Mindenki zseni lehetne, ha egy kicsit autista lenne.
2009.02.24. 19:21
Kutatás a Földön rejtőző idegen lények után, a klímaváltozás hatásainak megértése és előrejelzése, új gyógyszerek, az univerzum keletkezése és jövője, és persze minden, ami genetika: ezek a témák foglalkoztatják ma a világ legjobb tudósait. Kőkemény tudomány, magyarul és érthetően. Ezúttal a New Scientist Daniel Tammet nyelv- és matematikazsenivel készített interjújából idézünk részleteket.
Ön hány számjegyű számot tud megjegyezni? Daniel Tammet 22 514 számjegyűt, mint ezt bebizonyította, amikor a pi első 22 514 karakterével megdöntötte a világrekordot. Könnyű neki, gondolhatnánk, hisz autista, s a tudomány most már tudja, hogy az autistáknak egészen másképp van bedrótozva az agyuk, mások a szellemi erősségeik és gyengeségeik, mint a nem autistáknak, de cseppet sem „butábbak”. (Az autizmussal kapcsolatos tudományos ismereteket összefoglaltuk egy másképp lenyűgöző autistáról, Amanda Baggsről szóló korábbi cikkünkben, amely elérhető ide kattintva.)
Daniel Tammet azonban nemcsak az „autistadolgokban” kiemelkedő, hanem a világban is egész jól elboldogul. Optimem néven online nyelviskolát alapított, s könyvet is írt, konkrétan kettőt. Az elsőben a saját életéről ír, míg második, angolul nemrég megjelent, Embracing the Wide Sky (Átölelni a széles eget) című művében azt írja le, miért és hogyan tud egy hét alatt megtanulni izlandiul, s hogyan lehetnénk egy kis gyakorlatta mi is sokkal okosabbak. A New Scientist interjújából idézünk részleteket.
– Szerinted a savantokat a múltban félreértettek, nem vették eléggé emberszámba?
– Gyakran jön elő az a hasonlat,hallani, hogy olyanok vagyunk, mint egy számítógép, de amit én csinálok, az valójában olyan messze esik ettől, amennyire csak lehet. Ez eddig nem volt közismert rólunk, mert a legtöbb savant nem tudja elmesélni, miként működik az agya. Én azért tudom elmondani, mert szerencsém van: enyhe az autizmusom, és nagy családba születtem, így kénytelen voltam kifejleszteni társas képességeket.
– Mikor jöttél rá, hogy különleges képességeid vannak?
– Nyolc- vagy kilencéves koromban. Matekot tanítottak az iskolában, és rájöttem, hogy gyorsan el tudom végezni az összeadást, ha a saját, intuitív módszeremet használom, és nem azt, amit tanítottak. Innentől annyira gyorsan lehagytam a többieket, hogy kifogytunk a tankönyvekből, amelyekből tanulhattam. Tudtam, hogy az autizmusom miatt más vagyok, de ekkor azt is megértettem, hogy a matematikához való viszonyom különleges.
– A legtöbbünknek varázslatnak tűnik az emlékezőképességed. Hogy csinálod?
– Általában úgy reagálnak az emberek a képességeimre, hogy azt mondják, „azta!”, de én szeretném, ha nem így lenne. Ez az egyik oka annak, hogy megírtam az új könyvem, az, hogy ne tűnjön misztikusnak, s megmutassam a számításaim hátterében álló folyamatokat. A számokkal való viszonyom ahhoz hasonlít, ami a legtöbb embert az anyanyelvéhez kapcsolja. Amikor szavakra gondolunk, akkor nem különálló egységekre gondolunk, amelyek szigetszerűen vannak a fejünkben, hanem intuitíve, tudat alatt tudjuk, hogy ezek egy más szavakból álló hálózathoz kapcsolódnak.
– Tudsz egy példát mondani?
– Nem használnád a „zsiráf” szót anélkül, hogy tisztában légy a „nyak”, a „magas” vagy az „állat” szavak jelentésével. A szavaknak csak akkor van értelmük, ha beleilleszkednek egy fogalmi hálózatba. Nekem ilyen viszonyom van a számokkal; a számok egy ilyen kapcsolatokkal teli hálózatba rendeződnek a fejemben. Ha valaki mond nekem egy számot, rögtön elképzelem, s azt is, hogyan kapcsolódik más számokhoz. Látom a mintázatot, amelyet a kapcsolatok mutatnak, és ezeket rendezgetve jutok el a feladat megoldásához.
– De hogyan képzelsz el egy számot? Mint ahogy én egy zsiráfot?
– Minden számnak jellegzetes textúrája van. Ha például „darabos” szám, akkor a fejemben rögtön olyan számokhoz kapcsolódik, amelyek hasonlóan darabosak – ebből fogom tudni, hogy van-e közös osztójuk, vagy van-e valamilyen mintázatuk a különböző számjegyeknek.
– Milyen egy „darabos” szám?
– Számomra a 37 a legdarabosabb szám, olyan, mint a zabkása. Így a csinos kis 111, ami 3x37, szintén darabos, de azért kicsit kerekded is, mivel a 3 kerek. Ebben a módszerben eléggé képszerűen és intuitíven kell viszonyulni a számokhoz.
– Szerinted miért gondolkodsz így a számokról?
– Amikor gyerek voltam, az
autizmusom miatt nem voltak barátaim. A számok az ő helyüket töltötték be, megelevenedtek számomra. Láttam a mintájukat, értelmeztem őket, mint amikor egy gyermek az anyanyelvét tanulja.
– Mit tanulhatunk abból, ahogy a te elméd működik?
– A savantok és a nem savantok képességei közötti különbséget eltúlozzák. A savantok nem szörnyek, akikben nincsen semmi közös az emberiség többi részével. Mindenkiben ott van az a gondolkodásmód, ami a savantoknál különösen erősen jön elő. A könyvemben arról írok, hogy az enyémhez hasonlóan másképp működő elmék nem is annyira furcsák, s hogy bárki tanulhat tőlünk. Remélem, sikerül eloszlatnom néhány félreértést a savantok képességeivel kapcsolatban, s hogy mit is jelentenek ezek a különleges képességek.
|