A VÉDŐOLTÁS-SZINDRÓMA felismerése, kezelése, megelőzése
Dr. Tinus Smits ajánlása alapján
Dr. Tinus Smits holland homeopata orvos két évtizede gyűjti és kutatja a védőoltások által okozott mellékhatásokat, tüneteket.
Céljaennek az új tünetegyüttesnek, a PVS (post –vaccination syndrome: oltások utáni szindróma) elfogadtatása az orvoslásban, valamint a diagnózis, a kezelési módszerek és a megelőzés ismertetése.
Módszerea homeopátia alkalmazása, beleértve a potenciált és higított oltóanyagok használatát a diagnózis megerősítéséhez, a kezeléshez és a megelőzéshez.
1. A védőoltásokról
Miközben a szervezetnek bizonyos betegségek elleni speciális védekezését az oltások révén fokozhatjuk – ami nyilvánvalóan a kívánatos cél -, a gyakorlat azt mutatja, hogy az általános védelem viszont jelentősen leépülhet. Ezt gyakran jelzi krónikus megfázás, középfülgyulladás vagy bronchiális (hörgőt érintő) fertőzések (torokgyulladás, bronchitis, tüdőgyulladás). A háziorvos ezekben az esetekben általában antibiotikumot ír fel, egymás után akár több alkalommal is, ami tovább ronthatja az általános védelmi mechanizmust.
A védelemnek ezt a gyengülését valószínűleg az okozza, hogy a védekező rendszer a celluláris (sejtes) szintről lényegében humorális (antitestek általi) védekezésre áll át.
A vakcináció erősíti a humorális (speciális) és gyengíti a sejtes (általános) védekezést. Ha ez alig néhány hónapos korban történik, amikor a csecsemő még éppen celluláris védelmét építi ki, az eredmény (ti. az oltás eredménye) az általános védelem súlyos meggyengülése, következésképpen a fertőzésekre való fogékonyság lesz.
Legfőbb ideje, hogy az oltások immunrendszerre gyakorolt hatásait komolyan fontolóra vegyék azok, akiknek nincs anyagi érdekeltsége, illetve függősége az oltásokkal kapcsolatban.
Jelenleg az oltások mellékhatásait az oltási rendet fenyegető veszélynek tekintik. A kritikus megközelítést pedig – még akkor is, ha az teljes mértékben gyakorlati tapasztalaton alapszik – „veszélyes ostobaságként” figurázzák ki a bíróságokon anélkül, hogy akárcsak kísérlet történne a felelősök részéről valamiféle komoly kutatásra.
2. A PVS – oltásikárosodás-szindróma kórképének rövid leírása:
Az oltásikárosodás szimptómái szélsőségesen sokszínűek lehetnek. A diagnózis nem annyira az aktuális kórtüneten, hanem sokkal inkább megjelenésének idején alapul. Nincs továbbá világos választóvonal az akut és a krónikus panaszok között sem, mivel az akut állapotok gyakran a krónikus betegségek kezdetét jelzik.
(Ha valakinél az oltás után közvetlenül nem alakul ki akut reakció, az még nem szükségszerűen zárja ki azt, hogy az oltás a későbbiekben nem okozhat krónikus panaszokat. A szövődmények rendszerint csak egy, két vagy akár több hét elteltével derülnek ki. Ezért alapvetően hibás az, ha elhessegetik a PVS-diagnózist a krónikus esetekben a vakcináció és a szövődmények megjelenése közötti időkülönbség miatt.)
- krónikus tünetek:megfázások, sárga vagy zöldes váladék, gyulladt szemek, a szemkontaktus elvesztése, kancsalítás, középfülgyulladás, bronchitis, köpet ürülése, köhögés, asztma, ekcéma, allergiák, gyulladt izületek, fáradság és az életerő hiánya, olthatatlanszomjúság, cukorbetegség, hasmenés, székrekedés, fejfájás, alvászavarok, epilepszia, hátmerevség, izomgörcsök, szédülés, koncentrációs zavarok, emlékezetvesztés, növekedési zavarok, koordinációs zavarok, fejlődési és viselkedészavarok (izgágaság, agresszivitás, ingerlékenység, levertség, érzelmi kiegyensúlyozatlanság), zavarodottság, szellemi tompaság.
Ha elfogadjuk azt, hogy az oltás és következményei közötti kapcsolat csak akkor bizonyított, ha a betegség háromszor 24 órán belül megjelenik, tulajdonképpen az oltásikárosodás-szindróma létezését tagadjuk.
A károsodások nagyobb része szinte teljesen észrevétlen marad, és csak akkor derül rájuk fény, amikor hetekkel, hónapokkal az adott oltás után megjelennek a betegségtünetek.
Ha pl. egy gyermek hónapokkal az oltás után közösségbe kerül (bölcsőde, óvoda) és immunrendszerének életében először kellene kiállni a próbát a baktériumok és vírusok ellenében, de ez nem sikerül, nyilvánvalóvá válhat a károsodás. A PVS elismerésének ellenzői ez esetben azt mondják, hogy ez természetes reakció a közösségbe kerülésre, elfeledkezve arról, hogy a gyermeknek eredetileg jó volt a védekező rendszere, ill. a saját immunrendszerre támaszkodva képesnek kell lennie arra, hogy ne betegedjen meg minden egyes fertőző kontaktustól.
3. Homeopátiás módszerek
A homeopátia elvei a hasonlóság törvényén alapulnak, ami azt jelenti, hogy a beteget olyan szerekkel kell kezelni, amelyek egészséges emberekben a páciens meglévő tüneteihez hasonlókat váltanának ki. Ezek a szerek a mélyben meghúzódó energiazavarra hatnak, amely a rendellenesség okozója. A materiális gyógyszerek túlságosan durva szerkezetűek ahhoz, hogy közvetlenül az energiazavarra hassanak. Ezért alkalmaz a homeopátia nagymértékben higított és potenciált szereket.
Az oltásikárosodás-szindróma kezeléséhez kiindulásként magából az oltóanyagból tiszta vízzel 1:100 arányú hígítást készítünk, ezt azután erőteljesen rázzuk százszor (potenciálás v. dinamizálás). Újabb és újabb hígításokkal és dinamizálással különböző potenciájú szerekhez jutunk, melyek egyre finomabb szerkezetűek.
Dr. Smits kezelési eljárásai:
- A megfelelő szert (homeopátiás oltóanyagot) 4 különböző potenciálban készítik el (30C, 200C, 1M, 10M).
- Az első sorozatot 4 hét alatt kapja meg a páciens, minden potenciát kétszer.
- A következő potenciálra akkor lehet áttérni, ha nincs reakció az előzőre.
- Reakció esetén – a tünetek rosszabbodásakor – ugyanazt a potenciált még egyszer be kell venni, és ha szükséges, addig ismételni, míg a válaszreakció megszűnik.
- Súlyos reakció esetén 30C oldatból (10 globulust fél pohár vízben feloldva) óránként kell egy kortyot inni
- Minden páciens egyedi kezelést igényel az alapos anamnézis (kórtörténet) felvétele után!
Megelőzés:
Két nappal az oltás előtt adjunk a potenciált oltóanyagból 10 golyócskát 200C potenciálban és az oltás után ezt ismételjük meg, még ugyanazon a napon.
Ha a páciens előreláthatólag nem kap újabb oltást, akkor javasolható, hogy egy hónap múlva négy egymást követő napon növekvő potenciákban (30C, 200C, 1M, 10M) ismét adjuk be a szert, azért hogy korrigáljuk a mélyebb energiaszintek bármilyen lehetséges zavarát. Ha a gondos megelőzés ellenére komplikációk lépnek fel – ami soha nem zárható ki teljes mértékben -, akkor az akut stádiumban ajánlatos 3 napon át a 200C potenciálból készített vizes oldatot adni, majd néhány hét múlva a teljes sorozatot megismételni.
4. Végkövetkeztetések
A homeopátiás (potenciált) oltóanyagok használata hatékony fegyver a kezünkben az oltási-károsodások tünetcsoportja elleni harcban. Ennek alapfeltétele, hogy az orvosok az ilyen betegségtüneteket PVS-ként ismerjék fel. Olyan szindrómával állunk szemben, amelyet mindmáig szinte soha nem diagnosztizáltak, holott a helyes diagnózisból egyszerű kezelés következik. Ezért olyan fontos, hogy a szülők képesek legyenek jelezni a gyerekorvosnak v. a szakrendelőnek gyermekeik reakcióit. A szülők gondossága lehet az eredményes kezelés záloga.
A PVS kezelése a potenciált oltóanyaggal a diagnózis megerősítését vagy elvetését eredményezi. Amennyiben egy orvos oltási-károsodásra gyanakszik, akkor potenciált oltóanyag adásával ellenőrizheti sejtését. Ha diagnózisa helyes, a terápia folyamán a tünetek javulnak (esetleg először rosszabbodnak!) vagy teljesen eltűnnek. Ha nem tapasztalható változás, akkor azt kell ellenőrizni, hogy nincs-e más friss oka a panaszoknak. Legelőször mindig a legutolsó problémát kell orvosolni.
Amennyiben ez nem vezet el a gyógyuláshoz, más diagnózist kell felállítani.
Készült: Dr. Tinus Smits: A védőoltás-szindróma c. könyve alapján