Osztrák kutatók munkája nyomán rövidesen lehetségessé válik, hogy Sclerosis Multiplex (SM) gyanúja esetén könnyebb legyen felállítani a biztos diagnózist.

Kiderült, hogy SM esetén két jellemző antitest megléte a vérben 76-szor valószínűbb, mint az e betegségben nem szenvedőknél. A Sclerosis Multiplex diagnosztizálása rendkívül nehéz, mert kezdeti tünetei sok más betegségnél is előfordulhatnak, és gyakran előfordul, hogy az orvosok csupán a tünetek első jelentkezése után több évvel, a betegség második fellángolásaidején tudják azonosítani a kórt.
 
Idegrostjainkat többrétegű anyag, úgynevezett mielinhüvely veszi körül, amelynek feladata az elektromos impulzusok vezetése az ideg mentén. Az ideghüvely betegségei közül a legismertebb a Sclerosis Multiplex (SM), amely többnyire fiatal felnőtteket, elsősorban nőket
sújt. Pontos okát mindmáig nem ismerik, de az orvostudomány mai állása szerint a legvalószínűbbnek azt tartják, hogy autoimmun folyamat következményeként alakul ki. Jelenleg gyógyíthatatlannak számít.

Az SM kialakulásában feltehetően genetikai ok, esetleg vírusfertőzés is közrejátszik, de ennél nagyobb szerepe van a környezeti tényezőknek.
Az első tünetek többnyire 20 és 40 éves kor között lépnek fel. Az idegrostok myelin hüvelyének károsodása (demielinizáció) az agy és a gerincvelő bármelyik részén bekövetkezhet, és az érintett területtől függő tünetek – mozgás- vagy érzészavarok – jelentkeznek.

Gyakran fordul elő korai tünetként: -

       -- zsibbadás, bizsergés a karban, a lábban, a törzsön és az arcon, a beteg ügyetlenné és   erőtlenné válhat.
Másoknál szemtünetek (fájdalom, homályos látás, szemideggyulladás,
kettős látás, részleges vakság) regisztrálhatók.

Az új eljárás felfedezői szerint 95%-os pontossággal képes előre jelezni annak valószínűségét, hogy néhány hónapon belül fellángol a betegség.
Ezzel szemben a jelenleg alkalmazott MRI-vizsgálat, amely az agy és a gerincoszlop idegrostjainak állapotát méri fel, csupán arra képes, hogy az SM egy évtizeden belüli kialakulásának esélyét jelezze előre, ráadásul pontossága csupán 11-80%-os.

Az osztrák kutatás eredményeit az egyik legtekintélyesebb orvosi szaklap, a New England Journal of Medicine 2003. júliusi száma tette közzé.
Összesen 103, SM-re gyanús páciens vérében vizsgálták az anti-MOG és az anti-MBP antitestek szintjét. A vizsgálatokat négy év leforgása alatt többször megismételték. Akiknél az említett ellenanyagok hiányoztak a vérből, azoknál a betegség csupán 23%-ban lángolt fel 3-4 éven belül, míg az említett ellenanyagok kimutathatósága esetén az SM kiújulása
95%-ban bekövetkezett, mégpedig átlagban 7 és fél hónapon belül.
A közleményt kísérő szerkesztőségi cikkben a montreali neurológiaiintézet munkatársai, dr. Jack P. Antel és dr. Amit Bar-Or azt írták, hogy a felfedezés nyomán lehetségessé válik az SM betegek csoportosítása aszerint, hogy melyik gyógyszer a legelőnyösebb számukra. Jelenleg ugyanis az SM gyógyszeres kezelésekor a készítmény kiválasztása gyakorlatilag találomra történik.