Bevezető

Eleve elgondolkodtató hogy a médiában a védőoltások megkérdőjelezése, ne adj' Isten, veszélyesnek minősítése kapcsán nyilatkozó "felelős" beosztású orvosok, hivatalnokok miért állítanak valótlanságokat. Számtalanszor hallhattuk tőlük, hogy minek megkérdőjelezni az oltásokat, a rendszert, hiszen ezek az EU-ban is kötelezők . Ha valakinek nem élnek ott rokonai, és nem ismeri az ennek ellentmondó tényeket, annak érdemes ellátogatni az Oltásoldalra.

Be kell lássuk, hazánkban finoman szólva messzemenően egyoldalú a tájékoztatás. Ez alighanem annak köszönhető, hogy a rendszerváltás-szemléletváltás az egészségügyben következett be legkevésbé. A másképp gondolkodóknak, a régi "jót" megkérdőjelezőknek nincs helye a rendszerben. Ezt láttuk a szülészet kapcsán, erről beszélnek daganatos betegségek új gyógymódjait kutató orvosok-biológusok .

Na, de mi a helyzet az oltásokkal? Nemrégiben egy beszélgetésen egy oltóanyaggyár területi képviselője elmondta: érdekes, hogy hazánkban még a gyártók által is elismert százalékos szövődmények sem lépnek fel, illetve nincsenek bejelentve. Ez csak úgy lehetséges, hogy nem a bejelentéssel van a baj, hanem a fogadtatással, így aztán kinek lesz kedve megint jelenteni? Érdemes tehát elolvasni minden fellelhető szakirodalmat -az alábbiakban ehhez próbálunk segítséget nyújtani-, és elgondolkodni, hogy az oltások valóban segítségünkre vannak-e életünkben? Hatásosságukat -ahogy ez az oldalainkon összegyűjtött anyagokból is kiderül- a különböző járványok kapcsán, a statisztikák alapján Földünk szabadabb gondolkodású országaiban újra és újra megkérdőjelezik, de nem mellékes mellékhatásaikról felénk mit sem tudni.

Sajnos az oltáskérdés ma Magyarországon nem kérdés -más európai országok gyártói befolyástól kevésbé függő előírásaihoz képest, ahol megadatik a választhatóság lehetősége. Ez nem az ő felelőtlenségükről szól járványügyi kérdésekben, hanem sokkal inkább egy elfogulatlanabb és áttekintőbb nézőpontról. Ez hazánk nem kevés orvosának is publicitást alig kapó véleménye, ami túloltásról, az immunrendszer túlterheléséről szól az allergiától szenvedő gyermekseregek korában.

Tagadhatatlanul hatalmas üzlet a gyógyszer- és oltóanyaggyártás, és ennek "tényformáló" hatásától még az Egészségügyi Világszervezet (WHO) sem tud igazán függetlenedni. Azonban mi, szülők tájékozódva a kockázatokról és lehetőségekről létrehívhatjuk a szükséges változásokat, s igényeinkkel új utakat nyithatunk, mert vannak alternatívák, amikről a rendszer nem szívesen vesz tudomást. Számos tanulmány ismeretében úgy tűnik, hogy a "védő"oltások használata a fenyegető vírusokkal és bacilusokkal szemben olyan, mintha a sápadtság vagy angolkór esetére szóba sem jönne a napfény, csak a szolárium és a D vitamin.

További oldalainkon többfelé indulhatsz el. Az egyik irányban egy könyvet ajánlunk a figyelmedbe, mely temérdek kutatás megállapítását összegzi tömören és érthetően. Néhány oltás kapcsán írunk az ott olvashatókról, hogy képet kaphassál egy anyagilag nem motivált szemszögből is. A másik irányban az interneten fellelhető hatalmas külföldi szakirodalomból magyarított anyagokat tanulmányozhatsz, amiket folyamatosan bővítünk, frissítünk. Olvashattok az egészség-immunitás kérdéséről és mindezek tükrében lehetőségeinkről is.

I§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

Lehetőségeink

Ha már nekünk vagy gyermekeinknek részük volt oltásokban, hozzáértő homeopata orvos segítségünkre lehet a károsító anyagok -elsősorban a tartósító higanyvegyület- kivezetésére a szervezetből, ami nem kis ideig tart, valamint számolni kell a tünetek átmeneti (újbóli) megjelenésével, illetve erősödésével. Ha még az oltások beadatása előtt állunk, érdemes kutatni a lehetőségeket. Ez lehet megint egy homeopata orvos, aki az oltás után -korlátozandó a mellékhatások számát- általában beadja az oltás magasabb potenciáját. Egy másik út az, hogy számos gyermekorvos van, aki tisztában van pl. a BCG oltás tulajdonképpeni hatástalanságával, ezért hajlik arra, hogy lázra hivatkozva minél jobban elhúzza annak beadási idejét, tekintettel arra, hogy ez jelentős sokkot jelent a néhány napos gyermek éledező immunrendszerére is. Humánus, tájékozott, a gyermek egészsége érdekében józan kompromisszumokra, alternatívákra nyitott gyermekorvosokért érdemes imát mondani, hogy minél többen legyenek és maradjanak-maradhassanak is azok. Fontos tisztában lenni azzal, hogy az, hogy mennyi védőoltás kötelező (ha kötelező) egy országban, az elsősorban -más dolgokhoz hasonlóan- a gyártó-forgalmazó lobbi erején múlik. Ezzel szemben csak a civil kezdeményezések vehetik fel eredménnyel a harcot. Illúzió lenne abban hinni, hogy az az egészségügyi rendszer, mely nem hajlandó tudomást venni az oltási szövődményekről, csak úgy önmagától átmenne egy szemléletváltáson. Oldalaink célja az információk megosztása, ösztönzés az elgondolkodásra, tér biztosítása tapasztalataitoknak, kételyeiteknek, ötleteiteknek, kezdeményezéseiteknek. Úgy gondoljuk, ha egy szülő egy kicsit beleássa magát ebbe a témába, szintén késztetést fog érezni a cselekvésre a változtatásért.

Elérhetőségünk emailben: oltasok@freemail.hu

Az egészség és immunitás kérdései

Hogy mi is az egészség? Legkönnyebben talán a hiányát tudnánk megfogalmazni, de az egészség testi szinten mindenképpen olyan egyensúlyi állapot, mikor is szervezetünk képes kiegyenlíteni az őt érő egyoldalú megterheléseket. Ennek a kiegyenlítési képességnek része az ellenállókészség (immunitás), mely életünk megannyi dolgához hasonlóan egy tanulási folyamat -még ha nem tudatos is-, ami a gyermekkori fertőzésekkel, ill. fertőző betegségekkel veszi kezdetét.
Fertőzésekkor vírusok, baktériumok (vagy mérgek) hatolnak be a testbe. Ez a behatolás inkább függ a test bebocsátási készségétől (immunállapot), mint a kórokozók jelenlététől. Minden sikeresen leküzdött fertőzés után szert teszünk specifikus és nem specifikus immunitásra, mely azt jelöli, hogy immunrendszerünknek egyrészt konkrét információi lesznek a kórokozókról, így memóriasejtjeink idejekorán riadóztatják védelmi erőinket, másrészt szervezetünk teljes elhárító rendszere megerősödik az "edzésben", tehát immunállapotunk javul.
Mértékadó kutatók állítják, hogy bár már sok mindent tudunk immunrendszerünkről, ez mégis valójában igencsak kevés a sokrétû összefüggéseket illetően. Az, hogy egy fertőzés kapcsán tünetmentesen immunizálódunk-e, vagy csak igen súlyos szövődmények árán, az nagyon sok mindentől függ. Ilyen kockázati tényezők pl. a helytelen táplálkozás vagy a higiénia hiánya.

A védőoltásokról általában

 Manapság szerte a világon ajánlott vagy kötelező védőoltások sorozatát kapják a gyermekek, olyan fertőző betegségekre, amelyeket veszélyesnek ítél az orvostudomány. Az oltások célja, hogy védve legyünk bizonyos fertőző betegségek ellen.

Miért ajánlanak, illetve tesznek kötelezővé védőoltásokat?

1. Mert az emberiség veszélyeztetve érzi magát a járványos fertőző betegségektől.

2. Mert azt akarják, hogy az egyes emberek védettek legyenek bizonyos fertőző betegségekkel szemben.

A védőoltások két fő csoportját különböztetjük meg: aktív oltás és passzív immunizálás.

Aktív oltásról akkor beszélünk, ha a betegség kórokozóját visszük be egészben vagy részben, legyengített vagy elölt formában. Ez kiváltja az immunválaszt, és ez által többé-kevésbé kielégítő védelmet ad. Hogy hatásuk meddig tart, azt egyénre szabottan elég nehéz előre meghatározni, általában néhány hónaptól több évig terjedő időszakkal számolhatunk. Az újraoltások, illetve a természetes fertőződések ún. „booster” hatásként megnövelhetik a védettség hatékonyságát és időtartamát.

A passzív immunizálás a védőoltás olyan formája, amikor a már megbetegedett vagy közvetlenül veszélyeztetett ember kap más emberek vagy állatok által termelt ellenanyagokat. Az oltás ilyen formában csak hetekre, de legfeljebb 2 hónapra nyújt védettséget, mivel az idegen ellenanyagot a szervezet lebontja.

Mivel az oltások nem akarják, és nem is tudják az ember egészségét erősíteni úgy, mint például a tengerparti vagy magaslati kúrák, illetve az egészséges táplálkozás, ezért az oltások értékét az alábbi szempontok alapján célszerű megvizsgálni:

Egyrészt: figyelembe kell venni a betegség veszélyességét. Ezen a betegség súlyos lefolyású vagy szövődményes formáinak gyakoriságát, illetve a súlyos szövődmények jellegét értjük. Fontos felmérni a járványszerű fellépés lehetőségét, valamint a megbetegedettek halálozási arányát is.

Másrészt: az előbbieket össze kell vetni az oltás előnyeivel, ami alatt a védettség időtartamát és hatékonyságát értjük. Figyelembe kell még vennünk az oltás okozta rövid és hosszú távú mellékhatásokat és egyéb nem kívánatos jelenségek összességét is, legalábbis azokat, amelyeket ezidáig már megismert az orvostudomány.

Az oltás tehát értékesnek számíthat, ha a szóban forgó betegség gyakran súlyos lefolyású vagy súlyos maradandó károsodásokat okozhat, az oltás nyújtotta védettség pedig jó hatékonyságú és hosszú időre szóló. Ebben az esetben, az oltási szövődmények és egyéb immunrendszeri áthangolódások veszélye is könnyebben vállalható.

 Néhány szó az immunrendszerről

 Az immunrendszer feladata: a kórokozó mikroorganizmusok elleni védelem, illetve a mutációval kórossá vált sejtek (pld. ráksejtek) felismerése és megsemmisítése.

Az immunrendszer működéséhez egy olyan felismerő rendszerre van szükség, amely azonosítja a saját sejteket és megkülönbözteti őket az idegen behatoló, vagy mutálódott részektől. A saját sejtek nem váltanak ki védekező immunválaszt, míg az idegennek minősített részek igen.

Az immunrendszer alapvetően két nagy részre osztható, egy általánosra (nem specifikusra) és egy specifikusra.

Az általános rész a mindennapi apróbb fertőzések, behatolások illetve egyéb veszélyek esetén véd bennünket. Ennek a rendszernek az elemei közé tartoznak az alábbiak:

a). a természetes védőgátak: a bőr, a nyálkahártyák, testnedvek (könny, gyomornedv, nyál) és az egyes szervek természetes baktériumflórája, amelynek a pusztulása könnyen az adott terület kórokozókkal való fertőződését jelenti

b). a falósejtek, melyek a kórokozókat bekebelezik és elpusztítják

c). a komplementrendszer egy olyan enzimzuhatag, amelynek egyes részei, de különösen a végtermékei sebezhetővé, átjárhatóvá teszik a behatoló kórokozók védőburkait, gyulladásos reakciókat indítanak be, aktivizálják a falósejteket és a specifikus immunrendszert. Ez a nem specifikus rész állandóan és észrevétlenül dolgozik, és legtöbbször tünet vagy betegség kialakulása nélkül bánik el az ellenségeivel. Amennyiben az általános rész nem birkózik meg egy különlegesen virulens vagy állandóan megjelenő kórokozóval, akkor aktivizálódik a specifikus immunrendszer.

A specifikus immunrendszer feladata: speciális ellenanyag kialakítása és termelése, az immunrendszer által idegennek minősített anyag ellen. A specifikus immunrendszer által termelt ellenanyag és a betolakodó kórokozó összekapcsolódik, és azt az immunrendszer többi részének a segítségével elpusztítja és kiüríti a szervezetből. A szervezet, miután találkozott egy kórokozóval, létrehoz egy memóriasejtet, melynek az a szerepe, hogy “emlékezzen” a termelt ellenanyagra, és ugyanazzal a kórokozóval találkozva rövid időn belül ellenanyag termelésére serkenti az immunrendszert. Ennek a hallatlanul bonyolult és részben még ismeretlen rendszernek mind az elégtelen, mind a túlműködése súlyosan veszélyezteti egészségünket.

A védőoltás hatásmechanizmusa tehát azon az elméleten alapszik, hogy ha a szervezet már találkozott egy kórokozó legyengített vagy elölt formájával, vagy annak mérgével (toxinjával), akkor a memóriasejtek által emlékezni fog a betolakodóra. Ebből következően úgy gondolták, ha az elölt vagy legyengített kórokozót vagy annak egy részét, esetleg a méreganyagát vagy egy géntöredékét juttatják be a szervezetbe, akkor azzal ugyanazt az eredményt érik el, mintha a specifikus immunrendszer valódi fertőzés során tanulta volna meg az immunválaszt.

A védőoltás tehát elméletileg úgy működik, hogy:

- Bejuttatják a szervezetbe az elkerülni kívánt betegség kórokozóinak bizonyos részeit, vagy magát a legyengített illetve elölt kórokozót.

- Az immunrendszer felismeri, mint testidegen anyagot, és kidolgozza a megfelelő ellenanyagot, sőt memóriasejtek segítségével rögzíti a gyártás módját.

- Tehát a legközelebbi valós fertőződés során a rendszer viszonylag rövid időn belül nagy mennyiségű ellenanyagot juttat a vérbe.

A gyakorlati megvalósítás során azonban a kutatók nem várt nehézségekbe ütköztek, és különös tapasztalatokra tettek szert az immunrendszerrel kapcsolatosan. Kezdetben a védőoltás megfelelő módon történő bejuttatása jelentett gondot. A bőrön és a természetes védőrendszereken (bőr, nyálkahártyák, stb.) keresztül bevitt védőoltások vagy nem váltottak ki megfelelő immunválaszt, vagy gyakran kiváltották magát az elkerülni kívánt betegséget, nem ritkán annak típusos formájában.

Ez természetesen függött az oltásban lévő kórokozó legyengítésének vagy elölésének módjától, illetve a bevitt anyagok mennyiségétől és minőségétől is. Az élő, legyengített kórokozók bejuttatását és a hatékony immunválasz létrejöttét eddig megfelelően csak egyetlen természetes úton bejuttatott oltásnál sikerült megoldani, ez pedig a gyermekbénulás elleni csepp, az ún. Sabin-csepp. A természetes úton beadott oltások csekély eredményességének oka az immunológusok szerint az, hogy a nyálkahártya immunitásának működését a mai napig sem ismerik kielégítően.

A védőoltás hatékonyságát befolyásoló egyéb tényezők:

- Az oltóanyagban beadott antigének (ezek váltják ki az immunválaszt) mennyisége és minősége.

- Az oltás beadásának módja: szájon át, karcolásokkal, injekcióval (ennek is több variációja létezik).

- A vakcinák minősége: ezzel – a szigorodó minőségi követelmények ellenére - időről időre előfordulnak komoly problémák. Hazánkban, a 80-as években, az egyik korábbi MMR oltóanyag az ún. „Leningrád-vakcina” okozott tömegesen súlyos mellékhatásokat és szövődményeket (az ügy máig sem került napvilágra), az idei év nyarán pedig az első DPT+IPV oltás, az ún. Tetracoq 0,5 vakcina minőségi problémáinak voltak hasonló következményei. Ezt az oltást hirtelen be is vonták, azonban a valós indokokat – ezidáig - sem a gyermekorvosokkal, sem a nyilvánossággal nem közölték.

- Az immunizálás időtényezői: az immunválasz az oltás beadása után átlagosan 8 nap alatt alakul ki, de ez lehet ennél lényegesen hosszabb idő is. Az újraoltások esetén ez az idő csupán 1-2 nap.

- Az adott szervezet immunválasz-készségének állapota: öröklött vagy szerzett immunhiányos állapotok, krónikus betegségek, immun-elnyomó szerek szedése, stb.

- A keringésben levő ellenanyagok jelenléte: pl. a szoptatásnál az anyai védőanyagok részben semlegesítik a vakcinával bejuttatott antigéneket.

- A szervezet aktuális immunállapota: lázas betegség, lábadozási időszak, lappangó betegségek, esetleges latens (rejtett) kórállapotok.

A védőoltás által kialakított védettség – tudományosan még fel nem tárt okok miatt – a természetesen kiállt védettségnél alacsonyabb szintű, és az oltástól eltelt idő növekedtével fokozatosan gyengül. Tapasztalat az is, hogy az általánosan rossz immunállapotban lévő emberek, magas vér-ellenanyagszint ellenére is megbetegedhetnek a kórokozóktól.