A védőoltásokról általában

 Manapság szerte a világon ajánlott vagy kötelező védőoltások sorozatát kapják a gyermekek, olyan fertőző betegségekre, amelyeket veszélyesnek ítél az orvostudomány. Az oltások célja, hogy védve legyünk bizonyos fertőző betegségek ellen.

Miért ajánlanak, illetve tesznek kötelezővé védőoltásokat?

1. Mert az emberiség veszélyeztetve érzi magát a járványos fertőző betegségektől.

2. Mert azt akarják, hogy az egyes emberek védettek legyenek bizonyos fertőző betegségekkel szemben.

A védőoltások két fő csoportját különböztetjük meg: aktív oltás és passzív immunizálás.

Aktív oltásról akkor beszélünk, ha a betegség kórokozóját visszük be egészben vagy részben, legyengített vagy elölt formában. Ez kiváltja az immunválaszt, és ez által többé-kevésbé kielégítő védelmet ad. Hogy hatásuk meddig tart, azt egyénre szabottan elég nehéz előre meghatározni, általában néhány hónaptól több évig terjedő időszakkal számolhatunk. Az újraoltások, illetve a természetes fertőződések ún. „booster” hatásként megnövelhetik a védettség hatékonyságát és időtartamát.

A passzív immunizálás a védőoltás olyan formája, amikor a már megbetegedett vagy közvetlenül veszélyeztetett ember kap más emberek vagy állatok által termelt ellenanyagokat. Az oltás ilyen formában csak hetekre, de legfeljebb 2 hónapra nyújt védettséget, mivel az idegen ellenanyagot a szervezet lebontja.

Mivel az oltások nem akarják, és nem is tudják az ember egészségét erősíteni úgy, mint például a tengerparti vagy magaslati kúrák, illetve az egészséges táplálkozás, ezért az oltások értékét az alábbi szempontok alapján célszerű megvizsgálni:

Egyrészt: figyelembe kell venni a betegség veszélyességét. Ezen a betegség súlyos lefolyású vagy szövődményes formáinak gyakoriságát, illetve a súlyos szövődmények jellegét értjük. Fontos felmérni a járványszerű fellépés lehetőségét, valamint a megbetegedettek halálozási arányát is.

Másrészt: az előbbieket össze kell vetni az oltás előnyeivel, ami alatt a védettség időtartamát és hatékonyságát értjük. Figyelembe kell még vennünk az oltás okozta rövid és hosszú távú mellékhatásokat és egyéb nem kívánatos jelenségek összességét is, legalábbis azokat, amelyeket ezidáig már megismert az orvostudomány.

Az oltás tehát értékesnek számíthat, ha a szóban forgó betegség gyakran súlyos lefolyású vagy súlyos maradandó károsodásokat okozhat, az oltás nyújtotta védettség pedig jó hatékonyságú és hosszú időre szóló. Ebben az esetben, az oltási szövődmények és egyéb immunrendszeri áthangolódások veszélye is könnyebben vállalható.

Néhány szó az immunrendszerről

 Az immunrendszer feladata: a kórokozó mikroorganizmusok elleni védelem, illetve a mutációval kórossá vált sejtek (pld. ráksejtek) felismerése és megsemmisítése.

Az immunrendszer működéséhez egy olyan felismerő rendszerre van szükség, amely azonosítja a saját sejteket és megkülönbözteti őket az idegen behatoló, vagy mutálódott részektől. A saját sejtek nem váltanak ki védekező immunválaszt, míg az idegennek minősített részek igen.

Az immunrendszer alapvetően két nagy részre osztható, egy általánosra (nem specifikusra) és egy specifikusra.

Az általános rész a mindennapi apróbb fertőzések, behatolások illetve egyéb veszélyek esetén véd bennünket. Ennek a rendszernek az elemei közé tartoznak az alábbiak:

a. a természetes védőgátak: a bőr, a nyálkahártyák, testnedvek (könny, gyomornedv, nyál) és az egyes szervek természetes baktériumflórája, amelynek a pusztulása könnyen az adott terület kórokozókkal való fertőződését jelenti

b. a falósejtek, melyek a kórokozókat bekebelezik és elpusztítják

c. a komplementrendszer egy olyan enzimzuhatag, amelynek egyes részei, de különösen a végtermékei sebezhetővé, átjárhatóvá teszik a behatoló kórokozók védőburkait, gyulladásos reakciókat indítanak be, aktivizálják a falósejteket és a specifikus immunrendszert. Ez a nem specifikus rész állandóan és észrevétlenül dolgozik, és legtöbbször tünet vagy betegség kialakulása nélkül bánik el az ellenségeivel. Amennyiben az általános rész nem birkózik meg egy különlegesen virulens vagy állandóan megjelenő kórokozóval, akkor aktivizálódik a specifikus immunrendszer.

A specifikus immunrendszer feladata: speciális ellenanyag kialakítása és termelése, az immunrendszer által idegennek minősített anyag ellen. A specifikus immunrendszer által termelt ellenanyag és a betolakodó kórokozó összekapcsolódik, és azt az immunrendszer többi részének a segítségével elpusztítja és kiüríti a szervezetből. A szervezet, miután találkozott egy kórokozóval, létrehoz egy memóriasejtet, melynek az a szerepe, hogy “emlékezzen” a termelt ellenanyagra, és ugyanazzal a kórokozóval találkozva rövid időn belül ellenanyag termelésére serkenti az immunrendszert. Ennek a hallatlanul bonyolult és részben még ismeretlen rendszernek mind az elégtelen, mind a túlműködése súlyosan veszélyezteti egészségünket.

A védőoltás hatásmechanizmusa tehát azon az elméleten alapszik, hogy ha a szervezet már találkozott egy kórokozó legyengített vagy elölt formájával, vagy annak mérgével (toxinjával), akkor a memóriasejtek által emlékezni fog a betolakodóra. Ebből következően úgy gondolták, ha az elölt vagy legyengített kórokozót vagy annak egy részét, esetleg a méreganyagát vagy egy géntöredékét juttatják be a szervezetbe, akkor azzal ugyanazt az eredményt érik el, mintha a specifikus immunrendszer valódi fertőzés során tanulta volna meg az immunválaszt.

A védőoltás tehát elméletileg úgy működik, hogy:

- Bejuttatják a szervezetbe az elkerülni kívánt betegség kórokozóinak bizonyos részeit, vagy magát a legyengített illetve elölt kórokozót.

- Az immunrendszer felismeri, mint testidegen anyagot, és kidolgozza a megfelelő ellenanyagot, sőt memóriasejtek segítségével rögzíti a gyártás módját.

- Tehát a legközelebbi valós fertőződés során a rendszer viszonylag rövid időn belül nagy mennyiségű ellenanyagot juttat a vérbe.

A gyakorlati megvalósítás során azonban a kutatók nem várt nehézségekbe ütköztek, és különös tapasztalatokra tettek szert az immunrendszerrel kapcsolatosan. Kezdetben a védőoltás megfelelő módon történő bejuttatása jelentett gondot. A bőrön és a természetes védőrendszereken (bőr, nyálkahártyák, stb.) keresztül bevitt védőoltások vagy nem váltottak ki megfelelő immunválaszt, vagy gyakran kiváltották magát az elkerülni kívánt betegséget, nem ritkán annak típusos formájában.

Ez természetesen függött az oltásban lévő kórokozó legyengítésének vagy elölésének módjától, illetve a bevitt anyagok mennyiségétől és minőségétől is. Az élő, legyengített kórokozók bejuttatását és a hatékony immunválasz létrejöttét eddig megfelelően csak egyetlen természetes úton bejuttatott oltásnál sikerült megoldani, ez pedig a gyermekbénulás elleni csepp, az ún. Sabin-csepp. A természetes úton beadott oltások csekély eredményességének oka az immunológusok szerint az, hogy a nyálkahártya immunitásának működését a mai napig sem ismerik kielégítően.

A védőoltás hatékonyságát befolyásoló egyéb tényezők:

- Az oltóanyagban beadott antigének (ezek váltják ki az immunválaszt) mennyisége és minősége.

- Az oltás beadásának módja: szájon át, karcolásokkal, injekcióval (ennek is több variációja létezik).

- A vakcinák minősége: ezzel – a szigorodó minőségi követelmények ellenére - időről időre előfordulnak komoly problémák. Hazánkban, a 80-as években, az egyik korábbi MMR oltóanyag az ún. „Leningrád-vakcina” okozott tömegesen súlyos mellékhatásokat és szövődményeket (az ügy máig sem került napvilágra), az idei év nyarán pedig az első DPT+IPV oltás, az ún. Tetracoq 0,5 vakcina minőségi problémáinak voltak hasonló következményei. Ezt az oltást hirtelen be is vonták, azonban a valós indokokat – ezidáig - sem a gyermekorvosokkal, sem a nyilvánossággal nem közölték.

- Az immunizálás időtényezői: az immunválasz az oltás beadása után átlagosan 8 nap alatt alakul ki, de ez lehet ennél lényegesen hosszabb idő is. Az újraoltások esetén ez az idő csupán 1-2 nap.

- Az adott szervezet immunválasz-készségének állapota: öröklött vagy szerzett immunhiányos állapotok, krónikus betegségek, immun-elnyomó szerek szedése, stb.

- A keringésben levő ellenanyagok jelenléte: pl. a szoptatásnál az anyai védőanyagok részben semlegesítik a vakcinával bejuttatott antigéneket.

- A szervezet aktuális immunállapota: lázas betegség, lábadozási időszak, lappangó betegségek, esetleges latens (rejtett) kórállapotok.

A védőoltás által kialakított védettség – tudományosan még fel nem tárt okok miatt – a természetesen kiállt védettségnél alacsonyabb szintű, és az oltástól eltelt idő növekedtével fokozatosan gyengül. Tapasztalat az is, hogy az általánosan rossz immunállapotban lévő emberek, magas vér-ellenanyagszint ellenére is megbetegedhetnek a kórokozóktól.

TÉVHIT

A DTP vakcina és a hirtelen bölcsõhalál szindróma (SIDS)

Az egyik idõrõl-idõre felmerülõ tévedés az, hogy a DTP vakcina hirtelen csecsemõhalál szindrómát okoz. Ennek alapjául az a tény szolgál, hogy a SIDS-ben elhunyt csecsemõk csekély hányada röviddel halála elõtt DTP oltást kap. A felszínes megfigyelõ számára ez már elég az ok-okozati öszszefüggés felvetésére. Azonban ez a logika hamis; ugyanezen gondolatmenet alapján azt is állíthatnánk, hogy a kenyérevés autóbaleseteket okoz, mert az áldozatok többsége esetében feltehetõen igazolható lenne, hogy a balesetet megelõzõ 24 órában kenyeret is fogyasztott.

Helga Rühl:
Az oltások és a bölcsõhalál (SIDS) közötti oksági viszonyról
Hirtelen bölcsõhalál az oltás után - egy véletlen?

Ezek után elég gúnyosnak hangzik, ha egy Tenesseeben (Griffin és társai) készült tanulmányban az szerepel, hogy az oltások után a bölcsõhalál aránya 7,3-szorosára emelkedik, ez azonban "teljesen véletlen". Nálunk is [Németországban] számtalanszor elhangzik ez a mondat. Minden hivatal, hatóság és a gyógyszergyártó használja. Akárkit is kérdez az ember, mindig ezzel az ostoba mondattal találkozik.
Hogy ez nem lehet így, arra álljon itt példaként Németország, ahol a gyermekek az elsõ oltásokat a 3. hónapban kapják meg, ekkor a legmagasabb a bölcsõhalál elõfordulása is. Az USA-ban és a Svájcban a kérdéses idõszak a 2. hónapra esik, mert itt egy hónappal korábban oltják elsõ alkalommal a gyermekeket. Japánban felismerték a problémát, ezért az elsõ oltás idõpontját a második életév elejére tolták ki. Az eredmény: a hirtelen bölcsõhalál rátája rohamosan csökkent.

a teljes tanulmány

1) Európa számos országában nem kötelezőek a védőoltások

A védőoltások története több mint 200 évre nyúlik vissza. Ez idő alatt a bevezetett védőoltások száma folyamatosan nőtt, a járványszerűen előforduló fertőző betegségek száma ugyanakkor folyamatosan csökkent. Az orvostudomány és a közvélemény ezt a visszaesést többnyire a védőoltások pozitív hatásának tulajdonítja, holott az elmúlt két évszázad alatt életkörülményeink, higiénés viszonyaink és táplálkozásunk is alapvetően megváltozott.

A betegségek megelőzését célzó védőoltás ötlete 1796-ból származik. Edward Jenner brit gyermekorvos úgy gondolta, hogy azok a fejőlányok, akik már túlestek a tehénhimlőn (egy enyhébb betegségen), nem kaphatják meg a himlőt.

Nem lett kevesebb a himlős beteg

Jenner elméletére alapozva fejlesztették ki az első himlő elleni oltásokat. Ezekkel az oltásokkal a XIX. században az iparilag fejlett országokban nagy tömegeket oltottak be úgy, hogy gyakran szinte teljes volt az oltottság. Azonban a védőoltások hatására nem csökkent a himlős megbetegedések száma. Hatalmas járványok törtek ki, lényegesen súlyosabbak mint korábban. A beoltott személyek túlnyomó többsége megkapta a himlőt, amelyet a himlős betegeket befogadó intézmények egyértelműen dokumentáltak. Ennek hatására több ország betiltotta a himlő elleni oltást. A WHO által néhány évtizeddel ezelőtt kezdeményezett himlő elleni oltási program során hivatalosan elismerték, hogy nem a védőoltások hatására tűnt el a himlő a Földről. A megfelelő higiénés feltételek biztosítása, a betegek elkülönítése és a csatornázás akadályozta meg a betegség terjedését.
A múlt század halálos betegségei, mint a tüdőbaj és a diftéria már a védőoltások bevezetése előtt komoly visszaesést mutattak. A jobb életkörülmények és a megfelelő higiénia hatására ezek a betegségek - a szegénység betegségei - eltűnőben voltak. A rettegett járványos gyermekbénulás járványok okozta halálesetek száma szintén magától csökkent már a védőoltások bevezetése előtt. Ugyankkor a tömeges oltás bevezetése után hatalmas járványok törtek ki az Egyesült Államokban, és a gyermekbénulásos megbetegedések száma nőtt az oltás bevezetése után. A védőoltásoknak számos mellékhatása és szövődménye lehet. A bölcsőhalált, az autizmust, a hiperaktivitást és még számos idegrendszeri megbetegedést egyre több szakértő a védőoltások számlájára írja csakúgy, mint az allergiás megbetegedések bizonyos százalékát is. A szövődmények előfordulási gyakorisága egyes kutatók szerint lényegesen magasabb a hivatalosan beismert eseteknél. Az Egyesült Államokban például minden négyszázadik gyermek autista. Valós adatokat azonban az oltási szövődmények és az oltások okozta halálesetek számáról rendkívül nehéz nyerni, mivel az orvosok néha közvetlenül az oltás után bekövetkezett reakciókat sem tekintik az oltás következményeinek. Ugyanakkor az oltási szövődmények jelentős része csak napokkal-hetekkel-hónapokkal, illetve évekkel később jelentkezik. A védőoltások kritikusai mindezek alapján megkérdőjelezik az oltási elmélet helyességét. Louis Pasteur a védőoltások egyik atyja élete vége felé a következőket mondta: "Csak a táptalaj számít, nem a kórokozó." Azaz a betegségek kialakulásában a megfertőzött személy állapotának, szervezete ellenálló képességének sokkal nagyobb szerepe van, mint a kórokozóknak. A járványok során soha sem betegszik meg az egész népesség, és a megbetegedettek közül sem mindenki lesz egyformán súlyosan beteg. A táplálkozás, a higiénés és egyéb viszonyok játsszák a fő szerepet a betegségek terjedésében. A betegségek valódi, veszélytelen megelőzésének a kulcsa az egészséges táplálkozás és egészséges életkörülmények, stresszmentes iskola és boldog otthoni háttér lenne. Egy egészséges szervezet immunrendszere képes legyőzni a kórokozókat olyanynyira, hogy még az oly halálos kór is, mint például a tüdőbaj, mindössze nátha súlyosságú betegségként jelentkezhet. Azonban meg kell jegyezni, hogy az egészség - mint állapot - elérése és megtartása nem is olyan egyszerű. Az egészség nem egyenlő a tünetmentességgel! Igaz ugyan, hogy a higiéniás körülmények, az életkörülmények, a táplálék mennyisége össze sem hasonlíthatók a két évszázaddal ezelőttivel, de olyan, az immunrendszert gyengítő hatások jelentek meg, amelyek korábban nem is léteztek. Gondoljunk az általános mozgásszegény életmódra, a már kisgyermekkortól ható intenzív és folyamatos stresszhatásokra, a határokon átívelő környezetszenynyezésre, de legfőképp a szervezetbe táplálkozással bekerülő kemikáliák mennyiségére. Ezen hatások összessége, oly mértékben gyengíti a szervezet ellenálló képességét, hogy ma már nagyon szűk a mezsgye egészség és betegség között.

Gandhi tisztességtelennek és károsnak tartotta

Miközben Nyugat-Európa számos országában a védőoltások nem kötelezőek, és a szülők számára elegendő irodalom áll rendelkezésre a téma alaposabb megismeréséhez, a dogmává merevedett védőoltástan Magyarországon semmilyen, a hivatalos állásponttól eltérő vizsgálati eredmény, publikáció, statisztikai adat megjelenését nem teszi lehetővé. A múlt század nagy gondolkodója Mahatma Gandhi a következőket mondta az oltásokkal kapcsolatban: "Évek óta megrögzötten oltásellenes vagyok. A legkevésbé sem kérdéses számomra, hogy az oltás tisztességtelen eljárás, amely ráadásul káros is." Neil Z. Miller: Védőoltások - kérdések és kételyek című könyve az oltásokkal kapcsolatos kérdések és kételyek tisztázásának szándékával született. A szerző rendkívül világos és tárgyilagos módon írja le az oltások veszélyeit és az oltásokba vetett vakhitünk megalapozatlanságát, több mint kilencszáz szaklapokban és hivatalos közleményekben megjelent forrást idézve. Érdeklődéssel várom a fejleményeket, hogy vajon tényleg börtönbüntetésre és gyermekeik elvételére ítéli- e a bíróság a szentesi négygyermekes házaspárt. Vagy újból társadalmi összefogásnak kell létrejönnie, mint annak idején Magyarországon a természetgyógyászat létjogosultságát illetően, vagy a homeopátia elfogadása ügyében. Eltettem azokat az orvosi szaklapokat, melyek kimondottan sarlatánságnak és placebónak nevezték a homeopátiás szereket. Lám eltelt tíz év, és már az itthoni patikában is kaphatók a készítmények és komoly képzést kapnak az orvosok.

Új orvosgenerációra lenne szükség

Le voltunk maradva a természetes szülés elfogadásával is. Magam is aláírtam a társadalmi kezdeményezést, hogy az egészséges nők egészséges gyermeküket számukra biztonságot jelentő környezetben, mindenféle beavatkozás nélkül szülhessék. Tizenkét éve a védőnő még megvetéssel szólt és fenyegetőzött, hogy négy hónapos gyermekemet miért kizárólag anyatejjel akarom táplálni (és miért nem májkaparékkal). Hat éve már az egészségügyi kiskönyvben is ott az ajánlás, hogy lehetőleg hat hónapos koráig anyatejet kapjon a baba. A változások az élet velejárói. Miért kell embereket megbélyegezni, kiközösíteni, megvetni és megbüntetni, ha mások az elveik és széleskörűen tájékozódnak? Na persze a törvény. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az emberért van a törvény és nem fordítva! Nem akarok példákat említeni, inkább megvárom azon felelősségteljes orvoscsoport kezdeményezését, amely veszi a nem kevés fáradtságot és utánanéz a védőoltások valós létjogosultságának. Párom szerint új orvosgenerációnak kell jönnie, hogy lényeges változások legyenek. Ennél azonban még fontosabb, hogy az új generációkat, kik, és főleg mire tanítják az egyetemeken!

Köveskuti Tünde

2) Harc a védőoltások ellen

Rendkívül nagy örömmel olvastam a Vasárnapi Hírek október 12-i számában megjelent egész oldalas cikket a védőoltások haszontalanságáról. Örömöm fő forrása az volt, hogy a cikk alapján a minimális egészségügyi ismerettel rendelkező olvasó is képet kaphat arról, hogy a védőoltások elleni kampány élharcosai mennyire tájékozatlanok a fertőző betegségekről, a járványos betegségek terjedéséről. A cikk közlésével feltehetően az volt a szerkesztőség célja, hogy rávilágítson, a védőoltások ellenzőit nem szabad komolyan venni.

A cikkben összesen két állítás helytálló: a cím ("Európa számos országában nem kötelezőek a védőoltások"), valamint az első mondat, miszerint Jenner 1796-ban (pontosan május 14-én) végezte az első himlőoltást. Ettől kezdve viszont az egyértelműen téves állítások és légből kapott híreszteléseken alapuló zavaros elméletek sorozatát olvashatjuk. Vegyük sorra a szerző védőoltásellenes érveit. Szerző szerint a himlő nem a védőoltásnak köszönhetően tűnt el a Földről (egyébként ez volt a Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) legsikeresebb kampánya), hanem a "megfelelő higiénés feltételek és a csatornázás akadályozta meg a betegség terjedését." Afrikában? "A védőoltásoknak számos szövődménye lehet", ide sorol sok tisztázott és ma még ismeretlen eredetű betegséget, köztük kiemelten az autizmust. Tessék mondani, melyik védőoltás? Bármelyik? Hogy lehet az, hogy a természetesen lezajló fertőzés nem okoz autizmust, csak az ellene alkalmazott oltás, melynek hatóanyaga a kórokozó gyengített, vagy elölt változata, esetleg a betegséget okozó hatásért felelős anyagának a kivonata. Lehetséges, hogy azok a gaz oltóanyaggyártók autizmust okozó anyagot kevernek az oltóanyagba? Vajon mi lehet ez? Szerző bizonyára ismeri ezt az autizmust okozó anyagot, akkor viszont tessék jelentkezni a Nobel-díj-bizottságnál. Elrettentő példaként említi, hogy az Egyesült Államokban minden négyszázadik gyermek autista. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy az Egyesült Államok is azon országok közé tartozik, ahol nem kötelező a védőoltás (csak éppen közösségbe nem mehet az, aki nem kapta meg az előírt oltásokat). Louis Pasteurt idézi valamilyen rejtélyes értelmezésben. Pasteur többek között a veszettség elleni védőoltás felfedezője, amellyel rengeteg embert mentett meg ettől a 100% halálozású betegségtől. Ha önt veszett állat harapja meg, nem fogja kérni a védőoltást? "A betegségek valódi, veszélytelen megelőzésének a kulcsa az egészséges táplálkozás, egészséges életkörülmények, stresszmentes iskola és boldog otthoni háttér", szóval az egészséges életmód. Ebben van igazság, de nem a védőoltásokkal megelőzhető betegségek esetében. Diphtheriát (torokgyík), tetanuszt, szamárköhögést bármilyen egészséges ember megkaphat, bármilyen boldog is az otthoni háttér. Kanyarón a védőoltás bevezetése előtt mindenki átesett, bárányhimlőben ma is évente 50 000-en betegszenek meg hazánkban (védőoltás csak pár éve hozzáférhető). Svédországban 10 éven keresztül kihagyták a védőoltások közül a szamárköhögés elleni oltást, gyakorlatilag minden 10 éven aluli gyermek megkapta a betegséget, számos súlyos szövődménnyel. Gyorsan visszaállították az oltást. A Szovjetunió felbomlása után nem vették olyan szigorúan a védőoltásokat, Ukrajnában és Oroszországban 50 000-es diphtheriajárvány lépett fel. Lengyelországban pár évig nem oltottak a poliomyelitis (járványos gyermekbénulás) vírus 3-as típusa ellen, számos bénulásos megbetegedés fordult elő, kizárólag ezzel a típussal. Megjegyzem, hogy hazánkban vad poliovírus okozta megbetegedés 1963 óta nem fordult elő, diphtheria sem volt már több tíz éve. Kanyaró csak néhány külföldről behurcolt esetből származó kisebb járvány volt, terhesség alatti rubeólából származó súlyos fejlődési rendellenesség már 5 éve nem fordult elő. Ez egyértelműen a szigorú oltási fegyelemnek köszönhető, és nem a stresszmentes iskolának.
Sajnos meglehetősen rossz példa, hogy "Gandhi (mikor is élt? Hol voltak akkor még korszerű védőoltások?) tisztességtelennek és károsnak tartotta a védőoltásokat". Nem tudom, hogy ebben mi az igazság, de azt tudom, hogy India az az ország, ahol jelenleg a világon a legtöbb fertőző betegség fordul elő (kolera, tífusz, tuberkulózis, gyermekbénulás, tetanusz, veszettség stb.), számos, az egész világot veszélyeztető járvány szülőházája. Végezetül csak egy adat: a Szent László Kórház kórbonctani osztályán átvizsgálták az utóbbi 10 évben meghalt betegek adatait. Tíz év alatt összesen 138 ember halt meg védőoltással megelőzhető betegségben! Többségük korábban egészséges volt, de az adott betegség elleni védőoltást nem, vagy csak hiányosan kapott. Ez csupán egyetlen kórház adata Magyarországon, ahol a járványügyi helyzet a legfejlettebb egészségüggyel rendelkező országok között is igen kedvező helyet foglal el. E halálozások számát kívánjuk szaporítani?

Timár László dr. a fertőző és a trópusi betegségek szakorvosa

3) Fertőznek-e a fertőző betegségek?

"Csak a táptalaj számít, nem a kórokozó" - kockáztatta meg a kijelentést élete végefelé Louis Pasteur, a védőoltás-elmélet egyik atyja utalva arra tényre, hogy a fertőző betegségek fertőzőképességében a "táptalajnak", azaz szervezetünknek, ellenálló képességünknek nagyobb szerepe van, mint a kórokozóknak.

Pestis, himlő, kolera, tífusz, szamárköhögés, kanyaró, influenza - a járványos betegségek hozzátartoznak az emberiséghez, amely járványok során soha sem betegszik meg az egész népesség, és maguk a megbetegedettek sem lesznek egyformán súlyosan betegek. Vannak, akik észre sem veszik, hogy átestek a betegségen, vannak, akik hosszú ideig betegeskednek, és vannak, akik belehalnak.

Nem a kórokozó számít

Mekkora szerepe van vajon szervezetünk állapotának a fertőző betegségek kialakulásában? Weston Price amerikai fogorvos századunk 30-40-es éveiben számos, a civilizációtól elzárva élő népcsoporthoz látogatott el, így például az Amerika északi részén élő indiánokhoz, ahol többek között megfigyelte, hogy az akkoriban gyógyíthatatlan kórnak számító tüdőbaj olyan enyhe lefolyású betegség volt, mint a nátha. Ha a gyerekeket elvitték internátusba, és ott megkapták a tüdőbajt, mint gyógyíthatatlan betegeket hazaküldték őket, ahol csodák-csodájára meggyógyultak. Price leírja, hogy míg az internátusban a mi cukorban és finomított lisztben gazdag táplálékunkat kapták, addig odahaza az évszázadok óta megszokott táplálékukon éltek, amely nem tartalmazott iparilag feldolgozott élelmiszereket így finomított cukrot és finomított lisztet se. A példa jól szemlélteti, hogy milyen rendkívüli szerepet játszik a táplálkozás egészségünk megőrzésében, és a betegségek kialakulásában. Természetesen életkörülményeinknek és a mindennapi stressznek legalább ilyen fontos szerepe van a szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességében. A WHO 1967-ben világméretű oltási kampányt indított a himlő ellen. Angolul és franciául is megjelenő "Weekly epidomological report" című kiadványukban utánanézhet az érdeklődő annak, hogy a WHO soha sem állította, hogy a himlő eltűnése a tömeges oltásoknak lenne köszönhető. Indiában több, nagy volumenű oltási kampányt is lefolytattak a himlő megszüntetése céljából, azonban a jelentett himlős esetek száma a tömeges oltások után nőtt. Ebből okulva a WHO változtatott "himlőellenes" stratégiáján, ami a következőkből állt: beszüntették a nem ellenőrizhető tömeges oltásokat. A hangsúlyt a megfigyelésre, a betegek elkülönítésére, a kontaktszemélyek karanténban történő elkülönítésére (kis csoportokban), és a himlős betegek által használt tárgyak gondos fertőtlenítésére helyezték. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően a himlőt rövid időn belül sikerült legyőzni. Németországban 1970 óta nem oltják a csecsemőket himlő ellen. Az egészségügyi hatóságoknak ugyanakkor feltűnt, hogy 1975-76 óta a szellemileg visszamaradott gyermekek száma hirtelen lecsökkent, amely jelenségre orvosi körökben nem találtak magyarázatot. Dr. G. Buchwald német oltásszakértő szerint a magyarázat abban rejlik, hogy a himlőoltás által előidézett postvakcinalis encephalitis és postvakcinalis encephalopathia (oltást követő agyvelőgyulladás és agyvelőbántalma) - amelyet többnyire nem venni észre a beoltott csecsemőn -, következményei csak a 3-4. életév körül észlelhetők, azaz akkor, amikor a szellemi károsodások egyáltalán észrevehetővé válnak.

Számos védőoltással kapcsolatban írták le a központi idegrendszeri szövődmények lehetőségét. A szamárköhögés oltóanyagát állatkísérletekben meningitisz kiváltására használják. Az első autista eseteket a szamárköhögés oltóanyagának bevezetése után néhány évvel írták le Amerikában. Az európai országokban, ahol különböző időpontokban vezették be ezt az oltást, az első autista esetek leírásában is ezt az időbeli eltolódást lehetett megfigyelni. Az oltóanyagban található kórokozók (még ha legyengítettek vagy elöltek is), valamint az oltóanyagok stabilizálására, fertőtlenítésére vagy egyéb célokra használt anyagok - mint a formaldehid vagy a tiomersal, amely egy higanytartalmú vegyület - bejuthatnak a csecsemők központi idegrendszerébe a vér-agy gát, a központi idegrendszert védő, szűrő funkciójú membrán fejletlensége miatt. A központi idegrendszer károsodása néha csak a gyermek oltás után tapasztalható nyugtalanságán, fejhangú sírásán észlelhető. Az ilyenkor létrejövő valódi károsodásokat a szülő többnyire csak hónapokkal, néha évekkel később érzékeli különböző idegrendszeri rendellenességek formájában.

Semmelweisnek sem hittek

A védőoltások kérdése rendkívül bonyolult összetett probléma. A kérdések középpontjában hatékonyságuk és veszélytelenségük áll, amely megválaszolására számos tudományos könyv íródott szerte a világban. Neil Z. Miller Védőoltások - Kérdések és kételyek című könyve hazánkban csaknem az első olyan tudományos igényességű mű, amely hivatalos orvosi szaklapokat és egyéb hivatalos forrásokat idézve tárgyalja a védőoltások kérdését, hatásosságukat, veszélyeiket, mellékhatásaikat.

A védőoltásokkal kapcsolatos kételyek elfogadása ugyanolyan nehezére esik az orvostudománynak, mint annak idején Semmelweis forradalmi felismerésének belátása. Semmelweis felfedezése után még hosszú évekig haltak meg anyák a gyermekágyi lázban, holott annak idején az orvosoknak mindössze a kezüket kellet volna megmosniuk a kórterembe lépés előtt. A védőoltások kérdése jóval komplexebb ennél, ugyanakkor komoly gazdasági érdekeket is sért. Az egészséges életmód nem kerül semmibe, vagy legalábbis semmiképpen sem annyiba, mint az oltási program. Viszont sokkal ártalmatlanabb - és hatásosabb. A hivatalos oldal, az utóbbi időben ismét témává vált oltások kapcsán egyrészt rengeteg valótlanságot állít, másrészt megpróbálja a más véleményen levőket nevetségessé tenni és hozzá nem értőkként beállítani. Cikkemnek adhattam volna a Harc a butaság, félreinformáltság, rosszindulat, hiszékenység és pénzéhség ellen címet is, de mivel nem az a célunk, hogy egymást sértegessük, hanem az, hogy a védőoltások körül felmerült kételyeket tisztázzuk, ajánlom az "ellenfél", valamint minden szülő és érdeklődő figyelmébe Neil Z. Miller rendkívül gondosan megírt, korrekt és sok kérdést felvető könyvét, valamint minden más, a témában fellelhető szakirodalmat.

Benda Judit gyógyszerész, egészség-tanácsadó

Napközben, 2003. szeptember 17. szerda 9.04-11.59
Szerkesztő - műsorvezető: Kránitz Balázs és Péter György

Oltás helyett homeopátia?
A kedvező járványügyi helyzet fentartása csakis védőoltásokkal lehetséges, amelyek segítségével egyes kórokozók kiszoríthatók a népességből hangoztatják az orvosok a szombathelyi oltási per kapcsán. Mint ismert: egy szombathelyi házaspár világnézeti okokra hivatkozva, és féltve gyermeküket a mellékhatásoktól, nem engedi beadatni a kötelező védőoltásokat. Az orvosok szerint, a felhozott kifogások általában nem megalapozottak, tudománytalanok, illetve áltudományosak.
Dr.Szolnoki István az Országos Tisztifőorvosi Hivatal járványügyi főosztának helyettes vezetője elmondta:
a nyugati, fejlett világban mindenhol kötelező a védőoltás,

Ez nem igaz, Németországban például nem kötelező a (védő)oltás. Vagy tényleg nem tud róla vagy tudatoson hazudik. Kérdés, hogy melyik rosszabb.

közel azonos összeállításban, ennek oka, hogy nincsenek nagy járványok.

Ez se igaz, kivétel nélkül minden fertöző betegségnél a megbetegedések száma már az oltás bevezetése előtt lényegesen csökkent. Sőt Braziliában például a gyermekbénulás elleni oltás bevezetése előtt nem volt gyermekbénulásjárvány, utána pedig igen.
Gondoljuk csak a skarlátra, régen nagyon veszélyes volt, most már alig létezik. Holott oltás a skarlát ellen pedig nincs.

Ott, ahol nem kötelezőek az oltások, vagy a lakosság nem kapja meg a vakcinát, óriási járványok pusztítanak, az összes halálozásnak jelentős hányadát az egyébként védőoltásokkal megelőzhető fertőző megbetegedések adják, mint a kanyaró, szamárköhögés és a hepatitisz-b. Tévedés, hogy ahol nincsenek védőoltások, ott ne lennének megbetegedések.

Ez se igaz. Hol vannak az óriási járványok Németországban, ahol az oltás nem kötelező. Igaz, ott is oltanak, nincs ilyen fejlett ország ahol ne oltanának, de akkor honnan lehet tudni, hogy oltás nélkül a fejlett országokban óriási járványok pusztitanák az egész lakóság mint a középkórban a pestis. Nem lehet tudni. Félelmet akarnak kelteni az emberekben, mert ha fél az ember, nem képes tisztán gondolkodni. Ez egy régi trükk.
Indiában a WHO 1969-72 között végzett egy kísérletet, amiben egy (tényleg) óriási területet, több száz faluval és több mint 750 000 emberrel. Két részre osztották, az egyik részben oltottak a tüdőbaj ellen, a másik részben pedig nem. Az eredmény az lett, hogy ott ahol oltottak lényegesen több tbc-s eset fordult elő mint ott ahol nem oltottak. Ez volt a döntő bizonyiték arra, hogy a BCG, a tuberkulozis elleni oltás NEM müködik.

Arról azonban nem beszélnek a tisztifőorvosok.

De vajon miért?

(kérdezik mérgesen) Brunen Johann

§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

http://www.ketezeregy.hu/oltas/index.html

Oltóanyag szennyeződések

Mindenkinek érdemes tudnia, hogy az oltóanyagok tartalmaznak egyéb, az előállítás során használt anyagmaradványokat, valamint konzerváló anyagokat. A vakcinákban nyomokban előfordulhatnak a következő anyagok: antibiotikumok, formaldehid, thyocianát, higanyvegyületek, alumínium-hidroxid, protaminszulfát, emberi és állati fehérjék. Az említett anyagok túlérzékenységi reakciókat válthatnak ki, közülük több súlyosan mérgező anyagnak számít, melyek szervezetbe juttatása önmagában is komoly egészségkárosító következményekkel járhat.

Ez az írás a teljesség igénye nélkül készült. Sokakhoz hasonlóan, mi sem ismerjük az IGAZSÁGOT a védőoltásokkal, azok rövid és hosszútávú hatásaival kapcsolatosan. Ezért szívesen várunk minden véleményt legyen szó kritikáról vagy egyetértésről.

Ez a kiadvány átmeneti állapotot tükröz. Egy alapvetően új – teljesen a hazai viszonyokra átültetett anyag - előkészítése most zajlik. Ezen kívül nem zárkózunk el különböző orvosi, természetgyógyászati vagy akár világnézetileg motivált oltási megközelítések bemutatásától sem. Célunk a sokoldalú tájékoztatás és tájékozódás.

Mi, akik a Nyitott Kapu Alapítványban dolgozunk, szeretnénk az oltások terén átjárhatóvá tenni a különféle gondolkodási rendszereket, egészséges kételkedéssel szintetizálva belőlük mindazt, amiben értékeset alkottak, megértve a hibák, tévedések mögött rejlő útmutatásokat

 Ajánlott irodalom(magyar nyelven)

1. Budai J.-Nyerges G.: Védő-oltások (1997. Medicina Könyvkiadó Bp.)
2. Dr. Berencsi György: Kinek ártanak a vírusok (SubRosa 1995)
3. Trevor Gunn: Védő (?) oltás (1997. Remedium Kiadó)
4. Dr. Mészner Zsófia: Fertőző betegségek, védőoltások (Dr. Mészner Zsófia 1997)
5. Randall Neustaedter: Véd-e az oltás? (1995. Remedium Kiadó Szentendre)

Néhány tájékozódást segítő Internetes honlap

http://www.909shot.com
http://www.elender.hu/~oltinfo
http://www.access1.net/via
http://www.cdc.gov/nip
http://www.ozemail.com.au/~shotinfo JABS
http://www.argonet.co.uk/users/jabs/
http/:/www.groma.ch/news/news.htm
http://www.focus-vaccination.ch
http://www.elternnetz.de
http://www.aerztezeitung.de
http://www.lung.ch
http://www.who.ch

Felhasznált irodalom

1.        Budai J.-Nyerges G.: Védő-oltások (1997. Medicina Könyvkiadó Bp.)

2.        Dr. Berencsi György: Kinek ártanak a vírusok (SubRosa 1995)

3.        Trevor Gunn: Védő (?) oltás (1997. Remedium Kiadó)