„Gyorsan bedobok valamit a mikróba”- ez egy olyan mondat, amit naponta sok ezerszer hallunk a világ minden részén, és nem csak a háztartásokban, hanem vendéglőkben is, sőt már meghódította az ipart is, ahol az élelmiszerek előkészítésénél, sterilizálásnál kivétel nélkül ezt az eljárást használják.
És lassan átalakul a világ, mert azokat az élelmiszereket és élelmiszerkészítményeket is, amelyek eddig nem voltak „mikróra alkalmasak”, átalakították, hogy felhasználásuk során a mikrót elbírják. De azt hiszem, mindenki számára egyértelmű és nyilvánvaló: annak, hogy ételeink szinte kivétel nélkül alkalmasak a mikróban való elkészítésre, nagy ára volt. Ezt az árat a természetes tápanyagok és az élő tápanyagrészek csökkenésével és ezzel egy időben a kémiai adalékanyagok részarányának növekedésével kellett megfizetnünk.
E változásokon túl is van néhány olyan ok, ami a mikró alkalmazásának elhanyagolását teszi szükségessé, annak ellenére, hogy a hivatalos vélemények szerint a mikrohullámú sütők által „egészségkárosodás nem léphet fel”. A mikró minden részletében egyenértékű a hagyományos konyhai főzéssel – mondják a szakemberek.
Pedig nem is kell szakembernek lenni ahhoz, hogy az ember meglássa a tűzhelyen sütött, a gázon sütött vagy a mikróban sütött étel közötti különbséget. A hagyományos módszerekkel az étel lassan, a kívülről kapott hő hatására melegszik fel, míg a mikróban a sugárzás behatol az étel belsejébe és ott fejti ki melegítő hatását. A hő pedig azáltal keletkezik, hogy a sugárzás az étel molekuláit gyors mozgásba hozza! Így van, hogy a víz melegszik a mikróban a leggyorsabban és a szilárd struktúrájú anyagok, a csont, a szálas ételek pedig a leglassabban. Ebből adódik, hogy a mikróban melegített ételeknél oly gyakori a hőmérsékletkülönbség.
Érdekes, hogy a mikrók alkalmazása nem volt mindig megengedett. A valamikori Szovjetunióban 1976-ban egy törvény betiltotta a mikrók árusítását, mert a vizsgálatok egyértelműen azt mutatták, hogy a mikróban alkalmazott sugárzás hatására számos táplálékrész, mint például a tojásfehérje vagy a glükóz stb. természetellenes módon részeikre esnek szét. Az ételek vitális energiatartalma a mikrózás után 90%-ról 60%-ra esett vissza. A tejben és a gabonákban új kötések keletkeztek a sugárzás hatására és ezek szinte kivétel nélkül rákkeltő hatásúak voltak. Ezek a szovjet kísérletek teljesen azonos eredményt hoztak egy 1973-ban az USA-ban lefolytatott kísérletsorozattal.
Érdekes módon a nyugati kutatások eredményeire hivatkozva Szovjetunióban a tiltást mégis megszüntették.
A Lausanne-i ETH Intézetben 1991-ben kutatásokat végeztek, és arra a következtetésre jutottak, hogy a mikróval kezelt táplálék a vérkép elváltozását okozza. „Olyan kezdeti állapot kialakulását észleltük, amilyen képet a közvetlenül rákos megbetegedés előtt állóknál lehet megfigyelni” – írja a jelentés.
Ezek után világszerte kísérletek indultak a mikrókkal kapcsolatos kétségek kivizsgálására. Fritz Albert Popp, kutatásai után határozottan óva int mindenkit, hogy a mikrót fagyasztott ételek felmelegítésére használja, mert az élelmiszer celláinak megrongálása ekkor a legnagyobb. „Kutatásaink szerint a minőségromlás ekkor a legnagyobb, de nem javaslom húsételek melegítését sem, egyedül a növényi alapanyagokból készült ételeknél nem tapasztaltunk drasztikus változásokat” – mondja.
Ezeket az eredményeket a hivatalos oldal nem ismeri el, és ezért nem is foglalkozik vele. Amivel azonban most már hajlandóak foglalkozni, az a használót érő sugárzásból adódó károk. Idegkárosodások, krónikus megbetegedések vagy szürke hályog, ezek a gyakran mikrózók tünetei. Valamennyi közül a vérrel kevésbé ellátott szervek, így például a szem van a legtöbb veszélynek kitéve.
Egy biztos, ez a technika is több bajt okoz, mint amennyi hasznot hajt, azáltal hogy a benne elkészített ételek az emberek életerejét rabolják el.