Magyar Tudomány, 2005/4 438. o.

A KÁBÍTÓSZEREK MOLEKULÁRIS BIOLÓGIAI HATÁSMECHANIZMUSA

Wollemann Mária: az orvostudományok doktora, MTA Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézet (részlet)

Összefoglaló

A tanulmány célja a kábítószerek biológiai hatásmechanizmusának ismertetése és ezen keresztül a hozzászokás és függőség magyarázata.

A kábítószerek többsége az emberi és állati szervezetben egyaránt jelen lévő receptorokon (jelfelfogó) keresztül fejtik ki hatásukat. E receptorok a szervezetekben keletkező természetes ingeranyagok (biogén aminok, aminosavak, peptidek stb.) megkötésére és jeltovábbítására szolgálnak. Szabályozásuk igen finom, többlépcsős, bonyolult mechanizmusokon alapszik. A receptorokra ingerlőleg ható természetes és mesterséges anyagokat agonistáknak, e hatásokat gátlókat pedig antagonistáknak szokták nevezni. A receptorokra ható gyógyszereink többsége antagonista, ezért kevésbé okoznak hozzászokást, mint az agonista hatású gyógyszerek és a kábítószerek, melyeknél gyakori a hozzászokás. A legtöbb kábítószernél ezen kívül még testi és lelki függőség is fellép, vagyis a kábítószer élvezők ellenállhatatlan vágyat éreznek a szer fogyasztására, és amennyiben ahhoz nem tudnak hozzáférni, súlyos megvonási tünetek lépnek fel.

E tüneteknek az a magyarázatuk, hogy a legtöbb kábítószer (ópiátok, kokain, amfetamin, nikotin stb.) különböző mechanizmusokon keresztül növelik az agy egyik ingeranyagának, a dopaminnak a szintjét az ún. örömközpontokban. A belső ingeranyagok hatása nem tartós, mert azokat a szervezet hamar le tudja bontani, ezért ezekhez általában nem alakul ki hozzászokás és függőség. A kábítószerek azonban egyrészt nem bomlanak le hasonló gyorsasággal, másrészt a szervezet jelfogói (receptorai) úgy védekeznek e természetellenes hatóanyagokkal szemben, hogy elvesztik érzékenységüket, deszenzitizálódnak a szere. Ennek az a következménye, hogy egyre többet kell alkalmazni a szerből azonos hatás elérésére, ezt nevezik hozzászokásnak.

A receptorok deszenzitizálása és következményei

Az ingeranyagok ismételt nagy dózisú, kívülről történő bevitele után a receptorok fokozatosan elvesztik érzékenységüket, ezért azonos hatás eléréséhez egyre többet kell beadni. Ugyanez fokozottan vonatkozik a drogokra, mivel ezek lassabban disszociálnak és bomlanak le. Ezért ismételt drogbevitel, de még egyes gyógyszerek szedése után is tolerancia alakul ki. Ennek oka a receptorok deszenzitizálása. A receptorok elérzéktelenedésének többféle oka lehet. A leggyorsabb a receptorok hidroxil csoportot tartalmazó aminosavainak, a szerinnek és treoninnak foszforilálása és a G-fehérjékről való lekapcsolódása. Ennél lassabb folyamat a receptorok lefűződése a membránról és a sejtbe való bevándorlása (internalizáció), majd a lizozómákba és a proteozomákba való felvétele és lebontása. A fentieken kívül más reguláló fehérjék, mint a beta-arresztin és a dinamin is befolyásolják a deszenzitizációt.

A receptorok tulajdonképpen így védekeznek a túl erős ingerekkel szemben. Az endogén keletkező ingeranyagokkal szemben azért nem alakul ki tolerancia, mert ezek hamarabb lediszociálnak a receptorról, és a bontóenzimek eltávolítják, vagy a transzporterek révén visszakerülnek az idegsejtekbe. Az antagonistákkal szemben szintén nem alakul ki tolerancia. A drogok többségénél azonban, így például az ópiátokkal szemben, elég hamar fellép a tolerancia, és ezért a szenvedélybetegek egyre többet kénytelenek alkalmazni az adott szerből, hogy a kívánt hatást elérjék. Végül is ezek a drogok már toxikus hatást fejthetnek ki az idegsejtekre.

Következtetések:

A droghatásra létrejövő molekuláris elváltozások ismertetésével szerzőnek az a célja, hogy az olvasók megismerjék, milyen következményekkel jár a drogok használata. Véleménye szerint lehet elrettentő példákat felhozni, de ennél sokkal hatásosabb, ha az illetők rájönnek, melyek azok a molekuláris törvényszerűségek, amelyek idegműködésünket szabályozzák, és milyen kedvezőtlen, olykor irreverzibilis változások léphetnek fel e biológiai reakciókban.

Autizmus és általános fejlődési elmaradottság. Klinikai értékelés és kisérleti kezelési lehetőségek. Írta: Dr Jeff Bradstreet, M.D, FAAFP (részlet)

"A glutén és a kazein befolyással van az immunrendszerre, emiatt hibás immunműködést és az ingerület átvitelben egyensúlyzavart képes okozni. A gluténből és a kazeinből, felszívódva a károsodott bélnyálkahártyán keresztül egyaránt rendkívül mérgező morfinszerű, úgynevezett étrendi ópiátok képződnek. Kísérleti állatokban casomorfin hatására autistaszerű viselkedés fejlődött ki. Talán ez pillanatnyilag a legmeggyőzőbb érv, hogy gyermeküknél bevezessék a glutén- és a kazeinmentes diétát. Az autisták csaknem 100%-ánál megnövekedett opiátszintet észlelünk a vizeletben. Ezek az opiátok azonosak a casomorphinnal és a gliadomorphinnal és csak az étrend módosításával tüntethetők el a vizeletből. Egy évig is eltarthat, míg normalizálódik a szintjük.

A Johnson&Johnson kutatói az autista gyermekek vizeletében egy rendkívül mérgező összetevőt találtak – a dermorphint. A dermorphin a természetben csak egy helyen fordul elő – ez az amazonas-i mérges fullánkos béka mérge. 10 milliószor erősebb és mérgezőbb a morfiumnál. (Alan Friedman, PhD, Johnson&Johnson). Más kutatók megerősítették, hogy ez az anyag alaphelyzetben minden olyan autista gyermeknél jelen van, aki csak a legkisebb mennyiségű kazeint vagy glutént fogyasztja.”

Vagyis állandóan a velük való kapcsolatkialakítást megnehezítő, (esetenként lehetetlenné tevő) kábítószer hatása alatt élnek. Ők alkotják hazánkban ma a legfiatalabb, idegrendszerüket romboló, kábítószer súlytotta populációt akaratukon kívül, szerencsétlenségükre.

Pszihiátriai adatok szerint az étrendi ópiátok okozta idegrendszeri romboló hatás átlagosan 20 éves korukra kiteljesedik, állapotuk véglegessé válik. Tovább rontja állapotukat az agresszív periódusaikban kényszerből adott intravénás nyugtatók és kábítószerek, valamint az ezzel együtt járó lekötözések. (Dr. Rigó Péter psych.F.orvos OPNI)

Ez egy embertelen, a szülő számára szívet mardosó állapot!

„Naltrexone: (ópiát antagonista). Ez a szer úgy hat, hogy a gluténból és a kazeinból származó ópiátokat megelőzve az agyi receptorokhoz kötődik. Ez az a receptor, amin keresztül a fájdalomcsillapító szerek is hatnak. Segíthet abban, hogy az ételek szélesebb választékára megjöjjön az étvágy, ezáltal megkönnyíti a glutén és kazeinmentes étrendre történő átállást. Más, általános autista tüneteket is enyhít. Az adagolás változó, általában napi 2-szer az 50mg-os tabletta 1/8 részét kitevő adaggal szoktam kezdeni.”   

 (Dr Jeff Bradstreet)