Viktor, a fiú szellemileg visszamaradott volt, s otthon élt, öregedő szüleinél. Édesanya orvos volt, de mikor kiderült, hogy kisfia gondozásra szorul, otthon maradt vele, s gondoskodott róla legjobb tudása szerint, a családfenntartásról férje gondoskodott, s igen szerény körülmények között éltek. Viktor nővére férjhez ment, elköltözött, és nemigen segítette szüleit.

Az utóbbi időben az anya egyre jobban aggódott: mi lesz Vityával, ha szülei meghalnak. Végül elhatározásra jutott: egy éjjel műanyag zacskót húzott alvó fia fejére, arra párnát tett, s addig szorította, míg gyermeke mozgott. Ezután szólt a férjének, majd maga hívta a rendőröket.

Az ügyészségen nyugodt hangon elmondta, mit tett, csak azután kezdett zokogni, és azt hajtogatta, hogy véget akar vetni életének. Másnap hazaengedték, de gyilkosság miatt büntető eljárást indítottak ellene. Kiderült azonban, hogy Vitya halálát nem a zacskó okozta, hanem a szinte folyamatosan szedett nyugtató-altató hatású fenobarbital hatóanyag túladagolása.

A 87 éves anyát nem gyilkosság, hanem gondatlanságból elkövetett emberölés miatt állították bíróság elé, ahol egy évi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.

A szomorú történet kapcsán a Moszkovszkij komszomolec című lap által megkérdezett szakértők arra mutattak rá: az állam Oroszországban nemigen segít a krónikus betegek ellátásában, továbbá nem biztosítja az ellátásra szorulók védelmét sem. Az ismerősök egybehangzóan úgy ítélték meg: választási lehetőség híján az anya megtalálta a számára egyetlen megoldást.