Egyezmény a gyermek jogairól

Az Egyesült Nemzetek népei az Alapokmányban kinyilvánították az alapvető emberi jogokba, az emberi személyiség méltóságába és értékébe vetett hitüket.

Az Egyesült Nemzetek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és az Emberi jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányokban, megállapodtak abban, hogy az ezekben említett valamennyi jogot és szabadságot mindenki születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül gyakorolhatja.

Az Egyesült Nemzetek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában kimondták, hogy a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz ad jogot, abban a meggyőződésben, hogy a családnak a társadalom alapvető egységekét és valamennyi tagja fejlődésének és jólétének természetes környezeteként meg kell kapnia azt a védelmet és támogatást, amelyre szüksége van ahhoz, hogy a közösségben szerepét maradéktalanul betölthesse.

Tekintetbe véve, hogy a gyermeknek teljes mértékben felkészültnek kell lennie önálló életvitelére a társadalomban.

A gyermek jogairól szóló Genfi nyilatkozat az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint a gyermekek jólétével foglalkozó szakosított intézmények és nemzetközi szervezetek alapszabályai és idevágó okmányai elismerték a gyermeknek nyújtandó különleges védelem szükségességét.

A gyermeknek, figyelemmel fizikai és szellemi érettségének hiányára, különös védelemre és gondozásra van szüksége, nevezetesen megfelelő jogi védelemre.

2. cikk

1.     Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják és biztosítják a joghatóságok alá tartozó gyermekek számára az Egyezményben lefektetett jogokat minden megkülönböztetés, nevezetesen a gyermek cselekvőképtelensége, születési vagy egyéb helyzete szerinti különbségtétel nélkül.

2.     Az Egyezményben részes államok megteszik a megfelelő intézkedéseket arra, hogy a gyermeket hatékonyan megvédjék minden, bármely formában jelentkező megkülönböztetéstől, amely szülei tevékenysége, vélemény nyilvántartása vagy meggyőződése miatt érhetné őt.

3.     cikk

1.     A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban.

2.     Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy a gyermek számára, biztosítják a jólétéhez szükséges védelmet és gondozást, e célból meghozzák a szükséges törvényhozási és közigazgatási intézkedéseket.

3.     A Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermekkel foglalkozó és védelmét biztosító intézmények, hivatalok és létesítmények működése megfeleljen az illetékes hatóságok által megállapított szabályoknak, különösen a biztonság és az egészség területén, valamint ezek személyzeti létszámával és szakértelmével, továbbá a megfelelő ellenőrzés meglétével kapcsolatban.

4.     cikk

Amennyiben gazdasági, szociális és kulturális jogokról van szó, ezeket az intézkedéseket szükség esetén, a nemzetközi együttműködés keretében hozzák meg.

5.     cikk

2. Az Egyezményben részes államok a lehetséges legnagyobb mértékben biztosítják a   gyermek fejlődését.

18. cikk

A felelősség a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért elsősorban a szülőkre hárul. Ezeket cselekedeteikben mindenekelőtt a gyermek mindenek felett álló érdekének kell vezetnie.

2. Az Egyezményben említett jogok biztosítása és előmozdítása érdekében a részes államok megfelelő segítségek nyújtanak a szülőknek a gyermek nevelésével kapcsolatban reájuk háruló felelősség gyakorlásához, és gondoskodnak gyermekjóléti intézmények, létesítmények és szolgálatok létrehozásáról.

1.     Az Egyezményben részes államok megtesznek minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy a dolgozó szülők gyermekei számára biztosítsák olyan szolgáltatások igénybevételének jogát, amelyekre jogosultak.

19. cikk

1.     Az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód  bármilyen formájától.

2.     Ezek a védelmi intézkedések szükség szerint olyan hatékony eljárásokat foglalnak magukban, amelyek a gyermek számára szükségesek szociális programok létrehozását teszik lehetővé, továbbá szükség szerint magukban foglalják a bírói beavatkozással kapcsolatos eljárást is.

23. cikk

1.     Az Egyezményben részes államok elismerik, hogy a szellemileg vagy testileg fogyatékos gyermeknek emberi méltóságát biztosító, önfenntartását előmozdító, a közösségi életben való tevékenység részvételét lehetővé tevő, teljes és tisztes életet kell élnie.

2.     Az Egyezményben részes államok elismerik a fogyatékos gyermeknek a különleges gondozáshoz aló jogát.

3.     Tekintettel a fogyatékos gyermek sajátos szükségleteire, a 2. bekezdés értelmében nyújtott segítség a gyermek szüleinek vagy gondviselőinek ingyenes, és úgy kell alakítani, hogy a fogyatékos gyermek valóban részesülhessen oktatásban, képzésben, egészségügyi ellátásban, gyógyító-nevelésben, munkára való felkészítésben és szabadidő-tevékenységben oly módon, hogy ezek biztosítsák személyisége lehető legteljesebb kibontakoztatását kulturális és szellemi területen egyaránt.

4.     Az Egyezményben részes államok a nemzetközi együttműködés szellemében előmozdítják a fogyatékos gyermekek megelőző egészségügyi ellátásával, orvosi, pszichológiai és funkcionális kezelésével, a gyógyító-nevelő módszereivel és a szakképzési intézményekkel kapcsolatos információk cseréjét és terjesztését, valamint az adatok hozzáférhetőségének biztosításával lehetővé teszik a részes államok számára, hogy ezeken a területeken javíthassák bővíthessék tapasztalataikat.

25. cikk

Az Egyezményben részes államok elismerik az illetékes hatóságok által gondozásra, védelemre, illetőleg fizikai vagy elmeápolásra elhelyezett gyermeknek azt a jogát, hogy időszakosan felül kell vizsgálni az említett kezelést és az elhelyezésével kapcsolatos minden egyéb körülményt.

27. cikk

1.       Az Egyezményben részes államok elismerik minden gyermeknek jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, lelki erkölcsi és társadalmi fejlődését.

2.       Elsősorban a szülők, vagy a gyermekért felelős más személyek alapvető feladata, hogy biztosítsák a gyermek fejlődéséhez szükséges életkörülményeket.

3.       Az Egyezményben részes államok, az adott ország körülményeit és a rendelkezésre álló eszközöket figyelembe véve, megfelelő intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a szülőt, segítsék e jog érvényesítésében, és szükség esetén anyagi segítséget nyújtanak, valamint segítő programokat hoznak létre.

28. cikk

1.     Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek az oktatáshoz való jogát, és különösen e jog gyakorlásának fokozatos, az esélyegyenlőség alapján való gyakorlását.

2.     Az Egyezményben részes államok elősegítik és előmozdítják a nemzetközi együttműködést az oktatásügy területén.

29. cikk

1.     Az Egyezményen részes államok megegyeznek abban, hogy a gyermek oktatásának a következő célokra kell irányulnia:

a)     elő kell segíteni a gyermek személyiségének kibontakozását valamint szellemi és fizikai tehetségének és képességeinek a lehetőségek legtágabb határáig való kifejlesztését.

54. cikk

3. §  A törvény rendelkezéseit 1991. november 6-tól kell alkalmazni.

Végrehajtásáról a Kormány gondoskodik.