Az autizmusban és a rokon fejlődési zavarokban
előforduló higanymérgezés/fémmérgezés kezelési lehetőségei

1. Figyelmeztetések, Konszenzus dokumentum, ARI

2005. február 8.

BEVEZETÉS A HIGANYKIVEZETÉSRŐL SZÓLÓ KONSZENZUS DOKUMENTUM
2005-ÖS JAVÍTOTT VÁLTOZATÁHOZ

Az elmúlt években nagy vihart kavart az az elképzelés, miszerint a jelenlegi világméretű autizmusjárvány egyik oka a higany lehet. A tudományos és jogi kérdések még egy ideig megválaszolatlanok maradnak, de az autista gyerekeknek most van szükségük segítségre.

Az ARI 1967 óta foglalkozik az autizmus különböző bioorvosi gyógykezeléseinek kiértékelésével. Egyik megközelítésben egyszerűen arra kértük a szülőket, hogy osztályozzanak minden bioorvosi terápiát, amit kiróbáltak. Több mint 23.000-en töltötték ki a kérdőíveinket. A szülők által kiértékelt 77 bioorvosi bevatkozás közül a higanykivezetés jóval több pontszámot kapott, mint bármely orvosság, vitamin vagy speciális diéta (lásd www.AutismResearchInstitute.com, Parent Ratings of Treatments). A higany eltávolítását a szülők 73%-a tartotta hatékonynak, míg a glutén- és kazeinmentes diéta a második helyen végzett 63%-al. Ez olyan figyelemreméltó és bátorító felfedezés, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni!

Az Autism Research Institute 2001 februárjában hívta össze az első higanykivezetéssel foglalkozó agytrösztöt Dallasban, Texas államban, mivel nagy az igény a higanymérgezés gyógyításával kapcsolatos információk iránt. A megbeszélések eredményeként létrejött konszenzus jelentés 2001 májusában látott napvilágot, és széles körben terjedt nyomtatott formában és az ARI honlapján.

2004 szeptemberében egy második higanykivezetési konferenciát tartottunk Los Angelesben, hogy megvizsgáljuk a legújabb eredményeket a méregtelenítés területén. Ez a mostani dokumentum annak a megbeszélésnek az eredményeit foglalja össze.

Őszinte köszönetem szeretném kifejezni a Los Angeles-i Győzd le az autizmust most! (DAN!) higanykivezetéssel foglalkozó konferencia résztvevőinek: akiknek szaktudását és tapasztalatait ez a jelentés tükrözi. Külön köszönöm Jim Adams, Ph.D. professzornak, hogy összehangolta és megszerkesztette ezt a 2005-ös konszenzus dokumentumot az autista gyerekek méregtelenítéséről.

Bernard Rimland, Ph.D., az Autism Research Institute igazgatója

Cél

Az elmúlt néhány évben egyre több klinikai és tudományos bizonyíték látott napvilágot, miszerint a legtöbb autista gyerek higanymérgezésben/fémmérgezésben szenved. Továbbá sok orvos és szülő számolt be arról, hogy a higany és más mérgező fémek kivezetése a szervezetből nagyon sokat segíthet az autista gyerekeken, néha jelentős mértékben csökkennek a tünetek. Többfajta méregtelenítő módszer és hatóanyag használatos, és ennek az írásnak az a célja, hogy megvizsgálja, milyen érvek szólnak a különböző rendelkezésre álló terápiák mellett és ellen. Összességében véve, az a mi egyhangú álláspontunk, hogy az autizmus és rokon zavarok esetén az egyik leghasznosabb terápia a higany és más mérgező fémek kivezetése a szervezetből. Több kutatásra van szükség, de már most rendelkezésre állnak hatékony kúrák. Minden gyermek egyedi, ezért itt általános irányelveket közlünk és nem személyre szabott javaslatokat.

2. Bevezetés, Cél

A higanymérgezés bizonyítékai autista gyerekeknél

Számos bizonyíték van arra, hogy sok autista gyerek higanymérgezésben szenved. Tömören megfogalmazva: a tények azt mutatják, hogy autista gyerekeknél alacsony a glutation és a cisztein koncentrációja (a cisztein a glutation előfutára); mely anyagok szükségesek a higany és más mérgező fémek szervezetből való ürüléséhez. Az autista gyerekek gyakran túl sok antibiotikumot szedtek, ami szintén gátolja a higanyürítést. A csökkent higanyürítés következtében kevés higany található a hajszálaikban, ami kiválasztó szövet, sok a tejfogaikban, és ha DMSA-t adnak nekik, akkor több higanyt ürítenek mint a kontrollcsoport tagjai. Az autizmus és a higanymérgezés tünetei megegyeznek. Az epidemiológiai kutatások vegyes eredményekhez vezettek, de számos nyilvánosságra hozott vizsgálat szerint szoros kapcsolat van az autizmus és az oltásokban levő thimerosal között. Összességében véve úgy tűnik, hogy a legtöbb autista gyerek higanymérgezésben szenved, és hasznos lehet számára a méregtelenítés. (A higanymérgezésről az A. függelékben lehet részletesen olvasni, az autista gyerekek higannyal való mérgezettségének bizonyítékairól pedig a B. függelékben).

A higanymérgezés/fémmérgezés diagnosztikája

A higanymérgezés kimutatása többféle vizsgálattal történhet. Véleményünk szerint a provokációs teszt és valószínűleg az ellenanyag szűrés a két legjobb módszer, de néha újabb méregtelenítő terápiára van szükség ahhoz, hogy jelentősebb mennyiségű higany távozzon a szervezetből. A vér, a hajszálak és a spontán vizelet általában NEM alkalmasak a kisdedkorban történt higanymérgezés megállapításához, pedig szerintünk akkor történik az elsődleges mérgezés. A higanymérgezés kimutatásának egyéb lehetséges módjai a C. függelékben olvashatók.

Vér: A legtöbb orvos végzett már vizsgálatokat a vér ólomszintjének meghatározására, amivel kimutatható az ólommérgezés, mert bár rövid az ólom felezési ideje a vérben, de a legtöbb ólommérgezésnél folyamatos, állandó terhelésről van szó. A vérvizsgálat viszont NEM jó módszer a régebbi mérgezések kimutatására, mivel a higany és más fémek felezési ideje a vérben rövid (hetek).

Haj és vizelet: A haj és a vizelet jelzi, hogy a szervezet mennyire üríti a mérgező fémeket, ami függ a szervezet terhelésétől és az ürítést irányító glutationszinttől is. A haj 1–2 hónap alatt kb. 2,5 centimétert nő, ezért a vizsgálható időintervallum a haj hosszától függ. A vizeletből a friss terhelés mérhető, általában a legutóbbi néhány napi. Az autisták glutationszintje általában alacsony, ami gyengébb ürítéshez vezet, ezért az alacsony glutationszint leplezheti az erős mérgezést. A gyakorlatban a hajelemzés és a spontán vizelet-elemzés általában NEM jó módszer a higanymérgezés/fémmérgezés kimutatására autistáknál.

Provokációs teszt: A higanymérgezés/fémmérgezés kimutatásának leghatékonyabb módszere a méregtelenítő szerek használata, amit vizelet- vagy székletvizsgálat követ, az ürítés módjától függően. Ez a teszt két fontos dolgot jelez: 1) a fém jelen volt a testben és 2) a méregtelenítésre használt hatóanyag képes kivezetni onnan.

Ezeknek a teszteknek az az egyik fő korlátja, hogy a vizeletből vagy székletből kimutatható mennyiségeket olyan egészséges személyek referenciaértékeihez kell hasonlítani, akik NEM szednek méregtelenítő szert. Így egy ilyen teszt során még egy egészséges embernél is kóros értékek jöhetnek ki. Ezért az eredményeket egy tapasztalt orvosnak kell értelmeznie, és körültekintően (az egyik kivétel a DMSA-teszt gyerekeknél, mert ott rendelkezésünkre állnak bizonyos adatok, lásd lejjebb).

A teszteknek az is határt szab, hogy ezek a szerek kis adagban esetleg nem növelik meg jelentősen a higanykiválasztást. Nem értjük pontosan miért, de úgy tűnik, hogy a szervezet semlegesíti a dózis egy részét, így nagyobb dózisra van szükség a provokációs teszthez, mint amilyent hosszú távú kezelésnél használnak.

A provokációs teszteket az is bonyolítja, hogy a méregtelenítő anyag esetleg egy bizonyos fémhez kötődik először, ezért annak a fémnek az ürülése elrejtheti más fémek jelenlétét a szervezetben. A higany nagyon szorosan kötődhet a testszövetekhez, és előfordulhat, hogy csak azután lehet kivezetni, mután jelentős mennyiség ürült egyéb mérgező fémekből.

Azt javasolják, hogy a szer beadása előtt a beteg gyűjtsön vizeletmintát referenciának, majd másnap ugyanabban az időben egy másik mintát. Így közvetlenül összehasonítható a provokáció előtti és utáni vizeletminta. A nem-provokált vizelethez való hasonlítás akkor is segít, ha a betegnek rendellenes a kreatininszintje, mivel a teszt általában a mérgek kreatininhez viszonyított arányát méri. Az autisták vizeletében a kreatinin gyakran a határértéket súrolja, és az alacsony kreatininszint nagyon elferdítheti a vizeletelemzés eredményét. Ezért ha a laboreredmények között a kreatininhez való arányítás is szerepel, akkor a kreatininszintet is figyelembe kell venni.

Néhány tipikus provokációs teszt:

• DMSA szájon át (9 adag): naponta 3-szor 10 mg/testtömeg kg, 3 napig. Közvetlenül a legutolsó adag bevétele előtt vizeljen a beteg, majd a következő 8–10 órában gyűjtse össze a vizeletét. Ennek a tesztnek az az előnye, hogy Bradstreet et al.¹ megállapított egy egészséges gyerekekre jellemző referenciasávot egy olyan vizsgálat során, melyben 18 egészséges és 221 autista gyerek vett részt. A Doctor’s Data Laboratory laboratóriumnak küldték el a mintákat. Egészséges gyerekeknél DMSA után 1,29 +/- 1,54 µg higany/g kreatinint, 15,0 +/- 9 µg ólom/g kreatinint és 0,46 µg kadmium/g kreatinint mértek. Az autista gyerekek átlagban háromszor több higanyt ürítettek.
• DMSA szájon át (1 adag): 20–25 mg/ttkg, 1-szer. Vizeletürítés után be kell adni a DMSA-t, majd a következő 6–10 órában összegyűjteni az összes vizeletet. (Ne adjunk be csupán 10 mg/ttkg-ot, mivel Adams et al. egy vizsgálat során nem talált lényeges különbséget 15 autista gyerek és 15 kontroll reakciója között ilyen adagnál.) Egyes orvosok ártalmas reakcióktól tartva nem ajánlják ezt az egyszeri magasabb dózist, és inkább a fentebb említett kisebb adagokat kedvelik.
• DMSA végbélen át (1 adag): 25 mg/ttkg, egyszeri nagy adag. A vizeletgyűjtés szobatiszta gyerekeknél másnap reggel kezdődjön, a nem szobatisztáknál pedig még az éjszaka folyamán gyermekgyógyászati vizeletgyűjtő zacskókba. A gyűjtés időtartama 12–24 óra, az orvos igényétől és a család munkabeosztásától függően.

DMPS kihívások: Számos DAN! orvos szerzett tapasztalatot a DMPS provokációs tesztekkel és tartja hasznosnak őket, míg mások nem használják ezt a tesztet. A vizsgálatot jónak tartó orvosok a következő dózisokat javasolják egyadagos tesztek esetén:

• DMPS szájon át (1 adag): 5–10 mg/testtömeg kg, 1-szer, vizeletgyűjtés a következő 6–12 órában. Az orvos előírásától függően gyerekeknél esetleg a dózissáv alacsonyabb, felnőtteknél a magasabb értékei jöhetnek szóba.
• DMPS intravénásan (1 adag): 3–5 mg/ttkg, amit vizeletgyűjtés követ 6–8 órán keresztül.
• DMPS transzdermálisan (1 adag): 3 mg/ttkg, vizeletgyűjtés 12–24 órán át.
• DMPS végbélen át (1 adag): 10 mg/ttkg, a kúpot legalább 30–45 percig bent kell tartani. Vizeletgyűjtés a következő 8–12 órában.

Egyes beszámolók szerint a glutation és a DMPS együttes beadása megnövelheti a mérgező fémek kivezetését a szervezetből, de ez még nem biztos.

Az egyik legismertebb laboratórium a mérgező vagy nélkülözhetetlen ásványok vizeletben előforduló szintjének mérésére a Doctor’s Data Laboratory, 170 W Roosevelt Rd, West Chicago, IL 60185. Telefon: (800) 323-2784; 708 231-3649.

A fémekkel és az őket megkötő fehérjékkel szembeni ellenanyag szűrése

Az immunológia területén közismert, hogy a fémek különféle aminosavakhoz kötődhetnek és ellenanyagképzést indíthatnak be. A fémek vagy oxidálják a fehérjéket, vagy stabil protein-fém kelátvegyületeket hoznak létre olymódon, hogy több pontban kötődnek különféle aminosav-láncokhoz. Ezen vegyi reakciók miatt a fémek évekig is a testben maradhatnak és folyamatosan aktiválhatják a T-sejteket a saját fehérjék sajátos módosítása által.^{2 3}

Ha fémek vagy más anyagok ilymódon megváltoztatják a fehérjéket, ellenanyagtermelés (IgG, IgM, IgA) indulhat be a haptenic anyagok ellen mint a higany, kobalt vagy nikkel, és az olyan saját fehérjék ellen mint a hemoglobin vagy az emberi vérsavó albumin. Ha a vizsgálatok IgG, IgM vagy IgA antitesteket mutatnak ki ezen haptenic anyagok ellen, az a környezetben levő fémekkel való enyhe, de krónikus terhelést jelent és lehetséges autoimmun választ.⁴

Az is bebizonyosodott, hogy két különböző sejtmagprotein: a fibrillarin és a kromatin, olyan fémek célpontjai, amelyek ellenanyagtermelését indíthatnak be az emberekben.⁵

Ezek alapján meg lehet mérni a higannyal és a higanyt megkötő fibrillarinnal és kromatinnal szembeni antitestek számát azokban, akik a fémmel fertőződtek.

A kontroll csoport tagjai 5–10%-ánál találtak ellenanyagot a higannyal, a fibrillarinnal és a kromatinnal szemben. Az autistáknál ez az arány 30–50%.⁶ Általában 0,5 ml vérsavóra van szükség a higannyal, a fibrillarinnal és a kromatinnal szembeni antitestek meghatározásához. Az Immunosciences (www.immuno-sci-lab.com) az egyik laboratórium, ami ilyen teszteket is végez.

3. A higanymérgezés bizonyítékai autista gyerekeknél és a higanymérgezés/fémmérgezés diagnosztikája

Elő-méregtelenítési kezelés

A méregtelenítő terápia megkezdése előtt több tennivaló is van: a mérgekkel való érintkezés lecsökkentése, az étrendi státus javítása, a glutationszintek normalizálása, a bél dysbiosis kezelése, valamint az alapvető vese- és máj funkciók vizsgálata és teljes vérkép.

1) A mérgekkel való érintkezés lecsökkentése: Mivel a méregtelenítés célja a test méregterhelésésnek csökkentése, ezért fontos, hogy a beteg először a mérgező fémekkel való érintkezést kerülje el amennyire csak lehet, amihez többek között a következők szükségesek:

• A higany-ezüst amalgám fogtömések elkerülése, amelyek a higany egyik fő forrását képezik a legtöbb amerikainál. Ha gyereknek van amalgámtömése, azt a méregtelenítés megkezdése előtt esetleg el kell óvatosan távolítani. A művelettel csak olyan fogorvost bízzunk meg, aki szakképzett az amalgámtömések biztonságos kivételében, vákuumos elszívást használ és más biztonsági intézkedéseket hoz, és még ezek mellett is érheti átmenetileg higanyterhelés a szervezetet.
• A beteg ne fogyasszon bizonyos rákféléket és halakat, főleg a legnagyobbakat (cápa, kardhal, tonhal), melyekben a legtöbb higany van. (A tisztított halolaj megengedett, mivel fontos és nélkülözhetetlen zsírsavakat tartalmaz és nincs benne jelentős mennyiségű higany. A legbiztonságosabb olajok azok, melyeket megvizsgáltak PCB-kre és más zsírban oldódó mérgekre.)
• Tisztított víz: a vizet meg kell vizsgáltatni a helyi vízművekkel, vagy eltávolítani belőle minden mérget (és sajnos az esszenciális ásványokat is) fordított ozmózissal.
• Bio élelmiszerek (előnyben részesíteni), vagy a gyümölcsök és zöldségek felületének alapos megmosása.
• Csak thimerosal-mentes oltások használata.

2) Étrendi státus: A legtöbb autista gyereknek a szokásosnál nagyobb mennyiségű vitaminra, ásványi anyagra és bizonyos aminosavakra van szüksége. A cink különösen fontos, mivel az autisták általában cinkhiányban szenvednek. Némely méregtelenítő szer kihajthat esszenciális ásványi anyagokat is a szervezetből, ezért további ásványpótlásra lesz szükség. Antioxidánsokra is szükség van, hogy csökkenjen az oxidálási stressz és nőjjön a glutationszint: különösképpen szükség van C-vitaminra, E-vitaminra, B6-vitaminra, cinkre és szelénre, egy széles spektrumú vitamin és ásványi kiegészítő mellett. A legtöbb esetben el kell kerülni a rezet, mivel a rézszint általában magas az autistáknál. Az étrendkiegészítésről lentebb bővebben szólunk, és olvasni lehet róla Pangborn J. és Baker SM. Biomedical Assessment Options for Children with Autism című könyvében is.

3) Glutation: A glutationnak több fontos feladata is van a szervezetben, többek között a mérgező fémek megkötése és eltávolítása. Az autista gyerekek plazma glutationszintje tipikusan 50%-al alacsonyabb, ezért a méregtelenítés megkezdése előtt fontos ezt normalizálni. Ellenkező esetben az történik, mintha vizet mernénk egy lyukas hajóból: meregethetjük a vizet (a mérgeket), de visszaszivárognak, ha a „rés” (a glutationhiány) nincs betömve. Rendes körülmények között a glutationkoncentráció sokkal nagyobb a sejteken belül, ezért legjobb a vörös vértesteken belül megmérni. A glutationszintet többféleképpen lehet megemelni, például:
a) transzdermálisan, bőr alá, vagy intravénásan beadott glutationnal. Reménykeltőnek ígérkezik egy újfajta, a test zsírszöveteibe beadott változat is. Nem egyértelmű, hogy szájon át alkalmazva megemeli-e a plazma glutationszintet vagy sem.
b) James et al.⁷ egy kísérlet során azt találta, hogy 800 µg folsav és 1000 mg TMG részben megemelte az autista gyerekek glutationszintjét, és ha metil-B12 injekciókat is kaptak (hetente kétszer 75 µg/ttkg-ot), akkor a glutationszint normalizálódott. A metil-B12-t Dr. J. Neubrander javasolta, aki ezt a fenék zsírszöveteibe fecskendezte. (Megjegyzés: Dr. Neubrander most 64,5 µg/ttkg-ot javasol háromnaponta)⁸ Ha mindezek mellé még B6-vitamint is szednek, ami egy fontos társtényező, akkor a szint valószínűleg még jobban megemelkedik. Metionin is segíthet, amit a káros reakciók elkerülése érdekében rendkívül elővigyázatosan kell beadni a metil-B12 után.⁸
c) C-vitamin: C. Johnston⁹ főiskolai diákok körében végzett kísérlet során azt tapasztalta, hogy napi 500 mg C-vitamin bevétele után glutationszintjük 50%-al nőtt. 1000 mg-ra emelte az adagot, de annak sem volt több haszna.

4) Bél dysbiosis, a bélflóra egyensúlyának megbomlása: Az autista gyerekek legalább 50%-a székrekedésben és/vagy hasmenésben szenved, és Rosseneu¹⁰ egy vizsgálat során arra az eredményre jutott, hogy ezen gyerekek 95%-ának beleiben rendkívül sok, méreganyagot termelő E. coli és gyakran egyéb baktérium található. A Candida is nagyon elszaporodhat. Egyes méregtelenítő eljárások előidézhetik vagy súlyosbíthatják a baktérium/élesztőgomba dysbiosist, vagy közvetlenül, mert táplálékhoz juttatják őket, vagy azért, mert a mérgező fémek bélbe való ürülését idézik elő. Ez főleg az orálisan adagolt alfa-liposav és NAC esetében gond, néha az orális DMSA-nál is, valamivel kevésbé az orális DMPS-nél, és talán ritkán okoz problémát a bőrön keresztül alkalmazott DMPS esetében. Részletesebb tárgyalás a D. függelékben.

5) A vese, máj, teljes vérkép figyelése méregtelenítés előtt és közben
Fontos a vesefunkciók (BUN, kreatinin) és a májfunkciók (SGOT, SGPT, GGT, ALT, AST) vizsgálata a méregtelenítő szerek használata előtt, és fontos ezeket szemmel tartani méregtelenítés közben is. Úgyszintén lényeges a teljes vérkép a méregtelenítés előtt, beleértve a trombociták számát is, mivel némely szerek rossz hatással lehetnek a máj és vesefunkciókra, a trombociták számára és a lymphocitákra. Ezt a következőkben tárgyaljuk részletesen.

4. Elő-méregtelenítési kezelés

Méregtelenítési lehetőségek

A méregtelenítéssel csak azután kellene foglalkozni, miután az elő-méregtelenítésnél tárgyalt kérdések lehetőleg megoldásra kerültek. (Részeletesebb információkkal szolgál a Biomedical Assessment Options for Children with Autism and Related Problems című könyv, szerzői Pangborn, J. és Baker, SM., kiadta az Autism Research Institute.)

Többféle szer létezik a mérgező fémek eltávolítására, és ezek közül némelyeket többféle módon lehet beadni (intravénásan, szájon át, végbélkúpban, bőrön keresztül). A három legfontosabb, amivel itt foglalkozni fogunk, a DMSA, a DMPS és a TTFD. Amikor választani akarunk, figyelembe kell venni a szer hatásfokát, toxikusságát, hatását a dysbiosisra, valamint azt, hogy mennyire vonja ki az esszenciális ásványi anyagokat a szervezetből, engedélyezett-e vagy sem, és mennyi tapasztalattal rendelkezik vele kapcsolatban az orvos.

1. lehetőség: DMSA (2,3-dimercapto-succynilsav):

Jogi státus: Az FDA jóváhagyta az orális DMSA alkalmazását ólommérgezés kezelésére gyerekeknél 1 éves kortól, ha ólomszintjük nagyobb mint 45µg/100ml vér. Mint minden jóváhagyott gyógyszert, az orvosok felírhatják más célokra is, pl. egyéb fémmérgezések kezelésére. Recept nélkül is kapható [ford. megj.: amerikai helyzetről van szó], de mi azt javasoljuk, hogy csak egy tapasztalt orvos felügyelete alatt alkalmazzák.

Hatékonyság: A DMSA-ról bebizonyosodott, hogy képes megkötni és kivezetni a szervezetből sokféle mérgező fémet, többek között ólmot, higanyt, arzént, ónt, nikkelt és antimont. Állatkísérletekből kiderült, hogy a DMSA hathatósan csökkenti a higanyszintet a vesében és más szövetekben, de úgy tűnik, nem képes a sejtekbe hatolni, vagy áthatolni a vér-agy gáton. Több kísérletből is az derült ki, hogy nem csökkenti le a higany mennyiségét az állatok agyában.

Felszívódás/kiürülés: A DMSA szájon át történő beadás esetén kb. 20%-ban szívódik fel, és a vérben 2–4 órán belül tetőzik.¹¹ Sokkal lasabban ürül a szervezetből: felezési ideje kb. 2 nap.¹² A DMSA elsősorban a vizeleten keresztül távozik, főleg mint DMSA-cisztein diszulfid.¹¹

Vizsgálatok a DMSA használata előtt és közben:

• Mivel a DMSA elsősorban a vizelettel ürül, 2–3 havonta meg kell vizsgálni a vesefunkciókat.
• A DMSA hosszú távú használata gátolhatja a csontvelőt, ezért fontos a teljes vérkép és a trombociták számának figyelemmel kísérése.
• A DMSA májkárosodást is okozhat, ezért a máj transzamináz (ALT, AST, GGT) értékeit is figyelni kell.
• A DMSA kb. megduplázza a cink ürülését a szervezetből, ráadásul az autizmusban gyakori a cinkhiány, ezért a cinkszinteket is figyelni kell a kezelés előtt és közben, és ha szükséges, cinket kell adni a normális szint fenntartásához. Ha ezután sem javul a helyzet, akkor szokatlanul nagy mennyiségre lehet szükség belőle (50–100 mg).
• A DMSA hatására több réz ürül a szervezetből.¹² Ez rendszerint hasznos, mivel az autisták általában túl sok rezet raktároznak, de a kezelés előtt és közben figyelni kell a rézszinteket.¹²
• A DMSA nincs hatással a vas-, a kalcium- vagy a magnéziumkiválasztásra.¹²

Alkalmazás módja:

Orális, azaz szájon át történő adagolás: a leggyakoribb mód. Úgy tűnik, hogy orális adagolásnál a szernek kb. a 22%-a szívódik fel.¹¹ A módszer korlátja, hogy az autista gyerekek 10–20%-ánál a gyomor-bél tünetek rosszabbodását okozza, valószínűleg azért, mert a fel nem szívódott DMSA-t a belekben levő gombák/baktériumok használják fel.

Intravénás adagolás: Az FDA nem hagyta jóvá az intravénás DMSA-t, és nem készült vele kapcsolatban szakértők által felülvizsgált tudományos vizsgálat sem.

Rektális adagolás: a végbélkúpokkal kapcsolatban kevés tapasztalat van. Úgy tűnik, hogy rendelkeznek az orális módszer előnyével (lassúbb felszívódás), ugyanakkor kevésbé valószínű, hogy súlyosbítják a bél dysbiosist. Ezt a formát nem hagyta jóvá az FDA, de orvosi felhatalmazás alapján a gyógyszerész elkészítheti a végbélkúpot.

A rektális módszernél ugyanaz a napi adag, de a háromszori beadás problémát jelenthet a székletürítés gyakorisága miatt, mivel a kúpot 30–45 percig benn kell tartani. Némely gyereknél elalvás után is fel lehet helyezni a DMSA kúpot.

A pácienshez kell igazítani a méregtelenítő szer adagolását. Sok szülő naponta három db. 10 mg/ttkg-os végbélkúpot ad be, a 3/11 napos ciklus szerint (lásd lentebb); de állítólag a napjában egyszerre beadott szert is jól tűrik a gyerekek, és ez hasznosabb lehet azoknál, akiknek napjában többször van székletük.

A végbélkúp 500 mg DMSA-nál nem tartalmazhat sokkal többet, ezért nagyobb gyerekek esetében az adagolást ehhez kell igazítani. Mint minden végbélen keresztül beadott gyógyszer, a DMSA is okozhat bőrkiütést. Ezt egyesek „Bag balm” [ford. megj.: lanolin, vazelin és 8-oxi-kinolin tartalmú kenőcs] segítségével oldották meg.

Adagolási javaslat:

Orális DMSA esetében nem kell túllépni a 10 mg/ttkg-os dózist és a napi 30 mg/ttkg-ot. A legnagyobb dózis 500 mg, a legnagyobb napi adag pedig 1500 mg legyen. Ennél nagyobb mennyiségek esetén jelentősen megnő a mellékhatások és a mérgezés gyakorisága. A legtöbb orvos 8 óránkénti adagolást javasol, egyesek viszont a gyakoribb beadást részesítik előnyben, ugyanakkora napi adag esetén.

A tipikus kezelés úgy néz ki, hogy 3 nap kezelést követ 11 gyógyszerezés nélküli nap, ami egy megfelelő 2 hetes ciklushoz vezet, ahol a gyógyszerszedés általában péntek délutántól hétfő reggelig tart. Ezeket a ciklusokat több hónapig lehet folytatni, míg a vizeletben ürülő higany a referenciasáv közeli értékre csökken.

Végbélkúp esetén az adagolás 1x25 mg/ttkg 3 napig, majd 11 nap szünet.¹¹

Biztonság:

A DMSA enyhén megnöveli a cink és a réz ürülését a szervezetből, ezért figyelni kell ezeknek a szintjét, a cinket pedig pótolni kell a terápia idején. A Physicians Desk Reference a következő mellékhatásokat sorolja fel a DMSA 19 napig tartó folyamatos szedése esetén: gyomorbántalmak/bélbántalmak a páciensek 12%-ánál, fájó testrészek (5%), megemelkedett szérum transzamináz értékek (4%), torokfájás/köhögés (4%), kiütések (3%), álmosság (1%), szem/fül irritáció (1%). A huzamosabb ideig tartó szedés megnövelheti a májenzim-értékeket és gátolhatja a csontvelő működését a betegek kevesebb mint 1%-ánál.

A DMSA 3 nap kezelés/11 nap szünet szerinti adagolása esetén általában kisebb a fenti mellékhatások valószínűsége. Ha komolyak a tünetek, le lehet csökkenteni a dózist, ami után általában elviselhetőbbé válnak. Némely páciensen foltos kiütések jelennek meg a kezelés alatt, ami nem tévesztendő össze egy allergiás reakcióval.¹³ Egyes autista gyerekek beszédében és viselkedésében átmeneti visszaesés tapasztalható a kezelés alatt és közvetlenül utána. A dózis lecsökkentése ezeket a tüneteket is enyhíti. A klinikai gyakorlat azt mutatja, hogy a legtöbb gyereknél, akinél visszaesés következik be a terápia kezdetén, a visszaesés egyre kisebb lesz a további kezelési ciklusoknál.

A DMSA nagyon ritkán idéz elő súlyos mellékhatásokat, amelyek a következők lehetnek: allergiás reakciók, toxikus epidermális nekrolízis (TEN) és erythema multiforme (Stevens-Johnson szindróma)¹. A potenciálisan veszélyes neutropenia és thrombocytopenia is előfordulhat.¹⁴ Jóllehet a dózis lecsökkentése enyhítheti a neutropenia és a thrombocytopenia súlyosságát, a sejtek számának veszélyes lecsökkenése esetén ellenjavallt a terápia folytatása. Az allergiás reakció, a TEN és a Stevens-Johnson szindróma nyilvánvalóan abszolút ellenjavallatai a terápia folytatásának.

¹ Nem jeleztek a DMSA-val szembeni, és a szulphanilamid-tartalmú antibiotikumokkal szembeni érzékenységek között összefüggést. Ha a páciens érzékeny vagy allergiás más dithiolt megkötő anyagokkal szemben (pl. DMPS, DMPA, dimercaprol/BAL), akkor a reakció súlyosságától függően esetleg nem alkalmazandó nála a DMSA terápia. Ha a reakció enyhe volt vagy kétséges, akkor egy kis teszt-dózis eldöntheti a kérdést.

A toxikus epidermális nekrolízis és az erythema multiforme előre nem látható módon jelentkezhet, és kóroktanuk nem nagyon ismert. Mindkét mellékhatás előfordulhat az első kezelésnél vagy több hónapi terápia után. Mindkét mellékhatást csak néhányszor jelezték a DMSA-val kapcsolatban, bár több tízezer gyerek szedte a szert. Az erythema multiforme (Stevens-Johnson szindróma) a bőr és a nyálkahártya gyulladásos megbetegedése. Elképzelések szerint immun-komplex vegyületek idézik elő és a nyiroksejtek közvetítik. Jellegzetes kerek bőrelváltozások és hólyagok, torokfájás, nyálkahártya-fekélyek és láz jellemzik. Általában egy vagy több héttel a kezelés megkezdése után kezdődik, és rendszerint spontán gyógyul, ha abbamarad a kiváltó gyógyszer szedése. Ennek ellenére súlyos nyálka/bőrkomplikációkhoz is vezethet, és esetleg hetekig tart a gyógyulás szupportív kezelés mellett.

A toxikus epidermális nekrolízis (TEN) a legsúlyosabb bőrreakció egy gyógyszerrel szemben, ami halálos is lehet, ha nem ismerik fel. Általában nagyon heveny módon kezdődik és epidermisz-elhalás jellemzi lényeges bőrgyulladás nélkül. Kórtana kevéssé ismert, de a betegség általában elmúlik, ha abbamarad a kiváltó szer szedése. Nincs különleges kezelés a szupportív kezelésen és a tünetek mérséklésén kívül.¹²

Haszon: A DMSA alkalmazása után sok DAN! orvos a betegek állapotának javulásáról számolt be, bár a javulást néha bélproblémák kísérték. A következőkről számoltak be: a beszédkézség gyors fejlődése, a szociális kapcsolatteremtés és a szemkontaktus javulása, az önstimuláló viselkedések csökkenése. A motorikus problémákkal küszködő gyerekeknél jelentősen javult az erő és a koordináció.

A. Holmes 152 autista beteg résztvételével nyílt jelölésű (open-label) vizsgálatot végzett a DMSA hasznáról¹⁵, amelyben ugyanakkora dózisok szerepeltek legalább 6 hónapon keresztül, mint amilyeneket ebben a dokumentumban javasolunk (10 mg/ttkg-os dózisok, 3 napig, majd 11 nap szünet). A 3. hónaptól kezdve alfa-liposavat adott, hogy fokozza az ürítést. A legfiatalabb korcsoportban (1–5 évesek, n=66), a következőket találta:

Nincs javulás: 10%
Csekély javulás: 15%
Mérsékelt javulás: 39%
Feltűnő javulás: 36%

Definíció:

• Nincs javulás
• Csekély: már 1–2 szavas mondatokban beszél, igényét és akaratát ki tudja fejezni szavakkal, de nem tud társalogni.
• Mérsékelt: jobb, de nem normális; nyilvánvaló elmaradás a beszédben, de használ mondatokat, válaszol a kérdésekre.
• Feltűnő: normális iskolába jár; nincs elmaradás a beszédben, vagy ha van is minimális, normális szociális kapcsolatteremtés és szemkontaktus.

Idősebb gyerekek és tinédzserek esetén a kezelés kevesebb haszonnal jár. Sok más orvos is hasonló eredményekről számolt be (Cave, Bradstreet, El-Dahr, stb.).

Antioxidáns hatás: A DMSA hatékony antioxidáns is, és előfordulhat, hogy ez a funkciója is hozzájárul a hatásosságához. James et al. nemrégi vizsgálata⁷ kimutatta, hogy az autista gyerekeknél sokkal nagyobb az oxidált glutation aránya a redukáltéhoz képest, Chauan et al.¹⁶ megnövekedett lipid peroxidációt talált, és McGinnis¹⁷ egy írása részletesebben tárgyalja az oxidatív stresszt az autistáknál. Mindent tekintetbe véve, úgy tűnik, hogy az oxidatív stressz fontos probléma az autizmusban, ezért a DMSA antioxidáns hatása fontos lehet.

2. lehetőség: DMPS (2,3-dimercapto-1-propionsulphon-sav):

Jogi státus: A DMPS-t az FDA nem hagyta jóvá. Az orvosok elkészíttethetik a gyógyszerészekkel pácienseik részére, de tájékoztatniuk kell a betegeket, hogy a DMPS kísérleti stádiumban van az USA-ban, azonkívül minden DMPS-t használó betegük kartonjában szerepelnie kell a tájékoztatási/beleegyezési dokumentumnak. A DMPS receptre kapható Európában, Németországban recept nélkül is. Az USA-ban az orvosok megkérhetik a gyógyszerészeket, hogy készítsék el a szert külön-külön egy-egy páciens számára.

Hatékonyság: A DMPS hatásos kelátkötő, főleg a higannyal szemben, de megköti az ólmot, a kadmiumot, az ezüstöt, az ónt és az arzént is. Számos állati kísérlet bizonyította, hogy képes lecsökkenteni a higanyszintet a vesékben és a legtöbb szervben. Pinegree et al. egy nemrégi állati kísérletéből kiderült, hogy a DMPS ismételt használata lassan lecsökkentheti a metilhigany szintjét az agyban, de nem sok hatása van a szervetlen higanyra. (A kísérlet azt mutatta, hogy a szervezet nagy higanyterhelése esetén a DMPS kezdetben megnövelheti az agyban levő higanyszintet, feltételezhetően olymódon, hogy a higanyt a testből az agyba viszi. Ez átmeneti mellékhatás lehet, mielőtt a DMSP ismételt használata végül is lecsökkenti a higanykoncentrációt az agyban.)

Felszívódás/kiürülés: A DMPS a szervezetben gyorsan átalakul diszulfidos formájúvá. A DMPS elsősorban a vizelettel ürül (egy intravénás dózis 84%-a távozott a vizeleten keresztül 96 óra alatt).¹⁹ Intravénás adagolásnál a távozó DMPS 12%-a eredeti szer, 88%-a pedig diszulfid volt. Az eredeti szer hamar, 1,8 óra felezési idővel, a diszulfid viszont sokkal lassabban ürült, úgyhogy az egész DMPS-kiválasztás felezési ideje 20 óra volt. A higanyürítés arányban állt az eredeti és a teljes DMPS vizeleten keresztüli ürülésével.
Orális adagolás esetén az át nem alakult DMPS ürülésének felezési ideje 4,4 óra, az átalakult szeré pedig 9,6 óra.²⁰ (Orális adagolásnál gyaníthatóan azért rövidebb a felezési idő, mert a lenyelt DMPS áthalad a májon is, ami átalakítja). A higanyürítés erős korrelációt (0,92) mutatott az át nem alakult DMPS ürülésével, és kb. 2 órával a lenyelés után érte el csúcspontját.
A transzdermális DMPS felezési ideje nem ismert, de valószínűleg valamivel hosszabb az intravénás formáénál.

Vizsgálatok az alkalmazás előtt

A következő vizsgálatok elvégzését javasoljuk a DMPS használata előtt:

• Teljes vérkép (CBC), beleértve a trombocitákat is
• A vér teljes klinikai kémiai vizsgálata, beleértve a máj transzaminázokat is

Egyes orvosok a következő teszteket is ajánlják:

• Vörösvértest ásványi anyagok
• Szérum rézszint és plazma cinkszint (a DMPS lecsökkentheti ezeket)
• Vas tesztek

A kezelés során 2–3 havonta vizsgálni kell a teljes vérképet, a májfunkciókat és az ásványok ürülését a szervezetből.

Alkalmazás módja:

Orális adagolás: Szájon át történő adagolásnál a DMPS 39%-a szívódik fel, sokkal több, mint a DMSA esetében.¹⁹ Úgy tűnik, hogy ez a beviteli forma sokkal kevésbé okoz gyomor-bél problémákat, mint a DMSA szedése, feltételezhetően azért, mert a DMPS-ből sokkal kisebb dózisokra van szükség, és jobban felszívódik, így nagyon kevés jut a bélben levő baktériumoknak/gombáknak. A DMPS szuszpenzióvá is kikeverhető olyan gyerekek számára, akik nem tudják lenyelni a kapszulákat. A DMPS-t szedő gyerekek néha hasi fájdalmakról és/vagy görcsökről panaszkodnak, főleg szájon át történő bevitelnél.

Intravénás adagolás: Az intravénás adagolásnál kisebb az esélye annak, hogy súlyosbodik a bél dysbiosis. Számos DAN! orvos az intravénás DMPS-t biztonságosnak és hatásosnak találta az autista gyerekek kezelésében. Ennek ellenére a legtöbb DAN! orvosnak nincs gyakorlata a DMPS intravénás adagolásában, ezért több tapasztalatra és kutatásra van szükség, mielőtt kiterjedt használatra javasolhatnánk.

Bőrön keresztül történő (transzdermális) adagolás: Buttar²¹ és más orvosok nemrég a DMPS transzdermális alkalmazásának előnyeiről számoltak be. Ez állítólag egy nagyon könnyű, nem invazív méregtelenítő eljárás, és úgy tűnik, hogy kevesebbszer idéz elő emésztőrendszeri mellékhatásokat (pl. a kórokozók túlburjánzását), mint az orális forma. Egyes orvosok szerint a transzdermális kezelés első hónapja után a gyerekek kb. egyharmadánál átmenetileg rosszabodó viselkedés áll be, ami kb. egy hónapig tart, majd javulás következik. Többfajta készítmény áll rendelkezésre, de jelenleg nem világos ezeknek az egymáshoz viszonyított érdeme.

Adagolási javaslat:

Orális adagolás: A tipikus dózis 1–2 mg/ttkg, naponta 3-szor, a napi teljes adag 3–5 mg/ttkg. A tipikus kezelés úgy néz ki, hogy 3 nap kezelést követ 11 gyógyszermentes nap, ami egy megfelelő 2 hetes ciklust eredményez, ahol a gyógyszerszedés általában péntek délutántól hétfő reggelig tart. Ezeket a ciklusokat több hónapig lehet folytatni, míg a vizeletben ürülő higany a referenciasáv közeli értékre csökken.

Transzdermális adagolás: A tipikus dózis 1,5 mg/ttkg, minden második nap. Ha kedvezőtlen hatások lépnek fel, a dózist le lehet csökkenteni 1 mg/ttkg-ra, ha súlyosak ezek a hatások, abba kell hagyni a kezelést. Egyes orvosok csak ásványi kiegészítők szedését (a normális dózis kétszeresét) javasolják azokra a napokra, amikor szünetel a DMPS szedése. Így javul a DMPS hatásossága és pótlásra kerülnek az ürülő esszenciális ásványi anyagok. A tipikus kezelés több hónaptól egy évig tarthat.

Végbélen át történő adagolás: A tipikus dózis naponta egyszer 10 mg/ttkg, 3 napig, majd 11 nap szünet.

Biztonság:

Részlet a Heyl által gyártott Dimaval (DMPS) dobozában található tájékoztatóból:

„A betegeknél néha felléphet hidegrázás, láz, vagy feltételezhetően allergiás eredetű bőrreakció, mint viszketés, bőrkiütés. A kezelés leállítása után ezek rendszerint visszafordíthatók. Csak néhány izolált esetben jeleztek súlyos bőrgyógyászati reakciókat (pl. erythema exudativum multiforme-t, Stevens-Johnson szindrómát).
Főleg hosszú távú használat esetén, a DMPS befolyásolhatja a szervezet ásványianyag-egyensúlyát, különösen a cinkét és rézét.
A DMPS mobilizálja a lenyelt higanyt a testben. Néhány esetben ez kiválthatja a higanymérgezés klinikai tüneteit.
A Dimaval (DMPS) lenyelése után csak ritkán lép fel hányinger vagy hányás.
Egyes esetekben emelkedhetnek a transzamináz-szintek.”

A cink- és rézszintet tehát figyelemmel kell kísérni, és hiány esetén pótolni kell ezeket az anyagokat.

Haszon: Sok DAN! orvos javulásról számolt be a DMPS orális vagy transzdermális alkalmazása után. Beszámolók szerint a bőrön keresztül történő adagolás legfigyelemre méltóbb haszna a szociális és a beszédkészség területén jelentkezik. Úgy tűnik, hogy a DMPS hatásosabban vezeti ki a szervezetből a higanyt, mint a DMSA. Buttar egy nem publikált tanulmányban²¹ arról számolt be, hogy 31 páciense közül 19-nél teljesen eltűntek az autista tünetek, miután több mint egy évig transzdermális DMPS-t és glutationt szedett, egyéb terápiák mellett: diéta, étrend- és ásványi anyag kiegészítők, kórokozók elleni kezelés.

3. lehetőség: TTFD (tiamin tetrahydrofurfuryl disulfide)

Jogi státus: A TTFD-t az FDA nem hagyta jóvá. Az orvosok elkészíttethetik a gyógyszerészekkel a pácienseik részére egyénileg. Az FDA kísérleti új gyógyszer (Investigational New Drug - IND) jóváhagyást adott a TTFD orális formájának kutatási alkalmazásához D. Lonsdale részére.

Hatékonyság: A TTFD a tiamin nyitott tiazolium-gyűrűs diszulfid származéka. A sejthártyánál redukálódik, majd a sejten belül a tiazolium-gyűrű bezáródik, és szabad tiamin (B1-vitamin) jön létre. A mercaptan a sejten kívül marad, az albuminhoz kötődik és enyhén kelátkötővé válhat az SH-reagens fémekre (SHRM) nézve. A TTFD fő hatása abban rejlik, hogy a sejten belüli szabad tiamin foszforilációjával tiamin-pirofoszfát (TPP) és tiamin-trifoszfát (TTP) jön létre, és ez katalizálja az energia metabolizmust. Állati kísérletek azt mutatták, hogy a TTFD a SHRM ürülését okozza az epén és a vizeleten keresztül. Amikor tiol-kelátkötőkkel együtt használják, akkor a fémek koncentrációja a vizeletben nagyobb, mintha külön-külön adnák a szereket. Egy kísérlet során²² TTFD-kúpokkal kezelt 10 ASD-s gyerek közül 8 állapota klinikailag javult, és egyeseknél jelentősen megnőtt a vizelet SHRM-értéke.

Vizsgálatok az alkalmazás előtt: A TPP-hiány úgy mutatható ki, hogy tesztelik a vörösvértestek transketolase tevékenységét (TKA) és TPP-t adnak a reakcióhoz, majd megnézik annak hatását (TPPE). Ez a teszt nem feltétlenül szükséges a TTFD terápiás használatához. Egy kísérlet során 10 ASD-s gyerek közül csak 2 bizonyult hiányosnak kezdetben, és a válasz nem volt előre megmondható.²² Ez a teszt nem mutatja ki a TTP-hiányt, ami jelenleg ismeretlen tényező az autizmusban. Az 1-888-WSTLAKE telefonszámon több információ tudható meg TKA-t végző laboratóriumokról.

Alkalmazás módja:

Orális adagolás: Lehetőleg bevonattal rendelkező (ún. enteric coated) TTFD tablettákat használjunk, amelyek jelenleg nem kaphatók az USA-ban. A gyógyszerészek készíthetnek TTFD kapszulákat, végbélkúpokat vagy transzdermális kenőcsöket. A kapszulákból kiszórt TTFD-por rendkívül rossz íze miatt nem adható be szájon át kisgyerekeknek.

Adagolási javaslat:

Naponta egyszer vagy kétszer 50 mg folyamatosan adható, mivel ez a B1-vitamin pótlásának egyik hatásos módja. A kezelést bármikor el lehet kezdeni.

TTFD glutationnal:

Friss beszámolók szerint a TTFD hatásossága megnő, ha egyszerre adják be transzdermális glutationnal, amitől általában erősebb szaga lesz a TTFD-nek.

Biztonság:

A TTFD rendkívül biztonságos. Semmilyen mérgező hatásáról nem számoltak be, még az embereknél terápiás célra alkalmazott dózisoknál sokkal nagyobb adagok esetén sem. Vizsgálatok szerint, ha nagy adagot adnak be belőle egy vemhes állatnak, az embrió nem károsodik. A TTFD végbélkúp irritációt okozhat a végbélnyilás körül, ami a szedés abbahagyása után gyorsan megszűnik. Bőrön keresztüli adagolásnál az adagolás helyszínén bőrkiütés vagy irritáció léphet fel. Ezt általában úgy lehet elkerülni, hogy váltogatjuk az alkalmazás helyét. A bőrkiütésekről az a vélemény, hogy inkább a készítményben levő kötőanyagok okozzák és nem a TTFD. A TTFD rektális vagy transzdermális alkalmazása esetén némely páciensnél büdös szag jelentkezik. Orális adagolásnál ez nem fordul elő. A terápia előrehaladtával gyakran fokozatosan csökken a szag, amit a prosthetic mercaptannal kapcsolatos metabolizmus és valószínűleg a mérgező fémek ürülése okozhat. Ezt a prosthetic csoportot alaposan tanulmányozták és nem találták toxikusnak.

Előnyei: Sok DAN! orvos klinikai javulásról számolt be TTFD-t szedő ASD pácienseiknél, főleg transzdermális adagolásnál. Néha előfordul a tünetek kezdeti rosszabbodása, amit kitartó szedés után javulás követhet, mint az autista gyerekeknek adott egyéb étrendkiegészítők esetén. Az egyetlen közzétett tanulmány a Lonsdale et al. (1). A TTFD előtti és utáni vizeletvizsgálatok azt mutatják, hogy egyes pácienseknél megnő az SHRM-koncentráció, és ezt mások is megerősítették nyilvánosságra nem hozott megfigyeléseikben.