Nehézfém mérgezés és gomba fertőzés
Hosszú évek óta közismert tény, hogy az európai lakosság tekintélyes százalékánál a vastagbél flórája igen kedvezőtlen állapotban van, mi több, a bélflórát sok esetben szabályosan ki- szorítják a gombák. A lakosság többségében kimutatható a Candida albicans vagy más gombafertőzés. Thomas Rau orvos szerint ez igen súlyos egészségügyi gondokhoz vezet.
A bél gombás fertözésének tünetei:
- A nyálkahártya tünetek: krónikus arcüreggyulladás , bronchitis , asztma, fertőzésekre való hajlam, mandula gyulladás, kiütések a szájban, a szájszöglet ek berepedezése, a nyálkahártya lichen ruber szerű elváltozása.
- Gyomor és emésztési problémák, vastagbél gyulladás ok, colitis .
- Hólyag -, hüvely - és prosztata gyulladás ok, végbél ekcéma, a végbél nedvedzése, berepedezése.
- izületi bántalmak , lágyrész-reumatizmus, fájdalmas izom - csomók a túlsavasodással összefüggésben.
- Neurológiai tünet ek, például koncentrációs zavar ok, szédülés , fejfájás , idegfájdalmak , látási zavar ok, szemfájás , remegés .
- Vegetatív zavar ok: izzadás , szívritmuszavar , alvászavar ok , depresszió , hangulatzavar ok , hasgörcsök .
- A Candida -fertőzés első jele a fáradtság , bágyadtság , kedvetlen ség és az erős fölfúvódás , főként édes ételek fogyasztása után. A has gyakran úgy fölpuffad , mint a léggömb.
A gombafertőzésről a nyugati orvostudomány hosszú időn át nem vett tudomást, vagy csak Nystatinnal kezelte, vagy más, alternatív gombaellenes szerekkel, amelyeknek mind az volt a célja, hogy a gombát megsemmisítsék. A gomba azonban néhány hét múltán általában újra megjelent, így kénytelenek vol- tak megállapítani, hogy a kezelés kizárólag a tünetekre irányul és nem érinti a tényleges okot. Dr. Thomas Rau, dr. Friedrich Klinghardt és mások vizsgálatai az utóbbi tíz évben kimutatták, hogy a gombafertőzés csaknem minden esetben nehézfémmérgezés eredménye. A fölsorolt tünetek mindenképpen megegyeznek a nehézfémmérgezés tüneteivel. A nehézfémek közül legelsősorban a fogtöméshez használatosak jönnek szóba, mint az amalgám és a palládium. A marburgi természetgyógyászati intézet egy amalgám vizsgálat során megállapította, hogya kísérleti személyek 90%-a szenved bélgombafertőzésben, amely csak akkor múlik el, ha a nehézfémeket kivezetik a szervezetből.
A nehézfémeket azért nevezzük így, mivel faj súlyuk nehezebb, mint más fémeké. Ide soroljuk például a higany t, az ólmot, az aranyat, az ezüstöt, a kadmiumot, a kobaltot, a cint, a cinket, a vasat, a magnéziumot, a nikkelt és a rezet. Könnyűfém például az alumínium, a titán stb. A fémek némelyike természetes módon előfordul szervezetünkben, például a vas és a réz megtaláható a vörösvértestekben és az enzimekben. Pajzsmirigy ünknek szüksége van szelén re, az immunrendszernek cinkre, a magnéziumot pedig a fehérvérsejt ekben és sok enzimben is megtalálhatjuk. Azokat a fémeket, amelyek kicsiny mennyiségben fordulnak elő a szervezetünkben, nyomelemeknek nevezzük. Az elsavasodás kérdésénél a már említett (bázikus) fémeket kálium, kalcium, magnézium, nátrium és vas , amelyek nagyobb mennyiségben fordulnak elő a szervezetben, egyszerűen "ásványi anyagok" néven emlegetjük, holott természetesen a nyomelemek is ásványi anyagok.
A nehézfémek a következő módon kerülnek szervezetünkbe:
- A fogtömés ekből, elsősorban az amalgám ból. .Tápanyagainkból és ivóvizünkből.
- Kipufogógázokból.
- Dohányzás által (kadmium).
- Fémföldolgozó foglalkozásoknál (por és gőzök).
- Festő- és lakkozómúhelyekben (fémgőzök).
- Oltás okkal.
A higany a következő módokon kerülhet szervezetünkbe * * Az egészségügyi világszervezet (WHO) adatai.
- Belélegzett levegővel, ivóvízzel, egyéb italokkal: napi 0,2
mikrogramm.
- Halakkal, tengeri állatokkal: 2,3 mikro gramm metil-higany.
- Egyéb élelmiszerekkel (permetezőanyagokkal) napi 0,3 mik-
rogramm (szervetlen higany).
- Fogtömésekből: napi 3,8-21 mikrogramm (higanygőz).
A nehézfémek normális úton (segítség nélkül), vagyis a veséken és bélrendszer en át nehezen vagy egyáltalán nem üríthetők ki, ezért elraktározódnak a szervezetben. Ha a vérben volnának, a szervezet megmérgezné önmagát, mivel megváltoznának a fehérvérsejtek. Ezért a vérből nem is lehet őket (valódi koncentrációjukban) kimutatni, csak amikor mobilizált állapotban vannak. Egy majomkísérlet során (Dániában, 1990-ben) radioaktívan megjelölt nehézfémeket alkalmaztak, és a legnagyobb lerakódásokat az emésztőszervekben, az állcsontban és a vesékben találták, de előfordultak maradványok a tüdőben, a májban és az agyban is.
A nehézfémeket elsősorban a fogtömésekből és a táplálékból vesszük föl. Például régóta ismert tény, hogy szinte minden hal nehézfémmel fertőződött. A rovarirtó szerek nagy többsége is tartalmaz néhány nehézfémet, az oltóanyagokban is található nehézfém, többnyire higany , például a tetanusz elleni oltószerben, sőt a manapság használatos influenza elleni oltásokban is. Az " Influvacban ", " Infelxalban ", " Fluarixban " és " Mutagrip ben" mind szerepel higany tartalmú tartósítószer, a thiomersal. Nehézfém eket a bőrön át is föl vehetünk, például ha eltörik a lázmérő, és bőrünk érintkezik a higannyal. A higany elpárolog, és légzés útján is föl veszünk belőle valamennyit. Igen sok gyógyszerben is van higany, például a vérnyomáscsökkentő k szinte mindegyikében.
Az amalgámot már több mint 150 éve alkalmazzák a fogorvosok. Könnyen földolgozható és igen olcsó az előállítása , ennek köszönheti népszerűségét. Körülbelül 50%-a higany, a többi ezüst , cin , cink , réz és más fémek. Csakhogy a higany erősen mérgező , ráadásul a fölsorolt többi fém önmagában is mérgező lehet. Az amalgám használatát bevezetése, vagyis 1830 óta állandóan kritizálják, az Egyesült Allamokban 1840 és 1855 között betiltották. Igaz, az amalgám akkori összetétele nem egyezett meg a maival.
A neves tudós, Prof. dr. Alfred Stock már 1928-ban közzétette aggodalmait egy német szaklapban A higany és az amalgám fogtömés veszélyei címmel:
"A szerző két évvel ezelőtt saját tapasztalatából győződhetett meg az illékonysága miatt különösképpen alattomos méreg, azaz a higany régebben is ismert, ámde az idők során csaknem feledésbe merült veszélyességéről. Azóta több orvosi és fogorvosi vizsgálat ment végbe, elsősorban a berlini Charité és Berlin város egészségügyi hivatalánakjóvoltából, amelyek igazolták a figyelmeztetés jogosságát. A higany tartós bevitele a szervezetbe akár egyezred milligrammnál is kisebb mennyiségekben rejtett mérgezést okoz, amelynek első tünetei csak pszichés és idegi jellegűek ( kábultság , fejfájás , fáradtság , a munkakedv hiánya , lehangoltság , emlékezetzavarok ).
(forrás:Otfried D.Weise:Tisztító kúrák)
Csak ezután következnek a fizikai tünetek: fogínyvérzés , gyulladások a szájüregben , hasmenés , idült hurutok stb. A bántalmak jellegzetesen váltakozóan és eltérő erősségben jelentkeznek.
A higany hatására való érzékenység éppolyan széles körben elterjedt, mint a higany fölhasználása. A lassú higanymérgezés száz és száz esetben figyelhető meg bizonyos foglalkozásoknál: fizikusoknál , vegyészeknél , orvosoknál, fogászoknál , tanároknál és a higanyföldolgozással foglalkozó iparágakban.
A lakosság széles körét legelsősorban a roppant mód elterjedt amalgám fogtömések révén fenyegeti a mérgezés. Ezek a fogtömések ugyanis jelentős mértékben tartalmaznak higanyt, amit aztán az idők során apránként ki is adnak magukból. Fleischmann professzor, a Charité higanyvizsgáló laboratóriumának vezetője egész sor olyan esetet ír le, amikor amalgámmal tömött fogú személyek a fentebb említett tünetektől szenvedtek, és a panaszaiktól teljesen megszabadultak, amint ezeket a töméseket eltávolították. Különösen veszedelmes a réztartalmú amalgám manapság eltűnőben is van a fogorvosi gyakorlatból, még azon a területen is, ahol eddig oly nagy szerepet játszott: a betegbiztosító pácienseinek kezelésében. Sőt még az úgynevezett nemes amalgámfajták is bizonyítottan káros hatásúak. Csak remélhetjük, hogy hamarosan föltaláinak valami nem mérgező anyagot a fogászati amalgám pótlására."
Sajnos a világ kormányzatai egészen a legutóbbi időkig nem vették figyelembe a jogos figyelmeztetést. Hivatalos helyek, mint például a szövetségi egészségügyi hivatal, csak néhány éve ismerték el jogosnak az amalgámot kritizáló nézeteket. Ez a fogtömő anyag kórokozó hatása csak 1992-ben nyert hivatalos elismerést (lásd lejjebb). Az egykori Szovjetunióban és Japánban emiatt már 1985-ben betiltották a használatát, Svédországban 1991-ben. Németországban csak korlátozták az amalgám alkalmazását: várandós és szülőképes nők, valamint gyermekek esetében tilos, egyéb esetekben pedig csak az oldalsó fogaknál megengedett.
A tömésekben lévő mérgező anyagok fölszabadulása függ azok elhelyezkedésétől, földolgozásuk módjától és az egyén étkezési, rágási szokásaitól. Különösen kedvezőtlen a nagy rágófelületre kiterjedő amalgámtömés, mivel a nagyobb felületről az anyag könnyebben lekopik, főleg ha a fogorvos nem dolgozta ki kellőképpen (nem polírozta ki) a tömést. Elsősorban a savanyú és a forró ételek segítik elő a higany fölszabadulását, de előmozdítja az intenzív rágás is (rágógumi!). Emiatt különösen érintet- tek a nyers étkezés hívei, akik sok savanyú gyümölcsöt fogyasztanak. A vizsgálatokból kiderült, hogya fölszabaduló higany mennyisége a tömések nagyságától is függ. A káros hatást növeli a fogcsikorgatás és az agresszív fogpaszta is. Különleges problémát okoz a különböző fémek használata a fogászatban, mint például arany és amalgám, mert a fémek különböző elektromos töltésűek, mérhető elektromos áramot gerjesztenek, ami növeli az amalgám fölszabadulását és erősen irritálhatja a szervezetet.
Azonban fogtömés nélkül is ki vagyunk téve a környezet mérgező hatásainak: a belélegzett levegőből és táplálékunkból is bejuthat szervezetünkbe a higany. A környezetben található higany mennyisége az utóbbi években erősen megnövekedett. Nemcsak a fogászati rendelőkből származik, de elemekből, orvosságokból, fertőtlenítőszerekből, faimpregnáló szerekből, vetőmag védő anyagokból, fényképészeti vegyi anyagokból, lázmérőkből stb. is. Mióta hivatalosan fölfigyeltek a problémára, hál' istennek változott kissé a helyzet: kaphatók már higanymentes elemek, kevesebb a higany tartalmú gyógyszer, és a fogászati hulladékokat pedig különleges hulladékként szeparáltan kell kezelni. A fogorvosokat súlyos büntetés terhe mellett kötelezik a hulladék biztonságos kezelésére. A krematóriumokba pedig ma már különleges szűrőt kell beépíteni.
A környezetben található higany előbb-utóbb a levegőbe kerül vagy a folyókon át a tengerbe, és mérgezett hal, rák, kagyló, halolaj és egyéb étel közvetítésével végül ismét az emberi szerve- zetbe. A halliszttel táplált szárnyasok és tojásai is higanyhordozók. De bármilyen jelentős is a kívülről érkező higanymennyiség, a legnagyobb mértékű mérgezést mégiscsak az amalgámtömések okozzák.
A higany lerakódik a szerveinkben, elsősorban a máj ban, a lép ben és az agy ban, de a bőr ben, a nyálkahártyákon is, és hosszú évtizedek során át fejtheti ki káros hatását. A szervezet csak egy keveset képes a vese által kiválasztani.
A higany három fajtája dr. Disselhof szerint
1. Az elemi higany, amely szobahőmérésékleten már elpárolog. Gőze, amely rendkívül mérgező, rágás közben is fölszabadul- hat, de különösképpen az amalgám kifúrása során. A tüdőn át fölvett higany, mivel zsírban oldódó, a véren át az agyba jut. Az agyat védelmező szűrőn, a vér-agy-gáton könnyedén átférkőzik. A fölvett mennyiség felezési ideje kb. 20 év.
2. A szervetlen higany, amely mindenekelőtt a fogtömésekből szabadul föl. Itt vízben oldódó sókról van szó, amelyeket a vese kiválaszthat, ám csak igen csekény mennyiségben. A vesét erősen károsítják. A szájüregben található baktériumok a szervetlen higany egy részét szerves sé alakítják át.
3. A szerves higany, vagyis metil avagy halogénvegyületek. Ezek a zsírban oldódó, mérgező anyagok a gyomorból és bél ből szívódnak föl, és a méhlepényen is át jutnak, sőt az anyatej ben is megtalálhatók. Zsírban oldódó vegyületekben a higany sokkal tovább marad a szervezetben, mint vízben oldódó formában. Csak egy része alakul át szervetlen higannyá.
A probléma oka, hogy a szervezet éveken, évtizedeken át kapja a higanyt, kis adagokban bár, de rendszeresen és kitartóan. Sajnos még hiányzik a tudományos tapasztalat az ilyen eseteknél, amikor egy anyag a nap huszonnégy órájában, közvetlen közelről ha csak csekély adagokban is gyakorol hatást a szervezetre. Éppen ezért vették eleinte oly kevéssé komolyan az amalgám fogtömések mérgező voltát. Sokkal hamarabb elismerték a higanyallergiát, amelyet a "klasszikus" allergiás reakciók közé számítanak, csakhogy ez jóval ritkább eset. Ezt az allergiát vagy az amalgámban található más fémekkel, mint például a cinkkel szembeni allergiát bőrvizsgálattal lehet kimutatni. Sokkal nehezebb azonban bebizonyítani az észrevétlen mérgezés apránként növekvő hatását, hiszen itt a tünetek nemegyszer csak évekkel azután jelentkeznek, hogy a tömés bekerült a fogba. Ráadásul a mérgekre való érzékenység egyénenként meglehetősen különbözik.
A higany sejtméreg, amely megköti, s ezáltal blokkolja az enzimeket. A higanymérgezés tünetei módfölött sokszínűek. Dr. Disselhof és mások szerint évekig is eltarthat a tünetmentes állapot, aztán pedig a következő tünetek léphetnek föl.
A krónikus higanymérgezés és bélgombásodás tünetei
- Fáradtság , ingerlékenység , alvás- és szívritmuszavar ok.
- A koncentráció - és emlékezőképesség gyöngülése, enyhe és
krónikus depresszió.
- Fémes szájíz , afták a szájban , fogínygyulladás , szájszag .
- izületi és gerincfájdalmak , zsibbadások , bénulások .
- Fejfájás , migrén , idegesség , allergiás jelenségek az arcon , hajhullás .
- Szédülés , kézremegés , beszédzavarok , emlékezetzavarok . Bőrbetegségek , asztma , vérszegénység , látási zavarok .
- Allergiák , látszólagos élelmiszer érzékenységek .
- Változások a nyálkahártyákon .
- A gyomor nyálkahártyájának gyulladása i , bélbetegség és vesebetegség , hasfájás .
- Altalános izomgyöngeség , izomremegés , energiahiány , apátia , bénulások .
- Immungyöngeség , fertőzésekre való fogékonyság , csontvelőbetegség ek .
- Gyerekes félénkség , dadogás , tanulási zavar ok , szem és
fülpanaszok.
- Szorulás , gombás fertőzés a vastagbélben , colitis ulcerosa , morbus Crohn .
- Mindenféle neurológiai betegség .
- Befolyásolhatatlan érzelmi kitörések , a depresszió és dühkitörés jellegzetes váltakozása.
- Sclerosis multiplex , CFS , Alzheimer kór , Parkinson kór ,
AIDS , leukémia , rákos daganatok , neurodermitisz , sokízületi gyulladás (poliartritisz) .
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
