Talán sosem derül ki, volt-e kórokozó szerepe az oltásnak
Miután ma már nem szembesülünk a torokgyíkkal, vagy a tetanusszal, nem is félünk tőlük. Így abba sem gondolunk bele, mekkora kincs a védőoltás nyújtotta egészség. A közelgő foci-Eb miatt áprilisban nagy visszhangot kapott osztrák kanyarópánik azonban ismét ráirányította a figyelmet, mennyire fontos, hogy mindenki elfogadja az oltási rend jelentőségét.
Tony Blair volt brit miniszterelnökre 2002-ben komoly politikai nyomás nehezedett, hogy mondja meg nyíltan, akkor húsz hónapos kisfia, Leo megkapta-e az MMR-oltást. A kivédendő betegségek latin neve (morbilli - kanyaró, mumpsz - fültőmirigy-gyulladás, rubeóla - rózsahimlő) alapján elnevezett vakcináról 1998-ban indított szakmai vitát dr. Andrew Wakefield (Royal Free Hospital, London), amikor felvetette, hogy szerepe lehet az autizmus kialakulásában. Londonban az ezredfordulót követő években pánikká dagadt a disputa, amelynek következtében csak a gyerekek 74 százaléka kapta meg az első, megalapozó MMR-oltást. Ezután a főváros több kerületében megnőtt a kanyarós betegek száma, az orvosok járvány kitörésétől tartottak. A miniszterelnök negyedik gyermekéről pár nap után kiderült, hogy ha megfázása miatt késve is, de megkapta a második, úgynevezett emlékeztető MMR-oltást, ám ennek legfeljebb politikai hozadéka volt. Az oltások mellőzésével tovább csökkent az immunizált gyerekek száma, és a kanyaró Anglián kívül más fejlett országokba is visszatért - például Ausztriába -, ahol épp a közelmúltban okozott gondokat a foci-Eb szervezőinek.
A védőoltások kérdésköre sokáig a védőnőkre és a gyermekorvosokra tartozó témaként élt a köztudatban. Az orvostársadalom csak Wakefield felvetése után szentelt neki nagyobb figyelmet, jogi körökben pedig talán az idén várható változás az amerikai kormány nemrég hozott ítélete kapcsán. Kárpótlást ítéltek meg egy házaspárnak, akik azt állítják, hogy a kislányuk a 2000-ben kapott védőoltás miatt lett autista.
A döntés nem foglalkozik orvosszakmai kérdésekkel, nem foglal állást arról, hogy az oltás okozta-e az autizmust. A jogászok csupán arra jutottak, hogy az oltás súlyosbította a kislány már korábban fennálló sejtszintű rendellenességét, ami autizmusra jellemző tünetekkel járó agykárosodáshoz vezetett. A védőoltások ellenzői boldogok, a szakértők szerint viszont nem világos, miért jár a kártérítés. Évtizedes kutatások sem tudták igazolni, hogy kapcsolat lenne a védőoltások és az autizmus között, és a kislány kórtörténetében sincs semmi olyasmi, ami cáfolhatná a felgyűlt tudományos bizonyítékokat. A legnagyobb baj az, hogy a döntés tovább mélyítheti a közvélemény védőoltások iránti bizalmatlanságát.
A The Huffington Post című internetes újság márciusban közölt kiszivárogtatott részleteket annak az ügynek a tárgyalásáról, amikor a gyermek 18 hónapos korában, miután 2000-ben megkapta az esedékes (MMR-, Di-Per-Te- stb.) védőoltásokat, belázasodott, majd autizmusszerű tünetcsoport - például a kommunikációs készség gyengülése - jelentkezett nála. Kiderült, hogy már korábban sem működtek megfelelően a
gyermek sejtjeiben az energiát termelő szervecskék, a mitokondriumok. Kimutattak nála egy génmutációt, amely károsította e sejtszervecskék működését. Ám a gyermek kórtörténete alapján az amerikai egészségügyi tárca tisztségviselői arra a következtetésre jutottak, hogy a védőoltások "jelentős mértékben súlyosbították a háttérben álló rendellenességet", és ezzel energiatermelési hiányt okoztak a kislánynál.
A kutatók néhány éve már tudják, hogy mitokondriális rendellenességben szenvedő gyermekeknél megfigyelhetők autizmusszerű tünetek. Egy 2005-ös portugál vizsgálatban 69 autista gyermek közül ötnél találtak energiatermelést károsító mitokondriális rendellenességeket. Vajon a fent említett kislánynál akkor is kialakultak volna az autizmus tünetei, ha nem kap védőoltásokat?
A New Scientist című tudományos hetilap által megkérdezett szakértő, dr. Linsey Kent (University of St. Andrews, Nagy-Britannia) szerint a tünetek valószínűleg mindenképpen jelentkeztek volna. Mint mondja, zavart mitokondriumműködés esetén különösen nagy a neurológiai vagy izom-rendellenességek kockázata, mert az izmok és az agy sejtjei nagyon sok energiát igényelnek. Agykárosodáshoz vezethet, ha a mitokondriumok nem adnak elegendő energiát, ami aztán autizmusszerű tünetekben nyilvánulhat meg. "A gyermeknél valószínűleg az egyértelműen kimutatott mutáció okozta a fejlődési viszszamaradást" - mondja a doktornő. Hozzáteszi: "soha nem fog kiderülni, hogy volt-e szerepe az oltásnak".
Mit jelent hát a kártérítési döntés? Dr. Paul Offit philadelphiai gyermekorvos szerint semmit. "A kérdés, hogy okozhatnak-e autizmust a védőoltások, tudományos természetű, nem jogi. Számos kísérlet végződött azzal az eredménnyel, hogy nincs kapcsolat az oltások és az autizmus között."
Dr. Linsey Kent azt mondja, nagyon fontos, hogy a kártérítési döntés után se rendüljön meg a védőoltások iránti bizalom. Kent szerint felesleges és roppant költséges lenne a védőoltások beadása előtt kivizsgálni, fennáll-e mitokondriális rendellenesség, mert ez nagyon ritka, és a következményes károsodás már az oltások beadásának ideje előtt nyilvánvalóvá válik a gyermekorvos számára.
Az Országos Gyermek-egészségügyi Intézet főigazgatója, dr. Mészner Zsófia szerint a magyar lakosság bízik a hazai oltási rendben, és elfogadja - ha nem is mindig érti meg teljesen - annak fontosságát. Az Európában is példamutatóan magas, közel 100 százalékot elérő magyar oltottsági arány nagy eredmény, és a főorvosnő szerint méltán lehetünk rá büszkék. - Elkötelezett gyermekorvosok és védőnők nélkül nem tartana itt sem a gyermekellátás, sem a védőoltások ügye - teszi hozzá. Az odaadó munkán kívül két dolog áll a háttérben: az egyik a térítésmentesség, a másik a "szelíd kényszer", azaz a kötelezőség. Utóbbi hazánkban több mint fél évszázados hagyomány, a szülők döntő többsége ebben nőtt fel, így nem merül fel bennük a kétség, hogy szükség van-e a védőoltásokra. Hozzáteszi azonban, hogy minket is utolért a világjelenség: egy kisszámú, ám annál nagyobb hangú csoport hazánkban is vitatja a védőoltások egészségvédő hatásait, és minden létező lehetőséget megragad, hogy nem bizonyított károsító hatásokat, emberi tragédiákat írjon az oltások számlájára. Az vezeti félre őket, hogy az oltások beadási ideje egybeeshet bizonyos betegségek felléptével. Ilyenkor nem könnyű bizonyítani az ok-okozati összefüggés hiányát, különösen akkor, ha egyes médiumok ennek igénye nélkül is hajlandók az oltást hibáztatva bemutatni a tragédiát.
AJÁNLOM AZ OLDALT
