Két legfontosabb műve a ‘The Secrets of the Federal Reserve’ és ‘Murder by Injections’. - Ez utóbbi könyvéből közlünk részleteket magyar fordításban.   

Dr. Robert S. Mendelsohn (1926-1988), a Négy Apokaliptikus Lovashoz hasonlítva, ‘a négy szenteltvíz egyikének’ nevezte az ivóvíz fluorozását, ami szerinte hosszú távon módfelett káros az emberi szervezetre.

Azt tudatták velünk, a fluor jótékony hatással lesz a felnövő nemzedékre, és biztosítani fogja, hogy fogszuvasodás nélkül nőjön fel. Ennek fényében elég meglepő, hogy a fogorvosok lelkesen támogatják olyan szer használatát, ami állítólag szükségtelenné teheti szakmájukat. Azonban a bennfentesek nagyon is jól tudják, hogy a fluorozás nemhogy ártani fog szakmájuknak, hanem még inkább növeli a betegeik számát!

A fluoros-kezelés fő eleme egy mérgező vegyszer — a nátriumfluorit, — amit jó ideje patkányirtásra használnak.  Vajon e vegyszer ivóvizünkbe oldása is a rágcsálók elleni küzdelem része? A fluoridot nem jegyzik az ivóvizünket mérgező anyagok között, mert eddig még minden kormány-ügynökség gondosan távol tartotta magát hatásának kivizsgálásától.

[Major Jordan Diaries: “A szovjetek fluorozták az ivóvizet a szibériai haláltáborokban, hogy a mérgező anyaggal a foglyok agyát tompítsák, ezáltal jobban irányíthatták őket, s főleg, hogy jobban beletörődjenek a rabszolgasorsba.” - tj]

A nátriumfluorit alumíniumgyártási melléktermék és már régóta gondot okoz elhelyezése. Patkányméregként való felhasználásán kívül semmire se jó, viszont roppant nehéz megszabadulni tőle, mert nagyon erős vegyület. Nem bomlik le és halmozódik, tehát minden pohár vízzel egy újabb parányi adagot raktározunk el belőle szervezetünkben. Így elég meglepő, hogy a U.S. Közegészségügyi Szolgálat volt az ivóvíz fluorozási hadjárat fő támogatója.

Az ‘50-es években, Washingtonban közegészségügyi hivatalnokok rendszeres gyűléseken jelentek meg, ahol a jelenlévők nagy hévvel vitatták a fluorozás előnyeit és hátrányait. A tisztségviselők kivétel nélkül a fluor jótékony hatásáról biztosították a hallgatókat és az ivóvíz fluorozását követelték. A fenntartás nélküli támogatás ellenére, egyetlen közegészségügyi hivatalnok sem tanulmányozta a fluorit hatását. A fluorit azonban még leglelkesebb támogatói szerint is csak 12 éves korig van jó hatással. 

Miért kell hát az egész ivóvíz hálózatot fluorozni? Vajon tudták-e a köztisztviselők, hogy mit csinálnak? Bizonyára nem. Egyszerűen csak utasításokat követtek. De honnan jöttek ezek az utasítások?

A fluorozási hadjárat idején bizonyos Oscar Ewing volt a Közegészségügyi szolgálat vezetője. Ewing a Harvard Jogi Iskolában végzett és az I. világháború alatt repülőgépek szerződtetésével foglalkozott. Majd belépett a jónevű Wall Street-i Sherman, Hughes és Dwight Ügyvédi Irodába. A II. világháború után Ewingot kinevezték az igazságügyiminisztériumba. A hivatalában kizárólag két rádiós hírközlő, William Pelley és Robert Best ügyének kivizsgálásával foglalkozott. E két író az ‘Amerika az Első’ mozgalom régi szószólója volt és buzgón tevékenykedett az Egyesült Államok hadba lépése ellen. Most meg kellett őket büntetni, amiért veszélyeztették a monopolisták nagy hasznot hozó háborúját. Ewing mindkettőjüket bűnösnek találtatta, és börtönbe záratta.  Szolgálataiért később kinevezték a Demokrata Párt Országos Bizottságának elnökévé. 1946-ban Truman elnök megtette a Szövetségi Biztonsági Ügynökség/SZBÜ/ fejévé. Ebben a hivatalában elvileg az ő őrizetébe került egy másik rádiós hírközlő, a költő Ezra Pound, akit a St. Elizabeth kórházban őriztek politikai fogolyként. Ez az intézet az SZBÜ irányítása alatt álló elmekórház volt. Pound 13 évig volt őrizetben mindenféle tárgyalás nélkül. Jóval Ewing távozása után, a kormány elejtette a vádat és szabadlábra került.

Azonban Ewingot nem azért nevezték ki az SZBÜ vezetőjévé, hogy Pound ellen eljárjon, hanem fontosabb dologért. 750 ezer dollárt kapott, hogy megváljon Wall Street-i állásától. A Rockefeller érdekeltségek adták a pénzt és az volt a feladata, hogy az országos fluorozási hadjáratot vezesse. Az SZBÜ igazgatójaként Ewing Washington legfontosabb tisztségviselője volt. Az ügynökséghez tartozott a Közegészségügyi szolgálat, a Társadalombiztosítási Igazgatóság és az Oktatási Hivatal.

Mint az SZBÜ vezetője, Ewing irányította a kormány egészségügyi, oktatási és népjóléti költségvetését. Hivatalából a polgárok feletti nagyobb kormány ellenőrzés érdekében tevékenykedett. Különös gondja volt rá, hogy növelje az orvosképzés feletti ellenőrzést. 1948-ban Ewing nyilvánosan követelte, hogy a kormány orvosi ösztöndíjakat adjon és, hogy az orvosi iskolák állami támogatást kapjanak. Ez természetesen elengedhetetlenül magával vonja a kormány befolyását. A Merck Gyógyszergyárhoz fűződő kapcsolata révén ő lett a rákellenes küzdelem országos vezetője is.

Ewing első lépése az volt, hogy menesztette a régi Legfőbb Sebészt és egyik kegyencét, Leonard Scheele-t tette helyére. 1948-ban Ewing országos egészségügyi tanácskozást hívott össze Washingtonba, ahol a 800 résztvevő túláradó lelkesedéssel elfogadta javaslatát, hogy az Egyesült Államok csatlakozzon az Egészségügyi Világszervezethez. Ewing heves hadjáratot folytatott az egészségügyi biztosításért (szocializált orvosi ellátás).  Politikai hatalmának tetőpontját akkor érte el, amikor Truman 1948-ban megnyerte a választást. Ewing volt kortesgazdája és Truman megígérte neki, hogy elnöksége alatt kedvére tevékenykedhet Washingtonban. Ewing az ivóvíz fluorozási programot akarta elindítani.

Oscar Ewing neve ma már teljesen feledésbe merült. Nincs szobra, pedig ő volt a szovjet mintájú, könyörtelen és elkötelezett bürokrata megtestesülése, aki csak gazdáinak tartozik felelősséggel és megveti a diktatórikus hatalma alá kerülő népet. Teljes uralma volt a Roosevelt által létrehozott washingtoni szocialista igazgatás legfontosabb részei felett és ő fejlesztette fel őket minisztériumokká. Hivatali megbízatásai közül egyik sem volt akkora hatással a lakosságra, mint az ivóvíz fluorozása. Miller képviselő megállapította, hogy

„a Közegészségügyi Szolgálat a víz fluorozási programjának a fő támogatója. Ez Ewing úr Szövetségi Biztonsági Ügynökségének a része. Ewing úr az Aluminium Company of America jól fizetett ügyvédje.”

Aligha véletlen, hogy Washington volt az első nagyobb város, aminek vizébe fluort oldottak. Ugyanakkor Ewing tányérnyalói figyelmeztették a képviselőket a fluor veszélyeire és a Kapitóliumban hegyi forrásokból megtöltött víztartályok jelentek meg. Az egyik szenátor odáig ment, hogy még az éttermekbe is saját vizesüvegjével járt és fennhangon kijelentette: egyetlen csepp fluoros vizet sem iszom.

Hát ennyit nemzetünk ‘védelmezőiről’.  

Ivóvizünk még a kormány által hozzáadott chlorid és fluorit nélkül is veszélyes lehet. A telepesek gyakran kaptak tejbetegségnek nevezett kórt, amit valószínűleg az ivóvíz okozott.

Dr. Walker rámutatott, hogy 70 év alatt az ember 20 ezer liter vizet és abban 140 kg meszet iszik meg. Ez a mész fokozatosan elkeményíti (elmeszesíti) a csontvázat. 1845-ben egy angol orvos figyelmeztetett a természetes vagy forrásvíz esetleges meszesítő veszélyeire.

Az ember azt gondolná, hogy Miller képviselő leleplezése után, Ewing félreállt volna és mást engedett volna a Közegészségügyi Szolgálat élére. Ewing ehhez túl pimasz és magabiztos volt és Miller képviselő megjegyzését elengedve a füle mellett, megkétszerezte a fluorozás érdekében kifejtett nyomást. Ewing készséges szolgálókat talált a Közegészségügyi Szolgálat emberei között, mert e szervezet soha nem a közt szolgálta, hanem a gyógyszertrösztöt!

A főbb városok ivóvíz fluorozásának megszervezése után Ewing 1953-ban visszavonult a közszolgálattól. Irodaközpont építésével foglalta el magát, amit azután különböző kormány-hivataloknak adott bérbe.

A nagy vegyigyárak, mint az American Agricultural Products és a Hooker Chemical, óriási mennyiségű fluoridot is állítanak elő. (Blanchette Hooker III. John D. Rockefellerhez ment feleségül!) Az American Agricultural egy ideig rovarirtószerekben használta a fluort, de a mezőgazdasági minisztérium túl veszélyesnek találta és betiltotta e méreg használatát. A gyár ekkor az óceánba öntötte a felhalmozódott fluort, pedig a törvény tiltja az ilyesmit. A Hooker Chemical leginkább a Love Canal-ban elásott életveszélyes vegyi hulladékról ismert a lakosság előtt.

A Tudományos Akadémia tanulmányai kimutatták, hogy az amerikai gyárak évente 100 ezer tonna fluort juttatnak a levegőbe, 5.000.000 tonnát pedig a vizekbe. És ehhez jön még az ivóvíz fluorozására használt mennyiség. A tanulmány kielemezte a fluorit emberi szervezetre tett hatását is és megállapította, hogy lassítja az ellenállórendszer DNS javító enzim termelését. A fluor még 1:1.000.000-hoz való higításban is eléri ezt a hatást. Ez az ivóvíz fluorozásban elfogadott oldási arány és kísérletek kimutatták, hogy még így is rákossá tehet egészséges sejteket, és zavart kelthet a közvetítő idegsejtek termelésében. E sejtek alapvető szerepet játszanak rohamok megakadályozásában és így a vízbe oldott fluor növelheti a szélütés és az agykárosodás esélyeit. A következők a fluor kísérletek által megállapított kisebb fokú káros hatásai: hírtelen hangulatváltozás, gyötrő fejfájás, hányinger, látomás, rendszertelen lélegzés, magzatkárosodás, rák.

Dr. Frank Rauscher, az NR vezetője természetesen azonnal kifogást emelt ezen kutatási eredmények ellen és kijelentette: 

„a rákprogram kutatói megállapították, hogy az ivóvízbe oldott fluor nem kelt rákot.”

Szokása szerint, semmiféle tudományos alátámasztást nem tudott felhozni. Dr. John Yiamouyiannis, Dean Burk és a fluorozás más szakértői azonnal kétségbe vonták Rauscher állítását. “A Fluor, Az Öregedési Tényező” című, ezideig meg nem cáfolt könyvében Dr. Yiamouyiannis bemutatta, hogy évi 30-50 ezer haláleset vezethető vissza a fluorhoz. Ebből 10-20 ezer a fluor által okozott rákos megbetegedés.

Bár egyes helyeken abbahagyták a víz fluorozását, az országos hadjárat továbbra is töretlenül halad előre. Még soha egyetlen kormánytisztviselő sem említette, hogy a fluor esetleg árthat az egészségnek. Nyugat-Németország 1971-ben betiltotta a fluorozást. Nem sokkal később Svédország és Hollandia is követte példáját.

Elgondolkodtató a módszer, amely által a kormány a fluor 1 az 1.000.000-hoz való higítási arányának megállapítására jutott. Kiterjedt kutatást végeztek és az ország kiemelkedő tudósainak megfontolásai alapján döntöttek?  Nem!  Úgy tűnik, egyszerűen csak a hasukra ütöttek. Annyi ismert volt, hogy a 10 az 1.000.000-hoz való higítás túl erős. Néhány év után azonban a kormány felismerte, hogy végzetes hibát követett el, mert kiderült, hogy az 1 az 1.000.000-hoz való keverési arány legalább kétszer olyan erős, mint ami megengedhető lenne. Fokozatosan emelkedni kezdett az idősek vese és szívbántalmak miatti halálozása. A rossz nyelvek azt tartják, hogy ez szándékos lépés volt — a nyugdíj kifizetések végső megoldására. 

Amikor kiderült, hogy 1 az 1.000.000-hoz higításban a fluor rákot okoz, azonnal le kellett volna állítani az egész programot, azonban a kormány emberei tudták, hogy ezzel bírósági keresetek előtt nyitnának utat, tehát tovább folyik a nép alattomos mérgezése.

A fluor java részét az évi 5 milliárd dolláros forgalmat bonyolító Alumínium Company of America szolgáltatja. Jelenleg Charles Parry a cég elnöke, aki az állítólagosan jobboldali agytröszt, az American Enterprise Institute egyik vezetője. Az ALCOA igazgatója, William Krome, még számos más vállalatot is igazgat és a Szovjet-Amerikai Gazdasági Tanácsnak is tagja.  Alan Greenspan (Federal Reserve) is az ALCOA egyik vezetője volt mielőtt a Szövetségi Tartalék [FED] kormányzója lett. A Társadalombiztosítási Bizottmány vezetőjeként Greenspan, díj alakjában milliókat zsigerelt ki a dolgozó néptől. Könyvelési adatokkal való zsonglőrködéssel sikerült ezt elérnie.  Zajos hírverésbe kezdett, hogy csődbe jutott a társadalombiztosítási program, pedig valójában 22 milliárd tartaléka volt, amihez még hozzájött az a 25 milliárd dollár, amit a kongresszus vett fel számára. Számolva 9,6 százalékos inflációval, jelentős díjemelést követelt, pedig a tényleges pénzromlás csak 3,5 százalékos volt. A megriadt lakosság Reagan elnök buzdítására elfogadta a díjemelést. Greenspan tudta, hogy csak 3,5 százalékos lesz a pénzhigulás és ezt üzleti társainak meg is mondta.

Amikor előrejelzése bevált, helyet kapott a J. P. Morgan bankház igazgatótanácsában. Greenspan az elnöke az ABC TV-hálózatnak is, emellett tagja a jobboldaliként tetszelgő Hoover Intézet vezetőségének.

A fluor új betegséget terjesztett el az Egyesült Államokban: két és fél millió ember szenved ma Alzheimer-betegségben. Az áldozatok orvosi kezelése évi 50 milliárdba kerül. A betegség az agy közvetítő-sejtjeit támadja meg. Úgy tűnik a lerakódó és felhalmozódó alumínium a betegség kiváltója. Az orvosi monopólium elkeseredetten kutat valami más okozó után és milliókat költ a genetikai hajlam, lassú vírusok, környezeti mérgező anyagok és miegyebek vizsgálatára.

Évente 100 ezer ember hal meg Alzheimer-betegségben és ma ez a negyedik fő halálozási ok az országban... az orvosi monopólium nagyon jól tudja mi a betegség oka.

Eleinte azzal intézték el az Alzheimert, hogy öregedés vagy korai szenilitás. Ezek az emberek a ‘20-as években nőttek fel, amikor alumínium edények váltották fel a hagyományos öntöttvas és cserépedényeket. Az 1920 után születettek legtöbbje alumíniumedényben, gázláng vagy villamos hő fölött főzött ételeket fogyasztott. Az elégett gáz egy része elkerülhetetlenül belekerül az ételbe. Állítólag a villamos rezgések is hatással vannak az ételre.

A ‘30-as években a háziasszonyok megtanulták, hogy veszélyes lehet az ételt alumínium edényben hagyni. A zöldségek közismerten hamar elszíneződnek és hamar mérgezővé válnak. A paradicsom egyszerűen oxidálja az alumíniumot, más élelmiszerek pedig befeketítik. Furcsa, de senki nem tulajdonított különösebb jelentőséget ezeknek a figyelmeztető jeleknek, hogy az  alumínium edényekben főzött ételeknek esetleg valamiféle káros hatása lehet.

Ma már ismert, hogy az alumínium edényben — különösen a város által szolgáltatott fluoros vízzel — való főzés gyorsan mérgező anyagot állít elő. 

Dr. McGuigan egy híres perben tett tanúskodásából megtudhattuk, hogy kutatások szerint, a víz alumínium edényben való forralásakor hydroxid méreg keletkezik.  Ha alumínium edényben tojást főzünk, foszfát méreg keletkezik, ha pedig húst, akkor chloride méreg. Az alumínium edényben főzött ételek semlegesítik az emésztőnedveket és fekélyt okoznak. Talán az alumínium edények használata okozza a széleskörű emésztési zavart, ami azután alumínium tartalmú szerek szedését teszi szükségessé?

Alumínium edényekben főtt 20-30 éven keresztüli étkezés után sokan komoly emlékezetkiesést szenvednek.  Agyi képességeik gyorsan csökkennek, mígnem magatehetetlen kísértetekké válnak. Kiderült, hogy az alumínium az agy bizonyos részeiben való lerakódása az agysejtek idegcsatlakozásainak sorvadását okozza. A károsodás nemcsak hogy gyógyíthatatlan, de fokozatosan rosszabbodik is. Alzheimer-betegségnek nevezték el e kórt és a 65 évesnél  idősebbek  7 százaléka szenved tőle.

Dr. Michael Weiner és más orvosok azt találták, hogy nemcsak az alumínium edények okozzák a megbetegedést, hanem az alumínium tartalmú készítmények fogyasztása is. A női öblítők is alumíniumot tartalmaznak, és így közvetlenül juttatják a szervezetbe a mérget.

A széleskörben használt fájdalomcsillapítók — mint az annyira magasztalt aszpirin is — jelentős mennyiségű alumíniumot tartalmaznak. Azonban a gyomorpanaszokra használt, szabadon kapható szerek az alumínium legnagyobb forrásai: Amphojel, Alternagel, Delcid, Estomil-M, Mylanta. Az Alzheimer betegség jelenlegi áldozatainak tanulmányozása bizonyosan felderítené, hogy legtöbbjük — orvosa javaslatára — gyomorpanaszok elleni készítményt szedett.

Az alumínium-ammónium-szulfátot széleskörben használják semlegesítő anyagként a sütőporban. Az alumínium-potásszium- szulfátot úgyszintén. Évente 190 ezer tonna alumínium-szódium- foszfátot használnak fel tésztákban és süteményekben. A tortaporok és fagyaszott tészták átlagban 3%-ot tartalmaznak, a sütőporok 20-25%-ot.

Mindenütt megtaláljuk az alumínium-csomagolást. Az üdítő italok kupakja vagy doboza is alumíniumból készül. Bár az egyes készítményekből szervezetünkbe jutó alumínium mérhetetlenül kevés, az évek során elfogyasztható mennyiség ijesztő lehet, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy szervezetünkben felhalmozódik, és nem bomlik le. Hatása olyan, mint a lassú vírusé -- sokáig lappang, de utána egyszeriben végzetes csapást mér.  

Megjegyzés:

Mindebből levonhatjuk a szomorú tanulságot: az emberiséget nemcsak háborúval, kínzással és mesterséges éheztetéssel lehet pusztítani, hanem az amúgy sem tiszta ivóvízbe oldott patkányméreggel is!