). A higany hasonlóképpen szelektív károsodást okoz (40). Kutatások szerint az autizmus az idegsejtek rendellenességét okozza az amigdalában, a hippocampusban, az alapi ganglionokban, a kisagy Purkinje-sejtjeiben és szemcsesejtjeiben, az agytörzsben és az agykéregben (36,60–69). A higany is károsíthatja ezeket a területeket (10,34,40,70–73). A higany vándorlása az amigdalába különösen figyelemre méltó, mivel a főemlősöknél az agynak ezen a területén találhatók a szemkontaktust szabályozó idegsejtek (74) és ez a terület érintett az autizmusban és a szociális viselkedésben (65,66,75).

Az autisták és a higanymérgezettek agyában gyakorlatilag azonos neurotranszmitter szabálytalanságok tapasztalhatók:

• magas vagy alacsony szerotonin- és dopaminszint, pácienstől függően;
• magas adrenalin- és noradrenalinszint a vérplazmában és az agyban; magas glutaminsavas só-szint;
• acetilcolinhiány a hippocampusban (2,21,76–83).

Gillberg és Coleman (2) úgy becsüli, hogy az autisták 35–45%-ánál fejlődik ki epilepszia. Egy friss MEG tanulmány szerint 50 regresszíven autista gyermek közül 82%-nál volt fellelhető epilepsziaszerű agytevékenység; egy másik jelentés szerint az autista gyerekek felénél a szokásostól eltérő EEG (electroencephalogram) tevékenység lép fel az alvás idején (84). Ezek az EEG rendellenességek általában nem specifikusak, és többféle minta szerint alakulnak (85). Higanymérgezéseknél is jegyeztek fel szokatlan epilepsziaszerű tevékenységet (18,27,34,86–88).

A zsenge korban történt higanymérgezés esetén erősebb a hajlam az agy epilepsziaszerű tevékenységeire, de a kisülés amplitúdója kisebb (89), ami megegyezik az autista gyermekek rohamának a finomságával (84,85). A higany miatt megemelkedik a sejteken kívüli glutaminsavas só szintje, és ez is hozzájárulhat az epilepsziaszerű tevékenységekhez (90).

Némely autista gyermek szervezetében alacsony a szulfátszint, és nehezebben képes oxidálni a kénvegyületeket (91,92). Ez is a higanymérgezéshez kapcsolható, mivel (a) a higany előszeretettel kötődik a szulfhidril molekulákhoz (-SH), mint a cisztein és a glutation, károsítva ezzel a különféle sejtfunkciókat (40), és (b) a higany vissza nem fordíthatóan gátolhatja a vesékben és a belekben található szulfátszállító NaSi-t és társát, a NaSi-1-t, csökkentve ezáltal a szulfát felszívódást (93).

Nemcsak a szulfátszint, hanem a glutationszint is alacsony lehet sok autistánál. Rendellenes glutation-peroxidáz tevékenység folyik a vörösvértesteken belül, és a máj kevésbé képes a xenobiotikumok méregtelenítésére (91,94,95). A glutation a nehézfémek sejten belüli méregtelenítésében vesz részt (96); a májban levő glutation az elsődleges szubsztrátum a szerves higanyvegyületek eltakarításához a szervezetből (40); és az idegsejteken belüli glutation résztvesz a központi idegrendszerben létrejövő különböző higany elleni védőválaszokban (56).

Mivel a higany szívesen kötődik a glutationhoz, akadályozva ezzel a szulfát felszívódását, vagy gátolva a glutation metabolizmus enzimjeit (97), ezért csökkentheti a glutation rendelkezésre álló mennyiségét a szervezetben. Krónikus fertőzés is alacsony glutation szinthez vezethet (98,99), ami valószínűbb higany miatt fellépő immunzavarok jelenlétében (100).

Továbbá a higany szétzúzza a purin és a pirimidin metabolizmusát (97,10). A módosult purin vagy pirimidin metabolizmus autista jellemvonásokat és klasszikus autizmust idézhet elő (2,101,102). Ez tehát egy újabb mechanizmust jelenthet, amivel a higany autista jellegzetességekhez járulhat hozzá.

Az autistáknál nagyobb a valószínűsége a következő betegségek előfordulásának:

• allergia
• asztma
• szelektív IgA-hiány (sIgAd)
• megnövekedett HLA-DR antigén
• az interleukin-2 receptorok hiánya
• örökletes autoimmunitás
• és egy sor autoimmun jelenség
  • beleértve a megnövekedett szérum IgG és
  • ANA titert
  • IgM és
  • IgG ellentesteket az agyban,
  • és myelin bázikus protein (MBP) ellentesteket (103–110).

Hasonlóképpen, allergiás vagy autoimmun reakcióknak véltek higannyal szembeni nem tipikus reagálásokat (8), és ezekre a reakciókra való genetikai hajlam megmagyarázhatja, miért változik annyira a higanyérzékenység egyénenként (88,111).

Az acrodyniában szenvedő gyermekek között több asztmás és allergiás volt (11); higanymérgezetteknél pedig IgG ön-ellentesteket találtak az agyban, MBP-t és ANA-t (18,111,112); és azok az egerek, amelyek genetikailag hajlamosak az autoimmun betegségekre, „nagyon fogékonyak a higany által előidézett immunrendellenességekre”, még alacsony adagok esetén is (113).

Továbbá, sok autistánál kisebb a természetes gyilkossejt (natural killer cell, NK) funkciója, és az immunsejtek halmaza a Th2 irányába mozdult el és megnövekedett neopterinszint a vizeletben, immunrendszer aktiválást jelezve (103,114–116). A genetikai fogékonyságtól függően, a higany működésbe hozhatja az immunrendszert, a Th2-k kiterjesztését és csökkent NK tevékenységet idézhet elő (117–120).

Lakossági mutatók

Az autista tünetek legtöbbször fokozatosan jelennek meg az érintett gyermekeknél, bár ismertek olyan eseteket is, amikor a betegség hirtelen kezdődött (3).

A legkorábbi rendellenességeket, mégpedig alig észrevehető mozgászavarokat 4 hónaposoknál észlelték, 9 hónaposoknál pedig apró mozgatási-érzékelési zavarokat (49). A szülők és gyermekgyógyászok 12–18 hónapos gyerekeknél észlelik a nyilvánvalóbb beszéd- és hallászavarokat (2). Csecsemőkortól kezdve 12–18 hónapos korig a gyerekek több thimerosalt tartalmazó oltást is kapnak.

Míg a higanymérgezés tünetei hirtelen is jelentkezhetnek a különösen érzékeny személyeknél (11), általában van egy preklinikus "latens időszak", amikor apró idegtani változások mennek végbe (121), majd szép sorban megjelennek a tünetek.

Az első tünetek jellemzően az érzékeléssel és a mozgatóidegekkel kapcsolatosak, ezeket beszéd- és hallásproblémák követik, végül a higanymérgezés jellemzőinek teljes sora (40).

Eképpen az autista tünetek jelentkezésének időpontja és természete teljesen megegyezik az oltásokban levő Hg kóroktanával.

Ezt a párhuzamot megerősítik azok a szülői beszámolók is, melyek szerint a fiatalabb autista gyermekek vizeletében és hajában rendkívül magas higanyszintet találtak, és az is, hogy a megszokott nehézfém-méregtelenítési terápiával némi sikereket értek el (122).

Az autizmus felfedezése és gyakoriságának növekedése tükrözi a thimerosol bevitelét és elterjedését az oltásokban.

Az autizmust először 1943-ban írták le 1930-as években született gyermekeknél (123). A thimerosalt először az 1930-as években vezették be az oltásokba (7). 1970 előtt végzett tanulmányok szerint az autizmus gyakorisága akkoriban 1 volt a 2000-ből; 1970 és 1990 között végzett tanulmányok szerint átlagban 1 volt az 1000-ből (124). Ez volt az az időszak, amikor megnövekedett a thimerosalt tartalmazó DPT oltásokkal beoltott gyerekek száma a fejlett országokban.

Az 1990-es évek elején az autizmus minden 500 gyermek közül érintett egyet (125). 2000-ben a CDC szerint minden 150 gyermek közül érintett egyet, ami megegyezett az ország többi területein való előfordulással (126). Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején két új thimerosalt tartalmazó oltás került a javasolt oltások közé: a HIB és a hepatitis B elleni oltás (7).

Majdnem minden amerikai gyermek be van oltva, de csak egy kis százalékuknál jelentkezik az autizmus.

A higany egyik tulajdonsága, hogy hatása egyénenként nagyon eltérő lehet, úgyhogy ugyanolyan adag esetén egyeseket súlyosan károsít, míg másoknál nem jelennek meg tünetek (9,11,28). Például acrodynia esetén, ami a 20. század elején lépett fel a fogzást segítő porok miatt, ugyanolyan kis adag 500–1000 gyermek közül csak egyet betegített meg (28).

Egereken és embereken végzett kísérletek azt mutatják, hogy a higany hatásaira való érzékenység genetikai eredetű, beleértve némely esetben autoimmun rendellenességekre való hajlamot (113,34,40). Az autizmusnak jelentős genetikai összetevője is van: ha egypetéjű ikrek közül az egyik autista, akkor nagyon gyakran autista a másik is, testvéreknél is nagy az előfordulás aránya (4); és az autizmus gyakoribb azokban a családokban is, ahol autoimmun betegségek fordulnak elő (106).

Azonfelül az autizmus gyakrabban jelentkezik fiúknál, mint lányoknál: az arány 4 az 1-hez (2). Kimutatások szerint, egereknél és embereknél a higany hatása nagyobb a férfiakra mint a nőkre, a vesekárosodást kivéve (57). Nagy adagoknál mindkét nem egyformán érintett; a kis adagok viszont csak a férfiakat érintik (38,40,127).

Tárgyalás

Eddig bemutattuk, hogy az autizmus minden fő jellegzetessége a dokumentált higanymérgezések közül többnél előfordult.

Újabban az FDA és az AAP felfedte, hogy az oltásokon keresztül a gyermekeknek beadott higany túllépi a biztonsági előírásokat. Az oltásokkal a gyermekek szervezetébe bekerülő higany és az autista tünetek jelentkezésének időpontja egybeesik. Higanymérgezésre utalnak azok a szülői beszámolók is, melyek szerint autista gyermekeik hajában és vizeletében mérhető higanymennyiséget találtak. Így az autizmus eleget tesz a higanymérgezés kórmeghatározásához szükséges fő kritériumoknak: megfigyelhető tünetek, ismert érintkezés a tünetek megjelenésének időpontja körül és észlelhető mennyiség a biológiai mintákban (11,31).

A higanymérgezés jelentős kóroktani tényező lehet a regresszív autizmus legalább néhány esetében. Továbbá minden ismert múltbeli higanymérgezéses eset egy egyedi higanymérgezési variációt eredményezett: pl. a Minamata-betegség, az acrodynia, az „őrült kalapos”-betegség. Ezek közül egyik sem autizmus, és ez azt érzékelteti, hogy az autizmusban szerepet játszó higanyforrást még nem jellemezték. Mivel a legtöbb gyermek az oltásokon keresztül kapja az etilhiganyt, és mivel még soha nem tanulmányozták az oltásokban levő etilhigany hatását a gyermekekre (129), ezért az oltásokban levő thimerosalt egy valószínű forrásnak kell tekinteni. Az is előfordulhat, hogy az oltásokban levő etilhigany hozzáadódik a születés előtti higanyhoz, ami az anya amalgámtöméseiből, immunglobulin injekciókból, fertőzött halfogyasztásból vagy a környezetből származik.

Következtetés

A gyermekek bizonyos százalékát érintő acrodynia története azt mutatja, milyen súlyos betegség származhat abból, ha látszólag jóindulatúan kis adagban higanyt adnak be a gyermekeknek. Ez a beszámoló annak a valószínűségét is megalapozza, hogy a higanynak kóroktanilag jelentős szerepe lehet az autizmus kialakulásában, és ez a higany a thimerosalból származik a fogzást segítő porok helyett. Mivel az autizmus és a higanymérgezés között kiterjedt hasonlóságok vannak, nagy a valószínűsége az összefüggésnek. Mivel fennáll ez a lehetőség, ezért a thimerosalt ki kellene vonni az összes gyermekkori védőoltásból, és a higany mérgező hatásmechanizmusát az autizmusban alaposan ki kellene vizsgálni.

Mivel talán már minden 150 gyermek közül egynél autizmust állapítanak meg, ezen a nagy és láthatólag növekvő népességen segítene, ha kifejlesztenék a higanymérgezés gyógykezelését, a különböző nehézfém-kivonási gyógymódokat.

A Jegyzetek elolvasásához kattints ide

Eredetileg a FEAT (http://www.feat.org) online híreiben jelent meg.

Dr. Mercola's megjegyzése:

Ez egy remek cikk a higany és az autizmus közötti kapcsolatról, sok hivatkozással. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az autistáknál meg kell vizsgálni a higanyszintet, ezért kezdtem én el agresszíven kezelni ezt a problémát azoknál az autista gyermekeknél, akiket gondozok.

Ezen a héten felteszem azt a gyermekeknél alkalmazható higany-méregtelenítő kúrát, amely a felnőtt betegeknél általam évek óta alkalmazott módszer változata. Első gyermekkorú pácienseimet egy hónap múlva kezdem el kezelni, jelenleg sokan közülük most készülnek fel a folyamatra bizonyos homeopatikus szerekkel.