http://vitanax.hu/?action=download&type=literature&id=22

Kivonat

Háttér/célok A del.22q13 szindrómára (Phelan-McDermid szindróma)

általános fejlődési megkésettség, a beszéd hiánya vagy megkésettsége,

generalizált hipotónia, autisztikus viselkedés és karakterisztikus

fenotípiás vonások jellemzők. Az intranazális inzulinról

megmutatkozott, hogy javítja a deklaratív memóriát egészséges

felnőttekben és Alzheimer kórban szenvedőknél. Azt becsültük fel, hogy

az intranazális inzulin képes-e a del. 22q13 szindrómás gyermekek

fejlődési megkésettségének javítására is.

Módszerek Feltáró klinikai kísérleteket végeztünk 6 22q13 szindrómás

gyermeken, akik intranazális inzulint kaptak egy éven keresztül.

Rövidtávon (első hat hétben) és hosszútávon (12 hó kezelést követően)

felmérésre kerültek a hatások a motoros képességekre és a kognitív

funkciókra, továbbá az autonóm funkciókra, beszédre és kommunikációra,

érzelmi állapotra, szociális viselkedésre, viselkedési zavarokra, a

napi életben való függetlenségre és oktatásra.

Eredmények A gyermekek észrevehető rövid távú fejődést mutattak a

nagy- és finommotoros aktivitásukban, kognitív funkciókban és oktatási

szinten. Pozitív hosszú távú hatásokat figyeltünk meg a nagy- és

finommotoros aktivitásban, a nonverbális kommunikációban, kognitív

funkciókban és autonómiában. Pozitív mellékhatásokat figyeltünk meg

egy páciens esetén, aki egyensúlyban, az érintésre való extrém

érzékenységében és általános érdeklődéshiányában mutatott

változásokat. Egy páciens orvérzésekre panaszkodott.

Következtetések Arra következtetünk, hogy az intranazális inzulin

hosszú távú adása jótékony hatással van a motoros fejlődésre, kognitív

funkciókra és spontán aktivitásra del. 22q13 szindrómás gyermeknél.

Kulcsszavak: ................

A del.22q13 szindrómára (Phelan-McDermid szindróma), amelyet először

Watt és munkatársai írtak le 1985-ben, általános fejlődési

megkésettség, generalizált hipotónia, különböző fizikai vagy mentális

aktivitások mérföldköveinek elérésére való képtelenség súlyos

kifejezett beszédbeli megkésettség, vagy akár a verbális képességek

elvesztése, normális vagy felgyorsult növekedés és kisebb fizikai

vonások jellemzőek. A legnagyobb érdeklődésre ebből a mikrotörlési

(??) szindrómából az általános fejlődési károsodás, különösen a

kogníciós és memória funkciót tarthatnak számot. Az a feltételezés,

hogy ezek a jellemzők a ProSAP2/Shank3 gén haploelégtelensége okozza,

amely gén a posztszinaptikus megkötő fehérje termelését váltja ki.

Következésképpen a dendrites gerinc fejlődése károsodik.

        MEGJEGYZÉS A HAPLOHOZ (GOOGLE TALÁLAT:

        Mi az a haploinsufficiency?

Ha a fehérje normális működéséhez mindkét génjének teljes működése

szükséges, akkor azt az állapotot amikor az egyik gén nem működik

megfelelően (és ez általában betegséghez vezet) haploinsufficiency-nek

hívják (kb. haploelégtelenség)

        A glükóz-anyagcserében betöltött szerepe mellett az insulin

neuropeptidként is hat a központi idegrendszerben, képlékeny idegi

mechanizmusokat modulálva, amelyekről azt feltételezik, hogy az

emlékezési folyamatban szerepet játszanak. Orron át adva az inzulin

eléri a agy-gerincvelői folyadékot és megváltoztatja az agyi

funkciókat, anélkül, hogy lényeges mennyiségben felszívódna a

vérkeringésbe. Az intranazális inzulin adása javítja a deklaratív

memóriát egészséges felnőttekben és Alzheimer kórban szenvedőknél.

Feltételezve, hogy az intranazális inzulin legalább részben képes

kompenzálni a kognitív hiányosságokat, amelyeket a ProSAP2/Shank3 gén

haploelégtelensége okoz, feltáró klinikai kísérleteket végeztünk 6

22q13 szindrómás gyermeken.

Tanulmány leírás

Hat 22q13 szindrómás gyermeken (jellemzők később) intranazális

inzulint kapott 12 hónapig. Az orron keresztüli alkalmazásra az

inzulin (ADATOK) felhígitásra került 0,9 %-os sós oldattal egy 20 IU/

ml koncentráltságú oldattá úgyhogy minden 0,1 ml-es befújás az

adagolóval (ADATOK) 2 IU inzulin adagot tartalmazott. Az alanyok napi

2 IU adagot kaptak három napig a diabetes mellitus 1-es gyerekek bőr

alá adott sztenderd insulin terápiájának megfelelően. Három napos

időközökben az adag fokozatosan nőtt, amíg elérésre nem került a

végleges 0,5-1,5 IU/kg/nap (TID) adag. A vér glükózszintje

folyamatosan ellenőrizve volt hordozható műszerrel minden egyes beadás

után 30 perccel a teljes adag eléréséig. A kezdeti gyorsuló vérglükóz

szintek valamennyi betegnél 4,2 és 5 mmol/g között voltak.

Idegfejlődési vizsgálatok elvégzésére a kezelés előtt és alatt kb. 1

évvel később került sor. EEG vizsgálatot végeztek a kezelés megkezdése

előtt. A szülőket megkérték, hogy figyeljék meg és vegyék fel

(videóval) az új képességeket, változásokat az autonóm funkciókban,

mozgásban, kognitív képességekben, beszédfejlődésben és kommunikációs

képességekben, érzelmi állapotban, szociális kapcsolatokban,

viselkedésben és a mindennapi életben való önállóságban. 6 héttel és 1

évvel a kezelés megkezdése után kérdőívek kitöltésére kértük meg őket,

hogy felmérjük a rövid távú (első hat hét) és hosszú távú (12 hó)

kezelési hatásokat egy skálán, amely -10-től (legrosszabb

rosszabbodás) +10-ig (extrém pozitív javulás) terjedt, ahol a 0

jelezte, hogy nem történt változás. A német verzió kiterjesztésre

került, hogy további specifikus tételeket és még részletezettebb

értékelési skálát tartalmazzon. Ez egy bejáratott, napi rutinként

alkalmazott eszköz a mentálisan korlátozott gyermekek fejlődési

változásainak felmérésére, amely 9 csoportban tartalmaz kérdéseket a

fejlődési státusz tekintetében (1. táblázat). Az értékelések

összevetésre kerültek a klinikai megfigyelésekkel, amelyeket a

vizsgáló tett, és a pszichológusok, pszichoterapeuták és

foglalkozásterapeuták rutinvizsgálatok alatt tett megfigyeléseivel.

Mind a 6 páciens ugyanazon vizsgáló által ment keresztül a szokásos

vizsgálatokon. Az antopometrikus adatok (magasság, súly, fejkörfogat)

összegyűjtésre kerültek és a vér glükózszintje, kortizol és inzulin

antitestek megállapításra kerültek a kezelés 6. és 12. hónapjában.

Írásos engedélyt szereztünk minden érintett családtól.

Páciensek és kimenetelek

1.      Páciens: Karyotípus (ADATOK) - két éves fiú, erős kognitív

fejlődési késéssel, kifejező beszéd hiánya, autisztikus viselkedés,

kisebb de generalizált izomhipotónia koordinálatlan ataxiás mozgások

(járás 15 hónaposan), nyugtalanság, erős alvászavarok, állandó

sikoltozás, halandzsázás és rágás, normál növekedés, nagy, húsos kezek

és lábak, mélyen ülő szemek, csúcsos áll, hosszú fej, diszplasztikus

kéz és lábujjköröm. Adatok a kezelés megkezdésekor ..... MRI:

pókhálószerű ciszta, nagy ciszterna magna. Gyógyszerek: ...., terápia:

fizioterápia, foglalkozásterápia.

Pár hét kezelés után (max. inzulin: 20 IU/nap) nyilvánvaló változások

az izzadásban, megszakítás nélküli alvás, érzelmi kiegyensúlyozottság,

motoros funkciók (pl. mozgás javuló testtartással, tricikli

kormányzása, vonal húzása ceruzával), hosszabb ideig koncentrált (pl.

könyvek nézése, állatokra emlékezett állatkerti látogatás után). A

gyermek több szót megértett, empátiát mutatott és öltözésnél tudott

segíteni. Megszűnt a sztereotíp viselkedés. 12 hónap után a fejlődés

folytatódott, különösen alvásritmus, motoros képességek, figyelem

terjedelme, érzelemkifejezés. Beszéd nem fejlődött. Mellékhatás: nem

közöltek

2.      Páciens: Karyotípus (ADATOK) - kilenc hónapos lány a diagnóziskor.

10 napos korában nagy petefészki cisztát távolítottak el. Túl gyorsan

nőtt az első két évben és visszatérő felső légúti megbetegedései

voltak. 16 hónaposan általonos fejlődési elmaradottságot mutatott.

Fenotípus: lapos arc, magas homlok, mélyen ülő szemek, szemhéjcsüngés,

gumószerű orr, diszplasztikus körmök, ujjbegyek (1 és 2 kép). Adatok a

kezelés megkezdésekor ..... MRI: ritkul kéregtest [két agyféltekét

összekötő rostköteg]. Nincsenek gyógyszerek: ...., terápia:

fizioterápia.

Rövid távú hatás (max. inzulin: 17,5 IU/nap): a székrekedés és

testhőmérséklet normalizálódása, nagyobb agilitás, fejlődés a nagy és

finommotoros funkciókban (pl. át tud nyúlni a teste középvonalán,

komplex mozgások koordinációja), kitartóbb a tevékenységeiben,

hosszabb figyelem. Ugyanakkor a megnőtt mozgékonyság eredményeként

kockázatvállalóbb magatartás megfigyelhető. Hosszú távú hatásokat

figyeltek meg az autonóm funkciókban (pl. stabil testhőmérséklet,

kevesebb fertőzés, komplikációmentes evési szokások, rágás) nagy- és

finommotoros funkciók (több testfeszültség, nagyobb precizitással fog)

és kognitív teljesítmény (pl. hosszabb koncentráció). Fejlődés volt

megfigyelhető a beszédértésben, nonverbális kommunikációban (pl. ujjal

mutatás) és érzelmi szabályozottságban. A lány ritkán mutatott

sztereotíp magatartást. Aktívan részt vett az öltözésben és

vetkőzésben és elég jól előre tudta látni a veszélyes helyzeteket.

3.      Páciens: Karyotípus (ADATOK) - 3 éves lány a diagnóziskor. Bár az

első két évben hipotóniát mutatott, meglehetősen korán tudott ülni és

járni segítség nélkül. A vokalizáció 2 évesen kezdődött. A páciens 8,5

évesen síelt és úszott. Két szavas mondatokat mondott. Nyugtalan volt,

rövid figyelemmel, agresszív és autisztikus magatartást mutatott.

Fenotípus: mélyen ülő szemek, diszplasztikus lapos kézkörmök. Terápia:

fizioterápia, beszédter., foglalkozáster. Adatok a kezelés kezdetén

(8,5 évesen): (ADATOK).

Rövidtávú hatások (max. adag 12 IU/nap): kevesebb motoros aktivitás,

bizonytalan testtartással járt. Magába fordulónak látszott és nem

érdekelte a környezete. Nem szeretette, ha megérintik, és a

magatartását kevésbé lehetett kontrollálni. Ezért a kezelés 5 hét után

leállt. Utóhatások (a kezelés megszűnése utáni felmérés): különösen a

következő 3 hónapban jelentős javulás a nagy és finommotoros

tevékenységben (pl. megtanult úszni) és a kognitív képességeiben (pl.

20 percig tudott játszani a babáival). Szignifikáns fejlődést mutatott

a szóbeli kommunikációja (pl. több szót és mondatot használt,

kívánságait szavakkal fejezte ki, pl. "Kimehetek?") és szociális

magatartás (pl. érdekelték más gyerekek és játszani akart velük).

Tanítás és a a mindennapi életben a magatartás-kontroll sokkal

könnyebb lett.

4.      Páciens: Karyotípus (ADATOK) - 6,5 éves lány a diagnóziskor. 7

hónaposan tudott ülni,  15 hónaposan járni. Tudott biciklizni és fára

mászni. 6 évesen 40-50 szavas szókincse volt és rövid mondatokban

tudott kommunikálni. Kevésbé gyakorlatiassá vált és feltűnően kezdte

elveszteni a beszédképességét. 9 évesen autisztikus-szerű, önagresszív

magatartást mutatott, fájdalom intoleranciát és nyugatalnságot. Tudott

írni és háromjegyű számokkal számolni. Fenotípusos vonások: mélyen ülő

szemek, gömbölyű orrhegy, kiugró áll. Adatok a kezelés megkezdésekor

(9,5 évesen): ..... terápia: lamotrigin?,  beszédterápia, támogatott

kommunikáció.

Rövid távú hatás (max. dózis 14 UI/nap): nyugodtabb,

kiegyensúlyozottabb lett. Jobb nagy és finommotoros tevékenységet

mutatott (megnövekedett aktivitás nagyobb precizitással a mozgásban,

pl. gyöngyfűzés), meghosszabbodott figyelem (akár két oldalt is gépelt

segítséggel) és figyelmesebb lett. Kompetensebbnek tűnt a mindennapi

életben és kevesebb önagressziót mutatott, jobban alkalmazkodott a

tanításhoz és részt vett szociális aktivitásokban. Pozitív hosszú távú

hatást mértek fel elsősorban a motoros képességekben, autonómiában és

a mindennapi életben. (pl. kenyérszelés, TV távirányító használata,

mosogató kipakolása). Általánosságban a lány figyelme hosszabb lett és

jelentős fejlődést mutatott a játszásában. Több érdeklődést mutatott

más gyerekek iránt és erős pozitív érzelmi reakciókat már emberek

irányában (pl. hosszabb szemkontaktus, boldogság és szomorúság

mutatása, mások vígasztalása). Elkezdte imitálni a beszédet és

kommunikálni speciális eszközökkel. A mindennapi életben készebb lett

kompromisszumokra, jobban megküzdött a frusztrációval és több

rugalmasságot mutatott. Mellékhatást nem jeleztek .

5.      Páciens: Karyotípus (ADATOK) - 20 hónapos fiú a diagnóziskor. 24

hónaposan tudott ülni,  36 hónaposan járni, izomhipotóniát mutatott,

túl gyorsan nőtt az első három évben, elzáródott húgyút (?)  miatt

hidronefrózis [vesemedence vízkórja] alakult ki nála. 10 hónaposan a

beszédkészsége két szótagos volt, aztán stagnált. 5 évesen autisztikus-

szerű magatartást produkált, nyugtalanságot, rövid volt a figyelme,

önagresszív volt és nem volt verbális kommunikáció. Fenotípusos

jellemzők: gömbölyű orrhegy, duzzadt szemhéj, tartós embrionális

ujjbegyek, lapos és hypoplasztikus körmök. Adatok a kezelés

megkezdésekor (5,5 év) (ADATOK). Terápia: fizioterápia

Kisebb rövidtávú hatások (max. adag 18 IU/nap) pl. megnövekedett

motoros aktivitás és jobb általános figyelem. Hosszabb távon pozitív

hatás a nagymotoros koordinációs képességekre (pl. egyedül lépcsőzik)

és koncentrációra (versek és zene hallgatása). Regalát a beszédre és

nonverbális kommunikációs eszközöket használt. Féltékenységet és

örömöt is mutatott, amikor újra látta a testvéreit, miután egy időre

el volt választva tőlük. Mellékhatás: néha orrvérzés.

6.      Páciens: Karyotípus (ADATOK) - 12 hónapos lány a diagnóziskor.

Izomhipotóniát mutatott, 12 hónaposan tudott ülni,  két éves koráig

nem tudott segítség nélkül járni. Növekedés mértéke 50-75 % között

volt, normál verejtékezést mutatott. Jobb oldalon elzáródott húgyút

(?) és enyhe aorta-szűkület. 26 hónaposan csak más kezét fogva tudott

járni. Autisztikus tüneteket mutatott beszédfejlődés nélkül és

nyugataln volt. Nem fogot meg semmit és nem vett észre tárgyakat, amik

eltűntek. Fenotípusus jellemzők: gömbölyű orrhegy, mélyen ülő szemek

és elhajló, lapos és hypoplasztikus kézujj-körmök. Adatok a kezelés

megkezdésekor (26 hónapos): (ADATOK). Terápia: fizioter.

Rövidtávú hatások (max adag 8 IU/nap): hirtelen elkezdett enni és nem

tiltakozott az etetés ellen. Fejlődés mutatott a nagy és finommotoros

mozgásában (pl. képekre tudott mutatni, elkezdett járni és felállni

kapaszkodás nélkül). Figyelmének terjedelme jelentősen megnőtt. Több

figyelmet tanúsított a szociális környezete iránt, elkezdett

gesztikulálni és nonverbális kommunikációs csatornákat használni. Több

érzelmi stabilitásra és rugalmasságra tett szert. Mellékhatást nem

jeleztek. A páciens később kimaradt a kezelésből, ezért hosszú távú

hatást nem lehetett megfigyelni.

Az inzulin-kezelés hatásai a 2. táblázatban vannak összefoglalva és az

átlagok a 3. ábrán lerajzolva. Valamennyi páciensnél a szülők által

megfigyelt és dokumentált rövid és hosszú távú hatások hasonlóak

voltak a vizsgáló és a klinikai csapat megfigyeléseivel. Megjegyzendő,

hogy valamennyi páciens, akinek a gyermeke fejlődést mutatott, a

kezelés folytatását kívánta. A kezelés nem volt hatással a vér-

értékekre, beleértve glükózt, HBA 1c-t, kortizolt és inzulin

anitesteket, a 12 hónapos terápia végén vizsgálva. Auxologic adatok

normálisak maradtak.

Diszkusszió

A feltáró klinikai kísérletek során 6 22q13 szindrómás gyermek

intranazális inzulint kapott egy éven keresztül. A gyermekek

szüleinek, a vizsgálónak és a rutin klinikai csapatnak, akik nem

voltak bevonva a kísérletbe (azaz nem tudtak az inzulinos kezelésről),

a megfigyelései közösen az intranazális inzulin jótékony hatását

mutatják a páciensek kognitív és a motoros fejlődésére, azt sugallva,

hogy az intran. inzulin értékes eszköz lehet a del. 22q13 szindrómás

páciensek állapotának javításában.

A kezelt személyek alacsony száma, a különböző kromoszómális

abnormalitásaik (gyűrűkromoszóma, mozaikizmus [egymás melletti

sejtekben nem ugyanaz a gén, hanem a párja érvényesül], nagyobb vagy

kisebb törlődések), valamint a koruk és fizikai/kognitív károsodásuk

változatossága miatt eredményeinket csak úgy lehet tekinteni, mint az

intranazális inzulin del 22q13 szindrómától szenvedő személyekre való

jótékony hatásainak első indikációját. Az intranazális inzulin rövid

távú hatásai mind a 6 páciensben felmérésre kerültek, miközben a

további inzulin adagolás hatásai csak 4 személynél kerültek

megállapításra. Az első pozitív hatások egy hét kezelés után kerültek

megállapításra (4-6 IU inzulin / nap), különös javulás történt a

nyugtalanságban és a figyelem terjedelmének növekedésében. Hat hét

után 6-ból 4 páciensnél szignifikáns javulás volt megfigyelhető

elsősorban a nagy és finommotoros funkciók kontrolljában és

koordinációjában, a figyelem terjedelmében és a mindennapi életben

való viselkedés kontrolljában. Ezeket a változásokat a kezelésbe be

nem vont terapeuták is alátámasztották. Egy év kezelést követően a

négy megfigyelt gyermek elsősorban a motoros funkciók (pl. erő,

újonnan szerzett funkciók), beszédértés, kommunikációs csatornák

használata valamint a meghosszabbodott figyelem, javuló kézfunkciók és

a mindennapi életben való nagyobb autonómia területén mutatattak

előrelépést.

A 3. páciens, aki a legkevésbé volt károsodott, volt az egyetlen, aki

váratlan negatív reakciókat mutatott. Ezek érintették a

kedélyállapotát, a mozgását, a tapintási érzékenységét a kezelés első

pár hetében. Ezek a változások megszűntek, miután idő előtt

befejezésre került a terápia és figyelemre érdemes javulások követték

a következő 3 hónapban. Mivel a 22q13-as betegek gyakran mutatnak a

képességeikben regressziót, aztán pedig javulást, nehéz az eseményeket

az inzulin kezelésnek tulajdonítani, habár az inzulin hozzájárulhatott

a kezdetben felfokozott, aztán túlerőltetett érzékenységhez. Egy

páciens (5) csak kisebb rövid távú javulást és kevésbé markáns hosszú

távú hatásokat mutatott. Eltekintve az néha bekövetkező

orrvérzésektől, semmilyen más mellékhatás nem lett regisztrálva,

kizárva mindenekelőtt az intranazális inzulin okozta  hipoglikémiát

[magas vércukorszint]

        A megfigyeléseink mögötti mechanizmus nem vezehteő le az adatainkból.

A ProSAP2/Shank3 gén előnyösen mutatkozik meg a cortexben, a

cerebellumban és a hippocampusban. Egy olyan fehérjét kódol, amely az

"izgató, élénkítő" neuronok posztszinaptikus sűrűségének (PSD)

stabilitásában játszik szerepet. (Egy igen specializált membránalatti

fehérjehálózat). Ennél fogva a ProSAP2/Shank3 gén haploelégtelensége,

amely felfedezhető a del. 22q13 szindrómás pácienseknél, lehet, hogy

károsítja a dendrites gerinc fejlődését és akár a szinapszisok

degradációját is okozhatja, amely a kognitív és nagy és finommotoros

funkciókban megfigyelt károsodásokhoz vezethet.

        A orron keresztüli adagolás hatékonyan szállít neuropeptideket a CNS-

hez, megkerülve az agy-ér gátat és elkerülve a rendszerszerű

mellékhatásokat. Ezt a rutin adagolást használva lehetséges a központi

idegi jelzőutakra történő közvetlen hatás. Az inzulin orron keresztüli

adagolásáról megmutatkozott, hogy befolyásolja a hippocampus-függő

deklaratív memóriafunkciókat az önként jelentkezett egészséges

egyedekben. Továbbá, az intranazális inzulin javítja az Alzheimer-

kóros páciensek kognícióját és kedélyállapotát. Az inzulinról az

feltételezhető, hogy növeli a központi idegi glükózfelvételt, ezáltal

javítja az idegi funkciókat, amely különösen lényeges azoknál a

pácienseknél, akik kognitív károsodása van. Mint szinergia, az inzulin

fokozhatja az szinaptikus rugalmasságot a glutamatergic(?) / GABAergic

(?) receptorokon és a phosphoinositol-3-kináz-függő mechanizmusokon

keresztül, habár ezek a folyamatok valószínűleg csak némi késessel

fejlődnek ki. Bizonyításra került, hogy az IRS p53, egy tyrosin kináz

szubsztrát inzulin receptor javíthatja a PSD-t, kölcsönhatásban a

ProSAP/Shank-kal, és hozzájárulhat a gerincek és szinapszisok

morfológiai helyreállításához az inzulin receptor aktiválását

követően. Az intranazális inzulin serkentheti ezt a folyamatot akkor

is, ha a proSAP/Shank fehérjék korlátozottan elérhetőek, azáltal, hogy

növeli a PSD 95 helyi dendrites megkötő fehérje termelését, így

részben kompenzálja a ProSAP/Shank fehérjék korlátozott elérhetőségét

és kognitív fejlődést indukál. Korábban megmutatkozott, hogy az

intranazális inzulin hatékonyabb az olyan kognitív károsodott

pácienseknél, akik nem horozzák az APOE-E4 allélt, amely az Alzheimer-

kór genetikai rizikófaktora. Hasonlóan, úgy tűnik, hogy a nőknél

jobban jelentkezik az intranazális inzulin kognitív hatása, mint a

férfiaknál. A pácienseink APOE-E4 státusa nem ismert és a kis minta

megakadályozza a nemek szerinti hatásokra vonatkozó következtetések

levonását. Valószínűleg szintén érdeklődésre tartana számot, hogy az

intranazális inzulinra adott reakció függ-e a törlés mértékétől,

amelyről korábban már megmutatkozott, hogy a fejlődési elmaradottság

egyes jellegzetességeivel korrelációban áll. Nyilvánvalóan későbbi

tanulmányoknak kell foglalkoznia a kérdéssel, hogy ezek a tényezők

hogyan befolyásolhatják az inzulinhatásokat fejlődésben elmaradott

gyermekeknél.

        Ez az első jelentés gyermekek, elsősorban 22q13 del. Szindrómában

szenvedő  páciensek intranazális inzulinos kezeléséről. Mivel ezeknek

a gyermekeknek a természetes fejlődése nem ismert és a kísérletünk

feltáró jellege megakadályozta placebo csoport beiktatását, csak

tapogatózó jellegű következtetéseket vonhatunk le az eredményekből.

További és még szisztematikusabb tanulmányok szükségesek annak

értelmezéséhez, hogy a tanulmányunkban megfigyelt a jótékony hatások

nagyobb mintán is megfigyelhetők-e, különös tekintettel az összetétel

lehetséges mellékhatásaira. Fokozott dózisok esetleg meg erősebb

fejlődési javuláshoz vezethetnek. Az itt megfigyelt klinikailag

lenyűgöző rövid távú változások az intranazális inzulin kezelés javító

hatását jelzik, arra utalva, hogy az inzulin párhuzamosa adva

fizioterápiával, beszédterápiával és foglalkozásterápiával

támogathatja a tanulási folyamatot a del. 22q13 szindrómás

pácienseknél.