A higanymérgezés kórképe, higanyallergiák
Magyarul is megjelent egy könyv, amely a higanymérgezés tüneteivel, kórképeivel és a lehetséges kezelésekkel foglalkozik: szerzője Jutta Altmann-Brewe, címe Amalgám, az időzített bomba, M-érték Könyvkiadó Kft., Budapest, 2003. Lentebb tünetekkel, gyermekkori higanymérgezésekkel és allergiákkal kapcsolatos szövegrészletek olvashatók.
„A szerves higanyvegyületek közé tartoznak a rövid láncú alkil-higany-vegyületek halogénsói, a metil- és az etil-higany. Ezek a higany messze legmérgezőbb formái, jól oldódnak szerves oldószerekben és zsírban, és könnyen átlépik az olyan biológiai membránokat, mint a vér-agy gát és a méhlepény gátja. A gyomor-bél traktusból 95%-ban szívódnak fel. Mérgező hatásuk elsősorban az idegrendszert érinti: látás- és hallászavarokat vagy akár intellektuális leépülést is okozhatnak. A szerves higany a méhlepényen keresztül továbbítódik a fejlődő gyermekbe vagy az anyatejen keresztül a csecsemőbe (az anya vérkoncentrációjából körülbelül 5%)...
Az 1956-os, 1960-as és 1972-es három nagy iraki mérgezési hullám megmutatta, mennyire mérgező az alkil-higany. A metil- és az etil-higannyal vetőmagot csáváztak, hogy megvédjék a penészgombáktól. A vetőmagokat egyes helyeken kenyérsütésre használták. 7500 embert szállítottak kórházba súlyos mérgezési tünetekkel. 459-en azonnal meghaltak a közvetlen következményekben. Holttestüket megvizsgálva agysorvadást és súlyos vesekárosodást állapítottak meg. Hasonló esetek fordultak elő Nigériában, Pakisztánban és Oroszországban is. Itt összefüggéseket fedeztek fel a központi idegrendszer tünetei és az egész testre ható összterhelés között...
Tünetek és kórképek
A magas koncentrációjú higanygőzök okozta hosszú távú terhelés a szervek közül az agyat károsítja leginkább. A metil-higany-mérgezés a központi idegrendszert érinti azonnal. Szervetlen higanysók okozta krónikus terhelések esetében a vesekárosodások kerülnek előtérbe.
A központi idegrendszer egyes részei kívül esnek a védelmet jelentő vér-agy gáton, és megtámadhatja őket mind az elemi, mind a szervetlen higany. Különösen a hipofízis (agyalapi mirigy) van ennek közvetlenül kitéve. A hipofízis irányítja a test szinte valamennyi szervének és mirigyének működését. A központi idegrendszeren kívül elhelyezkedő idegek, például a trigeminus és a faciális nevű idegek, valamint a szem és a pajzsmirigy különösen érzékenyek a higany támadására. Miközben készítik vagy kifúrják az amalgámtöméseket, eltörik egy hőmérő, vagy folyékony higannyal dolgozik az ember, higanygőzök szabadulnak fel, amelyek lecsapódnak az orr és a garat területén, s az idegeken és a véredényeken keresztül közvetlenül az agyba, ott pedig elsősorban a hipofízisbe (agyalapi mirigybe) jutnak.
A higany szétroncsolhatja az idegszálak myelin burkát. Talán ez az idegsejtek szétroncsolódásával járó sclerosis multiplex, a Parkinson- és az Alzheimer-kór egyik kiváltó oka.
A szervezet anyagcsere-folyamatában keletkező további károsodások a higanynak az enzimeket érintő mérgező hatására vezethetők vissza.
A higanyhoz hasonló nehézfémek kiszoríthatják a cinket kötéseiből, és így leblokkolhatnak számos enzimrendszert. A cink mint Co-faktor (aktivátor) nélkülözhetetlen az emberi testben előforduló több mint 80 enzimhez. A higany cinkkel szembeni kiszorító mechanizmusa paradox módon olyan enzimeket érint, melyeknek higanyt, kadmiumot és ólmot kell kihajtaniuk a testből. A káros anyagok okozta általános környezetszennyezés miatt fokozottan szükségünk lenne a cinkre. Civilizációs táplálékunk viszont gyakran túl kevés cinket tartalmaz. Ezért manapság sokan szenvednek erős cinkhiányban.
Az enzimek tovabbi Co-faktora a szelén. Hatását tekintve olyan, mint a test mérgek, elsősorban nehézfémek elleni fegyvere. A szelénről azt tartják, hogy megvéd a ráktól. A szelén megköti a higanyt. Az ipari országokban többnyire alacsony a táplálék szeléntartalma, ezért sokak szervezetében jelentős a szelénhiány, viszont a környezetszennyezés miatt nagyon nagy szükség lenne rá.
Higanyallergiak
Türk, Dirassi és a bécsi Boltzmann Intézet kimutatta, hogy az amalgám okozta lokális terhelés az egész szervezet allergiás reakciójához vezethet. Az amalgám tartós negatív hatásának egy (allergiás) immunológiai esemény lehet az elsődleges következménye. Müller (1992) kifejti, hogy 'a higanyvegyületek (...) allergiára való hajlamot és immunzavarokat válthatnak ki'. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a fogászati rendelőkben dolgozó szakszemélyzet körében mutatkozó allergiás megbetegedésekről számol be. Az amalgámból származó higany autoimmun reakciók kialakulásához járulhat hozzá, elsősorban a vesék és az idegek esetében, valamint kromoszómaaberrációkhoz, rendellenes kromoszómaosztódáshoz és kontaktallergén hatásokhoz vezethet. Az állatkísérletek során rákkeltő hatásokra derült fény. 'Állatkísérletekkel kimutatták, hogy a higany okozta glomerulonephiritis (vesegyulladás) immunológiai folyamatokon alapszik. Feltételezik, hogy az ember esetében is van immunológiai összetevője a higany kiváltotta nefrotikus szindrómának. Ezeknél az immunológia folyamatoknál egyéni eltérések mutatkozhatnak az érzékenység terén. Nem zárható ki, bogy az amalgámtömésekből származó higany is hozzájárul ennek a kórképnek a kialakulásához' – fejti ki dr. Zinke.
Higanymérgezések
a.) Akut higanymérgezés
Akut higanymérgezés többnyire csak abban az esetben lép fel, ha az ember hivatásszerűen dolgozik higannyal, például laboratóriumban, vagy ha mérőkészülékekkel, festékekkel, faanyagvédő szerekkel, peszticidekkel stb. kerülünk kapcsolatba. Adott körülmények között egy eltört hőmérő is akut higanymérgezést okozhat. A vegyi balesetek, valamint a könnyelműen kezelt, például szeméttelepekre szállított higany természetesen súlyosabb mérgezésekhez vezethet.
A kórképek rendkívül jellegzetesek: erős nyálfolyás, szájnyálkahártya-gyulladás, véres gyomor- és bélgyulladások, vesegyulladás, ami miatt a mérgek nem tudnak a vesén keresztül kiürülni, a véráramban maradnak, és bénulások, hallás- és látászavarok, izomgörcsök is kialakulhatnak. Halálesetre is volt már példa.
b.) Krónikus higanymérgezes
A krónikus higanymérgezés azért különösen alattomos, mert a mérgezés kezdetétől akár 15 év is eltelhet, mire egyértelműen megmutatkoznak a tünetek. A toxikológiában járatlan beteg, orvos vagy fogorvos aligha tudja felfedezni az ok és a hatás közti összefüggést
Daunderer szerint (A környezeti mérgek kézikönyve) a krónikus higanymérgezés kezdetben lappang. A korai tünetek: bágyadtság, nyomás a fejben, végtagfájdalmak, gyomorpanaszokra, hasmenésre vagy puffadásra való hajlam, instabil keringés, frontérzékenység. A nem specifikus tünetek heteken, hónapokon vagy akár éveken át is jelentkezhetnek, mielőtt további mérgezési jelenségek társulnának hozzájuk, mint például:
· égető izomfájdalom,
· ízületi fájdalom,
· ínygyulladás,
· torokfájás,
· piros torok,
· száraz száj,
· nyálkahártyavérzés,
· gyomor- es bélpanaszok,
· hányinger,
· hányás,
· hasfájás,
· vese- es májkárosodás,
· látás- és hallászavar,
· szívritmuszavar,
· alacsony vérnyomás, vagy érgörcs okozta magas vérnyomás,
· hideg kéz, láb, orrhegy,
· összpontosítási zavarok,
· hidegrázás,
· szédülés,
· izomgyengeseg,
· depresszió,
· erős ideg- es fejfájás (migrén, káprázó szem).
Különösen érintettek az ideges emberek, akik erősen reagálnak az idegmérgekre, valamint az érrendszeri eredetű migrénekre hajlamos betegek. A higanymérgezésben szenvedő beteg részint félénk, depresszív, labilis kedélyállapotú, és ijedős benyomást kelt; ezekhez a tünetekhez gyakran ingerlékenység, agresszivitás, önkontrollvesztés és dührohamokra való hajlam társul.
A higanymérgezés pajzsmirigy-nagyobbodáshoz és fokozott jódfelvételhez, illetve a megnőtt fogyasztás miatt jódhiányhoz vezethet.
A magzati higanymérgezés
A fejlődő magzat háromszor-négyszer olyan érzékeny a metil-higanyra, mint az állapotos anya. A japánbeli Minimata-öbölnél élő várandós nők esetében, akik nem mutattak látható mérgezéses tüneteket, a vártnál tízszer több gyermeknél állapítottak meg veleszületett agykárosodásokat. Az újszülöttek a normális lefolyású szülés után letargiás tüneteket mutattak, lelassult a mozgásfejlődésük, megnőtt az ingerküszöbük, koordinálatlanul szoptak és nyeltek, s görcsök vettek erőt rajtuk. Sok gyermek visszamaradt a fejlődésben, és mindegyiküknél neurológiai zavarokat lehetett kimutatni. Mindezek oka az volt, hogy a higany áttörte a méhlepény gátját, és feldúsult a magzat szervezetében. Az újszülöttek vörösvértestjeiben 28%-kal magasabb a metil-higany koncentrációja, mint anyjuk esetében. Ezen kívül a higany, mivel zsírban oldódik, bejut az anyatejbe, jelentős fertőzésforrást jelentve a már amúgy is leterhelt gyermek számára.
Akrodynia (a gyermek higany kiváltotta későbbi neuroallergiás reakciója)
A gyermekeknél fellepő krónikus higanymérgezés a jellegzetes tünetekből kifolyólag – mint álmatlanság, ingerelhetőség, izzadás (elsősorban a láb területén), kivörösödött bőr, fájdalmas ödémák, majd a bőr hámlása az ujjakon, a talpon, az orron és az arcon, továbbá izomgyengeség, bénulás, reszketés és különböző neurológiai tünetek, a szájnyálkahártya gyulladásai, a kéz, a lábfej és az orrhegy kékes-vöröses elszineződése – a pink disease nevet kapta. Azt is megfigyelték, hogy normális testhőmérséklet mellett percenként mintegy 200-ra gyorsul fel a szívverés, sőt súlyos esetekben légzésbénulás és agyvelőgyulladás lép fel. Feer professzor írta le ezeket az 1930 óta ismert kórképeket (Feer-féle betegség). Feltételezik, hogy az akut tünetek az úgynevezett bölcsőhalálhoz vezetnek. A bölcsőhalálban meghalt csecsemőknél több alkalommal magas higanyértékeket találtak, melyeket összefüggésbe lehetett hozni az anya szervezetében kimutatott amalgámterheléssel (Drasch professzor).”
„A higanymérgezés okozta pszichikai/neurológiai zavarokat a következőképpen írják le az Erethismus mercurialis kórképében (idézet a Sundermann professzor belgyógyászati tankönyvéből, 111. kötet):
'A beteget félénk elfogódottság és ijedősség állapota jellemzi, mely jelentéktelen események hatására gátlástalan izgatottságba és dührohamokba csaphat át. Már a legenyhébb bírálat, ellentmondás vagy váratlan helyzet felboríthatja lelki egyensúlyát. Az izgalmi állapotokat sírásrohamok kísérhetik. Az értintettek képtelenek folytatni a munkájukat, már az is elbizonytalanítja őket, ha rájuk néznek. Egyrészt emberkerülővé és 'rigolyássá' válnak, másrészt elviselhetetlenné a családjuk és a munkatársaik számára, így a betegségüket félreismerve időnként 'összeférhetetlennek' nevezik őket.
A gondolkodási és összpontosítási képesség gyengülése, szétszórtság, feledékenység és ingerlékenység teszi teljessé az Erethismus mercurialis kórképét. Többnyire ezzel párhuzamosan jelentkezik a Tremor mercurialis, vagyis az ujjaknál kezdődő, a kézre és a karra átterjedő, akár a lábat is érintő feltűnő remegés, melynek következtében bizonytalanná válik az állás és a járás. A beteg tünetei felerősödhetnek, ha úgy érzi, hogy figyelik. A kórképhez hozzátartozik a jellegzetes 'higanymérgezés okozta reszkető írás' is. Ezek a zavarok gyakran erősödnek, és a beteg kihagy egyes betűket vagy egész szavakat. Sikeres kezelés (méregtelenítés) esetén messzemenően normalizálódhat a helyzet.
A beszéd néha akadozó vagy érthetetlen. A beteg rosszul ejti ki a sziszegő hangokat, miközben reszket vagy rángatózik a szája. Gyakran vegetatív zavarok lépnek fel, például hideg végtagok (és orrhegy), izzadási rohamok, szorongás, gyors pulzus, 'szívdobogás', valamint a kar- és lábreflexek rendellenessége.'”
„A Japánban történt tömeges higanymérgezés után (1953-1958) megfigyelték, hogy azoknál az újszülötteknél, akik a születésük előtt higanymérgezést szenvedtek, agykárosodások, görcsök, bénulások, csökkent szellemi képesség jelei és beszédzavarok jelentkeztek. Bár a terhes nők, akik higannyal fertőzött halat ettek, alig mutattak mérgezéses tüneteket, újszülötteiknél súlyos zavarok mutatkoztak, és náluk magasabb higanyértéket mértek, mint az anyjuknál.”
Diagnosztikai lehetőségek
Az amalgám vagy más fogászati fémek okozta terheléseket néhány évvel ezelőttig még nagyon nehezen lehetett kimutatni, mert a fémek összetevői lerakódnak a test raktáraiban, és csak rövid ideig (míg le nem rakódtak) lehet kimutatni a vér- és vizeletvizsgálatokkal. Súlyos higany-, réz-, ezüst-, ón- vagy palládium mérgezések esetén is megtörténhet, hogy 'normálisak' a vér- és a vizeletértékek. Bizonyára ezzel a ténnyel magyarázható, hogy gyakran nem ismernek fel krónikus nehézfém mérgezéseket, és továbbra is alkalmaztak a fogászatban mérgező anyagokat. Még néhány éve is csak halottaknál tudták kimutatni a szövetekben levő raktárakat.
Mivel a metil-higany elsősorban az emberi hajban mutatható ki, gyakran elemzik a hajszálakat. Tanulmányok eredményeként kiderült, hogy a metil-higany körülbelül 250-300-szor erősebben dúsul fel a fejbőrben, mint a vérben. A szervetlen higany ellenben alig dúsul fel a hajban. A hajelemzések azonban hozzávetőleges értékkel szolgálnak a közép- és hosszú távú higanyterhelésről.
|