T o m i k a_ h o n l a p j a _a v a g y_ a _ v a l ó d i_a u t i z m u s.

A thiomersal egy szerves vegyület, amely etil higanyt tartalmaz. 1930 óta használják igen kis mennyiségben bizonyos oltóanyagok bakteriális és gombás fertőződésének megelőzésére. 1999-ben merült fel először az Egyesült Államokban, hogy a csecsemő és gyermekkori immunizációk során használt oltóanyagokban található összes higany mennyisége nem haladja-e meg a maximális
higany bevitelre vonatkozó ajánlásokat. Azóta nagyon sok információt gyűjtöttek a thiomersalról.

A higany egy természetben is előforduló fém. A higany három formában fordul elő. Ezek a fémhigany, a szervetlen higany (amely megtalálható a természetben és az állati szövetekben), és a szerves higany (amelynek két leggyakoribb formája a metilhigany és az etilhigany). A higany különböző vegyületei megtalálhatóak a levegőben, a földben, a vizek üledékében és a halakban (legfőképpen a hosszú életűekben, pl. a cápákban), és használják még az iparban, a fogak tömőanyagaiban, hőmérőkben és oltóanyagokban is. A két szerves formája a higanynak a metilhigany és az etilhigany (ez utóbbi van tehát a thiomersalban) sok szempontból hasonlóak, de vannak köztük fontos különbségek is. A metilhigany emberi szervezetre sokkal veszélyesebb; raktározódik a szervezetben, mivel a szervezetből való kiürülésének az ideje - amit a felezési idő jelez - körülbelül 50 nap. Az etilhigany (a thiomersalban) nem raktározódik a szervezetben ilyen mértékben, mivel a felezési ideje körülbelül 7 nap. Az etilhigany gyorsan átalakul a szervezetben szervetlen higannyá, amely a bélcsatornán keresztül kiürül. A higanyvegyületek károsíthatják a központi idegrendszert, a bőrt, a vesét, de a toxikus hatások
elsősorban a metilhiganyhoz köthetők.

A higany csak akkor károsítja az egészséget, ha a mennyisége egy bizonyos szintet elér a szervezetben. A mérgező hatás függ a bevitt higany mennyiségétől, és a testtömegtől. Az alacsony testtömegük miatt a csecsemők nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a felnőttek. Különböző országok szakemberei meghatározták a higanybevitel biztonságos határértékét, amely az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint 3,3 mikrogramm/kg/hét. Ezek az értékek azt a bevitelt jelzik, amely biztosan nem okoz károsodást és még biztonsági intervallumot is tartalmaznak.
A számítások során pl. a legkisebb káros érték egy tizedét fogadják el határértéknek. Ráadásul ezek az értékek a metilhiganyra vonatkoznak, amely jóval mérgezőbb vegyület, mint az etilhigany.

Jelenleg az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokhoz alkalmazott oltóanyagok nagy része nem tartalmaz thiomersalt. Az MMR, IPV, HiB, BCG, Tetracoq védőoltások nem tartalmazzák ezt a tartósítószert. Jelenleg néhány influenza elleni oltóanyagban található alacsony mennyiségben. A jelenleg használt oltóanyagokban található higany mennyisége jóval alacsonyabb, mint a higanybevitelre vonatkozó ajánlások. Több vizsgálat is történt, amely meghatározta a csecsemők és kisgyermekek vérében a higanykoncentrációt thiomersal tartalmú oltóanyag beadását követően, de az eredmények szerint a vér higany szintje nem haladta meg a határértéket.
Több országban is használnak thiomersal tartalmú oltóanyagokat. Az Egészségügyi Világszervezetnek az Oltóanyag Biztonság Nemzetközi Tanácsadó Testülete (Global Advisory Committee on Vaccine Safety) megállapította, hogy jelenleg nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a thiomersal tartalmú oltóanyagok mérgező hatást fejtenének ki csecsemőkben, gyermekben vagy felnőttekben, ezért egészségi kockázat miatt nincs szükség arra, hogy a thiomersal tartalmú oltóanyagokkal kapcsolatos jelenlegi védőoltási gyakorlaton változtassunk.

Több tanulmány is foglalkozott a kérdéssel Dániában, Svédországban, Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, amelyekben nem találtak összefüggést a fejlődési vagy neurológiai rendellenességek és az oltások között. 2004-ben az Egyesült Államok egy független tanácsadó testülete (Institutes of Medicine) leszögezte, hogy nincs összefüggés az autizmus és a thiomersal
tartalmú oltóanyagok használata között. Szintén 2004-ben egy átfogó tanulmányt közöltek a thiomersal tartalmú oltóanyagok és az autizmus, valamint idegrendszeri károsodások esetleges összefüggéseiről, amelyet a nemzetközi Gyerekgyógyászat (Pediatrics) magazinban közöltek. A tanulmányok az autizmus, a szellemi visszamaradottság, beszédzavarok és figyelemzavarok előfordulását vizsgálták. Összességében a bizonyítékok azt mutatják, hogy az autizmus és a szellemi károsodások nem függnek össze a thiomersal tartalmú oltóanyagokkal. A szerzők azt is megjegyzik, hogy azok az epidemiológiai vizsgálatok, amelyek összefüggést feltételeztek, jelentős hiányosságokat mutattak a vizsgálat megtervezését, valamint a levont következtetések érvényességét tekintve.

Annak ellenére, hogy nincs bizonyíték arra, hogy az oltóanyagokban található thiomersal káros lenne, a gyártók mégis igyekeznek kivonni azt az oltóanyagokból. A higany és vegyületei ugyanis széles körben megtalálhatók a környezetben. A környezeti forrásokban, főleg élelmiszerekben (pl. halakban) található higany szintjének csökkentése nagyon nehéz, ugyanakkor ilyen módon is előfordulhat
higany bevitele a szervezetbe. Éppen ezért világszerte arra törekszenek, hogy az élő szervezetek higany terhelése csökkenje, és ahol csak lehet, helyettesítsék azt egyéb, a környezetben könnyebben lebomló anyagokkal.

Forrás: Egészségügyi Világszervezet, valamint a CDC tájékoztatói
www.who.int, www.cdc.gov

............................................................

"A szerves higanyvegyületek közé tartoznak a rövid láncú alkil-higany-vegyületek halogénsói, a metil- és az etil-higany. Ezek a higany messze legmérgezőbb formái, jól oldódnak szerves oldószerekben és zsírban, és könnyen átlépik az olyan biológiai membránokat, mint a vér-agy gát és a méhlepény gátja. A gyomor-bél traktusból 95%-ban szívódnak fel. Mérgező hatásuk elsősorban az idegrendszert érinti: látás- és hallászavarokat vagy akár intellektuális leépülést is okozhatnak. A szerves higany a méhlepényen keresztül továbbítódik a fejlődő gyermekbe vagy az anyatejen keresztül a csecsemőbe (az anya vérkoncentrációjából körülbelül 5%)"

"Daunderer szerint (A környezeti mérgek kézikönyve) a krónikus higanymérgezés kezdetben lappang. A korai tünetek: bágyadtság, nyomás a fejben, végtagfájdalmak, gyomorpanaszokra, hasmenésre vagy puffadásra való hajlam, instabil keringés, frontérzékenység. A nem specifikus tünetek heteken, hónapokon vagy akár éveken át is jelentkezhetnek, mielőtt további mérgezési jelenségek társulnának hozzájuk, mint például: égető izomfájdalom, ízületi fájdalom, ínygyulladás, torokfájás, piros torok, száraz száj, nyálkahártyavérzés, gyomor- es bélpanaszok, hányinger, hányás, hasfájás, vese- es májkárosodás, látás- és hallászavar, szívritmuszavar, alacsony vérnyomás, vagy érgörcs okozta magas vérnyomás, hideg kéz, láb és orrhegy, összpontosítási zavarok, hidegrázás, szédülés, izomgyengeség, depresszió, erős ideg- es fejfájás (migrén, káprázó szem)."

"A fejlődő magzat háromszor-négyszer olyan érzékeny a metil-higanyra, mint az állapotos anya. A japánbeli Minimata-öbölnél élő várandós nők esetében, akik nem mutattak látható mérgezéses tüneteket, a vártnál tízszer több gyermeknél állapítottak meg veleszületett agykárosodásokat. Az újszülöttek a normális lefolyású szülés után letargiás tüneteket mutattak, lelassult a mozgásfejlődésük, megnőtt az ingerküszöbük, koordinálatlanul szoptak és nyeltek, s görcsök vettek erőt rajtuk. Sok gyermek visszamaradt a fejlődésben, és mindegyiküknél neurológiai zavarokat lehetett kimutatni. Mindezek oka az volt, hogy a higany áttörte a méhlepény gátját, és feldúsult a magzat szervezetében. Az üjszülöttek vörösvértestjeiben 28%-kal magasabb a metil-higany koncentrációja, mint anyjuk esetében. Ezenkívül a higany, mivel zsírban oldódik, bejut az anyatejbe, jelentős fertőzésforrást jelentve a már amúgy is leterhelt gyermek számára."

Érdekes, hogy a terhes nőket célozták meg első körben a higany-oltásukkal.
Ki kellene hagyni egy generációt a népességcsökkentéshez?

Higany az oltásban - Két vélemény