– A családsegítő szolgálat naponta viszi Gábort a fogyatékosok nappali foglalkoztatójába – meséli az édesanya, aki ápolási díjból tartja fenn a háztartást. – Havonta 16 ezer forintot fizetek Gábor szállításáért, de a kisbuszba már nem ülhetek be mint kísérő (tehát ingyen), mert a fiam elmúlt 18 éves. Marad számomra az autóbusz. Gyakorlatilag két óra alatt kell Sopronban bevásárolnom, ügyeket intéznem, déli 12-re már otthon kell lennem, hogy a fiamat fogadhassam. A brennbergi buszállomásról megtömött szatyrokkal három kilométert cipekedek, majd sietek Gábor elé, a lakásunktól több száz méterre, ahová visszahozzák – mondta el az édesanya. – Ha a fiamat szállító járműbe én is beülnék utasként, kilométerenként több mint száz forintot kellene fizetnem, s ezt végképp nem engedhetjük meg magunknak. Pedig jó lenne, mert egy órát nyernék s mindent nyugodtabb körülmények között intézhetnék. Ám az is sokszor megtörténik, hogy lerobban a támogató szolgálat kocsija. Ilyenkor a helybéliek közül kell felfogadnom valakit néhány órára, mert Gábor – a rohamai miatt – egyedül nem hagyható. Amíg bírom, gondozom Gábort, intézetbe nem szeretném adni, speciális élelmezésre van szüksége. Beköltözni sem tudok Sopronba a válás utáni tulajdoni viszonyok miatt – sírta el magát az édesanya. 

Portálunk megkérdezte, méltányosságból megengednék-e az édesanyának, hogy ˝kísérőként˝ igénybe vehesse a támogató szolgálat autóját. Az intézmény képviselője általánosságban elmondta: tevékenységüket a szociális törvény, továbbá a helyi rendeletek szabályozzák és az előírásokat minden esetben betartják.