Nagy kérdés: oltani vagy nem oltani?
Valóban olyan sokféle védőoltásra van szükségünk, mint amennyit általában előírnak, javasolnak? Több-e a hasznuk, mint a káruk? Valóban az orvostudomány legnagyobb vívmányai közé tartozik-e az immunizáció? Erre a kérdésre ki-ki a legjobb lelkiismerete szerint adhatja meg a választ. E cikk mindenesetre a védőoltások ellenérveit gyűjti csokorba.
„Nem tudom, nem ijesztő hibát követtem-e el, és nem valami szörnyűséget hoztam-e létre” – Edward Jenner mondta ezeket a szavakat nem sokkal halála előtt. Az angol orvos, aki 1796-ban kifejlesztett találmányával, a himlő elleni védőoltással az ily módon történő immunizáció úttörőjének számít. Ma is sokan akadnak, akik kétségbe vonják a védőoltások hasznosságát. Úgy vélik, nincs itt másról szó, mint a gyógyszergyárak óriási üzletéről, és egyfajta új gyarmatosításról.
Az angol iskolások olvasókönyveiben többnyire ott áll a történet a bátor angol orvosról, aki 1796-ban felfedezte a feketehimlő elleni csodaszert. Arról már nem szólnak a könyvek, hogy miután terhes feleségét is beoltotta, az asszony sebekkel borított testű, halott gyermeket hozott a világra. És arról sem, hogy egyévesen beoltott fia megmaradt ezen a szellemi fejlődési szinten, és húszévesen meghalt.
Az ilyen részleteket csak a védőoltásokat ellenző könyvekben és újságokban találhatjuk meg, vagy azoknak a szülőcsoportoknak az internetes oldalain, akiknek a gyermekei súlyos szövődményeket szenvedtek a védőoltásoktól.
Öt haláleset a hatos oltás után
Amióta 2000 őszén bevezették a hatféle hatóanyagot tartalmazó Hexavac és Infantrix Haxe vakcinákat, az Európai Unió államaiban öt kisgyerek halt meg az oltást követően. A gyerekek 4 és 23 hónap közöttiek voltak, az oltás időpontjáig egészségesnek számítottak, jóllehet az érintett öt gyerek közül háromnak a családjában már előfordultak epilepsziás esetek. Ez az oltások esetében rizikófaktornak számít. A négy elhunyt német gyereknél a boncolás agyödémát állapított meg. A halálukhoz vezető betegség folyamatáról nem közöltek részleteket, az viszont az oltóanyag engedélyeztetésekor is ismert volt, hogy a vakcina magas lázat (40 fok fölött) okozhat.
A halálesetek ellenére az európai gyógyszer-engedélyező hatóságok nem látnak indokot az oltóanyag újraértékelésére. A német hatóságok már a legsebezhetőbb csecsemőkorban is ajánlják a hatszoros vakcinát, miközben kritikus orvosok eltanácsolnak a többszörös vakcinák használatától, mivel a feltételezett védőhatást kevésbé komplex oltóanyagokkal is el lehet érni. Egyre gyakoribbak a védőhatást megkérdőjelező kritikai hangok is, mivel a lehetséges károk nemritkán nagyobbak, mint az oltással elérhető lehetéséges előnyök.
A rossz tapasztalatok gyakran vezetnek a homeopátiához
Egy fiatal nőnél korábban nem tapasztalt, gyakori középfülgyullások léptek fel, miután beoltatta magát influenza ellen. Miután megszületett a kislánya, információkat szeretett volna kapni a védőoltások előnyei mellett a hátrányairól is, de a gyermekorvosuk erre nem volt hajlandó, ezért orvost cseréltek. A kislány megkapta az előírt oltásokat, és utána motorikus fejlődési zavarok léptek fel nála, amelyek az orvosok véleménye szerint ugyanúgy lehettek az oltás, mint a császármetszés következményei. Az anya végül homeopata gyerekorvoshoz fordult, és úgy döntött, lemond a kanyaró-mumpsz-rubeola védőoltásról, mivel ezek a betegségek, ha egyáltalán megkapja őket a kislány, homeopata szerekkel jól kezelhetők.
Miért oltanak már kicsiket?
A hepatitis-B olyan betegség, amely nemi élet, illetve vérrel való érintkezés útján terjed. Vajon miért oltják be ellene akkor a kisgyerekeket? Világos: azért, mert a kamaszok nem mennek el az orvoshoz, ezért inkább a kicsiknek adják, akiket a szüleik visznek el. (Nálunk 14 éves korban adják a hepatitis B oltást – a Szerk.)
Hasonló a helyzet a rubeolával. Ez kisgyerekeknél ártalmatlan kór, ám ha terhes anyák kapják meg a terhességük első három hónapja alatt, magzati károsodáshoz vagy a magzat elhalásához vezethet. Azaz a kislányokat kellene oltani ellene, de csak serdülőkorban, ha addig nem estek át a betegségen. Ám a rubeola elleni oltást megint csak kicsi babák – köztük a kisfiúk is – kapják meg, kombinált oltóanyag formájában.
Beoltassam-e a gyerekemet?
Igen – mondják a hatóságok. Az immunizációval foglalkozó szakemberek szerint csak akkor küzdhetünk le eredményesen egy fertőző betegséget, ha ellene az átoltottság eléri a 95 százalékot. Ezzel az embereket a súlyos betegségek okozta szövődményektől akarják elsősorban megvédelmezni. Ilyen komplikációk például a tüdőgyulladás, a középfülgyulladás, a kötőszövet-gyulladás, a magas láz és a maradandó károsodások.
Nem – mondja sok homeopata és természetgyógyász orvos. Lehetőleg ne, mielőtt a gyerek hároméves lenne, és főként ne szigorú oltási rend szerint. Megint csak ne, ha a gyerek immunrendszere egyébként is súlyos terhelésnek van kitéve, például a fogzás alatt, vagy a fertőzésekkel fenyegető őszi és tavaszi hónapokban. Akkor se, ha fennáll a gyanúja a cerebrális zavarnak. Ezt kiválthatják például szülési komplikációk, fekvési zavarok (például farfekvés), ortopédiai zavarok (például lábállási deformációk, csípőficam, skoliózis). Szintén különös óvatosságot igényel az izomrenyheség, a fokozott nyálelválasztás, a csecsemőkólika, a székrekedés és a különféle fejlődési zavarok is. Veszélyeztetettek azok a gyerekek is, akiknek a családjában előfordultak már idegrendszeri és kedélyzavarok.
További ellenjavallatok:
- felső légúti fertőzések, láz, hasmenés,
- allergia, asztma,- dermatózis, ekcéma, helyi bőrfertőzések,
- - antibiotikum- vagy kortizonkezelés,
- - görcskészség és neurológiai betegségek,
- - sárgaság a születés után, alultápláltság,
- - túlzott reakció egy oltóanyagra
- - éretlen immunrendszer (ne az oltási rendre, hanem a gyerekre figyeljünk!
- A szülőcsoportok azt tanácsolják, csak akkor oltassuk be a gyereket, ha a lehetséges károsodásért az orvos felelősséget tud vállalni.
Oltási hírek a nagyvilágból
A kanyaróvírust nem érdekli a védőoltás
Nem igazolható minden kétséget kizáróan, hogy a védőoltások valóban védenek a betegségektől. Japánban nemrégiben több diák is kanyarót kapott, és kiderült, hogy a 86 beteg közül 61 be volt oltva. Más járványok esetén is bebizonyosodott, hogy a beoltottak akár még fogékonyabbak is lehetnek a fertőzésre. A gyógyszercégek ezt szívesen magyarázzák azzal, hogy az oltóanyag pont az ellen az adott törzs ellen nem volt elég hatásos, vagy hogy az oltást nem ismételték meg kellően gyakran. És ellenszerként természetesen a saját, még hatékonyabb oltóanyagukat ajánlják.
Húszszázalékos halálozási arány tömeges oltásoknál
A fejlődő országokban a beoltott gyerekek körében magas halálozási arányt regisztráltak a 90-es években alkalmazott tömeges oltások során. A WHO-nak le kellett állítania a tömeges oltási programokat, miután a beoltott afrikai gyerekek húsz százaléka meghalt. Az üggyel kapcsolatban elhangzott még a népirtás vádja is, de a gyógyszergyárakat azzal is megvádolták, hogy oltóanyagaikkal a gyarmatosítás új formáját valósítják meg.
Autizmus az oltást követően
Az Utahi Állami Egyetem (USA) 2002-ből származó vizsgálata egyértelmű összefüggést mutatott ki az autista gyerekek központi idegrendszeri sérülései és a kanyaró-mumpsz-rubeola (MMR) oltás között. Az oltás nyomán bizonyos antitestek termelődnek, és az autista gyerekek hatvan százalékánál nagyon magas volt ezeknek az antitesteknek az aránya. Ennek a csoportnak a 90 százaléka még autoantitesteket is kifejlesztett, amelyek a saját testük ellen irányulnak. Az autista gyerekeknél ezek az úgynevezett myelinhüvelyeket, az idegek védőrétegét támadták meg.
Az egészséges gyerekek szervezetében sem MMR-típusú antitesteket, sem autoantitesteket nem találtak. Ebből arra lehetne következtetni, hogy az autizmus az immunrendszernek az MMR-oltásra adott túlzott reakciójának lehet a következménye.
A Di-Per-Te oltás (diftéria-szamárköhögés-tetanusz) esetében is fennállhat lehetséges összefüggés az oltás és az autizmus, illetve a cerebrális bénulás között. Angliában az MMR-, illetve Di-Per-Te oltás miatt károsodott gyerekek szülei pert folytatnak az adott vakcinák előállítói ellen.
Szénanátha mint nem kívánt oltási reakció
A szénanátha valamikor ismeretlen betegségnek számított. Elsőként 1819-ben írták le Angliában, ahol az emberek akkorra már kapcsolatba kerültek a védőoltással. A XX. század kezdetén még viszonylag kevés eset fordult elő Európában is, elsősorban inkább a fiataloknál. Ez jól összevág azzal, hogy akkoriban az emlékeztető oltásokat 12 éves korban adták.
Ahogy elkezdték oltani a kisbabákat, a szénanátha mind fiatalabb korban lépett fel. És főként azokban a társadalmi rétegekben, ahol az oltás a legelterjedetebb volt.
Cukorbaj Hib-oltás miatt
A tudományos elismertségnek örvendő Autoimmunity című lap 2002-ben tette közzé egy hétéves, 200 ezer gyerekre kiterjedő felmérés eredményét. Azoknak a gyerekeknek a csoportjában, akiket négyszer oltottak Haemophilus meningitis ellen, 26 százalékkal magasabb volt a cukorbaj előfordulási aránya. Az inzulinfüggő cukorbetegség többnyire három-négy évvel az oltás után lépett fel. A vizsgálatsorozat vezetője kijelentette: eredményeik szerint egyértelmű összefüggés áll fenn az oltási terv és a cukorbaj között.
Higany és formaldehid rejtőzik az ampullákban
Az oltóanyagok többnyire formaldehidet tartalmaznak, amely rákkeltőnek számít. A thiomersal, amely szerves higanykötés, olyan gyanúba keveredett, hogy szívbetegségeket és idegrendszeri fejlődési zavarokat idézhet elő ezenkívül allergiás reakciókat is kiválthat. Már a csecsemőknek készült többszörös vakcina is egy felnőtt napi adagját tartalmazza.
Nem veszélytelen az ugyancsak gyakran használt alumínium-hidroxid sem – összefüggésben lehet az Alzheimer-kór kialakulásával. Egy francia tanulmány az oltás és egy újfajta izombetegség, az úgynevezett makrofágikus myofascilitis közötti összefüggésre mutat rá.
Majomvírusok a poliovakcinában
Az oltóanyagokat nemritkán állati sejtekkel termeltetik. A poliooltás előállításához a vírusokat majomvesékben szaporították, ám ezekben a szervekben gyakran fordul elő az SV 40 nevű vírus, amely a majmokra veszélytelen, az emberi szervezetben azonban rákkeltő lehet. Az SV 40 vírusra már magában a poliovakcinában is ráakadtak, ám még ezután is eltartott egy ideig, amíg 1961-ben végre megváltoztatták a gyermekbénulás elleni vakcina előállítási módját.
A HIV-vírus a polióhoz hasonlóan Rhesus-majmokból származik. Már annak a gyanúja is felmerült, hogy összefüggés áll fenn az AIDS elterjedtsége és a poliooltás között.
Visszavont oltóanyag
A beoltott gyerek bélcsavarodást kapott, csak műtéttel tudták megmenteni az életét. Az egészségügyi hatóságok most 25 ezer dolláros kártérítést kénytelenek fizetni a családnak. nyolc haláleset hozható összefüggésbe a Rotashield nevű oltóanyaggal, 10 maradandó károsodás, 63 életveszélyes komplikáció és összesen 664 bejelentett súlyos oltási szövődmény.
Egy évig és három hónapig volt az oltóanyag az amerikai piacon, az illetékes hatóságok is ajánlották alkalmazását. Az ajánlást aláíró bizottság nyolc tagja közül négy igen szoros anyagi kapcsolatban állt azzal a céggel, amely a szóban forgó vakcinát kifejlesztette.
A leggyakoribb oltási szövődmények
· Krónikus immungyengeség: az oltások következményeként a gyerekeknél nemritkán visszatérő középfülgyulladás figyelhető meg. További, ismert következmények: allergia, szénanátha, asztma, neurodermitisz.
· Encephalopathia: az oltások károsíthatják az agyat, különösen veszélyeztetettek a három év alatti gyerekek. Az ő agyuk ugyanis még nem fejlődött ki teljesen, egy-egy gyulladásra nem ugyanúgy reagálnak, mint a nagyobb gyerekek, hanem gyakran agyödéma alakul ki náluk. Lehetséges következmények: extrém esetben halál, egyébként a szellemi, beszéd- és motorkisu fejlődés leállása vagy visszafogottsága. A visítórohamok – többnyire igen éles hanggal – a külső jelei az ilyen súlyos károsodásoknak.
· Pszichikai zavarok és magatartás-problémák: az oltásokat ellenző orvosok ezeket is oltási szövődményeknek tartják. Idetartozik például a hiperaktivitás vagy az apátia, a magatartás-változások és az autizmus klinikai képe. A védőoltások következményeként felléphetnek különféle idegsérülések, epilepszia, szklerózis multiplex, megnövekedett görcskészség, aluszékonyság, bénulások és cukorbaj is.
·
A gyermekbetegségek értelme
Jürgen Bernhardt német orvos és természetgyógyász szerint a védőoltás hibás megközelítés. Úgy véli, a gyermekbetegségekre szükségünk van megfelelő fejlődésünkhöz.. Klasszikus homeopata praxisának részét képezi az oltási károsodások kezelése.
Egy-egy gyermekbetegség túlélése szelepet jelentett az ember életereje számára. Szelepet, amelyen át megszabadulhatott sok öröklött és szerzett betegségtől. Gyakran tapasztaljuk, hogy az átélt kanyaró vagy bárányhimlő után a betegségekre való hajlam eltűnik, az asztma hirtelen javul, az ekcéma megszűnik. Ezenkívül az is megfigyelhető, hogy a gyerekek szellemi fejlődése is hirtelen lendületet kap.
Az úgynevezett tudományos orvoslás tevékenysége során kizárólag a baktériumok, gombák és vírusok megsemmisítésére összpontosít. Valamennyi diagnosztikai és kezelési módszer ezt a célt szolgálja. Nem csoda hát, hogy ebből a szempontból közelítik meg a gyermekbetegségeket is, anélkül, hogy figyelembe vennék az ember fejlődésében játszott mélyebb jelentőségét. A klasszikus homeopátia szerint viszont a gyermekbetegségek az ember legfontosabb fejlődési lépcsői közé tartoznak. A gyereknek meghatározott fejlődési fokokon kell keresztülmennie, hogy jó eégszésgben készülhessen fel az önálló életre. Ehhez segítik hozzá a gyermekbetegségek.
Mennyire veszélyesek a gyermekbetegségek?
A hagyományos orvostudomány többnyire csak a gyermekbetegségek veszélyeire hívja fel a figyelmet. Közben elfelejtik, amit nagymamáink még tudtak: ezek a bajok egy meghatározott ciklust követnek. Először jön a magas láz, majd a kiütés. Utána a láz csillapodik, de a betegség csak körülbelül három-négy hét alatt múlik el teljesen.
A rettegett szövődmények csak akkor lépnek fel, ha ezt a természetes folyamatot megszakítjuk, például lázcsillapítókkal vagy a teljesen fölöslegesen adott antibiotikumokkal. A vitákban arra senki nem tér ki, milyen veszélyekkel jár a betegség folyamatának megszakítása. Bizonyára azért nem, mert akkor kiderülne, hogy a szövődmények többségét éppen maga a gyógykezelés idézi elő.
További problémát jelent, ha nem alakul ki bőrkiütés, például azért nem, mert a páciens életereje túlságosan gyenge. A szervezet ilyenkor egyszerűen nem képes arra, hogy kiütéseket produkáljon. Ennek oka gyakran a korábbi védőoltásokban vagy a korábbi gyermekbetegségek tudatos elnyomásában rejlik. Ilyenkor segíthet a homeopátia, amennyiben megfelelő homepata szer útján elősegíti a kiütések kialakulását.
Évtizedek óta azt propagálják, hogy a gyermekbetegségek elleni védekezés egyetlen hatásos módszere a védőoltás. Ennek bizonyítékaként azt említik, hogy a vakcinák bevezetése óta ezek a bajok jelentősen visszaszorultak. Valójában azonban a védőoltás homeopata szempontból nézve egyike az emberi és állati szervezetbe való legsúlyosabb és legdurvább beavatkozásoknak. Az irodalom tele van kétes esetek leírásával. A káros következmények az előidézett betegségektől a testi és szellemi fejlődési zavarokig terjednek.
Hogyan segíthet a homeopátia?
Nem ismert széles körben, hogy az oltási szövődmények homeopata módszerekkel jól gyógyíthatók, még súlyos esetekben is. Ez azonban jól képzett terapeutát kíván. A homeopátia nem az oltási károsodást kezeli, hanem a hátrányai miatt szenvedő embert. Ezek az esetek 90 százalékban mélyreható homeopata konstitúciós kezelést igényelnek, mert az oltás már korábban meglévő gondokat is mozgósított.
A klasszikus homeopátiában mindig csak egyetlen, gyógyszert alkalmaznak. Ennek eredményeként régi betegségek is visszatérnek, például kiütés, középfülgyulladás, nátha. Ezek gyógyulási reakciók, semmiképpen sem szabad őket kezelni, de ha mégis, akkor ezt csak tapasztalt terapeuta teheti. A klasszikus homeopátia jóvoltából már számos oltás miatt károsodott ember nyerte vissza az egészségét.
Holisztikus konstitúciós terápia az immunrendszer erősítésére
A német dr. Georg Kneissl belgyógyászati és gyermekorvosi munkája során a védőoltások kritikusává vált. Helyettük a hagyományos kínai orvoslás, a homeopátia és egyéb természetgyógyászati módszerek bevetését javasolja az immunrendszer erősítésére.
Az oltások eredményeként kialakuló károsodásokat a hivatalos orvostudomány nem ismeri el, mivel létrejöttük hagyományos módszerekkel nehezen igazolható. Létezik azonban olyan diagnosztikai eljárás, amellyel igen: frekvenciákkal és rezonanciajelenségekkel. Minden tárgy, minden élőlény és minden szín saját frekvenciával és rezgésspektrummal rendelkezik. A holisztikus orvosoknak van egy sor speciális energiaampullájuk, amelyek a legfontosabb mérgek, vírusok, baktériumok, gombák és oltóanyagok frekvenciatartományát tartalmazzák. Ezeknek az ampulláknak a rezgéstartományát egy megfelelő készülék segítségével rétegről rétegre, szervről szervre keresztülsugározzák a testen, és értékelik rezonanciajelenségeit. A biorezonancia-készülék segítségével azután megállapítható a terhelés ideje és foka. Ha minden lehetséges betegség, kórokozó, sugárterhelés, oltási blokád ellenőrzését elvégzik, alapjaiban érthető meg krónikus betegségek keletkezése. És mindig felbukkannak ismétlődő minták.
Miután az orvos a krónikus betegségek elemzése során újra és újra ugyanazokba az oltási blokádokba botlott, szisztematikus vizsgálati módszert dolgozott ki, amely holisztikus oltási tanácsadást tesz lehetővé. Páciensei vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a védőoltások 5-30 százalékban járulnak hozzá ezeknek a kialakulásához.
Dr. Georg Kneissl hangsúlyozza, hogy nem lehet a határozatlan szülőknek egyforma, általános tanácsot adni, mert minden gyereket egyénileg kell kezelni. Az orvos a hozzá fordulókat megismerteti azokkal az érvekkel is, amelyek a védőoltások ellen szólnak, így a szülők árnyaltabban tudják kialakítani álláspontjukat, és megalapozottabban dönthetnek. A legfontosabb tudnivaló azonban, hangsúlyozza dr. Kneissl, hogy a betegség kialakulásáért soha nem a kórokozó a felelős, hanem a táptalaj, azaz az esendő szervezet. Ez a mondás Louis Pasteurtől, a mikrobiológia atyjától származik, és igazságtartalmáról a következő általános megfigyelések segítségével valamennyien meggyőződhetünk:
· Nem mindenki betegszik meg akkor sem, ha influenzajárvány van. Számtalanszor kerülünk kapcsolatba kórokozókkal anélkül, hogy bármi bajunk esne.
· Nem mindenki kap herpeszkiütést, ha idegen pohárból iszik.
· A vírussal fertőzött kullancs csípését elszenvedő embereknek csak 6 százaléka betegszik meg agyhártyagyulladásban, a többi 94 százalék egészséges marad.
A veszély mindig azokat fenyegeti, akiknek gyenge a szervezetük. A cél tehát nem az kell legyen, hogy megvédjük magunkat a kórokozótól, annak minden kockázatával és mellékhatásával együtt, hanem hogy olyan erőssé tegyük az immunrendszerünket, amely ellenáll a kórokozók támadásának.
Németországban a gyerekek túlontúl sokféle védőoltást kapnak: hétéves korukig nem kevesebb mint 29-félét! Nemcsak maga a szám elgondolkodtató, hanem az a tény is, hogy ezek többsége sokszoros vakcina. Felmerül a kérdés, vajon a néhány hetes, védtelen csecsemő éretlen szervezetét nem fenyegeti-e veszély, amikor egyszerre akár hatféle oltással kell megbirkóznia? Az orvos tehát azt tanácsolja, ne adjanak a gyerekeknek többszörös oltásokat, és főleg ne néhány héttel a szülés után. A vizsgálatok szerint az oltási szövődmények jelentősen csökkenthetők, ha az agy érési folyamatának lezárulása, azaz a harmadik életév után adják be a vakcinákat. Egyébként meggyőződése, hogy a korábbi évszázadok nagy járványait nem a védőoltások szorították vissza: szerinte a valódi okokat a higiéniás viszonyok, a lakáskörülmények és a táplálkozás javulása, valamint az ebből eredő erősebb immunvédettség jelentik. Ez a folyamat az oltásoktól függetlenül a világ minden táján megfigyelhető.
Szerinte az is kétséges, hogy a védőoltások valóban megvédik a gyerekeket. Éppen ellenkezőleg: a tömges oltások hatására a megbetegedés gyakorisága sokszorosára emelkedik, és a kór az oltott gyerekeknél sokkal súlyosabb lefolyású. A gyermekorvosi gyakorlat pedig azt mutatja, hogy gyerekek nemritkán megkapnak olyan betegségeket, amelyek ellen korábban beoltották őket. Oltás után ugyan kimutatható megfelelő mennyiségű antitest a vérben, ezek azonban az immunrendszernek csak egy kis részét képviselik. Egy gyenge szervezet képes lehet arra, hogy antitesteket termeljen, ugyanakkor nincs abban a helyzetben, hogy sikeresen vegye fel a harcot a kórokozókkal.
Az oltások nem képesek arra, hogy blokkolják az emberi test magasan szervezett irányító- és szabályozórendszerét. Ezt a valamennyi életfolyamatunkat irányító, bonyolult „számítógépes rendszert” a kínai orvostudomány már ötezer évvel ezelőtt leírta, ezek az akupunktúrás meridiánok. Ezeken keresztül folyamatos információcsere zajlik. Ha oltások, mérgek, élelmiszer-adalékanyagok és egyéb megterhelő kémiai szerek maradnak a nyirokrendszerben és olyan kiválasztószerveinkben, mint a máj vagy a bél, akkor blokkolják ezeket a vezetékeket. Ilyenkor funkciózavarok alakulnak ki, és ha ezek hosszan tartanak, akkor betegségek fejlődhetnek ki.
Minden ember bizonyos gyenge pontokkal jön a világra, ezeket az őseitől örökölte. Ha ezek a gyenge pontok generációkra visszamenőleg mondjuk a hörgőket érintik, az utód is nagy eséllyel ezekre a bajokra lesz hajlamos. Ezt ismerte fel Samuel Hahnemann, a homeopátia megalapítója. Az általa kifejlesztett módszerrel a természetgyógyász kiegyensúlyozza ezeket a gyenge pontokat. Ezenkívül a megfelelő homeopátiás konstitúciós szerek képesek felszámolni olyan terheléseket, amelyeket mérgek, gombák, sugárzások és hasonló dolgok okoztak. Leépítik az olykor már az élet első hónapjaiban kialakult meridiánblokádokat. A legjobb védelem ugyanis, ha megóvjuk és fejlesztjük testünk természetes szabályozómechanizmusát és méregtelenítjük a szervezetet. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
