Bár őrületes tragédia mindez, hálával és nagy tisztelettel tartozom orvosunknak, mert ha ő nem így állt volna mellettünk, ma már a kisfiam nem élne... Áldozatos és lelkiismeretes ember segített rajtunk, az orvostudomány összes lehetőségét kimerítette a megmentéséért. És Ádi „győztesként” került ki a pokolból – de betegségének kísérő tünete változatlanul nap mint nap kínozta, epilepsziás rohamai egy napra sem hagyták őt pihenni.

Minden olyan információban, új hírben megkapaszkodtam, ami esetleg segíthetett rajta! Kérdeztem és kerestem, és kipróbáltunk mindent, amiről úgy gondoltuk, hogy talán jó lehet neki. Rengeteget költöttem különféle „tökéletes” termékekre, de minden maradt a régiben...

Ha ezt a súlyos terhet még fokozni lehet, akkor ez nálunk azzal egészült ki, hogy a családfenntartó apuka lelépett, nem keresi egyetlen kisfiával a kapcsolatot, és nem adja a kötelező támogatást. Egyedül maradtunk a kisfiammal! De még így sem adtam fel.

Egy váci tanfolyamon ismertem meg egy csodálatos természetgyógyászt. Rövid információimat meghallgatva arra kért, hogy részletesen írjam le a kisfiam betegségét, küldjek róla fotót is, és orvos kollégájával konzultálva megpróbál segíteni rajta. Később, egy e-mail-váltást követően azt javasolta, hogy adjak kisfiamnak Korolen-t, 1 cseppet az egész napi italába...

Meglepődtem: csak ennyit? Közben a kisfiam szedte a kötelező napi gyógyszerét, és mellette itta ezt a „varázsitalt”!

Az első napi tapasztalatom azt volt, hogy kisfiam kiegyensúlyozottan aludt egész délután. Utoljára talán 2 éves korában láttam őt így, hogy a feje fölé felrakott kézzel, nyugodtan szuszogva alszik. Órákig aludt, és közben nem riadt föl görcsre, egyszerűen ellazultan aludt. Hihetetlen!

Aztán jött egy visszaesési idő, ekkor picit megijedtem, majd a természetgyógyász javaslatára folytattam a cseppecske adását, de most csökkentettük a mennyiséget: az egész napi italadagjából 2-2 evőkanálnyit kapott csak Ádi a főétkezések előtt.

„Mi ez, ha nem ennek a kis cseppnek a hatalmassága?”

És jó híreim vannak! Ádinál a kezelhetetlen epilepsziát sikerült megfékezni – már vannak teljesen tünetmentes napjaink is! Araszolgatunk szépen, lassan, és én kitartok a „varázsitalunk” mellett, lassan emelem az adagját – és tudom: közel vagyunk ahhoz, hogy végre mi is fellélegezhetünk! Sőt, ma már magam is Energy-termékfogyasztóvá váltam.

Miközben Ádi gyógyszerén semmit sem változtattam, kapta a csodálatos Korolen-t – és így lettünk tünetmentesek! Mi ez, ha nem ennek a kis cseppnek a hatalmassága? Biztosan van benne valami olyan dolog, olyan együttes hatás, amivel sikerült ezt a fantasztikus eredményt elérnünk.

Tudom, hogy nincsenek véletlenek. A Gondviselő úgy akarta, hogy most már „viszonylag” békében és kiegyensúlyozottan, de csak a kisfiamnak áldozzam életem. Ehhez a feladathoz önfeláldozó segítőket is küldött nekem: Ádi orvosát, aki nagyon sokat tett kisfiam életének megmentéséért, és sok-sok JÓ EMBERT.

Mint amilyen a csodálatos természetgyógyász is, akinek javaslatára az Korolen-t most már sikerrel alkalmazom kisfiam epilepsziájának gyógyítására! Köszönöm emberségedet, segítségedet, tanácsodat! Köszönöm az Energy-nek a Korolen-t, melynek hatására egy sokat szenvedett kisfiú lélegzik fel lassan súlyos terhe alól. A hálánk elmondhatatlan...

Lajkó Ilona
Aszód

http://www.energyklub.hu/hu/hladaj2.asp?hladaj=Korolen