A kötelező védőoltásokkal kapcsolatban el lehet mondani, hogy:
-Bebizonyított tény, hogy igen is vannak káros hatásai.
-A csecsemő két-három éves koráig az immunrendszerét saját szervezete építí fel. Elvetemült, nagy baromság ezt a természetes immunizálást szúrt allergénnel megbolygani.
-A csecsemő, illetve a gyermek immunrendszere igen gyenge, ennek ellenére egyszerre 3 különböző vakcinával bombázzák a szervezetét, mely igen erős, és súlyos igénybevételnek teszi ki az egész szervezetet.
-A megfogalmazott, s leírt utasítások ellenére, figyelmen kívűl hagyják, s nem jelentik be a 3-4 napos oltási reakciót követő oltási szövődményeket.
-Helytelen, illetve elsumákolt adatok alapján nem létező statisztikára hivatkozva erősítik a védőoltások szükségszerűségét.
-10 évvel ezelötti WHO általi pozitív értékelésre hivatkoznak, mely mára már rég érvényét vesztette.
-Ugyanez a helyzet az Európai oltási rendre való hivatkozással is. Mivel mára már csak 3-4 ország teszi kötelezővé a védőoltásokat. Ezekben az országokban is csak úgy kötelező a védőoltás, hogy a meglévők közül 3-4 oltást tesznek kötelezővé, a többi csak ajánlott.
-Az immunizálás melyet ma szúrt allergénnel végeznek természetes útón, azaz orális (szájon át) útón is elvégezhető.
-A higany tartósító tartalmazó (timerosal, thiomersal) vakcinák kivonásával követve a külföldi trendet, el is ismerték a bennük rejlő veszélyt.
-Viszont a higany helyett még mindig ott van a vakcinákban nehézfémterhelésként az aluminium.
-Az immunitást, illetve az immunizálást az iskolában is tanítják az orvosoknak, de a praktizálás során mintegy elfelejtve a tanultakat végzik, nem éppen gyógyító tevékenységüket.
-Az általánosan elmondottakkal szemben a Mindentudás egyetemének kurzusaiban hangzottak el előadások az immunrendszerrel kapcsolatban, melyeket neves előadók tartottak. Ezen előadók tanárok, akik tanítják a mai orvosokat. Az előadások megtekinthetőek:
-Az állam álatla kötelezően előírt vakcinák beadását követő, vagy annak következtében bekövetkezett egészségkárosodásért egyáltalán nem óhajtanak felelőséget vállani, sőt a családot magára hagyják az önmagában is súlyós problémával.
-Oltásoktól független járványüggyel foglalkozó kutatók, több esetben magyarázzák a járványok eltünését, csökkenését a mocsarak, lápok lecsapolásával, az egyre fejletteb higiéniai követelmények elérésével. Csak az oltást pártoló személyek vallják teljes mértékben saját sikerüknek, valamint az általuk istenített vakcináknak ezen kimagaslóan pozitív eredményt.
Összegzés
A következő javaslatokat szeretném tenni az oltási rendtartásra vonatkozóan:
1. Későbbi életkorban kellene oltani. Halasszuk el az oltásokat addig, amíg a gyermek kielégítően kiépíti celluláris (általános) védekező rendszerét. Világszerte elég eltérő korban kapják meg a gyermekek az első védőoltást ahhoz, hogy előzetes mérleget lehessen vonni az előzményekről és hátrányokról. Hasznos példa Japán, ahol nem oltanak két éves kor előtt, és ez által gyakorlatilag meg is szűnt a bölcsőhalál. Összehasonlító vizsgálatot lehetne végezni például úgy, hogy egy adott régióban nem oltatnának gyermekeket tíz hónapos koruk előtt és követnénk fejlődésüket – összevetve egy olyan kontrollcsoporttal, amelyben a gyermekeket három hónapos koruktól vakcinálják. 2. Az oltásokat – amennyire lehetséges – külön-külön kellene beadni. Először is a HIB-oltást lehetne önmagában adni, ahogy ez az Egyesült Államokban van. Azon kívül a DP"iP- vagy a DTP-oltást soha nem szabadna az MMR-oltással együtt beadni, ahogy ez ma történik a kilencéveseknél. Fogékony gyerekeknek, akik egy korábbi vakcinációra erős reakciót adtak, a DPTP helyett csak a DTP kombinációt szabadna beadni. A kutatások kimutatták, hogy a DPTP sokkal több panaszt okoz, mint a DTP-oltás. 3. Növelni kellene az oltások közötti időt:egy hónapról kéthónapra. Ez kevésbé terheli meg a gyermeki szervezetet, sőt márhatékonyabb is. 4. Le kellene csökkenteni az oltási gyakoriságot háromszori alkalomra a D(P)TP- és a HIB-oltások esetében a jelenlegi négyről, és az első kettő között két hónap, míg a harmadik előtt hat hónap szünetet kellene tartani, ahogy ez mai gyakorlat (Hollandiában)a külföldi származású gyerekeknél. 5. Gondosan fel kellene jegyezni a gyermek reakcióit a korábban kapott oltásokra, mielőtt további vakcinációra kerülne sor. A jelenleginél szigorúbb és óvatosabb rendtartást kellene bevezetnia komplikációkkal összefüggésben. 6. Nem kellene újraoltani az oltási károsodás –szindrómábólvaló teljes felépülés előtt. Azokat a gyerekeket, akiknél fennáll aPVS gyanúja, potenciált szerekkel kell kezelni. Ezt követően teljesenvagy részlegesen el kellene tekinteni a további oltásoktól. Bármilyentovábbi oltás előtt pedig megelőzésképpen az adott oltóanyagbólkészült 200K hígítást kellene adni. 7. Szisztematikus védelem szükséges potenciált oltóanyagokadásával minden oltóanyagnál, ha a javasolt összehasonlító vizsgálat pozitív eredményre vezet. 8. A PVS-re vonatkozó specifikus instrukciókkal kell ellátniaz orvosokat, a nővéreket és a szülőket.