A szakirodalmi források a szûken értelmezett autizmus gyakoriságát 0,05-0,15%-ra, a tágabban értelmezett autizmus gyakoriságát ma 0,25%-ra becsülik. A diagnosztizált személyek száma ismereteink, diagnosztikus módszereink javulásával növekszik.

A tünetek 3-5 éves korban, tehát az óvodáskorban a legtípusosabbak, illetve legsúlyosabbak. Kisgyermekkorban a beszéd fejlõdésének zavara (olykor visszafejlõdés), magány szeretete, szûk körû érdeklõdés, amely ebben a korban fõleg a tárgyak fizikai jellegzetességeire vagy azonos aktivitásra irányul, a szimbolikus játék hiánya, sztereotip mozgásos tünetek (pl. kezek röpködõ mozdulata, bizarr tartások, grimaszok, lábujjhegyen járás), illetve a szenzoros viselkedés furcsaságai (pl. szagolgatás, vizuális ingerek keresése) a jellemzõek. Egyre nyilvánvalóbb a szociális kapcsolatteremtés és a kommunikáció alapvetõ fogyatékossága (nem teremt vagy kezdeményez kapcsolatot, a szülõkkel is csak szükségletei kielégítésére, a tárakat figyelmen kívül hagyhatja, átgázol rajtuk, fél tõlük, agresszív, idegenekkel gátlástalanul elfogadó vagy kedves, a veszélyeket nem ismeri fel, stb.). A környezõ világ megismerésének zavara, a kommunikáció lehetetlenségét is okozhatja a jellegzetes ragaszkodást az azonossághoz, a ritkább kóros fokú leválaszthatatlanságot az anyáról, a frusztráció és félelem kapcsán jelentkezõ düh- és szorongási rohamokat, pl. nyilvános helyen, vásárlás közben, közlekedés során, várakozáskor. Jobb értelmû gyermekeknél a szûk körû, sztereotip érdeklõdés már nem szenzoros ingerekre irányul, hanem szociális tartalommal nem bíró, vagy funkcionális értelmétõl elvonatkoztatott témákra, érdeklõdési körökre: pl. térképek, közlekedés, jármûvek, országok és fõvárosok, lakcímek, és gyakori a zene szeretet. A tünetekbõl egy-egy gyermeknél nem találjuk meg az összeset, és súlyosságuk is igen változó lehet. A régebben abszolút diagnosztikus kritériumként értékelt szemkontaktus-hiány például csak a legsúlyosabb autistáknál fordul elõ. (A jellemzõ tünet a szemkontaktus gyenge, a szociális funkció szempontjából fogyatékos használata, pl. bámulás). A diagnózis a gyakorlatban a lehetséges 18 hónapos kornál általában jóval késõbb születik meg, az ellátó rendszer és a szakemberképzés hiányosságai miatt. Az iskoláskorig vagy még tovább kezeletlenül maradt fejlõdési zavar és deviancia gyógyító és fejlesztõ célú ellátása a növekvõ korral egyre nehezebbé válik, bár a nevelhetõség, taníthatóság idõszaka az autizmussal élõ fiatalok esetében benyúlik a felnõttkorba, így sohasem túl késõ a fejlesztést elkezdeni.

Mások, utólag visszagondolva, kiscsecsemőjüket így jellemzik: "túlságosan nyugodt volt, szinte észre sem lehetett venni"; "nem figyelt a környezetére, nem mosolygott vissza rám, nem szerette, ha dajkálom"; vagy "szinte egész nap sírt, állandóan kézben kellett tartani, nem lehetett megnyugtatni"; "lustán, türelmetlenül, ügyetlenül szopott, éhségét ritkán jelezte, nehezen lehetett elválasztani, új ételt vagy darabos állagút nem fogadott el". Ezekből a jelekből semmi esetre sem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, utólag visszatekintve azonban magyarázatot kaphatunk ezekre a csecsemőkori viselkedésekre.

Másfél éves kor körül már nyilvánvalóvá válhatnak sajátos, specifikus fejlődési eltérések. Az autizmus spektrum zavarokra jellemző "triász" (zavar a kommunikáció és a társas/szociális viselkedés területén valamint a rugalmas gondolkodás és viselkedés területén) ebben az időszakban elsősorban a közös figyelmi és élménymegosztó viselkedések és a játékfejlődés területein nyilvánulnak meg.

Például nem alakul ki kölcsönös (oda-vissza) gesztus, hang vagy tekintetváltás a közös játék során, nem hívja fel a figyelmet hangokkal vagy gesztusokkal (mutatás) a számára érdekes tárgyra, vagy nem viszi oda megmutatni azt; játékában pedig nem figyelhetünk meg egyszerű "mintha-játékokat" (pl. egy konkrét tárgyat mással helyettesít, úgy tesz, mintha az a valódi lenne, vagy a játék hiányzó elemeit képzeletével helyettesíti) mint pl. egy baba megetetése.

Ezek a tünetek már korábban felvethetik az autizmus spektrum zavar gyanúját, mint a többnyire később megnyilvánuló, bár figyelemfelhívóbb nyelvi zavarok vagy viselkedésproblémák. Legtöbbször mégis a nyelvi fejlődés késése, a nehezen befolyásolható viselkedés, figyelmetlenség, esetleg hallássérülés gyanúja indítja el a szülőket a kivizsgálás felé.

Az autizmus spektrum zavar korai felismerése magyarázatot adhat a családot gyötrő kérdésekre: "Miért nem olyan, mint a többi (testvérek, kortársak)?", "Egészségesen született, gyönyörű kisgyerek, mégsem úgy fejlődik, ahogy várnánk!", "Mit rontottunk el?", a fejlődési zavar természetének megértése "kulcsot" adhat a gyermek megértéséhez és a speciális segítségnyújtáshoz.

Röviden, tömören egybefoglalva: Minden olyan tünet felvetheti az autizmus fennállásának gyanútját, mely a normális hétköznapi dolgóktól eltérő  magatartási , és viselkedési problémákat vet fel.