F. Tamás 11 éves nem beszélő, állandó felügyeletre szoruló súlyosan és halmozottan fogyatékos, nem beszélő autista kisfiú vagyok.


Ez a külső kinézetemen nem látszik, mert ránézésre olyan vagyok mint a többi korombeli gyerek. Ezért amikor néha érdekes és különleges dolgot művelek a környezetemben lévő emberek általában a "Hülye vagy kisfiam" és egyéb hasonló kérdésekkel traktálnak, melyeket Én természetesen nem értek. Így mosolyogva végzem tovább "teendőmet" mely további inzultushoz vezet. Lapomon szeretném bemutatni saját magam, illetve a hasonló autista gyerekek viselkedését, ez által mintegy rövid ismertetőt adni e fogyatékosság határain kívül álló embereknek, hogy mégis milyen lehet nekünk a hétköznapi életünk. A különböző fogyatékosságokat nem, vagy csak nehezen lehet megismerni egy egészséges embernek. Minnél közelebb van valaki valamilyen formájához, annál többet tud róla, de átérezni a mi helyzetünket sohasem fogja. Ezt nem is kívánja senki. Viszont nem kérünk sem szánalmat, se megvetést csak egy kis figyelmet. Nem önakaratunkból kerültünk ezen csoportba, hanem a sors vezetett erre az útra bennünket.