A súlyos mellékhatások ritkák, a szenzitivitás viszont gyakori probléma, az esetek kb. egyharmadánál jelentkezik, és valamilyen mértékben mindig ürülnek a cisztein és a piridoxin raktárak. Minden kereskedelemben kapható D-penicillamin készítményben van laktóz⁴², amivel szemben az autisták legalább 60%-a nemtoleráns. Ezért a DAN orvosok és a kutatók nem részesítik előnyben a D-penicillamint.²⁰

Az N-acetil-D,L-penicillaminról azt jelezték, hogy kevésbé toxikus és esetleg hatásosabban vezeti ki a higanyt és más nehézfémeket.⁴⁵ Az 1990-es években egy ideig ez „kísérleti új gyógyszer” volt, de nincs elég klinikai tapasztalat vele kapcsolatban, hogy dönteni lehessen használatáról az autizmusban.

Klorella és más algák: A klorelláról az a hír járja, hogy a higanymérgezés természetes gyógymódja és megköti a nehézfémeket. De a Southwest College of Naturopathic Medicine-n végzett egyik újabb keletű kísérletben⁴⁶ napi 10 gramm klorellát adtak 15 személynek, akiknek fogászati amalgámaik voltak. Az alkalmazás előtti és utáni értékek alapján a klorellának nem volt hatása a higany vizelettel vagy széklettel történő ürülésére 3 és 8 nap után. Ezért mi nem javasoljuk a klorella szedését.

A kezelésnek legalább addig kell folytatódnia, amíg a vizeletből csak kevés mérgező fém mutatható ki. Ha az autista gyerekeknél tapasztalt jótékony hatás kizárólag a mérgező fémek eltávolításának lenne köszönhető, akkor a kezelést be lehetne fejezni amint a szervezetből távozó mérgező fémek mennyisége megfelel a referenciasáv alsó értékeinek. Mivel előfordulhat, hogy nem ez az egyetlen hatásmechanizmus, a kezelés befejezését laboratóriumi és klinikai leletek alapján kell eldönteni.

A kezelés nyilvánvalóan leállítható, ha nincs több javulás. Ha a gyerek elér egy „platót”, hagyjuk abba a terápiát és figyeljük, történik-e regresszió. Egyes szülők és gyakorló orvosok még egy platószint elérése után is folytatni szeretnék néhány hónapig a kezelést, azt remélve, hogy további csekély javulás következhet be. Azt is meg lehet tenni, hogy néhány hónapig várnak, majd próbaként újból elkezdik a terápiát.

Ha a gyereknél semmilyen lényeges javulás nem tapasztalható a kezelés alatt, vagy regresszió lép fel, akkor le kell állni a kezeléssel. De ne felejtsük el, hogy az autista gyerekek jelentős részénél a méregtelenítés kezdetén bekövetkezik valamilyen fokú regresszió, később azonban jelentős javulás áll be. Ha a bél dysbiosist a DMSA alkalmazása előtt nem kezelik ki eléggé, akkor a gazdagabb táptalaj miatt erősödő dysbiosis palástolhatja a DMSA-nak köszönhető javulást.

Egyes gyerekeknél jelentős javulás tapasztalható a DMSA szedése közben, ami a szedés leállítása után visszafejlődik, még a ciklusok „szünnapjain” is. Ezeknél a gyerekeknél külön-külön kell dönteni a kezelésről, mivel nincs elég klinikai tapasztalat egy közös akcióterv kidolgozásához.

Mire van szükség a kutatáshoz?

Olyan új terápiákat kell keresni, amelyek jobbak a jelenleg rendelkezésünkre állóknál. A jelenlegi eljárásokhoz (DMSA, DMPS, TTFD) hivatalos klinikai vizsgálatokra van szükség, hogy felbecsüljük ezek relatív hatékonyságát és részletesen feltérképezzük a lehetséges mellékhatásokat. Egyes gyógyszereket, mint a DMPS-t és a TTFD-t jóvá kell hagynia az FDA-nak, hogy az orvosok nyugodtabban használhassák. És legfőképp, szükség van az ehhez hasonló tanulmányokra, hogy a kételkedő orvosok és szülők meggyőződjenek arról, milyen lényeges méregtelenítő kezeléseket alkalmazni az autista gyerekeknél.

1. A dokumentumban szereplő terápiák csak orvos által vagy felügyelete mellett végezhetők.
2. Ez nem egy „egyedülálló” kezelési protokoll, és alkalmazása előtt meg kell szüntetni a bél dysbiosist és a táplálkozási hiányokat.
3. Ezek a terápiák esetleg nem minden autista gyereken segítenek, és lehet, hogy rontják egyes autista gyerekek állapotát. Azoknál a gyerekeknél is előfordulhat átmeneti rosszabbodás, akiknek végül hasznára válik a kezelés.
4. A dokumentumban tárgyalt gyógyszereket és étrendkiegészítőket nem hagyta jóvá az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző és Engedélyező Hivatala (United States Food and Drug Administration, USFDA), a DMSA (Succimer, Chemet®), az antibiotikumok és a receptre kapható gombaölő szerek kivételével. A DMSA-t gyerekeknél jelenleg csak az ólommérgezés kezelésére hagyta jóvá az USFDA.
5. Az FDA által jóvá nem hagyott szerek és kiegészítők minősége és tisztasága a gyártóktól függ. Minden említett gyógyszert és étrendkiegészítőt engedélyez az USFDA, de nem garantálja tisztaságát, biztonságosságát és hatásosságát.
6. A terápiák alapjául szolgáló elméletek és orvosi modellek nincsenek egyetemesen elfogadva az orvosi társadalomban, egyes kutatók most tanulmányozzák őket. A terápiákat alátámasztó klinikai bizonyítékok lenyűgözőek, de eddig még nem végeztek jól leellenőrzött hatásvizsgálatokat, a bizonyítékok jelenleg jórészt a klinikai tapasztalatokon alapulnak.
7. A dokumentumban tárgyalt elméletek és terápiák változtatásának jogát, minden előzetes értesítés nélkül, fenntartjuk, ha jelentős klinikai vagy kutatási adatok a változtatás szükségességét jelzik.

1. Valószínűleg csalódni fog az orvos, és a páciens családtagjai is, ha a higany vagy más nehézfémek kivezetését azelőtt kísérlik meg, mielőtt kikezelték volna a páciens gyomor-bél és táplálkozási problémáit.
2. A dokumentumben szereplő gyógyszerek és étrendkiegészítők dózisai a 2004 decemberéig nyilvánosságra hozott szakirodalom többségében szereplő határértékek között vannak. A felső határértékeket csak akkor kell átlépni, ha jó ok van rá.
3. Jelenleg lehetetlen pontosan eldönteni, a betegek közül kiknek lesznek hasznára ezek a terápiák. Egyesek közülük tökéletes jelöltnek tűnnek, mégsem mutatnak javulást, míg esélytelennek tűnő betegeknél jelentős javulás állhat be.
4. Javasoljuk a szülők írásos beleegyezését kérni az FDA által jóvá nem hagyott kelátkötők használatához, bár jogilag ez nem kötelező érvényű.
5. Az autizmus kezelése folyamatosan változik.

1. Sok család az itt leírtakhoz hasonlóan kezeli autista gyerekét, orvos vagy más egészségügyi dolgozó részvétele nélkül. A tény, hogy a legtöbben ezt megtehetik ártalmas következmények nélkül, a gyógyszerek és kiegészítők biztonságosságát bizonyítja. Ennek ellenére a súlyos mellékhatások kockázata a DMSA, DMPS és néhány kiegészítő esetében csekély, de nem nulla. Az élet általában véve egy sor rizikó; a terápia idején a súlyos mellékhatások rizikóját le lehet csökkenteni gondos orvosi felügyelettel.
2. Nem minden orvos képes vagy hajlandó alkalmazni az itt leírt terápiákat. Őszintén és nyíltan kell beszélni az orvossal, a kezelés megkezdése előtt.
3. Bár csodás esetekről lehet hallani vagy olvasni az interneten, ezek a terápiák nem minden autista személynél működnek. Akiknél igen, a javulás azoknál is történhet lassan vagy apró lépésekben.
4. Úgy tűnik, hogy a fiatalabb betegek általában gyorsabban reagálnak mint az idősebbek, de ezt még nem tanulmányozták kielégítően.

A. függelék: A higanymérgezésről

A higany toxikussága

A higany rendkívül mérgező anyag, és nagyon kis mennyiségben (nanomól) is idegrendszeri és egyéb károsodásokat okozhat.

Az amerikai Toxikus Anyagok Hivatala és Betegség Nyilvántartó Iroda (U.S. Agency for Toxic Substances and Disease Registry, ATSDR) a következőképpen összegzi a higanymérgezés tüneteit kisgyerekeknél:⁴⁷

• „A higany fejlődési méreg. ... Az érintett anyák utódainál észlelt tünetek elsősorban neurológiai eredetűek, és a mozgás- és beszédfejlődésbeli elmaradástól egészen a súlyos agykárosodásig terjednek.”
• „Megtörténhet, hogy a gyerek látszólag egészségesen születik, később nyilvánulnak meg a hatások, amelyek a fejlődési mérföldkövek – hány évesen kezd járni és beszélni – lassúbb elérésétől a súlyosabb következményekig terjedhetnek, mint agykárosodás és szellemi elmaradottság, nem egybehangolt mozgás és mozgásképtelenség.”
• „A terhességük alatt erős higanymérgezést szenvedett anyák gyerekeinél olyan súlyos következményeket is megfigyeltek, mint megvakulás, akaratlan izomösszehúzódások és görcsök, izomgyengeség és a beszédképesség hiánya.”
• „Figyelembe kell venni, hogy a hatások súlyossága függ a higanyterhelés mértékétől és idejétől.”

Ez az összefoglalás nagyon hasonlít az autizmus tüneteire.

Három szövetségi hivatal is megállapított „biztonságos” egészségügyi határértéket a higanyterheléssel kapcsolatban. A Környezetvédelmi Ügynökség (Environmental Protection Agency, EPA) szerint ez 0,1 mikrogramm higany testtömeg kilogrammonként naponta; a Toxikus Anyagok Hivatala és Betegség Nyilvántartó Iroda (Agency for Toxic Substances and Disease Registry, ATSDR) szerint 0,3 µg/ttkg/nap; az Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző és Engedélyező Hivatal (Food and Drug Administration, FDA) szerint pedig 0,4 µg/ttkg/nap. Tehát egy 70 kg-os felnőtt esetében a megengedett terhelés 7–28 µg higany/nap.

1890 és 1950 között az USA-ban és más fejlett országokban többezer gyermek szenvedett akrodiniában, más néven „pink disease”-ben.⁴⁸ Ennek a tünetei nagyon hasonlóak voltak az autizmuséihoz, azzal a különbséggel, hogy egyes esetekben súlyosabbak voltak és a gyerekek 20%-a meghalt. 60 évvel később megállapították, hogy a betegséget egy fogzást segítő por használata okozta, aminek az aktív hatóanyaga higanyklorid volt. (J. Adams 50 éves mintákat szerzett a porból és megerősítette, hogy valóban higanykloridról volt szó, mint ahogyan az a címkén is szerepelt). A higanyklorid azért volt hatásos fogzási porként, mert a higany erős idegméreg, és elzsibbasztotta vagy megölte az idegsejteket a fogínyben. A porral érintkező gyerekek közül megközelítőleg csak minden ötszázadik betegedett meg, ami hasonló az autizmus mostani előfordulási arányához. Miután a port kivonták a forgalomból, nem fordultak elő újabb esetek. 60 évbe telt, míg megtalálták az összefüggést a betegség és a porban levő higany között, mivel a higanymérgezés tünetei általában csak a terhelés után 2–3 hónappal jelentkeznek.

A huszadik század első felében a csecsemőknek szánt fogzási porban levő higany okozta akrodinia problémája feltűnően hasonlít a huszadik század második felében az autizmus és a gyermekkori oltásokban levő thimerosal közötti lehetséges kapcsolathoz, amint azt a következőkben részletesen tárgyaljuk.

A mérgezés ideje meghatározza a toxikusság mértékét. A fejlődő magzat például 5–10-szer érzékenyebb a higanyra. Az első életévben pedig az emberi agy óriási növekedésen és fejlődésen megy keresztül. A higanyról közismert, hogy akadályozza ezeket a növekedési mechanizmusokat. Azok a terhelések, amelyek kritikus fejlődési periódusokban történnek, sokkal ártalmasabbak.

A higanyérzékenység egyénenként rendkívül eltérő. A genetikai adottságok, életkor, nem és egészségi állapot is befolyásolja az érzékenységet. Felnőtteknél 78-szoros különbségekről számoltak be, kisgyerekeknél ez az eltérés 10.000-szeres is lehet. Az anyagcsere és a higanyürítés is nagyon változó. Állatokon végzett kísérletek azt mutatják, hogy a kicsinyek nem ürítik ki higanyt a szervezetükből csak elválasztás után, és a tejből álló táplálék megnöveli a fémek felszívódását a belekben. Megfelelő epetermelésre is szükség van az ürítéshez, és ez az újszülötteknél gyakran nem elégséges. A bélflórának is szerepe van a higanykiválasztásban, ezért antibiotikumok hatására csökken az ürítés. A stressz és a betegségek csökkentik a glutationszinteket, azok pedig a higanyürítést.

Az USA-ban általános a potenciálisan veszélyes higanyterhelés

A három fő higanyforrás amerikai gyerekeknél az anya tengeri hal fogyasztása és amalgámtömései, valamint a gyermekkori oltások.

Tengeri halak fogyasztása: Az EPA egyik friss jelentése⁴⁹ szerint hat amerikai nő közül egy szervezetében olyan sok higany van, hogy nagyon nagy a neurológiai sérülés kockázata születendő gyermekeinél. Ez több mint 300.000 csecsemőt jelent évente. A becslés alapjául az 1999–2000 NHANES (National Health and Nutrition Examination Survey) egészségügyi felmérésben résztvevő 1709 nő vérében mért higanyértékek szolgálnak. A rendszeresen (havonta 9-szer vagy többször) halat fogyasztó nőknek 7-szer annyi higanyt mértek a vérében, mint azoknak, akik nem ettek halat.
Az EPA és az FDA ezenfelül megjelentette 2004-es javaslatát a halfogyasztásról: azt ajánlják, hogy a terhes nők egyáltalán ne egyenek bizonyos halakat (cápát és kardhalat), és a többiből is keveset. A cápában és a kardhalban általában egy milliomod rész higany van, így egy tipikus 200 grammos adag 200 mikrogramm higanyt tartalmaz.

Fogászati amalgámok: A leggyakrabban használt fogtömő anyag az USA-ban a higany-ezüst amalgám. Ennek 50%-a higany. Számos vizsgálat bizonyította, hogy ezek az amalgámtömések higanygőzt bocsátanak ki, aminek kb. 80%-a szívódik fel.⁵⁰ Naponta 1–10 µg higany szívódik fel a szervezetbe, az amalgámtömések számától függően.^{51 52 53} Ekkora mennyiség önmagában valószínűleg ártalmatlan a legtöbb ember számára, de növeli a szervezet higanyterhelését és a további terhelések veszélyességét.

Thimerosal a gyermekkori oltásokban

A thimerosal egy tartósítószer, ami számos gyógyszerben megtalálható, például a gyermekkori oltásokban és az immunglobulin termékekben. Tömegének 49,6%-a etilhigany. Oltásokban való használatának hosszú története van. Először az 1930-as évek végén kezdték beletenni, és ahogy nőtt a gyerekeknek beadott oltások száma, úgy nőtt a befecskendezett thimerosal mennyisége is. A thimerosalt az 1990-es évek elején kivonták az állatoknak szánt oltásokból. Az Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző és Engedélyező Hivatal (Food and Drug Administration, FDA) folyamatosan vizsgálja a biológiai termékeket, és 1999-ben bejelentette, hogy azok a kisdedek, akik több higannyal tartósított oltást kaptak, olyan kumulatív higanyterhelésnek lehettek kitéve, ami meghaladja a szövetségi biztonsági határértékeket. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Társaság (American Academy of Pediatrics, AAP) 1999-ben azt javasolta, hogy a higanyt vonják ki a gyermekkori oltásokból⁵⁴, és 2001-ben az FDA megkérte (de nem követelte) az oltóanyaggyártókat, hogy vegyék ki a gyermekkori oltásokból. Mostanra a thimerosalt kivonták a legtöbb gyermekkori oltásból, de nem mindegyikből. 2004 szeptemberében Kalifornia állam törvényben tiltotta meg a thimerosal használatát gyermekkori oltásokban, és több állam is hasonló törvényeket hozott.

A thimerosal egy higanyalapú tartósítószer, 50%-a higany, és egészen a legutóbbi időkig alkotórésze volt a legtöbb gyermekkori oltásnak. Néhány példa a gyermekkori oltások thimerosal-tartalmára: HepB (12,5 µg), DTaP (25 µg), HiB (25 µg) és PCV (25 µg). A HepB oltást születés után adják be, és egy 3,4 kg-os csecsemőt alapul véve, akinek „biztonságos” terhelési határértéke az EPA szerint 0,34 µg, ezzel az oltással a biztonsági határérték 36-szorosát kapja meg. A kisebb súlyú csecsemők nagyobb veszélynek vannak kitéve, mivel az oltások azon ritka szerek közé tartoznak, amelyeknél a dózis nem függ a kortól vagy a testsúlytól, azaz ugyanannyit kap egy felnőtt ember mint egy koraszülött. Ha egy gyerek minden előírt oltást megkapott az 1990-es években, akkor élete első 15 hónapja alatt kb. 237,5 µg higany került a szervezetébe.

Figyelmet érdemel, hogy a thimerosalt az 1930-as évek végén tették az oltásokba, és néhány évre rá Dr. Leo Kanner egy új elmezavart írt le, ami „határozottan és egyedülálló módon különbözött minden azelőttitől”. Az autizmust kezdetben többször diagnosztizálták tehetős családokban, de az 1970-es években egyenletesebben oszlott meg társadalmilag-gazdaságilag. Ez a nyilvánvaló demográfiai kiszélesedés párhuzamosan történt az oltások egyre elérhetőbbé válásával minden gyermek számára az államilag finanszírozott programok keretében. Az 1980-as éveg végén és az 1990-es évek elején a Hepatitis B és a HiB oltást is bevették az oltási rendbe. Mindkét oltást háromszor kapták meg a csecsemők életük első 6 hónapjában. Oltási rendbe való iktatásuk potenciálisan háromszorosára növelte a kisgyerekek higanyterhelését, feltéve hogy megkapták az összes thimerosaltartalmú oltást.

Az 1980-as és 1990-es években az amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Társaság (Academy of Obstetrics and Gynecology) azt javasolta, hogy minden Rh-negatív terhes nő kapjon a terhesség 28. hetében egy adag anti-Rho-D immunglobulint. A megelőzést az invazív műveletekre is javasolták, mint magzatvíz-mintavétel vagy chorionboholy mintavétel, és minden vérzéses incidensre a terhesség idején. Mivel a lakosság kb. 15%-a Rh-negatív, és sok nő idősebb korban szül, azonkívül invazív eljárásoknak is aláveti magát a kromoszóma-rendellenességek feltárásához, ezért az injekciók miatt megnőtt a magzatok higanyterhelése az elmúlt évtizedben. Ugyanebben az időszakban, az 1980-as, de főleg az 1990-es években rendkívül megnőtt az autista spektrumzavar előfordulása. A Rho-D miatti terhelés szintje 7,5 µg-tól 65 µg-ig terjedt dózisonként. Néha többszörös dózisokat adtak be a terhesség folyamán.

Az oltásokban levő thimerosal potenciális toxikussága csak nemrégiben került a figyelem középpontjába, és csak nagyon kevés vizsgálatot végeztek a thimerosal hatásáról állatkölyköknél. A thimerosal potenciális veszélyét hangsúlyozta Hornig et al. 2004-es kísérlete is⁵⁵, ami azt vizsgálta, milyen hatással van a befecskendezett thimerosal az egérkölykökre, ha a dózis és az ütemezés megfelel egy csecsemő beoltásának 2, 4, 6 és 12 hónapos korban (a HepB, DTaP és HiB oltások thimerosaltartalmát véve alapul). Arra az eredményre jutott, hogy ez két egérfajtát egyáltalán nem károsított, de a harmadik egérfajtánál, amely hajlamos az autoimmun betegségekre, számos súlyos probléma jelentkezett: elmaradás a fejlődésben, csökkent mozgás, túlzott reakció az újdonságokra, és az idegsejtek és szinapszisok rendellenes fejlődése. Ez a fontos kísérlet azt sugallja, hogy bár a legtöbb kisgyereket nem károsítja a gyermekkori oltásokban levő thimerosalmennyiség, némely gyerekek genetikai alapon sebezhetőbbek lehetnek és ekkora dózis is megbetegítheti őket. Fontos megjegyezni, hogy az autista gyerekek családjában gyakori az immunzavar, ami azt jelezheti, hogy ezek a gyerekek érzékenyebbek a thimerosalra.

A thimerosal toxikussága

Mivel kevés az információ az etilhigany (a thimerosalban levő higanyvegyület) toxikusságáról, mérgező hatását általában a metilhigany alapján próbálják megbecsülni. Burbacher azonban 2004-ben a főemlősöket vizsgálva azt dokumentálta, hogy az etilhigany felezési ideje a vérben rövidebb mint a metilhiganyé, ami magasabb vér:agy arányhoz vezet, és az etilhigany gyorsan átalakul szervetlen higannyá, ami toxikus és évekig is az agyban maradhat. Pichichero egy vizsgálatában (2002) csecsemők vérhigany-szintjét mérte thimerosaltartalmú oltások beadása után, és egy 2 hónapos csecsemőnél 20,55 nmol/l-t mért öt nappal egy 37,5 µg-os thimerosal-adag után (a szint valószínűleg még nagyobb volt az injekció beadása után közvetlenül). Dr. Neal Halsey egyik levelében azt írta a szerkesztőnek, hogy 62,5 µg-os dózis után a higany csúcsértéke a vérben akár 48,3 nmol/l is lehetett volna. Ha alkalmazzuk Burbacher agy/vér eloszlási arányát, ebben az esetben az agyi higanykoncentráció elérné a 217,35 ng/g-ot. Baskin et al. (2003) DNS-károsodásról, caspase-3 aktiválásról, sejtmagmembrán károsodásról és sejtek elhalásáról számolt be felnőtt emberi idegsejt és fibroblast tenyészetben, amit 201 µg/l etilhigany-terhelésnek tett ki 6 óra vagy annál rövidebb inkubáció után, ezért valószínűnek tűnik, hogy az 1990-es évek megszokott oltási gyakorlata idegfejlődési károsodásokat okozott egyes gyerekeknél.
Hasonlóképpen, Waly et al. egyik vizsgálata (2004) azt dokumentálta, hogy a thimerosal, alacsony nanomoláris koncentrációknál gátolta az inzulinszerű növekedési faktort (IGF-1) és a dopamin által stimulált metilezést az emberi neuroblastoma sejtekben, ami azt jelzi, hogy képes megbontani a normális növekedési faktor kontrollt és a metilezést. Ezeket a rendellenességeket sokkal kisebb thimerosalterhelések okozták, mint amilyenek a csecsemőket érik a thimerosaltartalmú oltások beadása után a fentebb említett Pichichero vizsgálatban. Ez a vizsgálat molekuláris szinten magyarázza meg, miért vonhatja maga után az oltások számának növekedése az autizmus gyakoriságának növekedését.

B. függelék: A higanymérgezés bizonyítékai az autizmusban

Tünetek

Bernard et al. 2001-ben megjelent korszakalkotó tanulmánya a szakirodalom áttekintése után megállapítja, hogy az autizmus diagnózisához szükséges minden kórmeghatározó kritérium előfordul a higanymérgezés eseteiben is. Például a higanyvegyületek fő toxikussága a központi idegrendszerben nyilvánul meg, bár rendszerint az immunrendszer és a gyomor-bél rendszer is érintve van. Az autista gyerekeknél ugyanolyan rendellenességek fordulnak elő ezekben a rendszerekben. A higany a test minden részére kiterjedő kárt okoz, mivel a kénhez kötődik, és ez enzimek, a szállító mechanizmusok és a strukturális fehérjék széles körű hibás működését okozza. Ezért a betegség több szervrendszert érint, változó jelleggel és intenzitással. Ugyanez érvényes az autizmusra is.

Úgy tűnik, hogy a higanyérzékenységnek van egy genetikai összetevője is, azonkívül az adatok szerint a fiúkat jobban érinti, mint a lányokat. Az autizmus is gyakrabban fordul elő fiúknál, mint lányoknál, az arány megközelítőleg 4:1.

A higanymérgezés beszéd- és hallásproblémákat okoz, beleértve a beszélési és beszédértési nehézségeket. Az autizmus egyik legfontosabb jellegzetessége a lemaradás a beszédben és beszédértésben.

Az érzékelési zavarok, beelértve a száj, a kezek és a lábak zsibbadását, zajérzékenységet, az érintéstől való idegenkedést és a fájdalomra való túlzott vagy csekély reakciót, gyakori megnyilvánulásai a higanymérgezésnek. Ezek az érzékelési zavarok az autista gyerekeknél is nagyon gyakoriak.

A higanyterhelés a kognitív képességek sérülését, az elvont gondolatok és az összetett parancsok nehéz felfogását, szociális visszavonulást, szorongást, rögeszmés és kényszerképzetes viselkedést okoz. Ezek a tünetek az autista gyerekeknél is megjelennek.

A higany gátolja a szerotonin, a dopamin, a glutamát és az acetilkolin neurotranszmittereket. Ezek a rendellenességek az autista gyerekeknél is előfordulnak. A agyban levő higany megtámadja a Purkinje-sejteket és a kisagy granuláris rétegét, az amigdalát és a hippocampust, míg a többi területet megkíméli. Az autisták agyában ugyanezeket a patológiás folyamatokat találták.

A higanymérgezés károsítja az immunrendszert és autoimmun folyamatokat indít be, beleértve a Th2 eltolódásokat a nyiroksejtekben. Ugyanezek az autoimmun-folyamatok fordulnak elő az autizmusban is. A higanyterhelés megnövelheti az érzékenységet bizonyos vírustörzsekkel szemben, ami az NK-sejtek csökkent működésével állhat összefüggésben. Az autista gyerekek egy része krónikus vírusfertőzésben szenved, amit gyakran a kanyaróvírus okoz. A higanymérgezés gyomor-bél zavarokat is okozhat, és gátolhatja az emésztőenzimeket és a peptideket. Sok autista gyereknél jelentkeznek gyomor-bél problémák és nehezen tudja emészteni a tejből és búzából készült ételeket.

Összefoglalva: Bernard et al. írásából kiderül, hogy minden tünet, ami előfordul az autizmusról szóló szakcikkekben, az előfordul a higanymérgezés szakirodalmában is, és viszont. Valószínűleg egyes higanymérgezésben szenvedő gyerekeket autistáknak diagnosztizálnák, ami egyszerűen egy elnevezés, és azt jelzi, hogy ismeretlen eredetű kommunikációs, viselkedési és szociális zavarban szenvednek. Sok „autista” esetében valószínűleg a higanymérgezés a kiváltó ok.

Gyermekkori haj: Holmes et al.⁵⁷ megmérte, mennyi higany van az autista gyerekek hajában tipikus kontroll gyerekekéhez viszonyítva. A gyerekek 1988–1999 között születtek, a hajmintákat 12–24 hónapos korukban vették tőlük. A kontroll gyerekek hajában átlagban 8-szor magasabb higanyszintek voltak. A különbség nem az eltérő higanyterhelésből adódott, mivel az autista gyerekek szervezetébe hasonló vagy nagyobb higanymennyiség került a fő higanyforrásokból (amalgám fogtömések, tengeri halak fogyasztása, az oltásokban levő thimerosal). Mivel a haj az ürítés mértékét jelzi, úgy tűnik, hogy a különbség abból ered, hogy az autista gyerekek nagyon csekély mértékben képesek higanyt üríteni. Ezenfelül az autizmus súlyossága fordított arányban állt a higanyszinttel, ami azt sugallja, hogy a legbetegebb gyerekek tudták a legkevésbé üríteni a higanyt.

Holmes et al. tanulmányát megismételte Adams et al.⁵⁸, a Környezeti Egészségtudományok Nemzeti Intézete (National Institutes of Environmental Health Sciences, NIEHS, a NIH egyik ága) segítségével. Előzetes elemzésük szerint az autista gyerekek csecsemőkori hajában 0,36 milliomod rész higany volt, sokkal kevesebb, mint a kontroll gyerekek hajában mért 0,85 milliomod rész. Azonban az autista gyerekek kb. 10%-ánál szokatlanul nagy értékeket mértek, ami valószínűleg erős terhelést jelez. Adams et al. előzetes eredményei általában egyeznek Holmesével, és azt a feltételezést támasztják alá, hogy az autista gyerekek higanyürítési képessége gyenge.

Alacsony cisztein/glutation: A higany rendes körülmények között úgy ürül a szervezetből, hogy a glutationhoz kötődik, majd az epével a vékonybélbe kerül. Clarkson et al. azt találta, hogy a fiatal majmok glutationszintje sokkal alacsonyabb mint a felnőtteké, és szoros kapcsolat van a glutationszint és a higanyürítési képesség között. Elképzelések szerint ez így van gyerekeknél is, azaz majdnem semmi higanyt nem ürítenek életük első hat hónapjában, és évekbe telhet, míg teljes erővel kezdik termelni a glutationt.

Három vizsgálat (James et al.⁷, Bradstreet et al.⁵⁹, Audhya et al.⁶⁰) következetesen bizonyította, hogy alacsony az autista gyerekek ciszteinszintje. A cisztein a glutation előállításához szükséges, ezért alacsony ciszteinszintek alacsony glutationszintekhez vezetnek. Két vizsgálatban megmérték a plazma glutationszintjét is, és ez az autista gyerekeknél kb. 50%-al volt alacsonyabb, mint a hasonló korú kontrolloknál. A James-féle vizsgálatban megmérték a glutation oxidációját is, és kiderült, hogy az autista gyerekeknél sokkal nagyobb volt az oxidált, inaktív glutation aránya, feltételezhetően az oxidatív stressz miatt.

Orális antibiotikumok és tej: hatásuk a higanyürítésre

Egy patkányokon végzett kísérletben a szájon át beadott antibiotikumok és a tej csökkentették a metilhigany-ürítést. A patkányok általában 10 nap alatt ürítik a szervezetükbe került higany felét, de a csak tejet evő patkányoknál (a csecsemők miatt lényeges) ez a felezési idő 10 napról 30 napra nőtt. Szájon át beadott antibiotikum a felezési időt 10 napról több mint 100 napra emelte. Azoknál a patkányoknál pedig, akik csak tejet ettek és orális antibiotikumokat is kaptak, a felezési idő 300 napra emelkedett. Az emberek a patkányoknál lassabban ürítik a higanyt, ezért náluk a hatások is jelentősebbek lehetnek.

Nem tudjuk, mi okozza a higanyürítés sebességének csökkenését, de a bélbaktérium-flóra megváltozásához lehet köze. A széklettel ürülő higany 90%-a szervetlen; a baktériumok a metilhiganyból metilént vonnak ki, az élesztőgombák viszont metilezik a higanyt. Rosseneu et al.¹⁰ bebizonyította, hogy a krónikus székrekedésben vagy hasmenésben szenvedő autista gyerekek bélflórája nagyon rendellenes, például 10.000-szer több E. coli baktérium fordul elő náluk, amelyek erős endotoxint termelnek.

Számos vizsgálat jelezte, hogy az autista gyerekek sokkal több antibiotikumot szedtek szájon át kisdedkorukban, mint az átlagos gyerekek, főleg fülfertőzések miatt. Ez különösen szomorú, ha tudjuk, hogy az orális antibiotikumok majdnem semmit sem használnak fülfertőzéseknél – melyek 90%-a magától helyrejön, antibiotikumokkal pedig 95% –, és az orális antibiotikumok nagyban megnövelik a későbbi fülfertőzések kockázatát.

Azonkívül, hogy lecsökkentik a higanyürítést és megváltoztatják a bélflórát, az orális antibiotikumok nagyon megnövelik a thimerosal mérgező hatását az agysejtekre nézve (Haley et al).⁶¹

Összességében véve, a kisgyerekek csak korlátozott mértékben képesek higanyt üríteni, az autista gyerekek pedig szokatlanul kis mértékben, az alacsony glutationszint és a túl sok orális antibiotikum miatt. Továbbá az antibiotikumok növelik a higany toxikusságát is.

Erős higany- és fémterhelés: vizelet, vér, fogak, haj

Több módszert használnak, hogy meghatározzák, mennyi higany és más mérgező fém van az autista gyerekek szervezetében. A módszereket körültekintően kell értelmezni, mivel különböző időben történt terheléseket mérnek, de általában mind nagy higanyértékeket jeleznek az autistáknál, és néha más mérgező fémeket is.

DMSA provokáció:Bradstreet et al.¹ a DMSA hatását kutatta 221 autista és 18 kontroll gyereknél. A gyerekek 3x10 mg/ttkg/nap dózisokat szedtek, 3 napon keresztül. A 9. dózist vizeletgyűjtés követte. Az autista gyerekek 3-szor annyi higanyt ürítettek a vizelettel (ezen keresztül ürül a DMSA), de az ólom és a kadmiumszintek nem különböztek jelentősen a többi gyerekétől. A DMSA provokáció valószínűleg a régi és a friss terheléseket is megméri.

Tejfogak: Adams⁶² előzetes beszámolója szerint, 14 autista gyereket 11 kontrollhoz hasonlítva azt találta, hogy az autista gyerekek tejfogaiban normális cinkszintek, enyhén nagyobb ólomszintek és 3-szor nagyobb higanyszintek voltak. Mivel a tejfogak az anyaméhben alakulnak ki, és az élet első éveiben növekednek, a kora gyermekkori higanyterhelést jelzik. Más ólommérgezéses vizsgálatok azt mutatták, hogy a fogakban levő ólommennyiség és az ólommérgezés tünetei között szoros kapcsolat van.

Vér: Audhya et al⁶⁰ megérte a mérgező fémek mennyiségét a vörös vértestekben autista és hasonló korú kontroll gyerekeknél. Azt találta, hogy autistáknál több mérgező elem szintje is magas, köztük a higanyé. A vér a friss terhelést jelzi, és egy összességében magas szint összhangban van az alacsony glutationszinttel. Ip et al. vizsgálata azonban a vérben és hajban található higanyról, normális értékeket jelzett az autista gyerekeknél (n=82), a kontrollcsoporthoz (n=55) hasonlítva. A vizsgálatban szereplő gyerekek átlegéletkora 7 év volt, és mivel a higany felezési ideje a vérben csak néhány hét, mielőtt a többi szervbe kerülne, ez NEM jó módszer a magzati vagy kisdedkorban történt higanyterhelés lellenőrzésére.⁶³

Haj: Adams et al.⁶⁴ egy nemrégi vizsgálata, amiben 51 autista gyereket hasonlított 40 átlagos gyerekhez, életkoruk 3–15 év, azt mutatta, hogy alapvetően normális mennyiségű mérgező elem van az autisták hajában. A mintát a tarkónál kinövő legutóbbi egy hüvelyknyi (2,54 cm) hajból vette. A haj 1–2 hóbap alatt kb. 1 hüvelyknyit nő, és a friss terhelés mérhető le belőle. Ip et al. egy hasonló vizsgálata normális higanyszinteket talált az autista gyerekeknél (n=82), a kontrollcsoporthoz viszonyítva (n=55).⁶³ Ezeket az eredményeket nehéz értelmezni: vagy azt jelzik, hogy nincsenek rendellenességek a fémterhelés és a fémürítés terén, vagy azt, hogy magas fémterhelés és alacsony glutationszint kombinációjáról van szó, aminek következtében átlagos mennyiségű mérgező fém ürül a hajon keresztül. Csakúgy mint a vér esetében, a hajban jelenleg levő higanyszint alapján NEM lehet eldönteni, történt-e higanyterhelés a magzati fejlődés vagy a kisdedkor idején.

Hosszú távú méregtelenítő terápia: Sok DAN! orvos arról számolt be, hogy a hosszú távú méregtelenítés során sok mérgező fém ürül az autista gyerekek szervezetéből, ami többhónapi terápia után általában csökken. Gyakran többféle mérgező fém ürül, és a különböző fémek különböző időben ürülnek – ezt még nem értjük egészen. A hosszú távú méregtelenítés különböző fokú javuláshoz vezet. Általában a fiatalabb gyerekek állapota javul a legjobban, néha már nem is lehet autizmust diagnosztizálni náluk. Bár több ezer pozitív visszajelzés érkezik több tucat klinikai orvostól, még nem készült hivatalos vizsgálat a hosszú távú méregtelenítés hatásairól.

A higany hatása a metabolikus útvonalakra

(Megjegyzés: ez egy összetett téma tudományos tárgyalása; a lényeg, hogy a higany több metabolikus útvonalat is károsíthat, köztük a metil B12 és a glutation szintézisét, ezért lehet hasznos a higany kivezetése)

A nehézfémeknek, köztük a thimerosalban levő etilhiganynak fontos hatásuk van azon metabolikus útvonalakra, amelyek a kéntartalmú aminosavakkal (pl. metionin, S-adenosylmethionine, S-adenosylhomocysteine, homocisztein és cisztein) és a kéntartalmú peptidekkel (pl. glutation) kapcsolatosak. Ezen tiolok mennyiségétől, elsősorban a glutationkoncentrációtól függ a szervezet azon képessége, hogy fémeket ürítsen. Az alacsony glutationértékek miatt az autista gyerekeknél nagyobb a nehézfémmérgezés kockázata, és a mérgezés pont a védőrendszerük ellen irányul.

R. Deth et al. kutatásai azt mutatták, hogy a nehézfémek és a thimerosal hatásosan gátolják a metionin synthase működését, ami folátból származó metilcsoportokat vesz igénybe, hogy a homociszteint metioninná alakítsa. Ez a gátlás akadályozza az inzulinszerű növekedési faktor (IGF-1) és a dopamin képességét, hogy aktiválja ezt az enzimet, és így zavarja a metilezés szerepét a fejlődésben és a figyelem molekuláris mechanizmusában. Nemrég fedezték fel, hogy a fémek gátló hatása a metilkobalamin (metilB12) glutationtól függő szintézise ellen irányul, amely szintézisre szükség van a metionin synthase tevékenységhez bizonyos sejtekben (pl. nyiroksejtekben és egyes idegsejtekben). Ezekben a sejtekben tehát a nehézfémek zavarják leginkább a metilezést, főleg azoknál a személyeknél, akik genetikai hátterük miatt sebezhetőbbek.

Bár több kutatásra van szükség, ezek a vizsgálatok azt sugallják, hogy a metionin synthase megcsonkított formában is létezhet, amihez szigorúan metilkobalaminra van szükség. Az érintett sejtek a legérzékenyebbek a nehézfémekre.

Metilkobalamin adása sok autista gyerek tünetein segít, ami azt igazolja, hogy a betegség egyik elsődleges vonása a folátfüggő metilezés károsodása. Továbbá az a tény, hogy a nehézfémek és a thimerosal hatásosan gyengítik a metilkobalamin szintézisét, azt sugallja, hogy a nehézfémmérgezés az autizmus egyik fontos oka lehet. Ezért a metilezés reaktiválásának egyik módszere a káros fémek szintjének kelációval történő lecsökkentése lehet, egyéb anyagcserével kapcsolatos beavatkozások mellett.

Az autizmus járványtana és az oltásokban levő thimerosal:

Az autizmus és az oltásokban levő thimerosal között történelmi összefüggés van. A thimerosalt az 1930-as évek végén használták először gyermekkori oltásokban, és Kanner nem sokkal később diagnosztizálta az első autista eseteket. Ahogy nőtt a gyerekeknek beadott thimerosalt tartalmazó oltások száma, úgy nőtt az autizmus előfordulása is. Egyes országokban, ahol kevés thimerosalt használnak (pl. Dánia), sokkal kevesebb autista van, mint ott, ahol sok thimerosalt tartalmazó oltást kapnak a gyerekek (pl. az USA).

Kilenc járványtani vizsgálat foglalkozott az oltásokban levő thimerosal és az autizmus kapcsolatával. Geiers^{65 66 67} négy közzétett vizsgálata szerint azoknak a gyerekeknek, akik thimerosalt kaptak az oltásokban, 2–6-szor nagyobb esélyük volt az autizmusban való megbetegedésre, mint thimerosal-mentes oltásokat kapott társaiknak. Négy tanulmány, amit oltóanyaggyártókkal kapcsolatban álló csoportok közöltek, nem talált kapcsolatot,^{68 69 70 71} a kilencedik pedig nem volt perdöntő,⁷² de ezek a vizsgálatok némileg tévesek. Három negatív vizsgálat olyan országokban készült, ahol sokkal kevesebb thimerosalt használnak, mint az USA-ban, és ott az autisták aránya is sokkal kisebb, ezért az ottani eredményeket nem lehet kivetíteni az USA-ra. Az egyik amerikai viszgálat először azt jelezte egy belső jelentésben a CDC-nek, hogy azoknál a gyerekeknél, akik thimerosalt kaptak az oltásokban, 7–11-szer nagyobb eséllyel alakult ki autizmus, de az adatokat addig manipulálták, míg a relatív kockázat eltűnt. Általánosságban az a véleményünk, hogy a kormányügynökségek és az oltóanyaggyártók által végzett vizsgálatok gyanúsak, és a CDC adatbázisát független szakértőknek kellene kiértékelniük.

Összefoglalás: Az autista gyerekek csekély mértékben képesek üríteni a higanyt és más mérgező fémeket, főleg kisdedkorban. Ennek következménye, hogy sok higany és más mérgező fém van a szervezetükben, és legtöbbjüknél valószínűleg ez az egyik fő oka az autizmus kialakulásának. Ha a toxikus fémek kivezetésre kerülnek a szervezetükből, gyakran csökkennek az autizmus tünetei, főleg kisgyerekeknél.

C. függelék: Egyéb tesztek a higany- és más fémmérgezések megállapításához

Nemcsak a nehézfémek jelenlétét lehet megvizsgálni a szervezetben, hanem hatásaik megnyilvánulásait is. A higany és más nehézfémek több enzimet is gátolnak, amelyek közül néhányat könnyen le lehet ellenőrizni. A legjobban hozzáférhető a glükóz-6-foszfát dehidrogenáz (G6P dehidrogenáz); nehézfémmérgezés esetén a G6P aktivitása a normális és hiányos között van.⁷³ Egy páciensnél, akinek abszolút G6P hiánya volt, hemolízis lépett fel⁷⁴, de a DMSA-t gond nélkül alkalmazták olyan lakosságnál, ahol gyakori a G6P-hiány és a sarlósejtes vérszegénység. Kevésbé elérhető a glutation reduktáz teszt. A glutation reduktáz is alacsony nehézfémmérgezés esetén⁷⁵. Ha kevés glutation van a vörös vérsejtekben, az nem feltétlenül nehézfémmérgezést jelent, de alátámasztó bizonyíték lehet.

Egy másik, rendszerint rendelkezésre álló teszt a vér vagy vizelet pyruvic sav tartalma. Ez több okból is magas lehet, de a higanyról ismert, hogy akadályozza a mitokondriális piruvát dehidrogenáz komplexet, mert hozzákapcsolódik a liposavhoz, ami magas pyruvic sav értékekhez vezet.

A higany és más nehézfémek akadályozzák a heme szintézist, ami az uroporfirin és a koproporfirin vizelettel való ürítéséhez vezet. A higany elő-koproporfirin termelést indít be, ami a higanymérgezés egyik sajátossága.^76,77 Uroporfirin és koproporfirin vizsgálatot a legtöbb klinikai laboratóriumban tudnak végezni, az elő-koproporfirin elemzést is el lehet végezni, de a legtöbb helyen ez nem rutinvizsgálat.

A higany és más nehézfémek, mint pl. az ólom, súlyosbodó mielin károsodást is okozhatnak, mivel antitestek termelődnek a mielin bázikus fehérjékkel (MBP) és a gliális rostos fehérjékkel (glial fibrillary acidic protein, GFAP) szemben.^78,79 Bár ezek a változások nem a higanymérgezés kórmeghatározói, folyamatos degenerációt jeleznek a központi idegrendszerben.

Sok autista gyereknél a sejtek antioxidáns rendszerének kimerülése vagy elégtelensége tapasztalható. Az autista gyerekeknél általában nagyon kevés glutation található a vörös vértestekben. Számtalan oka lehet az antioxidáns anyagok hiányának a sejtekben, amelyek a veleszületett elégtelenségtől a mérgekig terjednek; a nehézfémek dokumentáltan az antioxidánsok felélését okozzák a sejteken belül. Akármi is az ok: túl kevés antioxidáns termelődik, túl gyorsan felhasználódik, esetleg a kettő kombinációja, sok autista gyereken segít, ha antioxidánsokat adnak nekik. Mivel a DMSA és sok higany- és nehézfémmérgezés kezelésére használt kiegészítő erős antioxidáns is egyben, ez lehet a gyógyulás egyik mechanizmusa a javulást mutató gyerekeknél, főleg azoknál, akiknél kevés mérgező fém ürül.

Mivel előfordulhat, hogy nem a fémek kivezetése vagy a celluláris antioxidánsok pótlása okozza a gyógyulást, a DMSA-terápia tapasztalati kipróbálása ajánlható. Ezt a próbát korlátozott ideig kell végezni anélkül, hogy változtatnánk egyéb terápiákon, beleértve a fizikoterápiát, a munkaterápiát, a beszédterápiát stb. Ha négy-hat héten belül nem tapasztalható határozott eredmény, akkor abba kell hagyni a terápiát, és figyelni, bekövetkezik-e valamilyen változás.

D. függelék: A bél dysbiosis kezelése

Az autista gyerekek nagy részénél bél-rendellenességek fordulnak elő, többek között megváltozott áteresztő képesség, a bélenzimek hibája vagy hiánya és rendellenes bélflóra. Ezek közül több tényező kölcsönösen erősíti egymást, ezért nem lehet elszigetelten kezelni őket. A rendellenességek okairól sok vita folyik, a fő elméletek a következők: veleszületett enzimműködési zavarok, mérgek (pl. higany) következtében kialakuló másodlagos enzimműködési zavarok, vírus, vagy élesztőgomba-túlszaporodás. Egyéb elméletek is léteznek, amelyeket most nem említünk meg, de ezzel nem érdemeiket vagy hiányosságaikat szeretnénk minősíteni.

Mivel nincs két egyforma autista gyerek, ezért első lépésként székletvizsgálatot kell végezni annak kiderítésére, hogy milyen organizmusok vannak túlsúlyban a bélben, felbomlott-e a bélflóra egyensúly, illetve jelen vannak-e kórokozók. Egy székletvizsgálat (gombatenyészettel) viszonylag kevés erőfeszítésbe és pénzbe kerül, mégis sok információt szolgáltat. A mikroszkópos vizsgálat is fontos, mivel egyes baktériumokat nehéz kitenyészteni. A vizsgálatok általában az élesztőgombák túlburjánzását, elég sok gyereknél pedig a Clostridium fajok jelentős elterjedését mutatják ki. A Clostridiumra bizonyítékot lehet találni a székletmintában (C. difficile antigén), vagy a vizelet szerves sav elemézéséből lehet kideríteni. Ha sok hidroxilált phenylproprionate (DHPPA) van a vizeletben, az a Clostridium faj túlburjánzásának árulkodó jele. Más rendellenes baktériumokat is találnak az autista gyerekeknél, köztük a Pseudomonast és egyéb opportunista kórokozókat.

A székletvizsgálat és a mikroszkópos vizsgálat azonban nem 100%-osan megbízható, ezért néha hasznos lehet egy vagy több gombaölő gyógyszer diagnosztikai kipróbálása.

A klinikai gyakorlat azt mutatja, hogy a bél dysbiosis kezelésének egyik fontos első lépése a székrekedés megszüntetése. A rendszeres székletürítés csökkenti az élesztőgombák és baktériumok számát, és a belekből felszívódó endotoxinok és exotoxinok mennyiségét.

Az élesztőgombák túlszaporodása esetén fontos az étrend megváltoztatása. Minimálisra csökkentett szénhidrátbevitel mellett sikeresebb a kezelés és csökken a visszaesések száma. Legalább egy vizsgálat a Candida albicans gombával kapcsolatban azt jelezte, hogy a szacharóz, szőlőcukor, gyümölcscukor, galaktóz vagy malátacukor jelenléte a táptalajban jelentősen megnövelte az élesztőgomba felületi tapadását, ami döntően befolyásolja a patogenezist⁸⁰. Ezenkívül kísérleti állatoknál a Candida a bélnyálkahártyán való elburjánzás nélkül is lecsökkentette a cukor és a víz bélből való felszívódását⁸¹.

Az élesztőgombák túlszaporodását többféleképpen lehet kezelni; az egyik szelíd módszer élő Lactobacillus baktériumok bevitele szájon keresztül. Ha mérsékelt túlburjánzásról van szó, a Lactobacillus visszaállíthatja a normális bélflórát, ami azután nem enged teret az élesztőgombáknak. Fokhagymát és más gyógynövényeket is használnak az élesztőgombák elfojtására és a Lactobacillusok újbóli megtelepedésének elősegítésére. Ha ezek a módszerek nem bizonyulnak elégségesnek, akkor gombaellenes szerekre van szükség.

Az egyik gyakran használt szer a Nystatin, a Streptomyces noursei baktériumok által termelt polién gombaölő. Szájon át szedve nem szívódik fel lényeges mennyiségben, hanem a bélben marad, ahol szükség van rá, és így a lehető legkisebbre csökken a szisztémás mellékhatások kockázata. Szokásos dózis napi 1–2 millió egység, lehetőleg több adagra elosztva. A hatékonyság növelése érdekében nem kell vele egyidejűleg ételt vagy italt fogyasztani. Kezdetben napi 10 millió egységre, sőt többre is szükség lehet az élesztőgomba megöléséhez. A fenntartó dózis napi 1–2 millió egység, amit gyakran több mint egy évig szednek. Mellékhatásként émelygés és gyomorfájdalom fordulhat elő, de ez általában napi 5 millió egység feletti dózisok esetén. Mivel nem szívódik fel, a sárgaszínű szer megváltoztatja a széklet színét is, amitől egyes szülők megijedhetnek, ha nem figyelmeztetik őket előre.

Mivel egyes élesztőgombák kezdenek ellenállóvá válni a Nystatinnal szemben, Amphotericin B-t is lehet helyette használni, ami szintén egy nem felszívódó gombaellenes szer. Olyan gyógyszertárakban kapható, ahol nemcsak árulnak, de készítenek is gyógyszereket.

Ennél szívósabb élesztőgomba túlszaporodás esetén az azolcsoportba tartozó gombaellenes szerek segíthetnek, mint a flukonazol (Diflucan®), itrakonazol (Sporanox®) és ketokonazol (Nizoral®). Hatásuk a gomba citokróm-P450 enzimjének gátlásán alapul, ami katalizálja a C-14 alfa-demetilezést az ergoszterolok előállításában. Az ennek megfelelő humán enzim kevésbé érzékeny az azolok gátló hatására, de azt is érinti valamennyire. Ez az inhibíció akkor válhat klinikailag jelentőssé, ha a szert olyan vegyülettel együtt adják, amit az enzim alakít át. A következő gyógyszerekkel kapcsolatban jelentettek kölcsönhatásokat: rifampin, coumadin, fenitoin, ciklosporin, teofillin, orális hypoglikémiás szerek, terfenadin, ciszaprid és asztemizol.

Az azolok jelentősen csökkentik a szteroid hormonok szintjét, főleg a kortizolt és a tesztoszteront, és részben ez okozhatja a gyerekek megnyugvását és jobb alvását, amiről a szülők számolnak be.

A flukonazol orálisan adagolva jól felszívódik, ezért szisztémás hatásai is lehetnek. Az egyik hatás az, hogy behatol a bél legmélyebb üregeibe és ott elpusztít minden élesztőgombát. Gyerekeknél a következő káros hatásokról számoltak be: hányás (5%), hasi fájdalom (3%), hányinger (2%) és hasmenés (2%). A gyerekek 1,4%-ánál a laboratóriumi vizsgálatok emelkedett transzamináz és alkalikus foszfatáz értékeket mutattak ki, de nem voltak klinikai megnyilvánulások. A hosszú ideig flukonazolt szedő felnőttek a következőkről számoltak be: fejfájás (1,9%) és bőrkiütések (1,.8%). Ritkán anafilaxiás reakciókról, Stevens-Johnson szindrómáról és toxikus epidermális necrolysisről is érkezik jelentés.

A flukonazolt kicsi gyerekeknél, még hat hónaposoknál is alkalmazzák a szájüreg és a nyelőcső Candida fertőzéseinek kezelésére. Javasolt adagolás: 6 mg/ttkg kezdeti dózis, majd 3 mg/ttkg naponta egyszer. A napi adag elérheti a 12 mg/ttkg-ot, de nem lépheti túl a 600 mg-ot. A kezelés hossza a klinikai leletektől függ, de minimum 14 nap. A leghosszabb terápia, amiről beszámoltak 1616 napig tartott.

Bármely azolcsoportba tartozó gombaellenes szer okozhat májsejtkárosodást, de a flukonazolnál a legkisebb a kockázat. Ennek ellenére bármilyen 20–30 napnál hosszabb ideig tartó terápia esetén figyelni kell a máj transzamináz értékeket a vérben. (Emelkedett májenzimek esetén hasznos lehet az őszbogáncs, azaz a máriatövis). Az ebbe a csoportba tartozó szerek mellékhatásai nem térnek el jelentősen egymástól, bár jelentések szerint a flukonazol és az itrakonazol kevesebb mellékhatást okoz, mint a ketokonazol⁸². Egyre inkább gondot okoz az azolokkal szembeni rezisztencia, főleg azoknál a pácienseknél, akiknél ismételt vagy hosszan tartó kezelésre van szükség. Az egyik azollal szembeni rezisztencia általában rezisztenciához vezet a többi azollal szemben is, de nem mindig^83,84.

Lactobacillus bevitel a Clostridium spp. vagy a Pseudomonas spp. túlszaporodását is megfékezheti. Akiknél mégse, azoknál rendkívül hatásos a vankomicin, orálisan adagolva. A vankomicin az Amycolatopsis orientalisból (azelőtt Nocardia orientalis) előállított triciklikus glikopeptid antibiotikum, ami normális esetben orálisan adagolva nem szívódik fel, ezért minimális a szisztémás hatások kockázata. Kapható orális forma, de az intravénás infúziók elkészítéséhez szükséges por is könnyen beszerezhető, és ez teljesen mentes minden potenciálisan káros adalékanyagtól. Adagolási javaslat: 40 mg/ttkg/nap 3 vagy 4 részre elosztva, a teljes napi mennyiség ne haladja meg a 2 grammot. A kezelés 7–10 napig tart.

Az antibiotikumok gyakori használatával a baktériumok és az élesztőgombák egyre ellenállóbbá válnak, ezért a székletvizsgálat során azt is ki kell mutatni, hogy a kórokozók milyen antibiotikumokra érzékenyek.

Részletesebb tárgyalás Pangborn, J és Baker, SM Biomedical Assessment Options for Children with Autism and Related Problems című könyvében olvasható, melyet az Autism Research Institute adott ki.

Jegyzetek

1. Bradstreet J., Geier DA, Kartzinel JJ, Adams JB, Geier MR, A Case-Control Study of Mercury Burden in Children with Autistic Spectrum Disorders, J. Am. Phys. Surg 8(3) 2003 76–79.
2. Griem P., et al.; Allergic and autoimmune reactions to xenobiotics: how do they arise? Immunology Today 19: 133–141, 1998.
3. Thierse H.J. et al.; Metal-protein complex-mediated transport and delivery of Ni2+ to TCR/MHC contact sites in nickel-specific human T-cell activation. J. Immunology 172: 1926–1934, 2004.
4. Vojdani A., et al.; Infections, toxic chemicals and dietary peptides binding to lymphocyte receptors and tissue enzymes are major instigators of autoimmunity in autism. International J. Immunopathology and Pharmacology 16: 189–199, 2003.
5. Takeuchi et al.; Analysis of the autoantibody response to fibrillarin in human disease and murine models of autoimmunity. J. Immunology 154: 961–971, 1995.
6. Vodjani A, Immunosciences, magánbeszélgetés.
7. James SJ, Cutler P, Melnyk S, Jernigan S, Janak L, Gaylor DW, Neubrander JA. Metabolic biomarkers of increased oxidative stress and impaired methylation capacity in children with autism. Am J Clin Nutr. 2004 Dec;80(6):1611–7.
8. Neubrander J, magánbeszélgetés.
9. Johnston CS, Meyer CG, Srilakshmi JC. Vitamin C elevates red blood cell glutathione in healthy adults. Am J Clin Nutr. 1993 Jul;58(1):103–5.
10. Rosseneu S, előadás a Defeat Autism Now konferencián, 2004. szeptember, San Diego, CA.
11. Aposhian HV, Maiorino RM, Dart RC, Perry DF. Urinary excretion of meso-2,3-dimercaptosuccinic acid in human subjects. Clin Pharmacol Ther. 1989 May;45(5):520–6
12. Physicians Desk Reference, 2004. kiadás, Succimer rész.
13. Mann KV, Travers JD: Succimer, an oral lead chelator, Clinical Pharmacology, 1991 Dec; 10(12):914–22.
14. Jorgensen FM: Succimer: the first approved oral lead chelator, American Family Physician, 1993 Dec; 48(8):1495–1502.
15. A. Holmes, S. Cave, J. El-Dahr, Open Trial of Chelation of Children with Autism, prezentáció a 2002-es International Meeting for Autism Research találkozón.
16. Chauhan A, Chauhan V, Brown WT, Cohen I. Oxidative stress in autism: increased lipid peroxidation and reduced serum levels of ceruloplasmin and transferrin–the antioxidant proteins. Life Sci. 2004 Oct 8;75(21):2539–49.
17. McGinnis WR Oxidative stress in autism. Altern Ther Health Med. 2004 Nov–Dec;10(6):22–36; quiz 37, 92.
18. Pingree SD, Simmonds PL, Woods JS. Effects of 2,3-dimercapto-1-propanesulfonic acid (DMPS) on tissue and urine mercury levels following prolonged methylmercury exposure in rats. Toxicol Sci. 2001 Jun;61(2):224–33.
19. Hurlbut KM, Maiorino RM, Mayersohn M, Dart RC, Bruce DC, Aposhian HV Determination and metabolism of dithiol chelating agents. XVI: Pharmacokinetics of 2,3-dimercapto-1-propanesulfonate after intravenous administration to human volunteers. J Pharmacol Exp Ther. 1994 Feb;268(2):662–8.
20. Maiorino RM, Dart RC, Carter DE, Aposhian HV, Determination and Metabolish of Dithiol Chelating Agents. XII. Metabolism and Pharmacokinetics of Sodium 2,3-Dimercaptopropane-1-Sulfonate in Humans. J. Pharm. Exp. Therapeutics 1991 259:808–814.
21. Buttar RA, Autism: The Misdiagnosis of our Future Generations, US Congressional Sub-Committee on Wellness and Human Rights, Washington, D.C., May 6 2004.
22. Lonsdale D, Shamberger R J, Audhya T. Treatment of autistic spectrum children with thiamine tetrahydrofurfuryl disulfide: a pilot study. Neuroendocrinol Lett 2002;23:303–308.
23. Fang X, Fernando Q: A comparative study of meso- and rac-2,3 dimercaptosuccinic acids and their zinc complexes in aqueous solution, Chemical Research in Toxicology, 1994 Nov–Dec; 7(6):770–8.
24. Flora SJ, Tandon SK: Beneficial effects of zinc supplementation during chelation treatment of lead intoxication in rats, Toxicology, 1990 Nov; 64(2):129–39.
25. Dolske MC, Spollen J, McKay S, Lancashire E, Tolbert L. A preliminary trial of ascorbic acid as supplemental therapy for autism. Prog Neuropsychopharmacol Biol Psychiatry. 1993 Sep;17(5):765–74
26. Tan DX, et al: Significance of melatonin in antioxidative defense systems: reaction and products, Biological Signals & Receptors 2000 May–Aug;9(3–4):137–59.
27. Olivieri G, et al: Mercury induces cell cytotoxicity and oxidative stress and increases beta-amyloid secretion and tau phosphorylation in SHSY5Y neuroblastoma cells, Journal of Neurochemistry 2000 Jan;74(1):231–6.
28. Martin M, et al: Melatonin-induced increased activity of the respiratory chain complexes I and IV can prevent mitochondrial damage induced by ruthenium red in vivo, Journal of Pineal Research, 2000 May; 28(4):242–8.
29. Gordon N: The therapeutics of melatonin: a pediatric perspective, Brain & Development 2000 Jun;22(4):213–7.
30. Witschi A, et al: The systemic availability of oral glutathione, European Journal of Clinical Pharmacology 1992;43(6):667–9.
31. Ziegler C, et al: Alpha-lipoic acid in the treatment of diabetic neuropathy in Germany: current evidence from clinical trials, Experimental & Clinical Endocrinology & Diabetes 1999;107(7):421–30.
32. Ziegler C, et al: Alpha-lipoic acid in the treatment of diabetic neuropathy in Germany: current evidence from clinical trials, Experimental & Clinical Endocrinology & Diabetes 1999;107(7):421–30.
33. Gregus Z, et al: Effect of lipoic acid on biliary excretion of glutathione and metals, Toxicology & Applied Pharmacology 1992 May;114(1):88–96.
34. Smith DR, et al: Succimer and the urinary excretion of essential elements in a primate model of childhood lead exposure, Toxicological Sciences 2000 Apr;54(2):473–80.
35. Ding GS, Liang YY: Antidotal effects of dimercaptosuccinic acid, Journal of Applied Toxicology, 1991 Feb; 11(1):7–14.
36. Yim CY, et al: Use of N-acetylcysteine to increase intracellular glutathione during induction of antitumor responses by IL-2, Journal of Immunology, 1994 Jan 15; 152(12):5796–805.
37. Meyer A, Buhl R, Magnussen H: The effect of oral N-acetylcysteine on lung glutathione levels in idiopathic pulmonary fibrosis, European Respiratory Journal, 1994 Mar; 7(3):431–6.
38. Scheinberg H "Wilson's Disease" Chapt. 348 in Harrison's Principles of Internal Medicine Isselbacher et al. eds, 13the Ed., McGraw-Hill (1994) 2090
39. Lipsky PE "Rheumatoid Arthritis" Chapt. 285 in Harrison's Principles of Internal Medicine Isselbacher et al. eds, 13the Ed., McGraw-Hill (1994) 1654
40. Rosenberg LE and Short EM "Inherited Defects of Membrane Transport" Chapt. 353 in Harrison's Principles of Internal Medicine Isselbacher et al. eds, 13the Ed., McGraw-Hill (1994) 2128
41. Graef JW "Heavy Metal Poisoning" Chapt 396 in Harrison's Principles of Internal Medicine Isselbacher et al. eds, 13the Ed., McGraw-Hill (1994) 2564, 65
42. Drug Facts and Comparisons, Wolters Kluwer Health, St. Louis MO June 1991 714–717
43. Wilson JD "Vitamin Deficiency and Excess" Chapter 77 in Harrison's Principles of Internal Medicine op. cit. 475
44. ARI Parent Response Tally, ARI Publication 34/August 2004 n=5495, 47% javulás, 49% semmi hatás, 4% rosszabbodó viselkedés.
45. Graef JW, "Heavy Metal Poisoning" Chapt 396 in Harrison's Principles of Internal Medicine Isselbacher et al. eds, 13the Ed., McGraw-Hill (1994) 2465
46. D. Quig, Doctor’s Data, magánbeszélgetés.
47. Toxicological Profile for Mercury, US Department of Health and Human Services, Agency for Toxic Substances and Disease Registry, 1999, section 1.6.
48. Dally A. The rise and fall of pink disease. Soc Hist Med. 1997 Aug;10(2):291–304.
49. Mahaffey KR, Clickner RP, Bocurow CC, Blood Organic Mercury and Dietary Mercury Intake: National Health and Nutrition Examination Survey, 1999 and 2000, Env. Health Persp. 112(5) 562–570.
50. J.G. Hursh, MG Cheian, JJ Vostal, R. Vander Mallie, Clearance of mercury vapor inhaled by human subjects. Arch. Environ. Health 31:302–309 (1976).
51. J.E. Patterson, B.G. Weissberg, P.J. Dennison. Mercury in human breath from dental amalgams. J. Den. Res 60 (1981) 1668–1671.
52. S. Langworth, K-G Kohlbeck, A. Akesson, Sed. Dent J. 12 (1988) 71–72.
53. A. Berglund Estimaton by a 24-hour study of the daily dose of intra-oral mercury vapor inhaled after release from dental amalgam, J. Dent Res 69 (1990) 1646–1651
54. Thimerosal in Vaccines—An Interim Report to Clinicians (RE9935), American Academy of Pediatrics Policy Statement, Volume 104. Number 3, September 1999, 570–574.
55. Hornig M, Chian D, Lipkin WI Neurotoxic effects of postnatal thimerosal are mouse strain dependent, Mol. Psych. (2004) 9(9):833–45.
56. Bernard S, Enayati A, Redwood L, Roger H, Binstock T. Autism: a novel form of mercury poisoning, Med. Hypotheses 56(4): 462–471, 2001.
57. Holmes AS, Blaxill MF and Haley BE (2003) ‘Reduced Levels of Mercury in First Baby Haircuts of Autistic Children’, Int. J. Toxicology 22(4) 277–285.
58. Adams JB, Mercury and Autism, prezentáció az Autism Society of America éves találkozóján 2004 júliusában.
59. Bradstreet J, Geier DA, Harrison HH, Kartzinel JJ, Clark AD, Adams JB, Geier MR. An Evaluation of the Relationship between Thimerosal, Childhood Developmental Disorders and Biological Markers for Mercury Susceptibility, bemutatása folyamatban.
60. Audhya T, Nutritional Abnormalities in children with Autism, AutismOne konferencia Chicagóban, IL, 2004 májusában.
61. Haley B, prezentáció a 2004. szeptemberi DAN! konferencián, San Diego, CA.
62. Adams JB, A Review of the Autism-Mercury Connection, Conference Proceedings of the Annual Meeting of the Autism Society of America, July 2004.
63. Ip P, Wong V, Ho M, Lee J, Wong W Mercury exposure in children with autistic spectrum disorder: case-control study. J Child Neurol. 2004 Jun;19(6):431–4.
64. Adams J.B., Holloway C.E., George F, Quig D., Toxic Metals and Essential Minerals in the Hair of Children with Autism and their Mothers, bemutatása folyamatban.
65. Geier DA, Geier MR. An assessment of the impact of thimerosal on childhood neurodevelopmental disorders. Pediatr Rehabil. 2003 Apr–Jun;6(2):97–102.
66. Geier MR, Geier DA. Neurodevelopmental disorders after thimerosal-containing vaccines: a brief communication. Exp Biol Med (Maywood). 2003 Jun;228(6):660–4.
67. Geier M.R. and Geier D.A., Thimerosal in Childhood Vaccines, Neurodevelopment Disorders, and Heart Disease in the United States, J. American Physicians Surgeons 8(1) 6–11 2003.
68. Andrews N, Miller E, Grant A, Stowe J, Osborne V, Taylor B.Thimerosal exposure in infants and developmental disorders: a retrospective cohort study in the United kingdom does not support a causal association. Pediatrics. 2004 Sep;114(3):584–91.
69. Hviid A, Stellfeld M, Wohlfahrt J, Melbye M. Association between thimerosal-containing vaccine and autism. JAMA. 2003 Oct 1;290(13):1763–6.
70. Madsen KM, Lauritsen MB, Pedersen CB, Thorsen P, Plesner AM, Andersen PH, Mortensen PB. Thimerosal and the occurrence of autism: negative ecological evidence from Danish population-based data. Pediatrics. 2003 Sep;112(3 Pt 1):604–6.
71. Stehr-Green P, Tull P, Stellfeld M, Mortenson PB, Simpson D. Autism and thimerosal-containing vaccines: lack of consistent evidence for an association. Am J Prev Med. 2003 Aug;25(2):101–6.
72. Verstraeten T, Davis RL, DeStefano F, Lieu TA, Rhodes PH, Black SB, Shinefield H, Chen RT. Safety of thimerosal-containing vaccines: a two-phased study of computerized health maintenance organization databases. Pediatrics. 2003 Nov;112(5):1039–48.
73. Zabinski Z: The activity of erythrocyte enzymes and basic indices