Az egész úgy kezdődött, hogy nem szólaltam meg. Más egyéb dolgokat tekintve, semmiben sem különböztem korombeli társaimtól. Még az orvosom is a „későn érő típus, majd később fog beszélni” diagnózissal látott el. 3,5 éves voltam mikor szüleim vizsgáltatni kezdtek, ahol is elég gyorsan rám mondták, hogy autista vagyok. Innentől kezdve változott meg a családunk élete gyökeresen. A diagnózis napvilágot láttával, teljesen mások lettek a hétköznapjaink, mivel e megbélyegezéssel nem tudtam élni a más gyerekek mindennapjait, külön utakon kellett járnunk. Külön speciális óvodába írattak be. Itt a fogyatékosságomhoz mérten bántak velem. Fejlesztésem lassan, lépésről-lépésre történt. Jó képességű gyerek vagyok. Ha valami érdekel akkor azt pillanatok alatt megtanulom, vagy éppen ellesem. Viszont ha valami nem érdekel, azt nagyon nehéz belém sulykolni. Van egy engem körülvevő burok, melyen sem be, és sem ki nem nagyon megy információ. Ez a burok csak ritkán nyílik meg, mikor is a legfogadóképesebb vagyok. Ezt az időpontot nehéz eltalálni, ezért is kell szinte az állandó felügyelet. Különleges bánásmódban kell, hogy részesüljek. Nagyon sokat kell tanulni, s tapasztalni a velem illetve hasonló gyerekekkel foglalkozóknak, mert a sok tanulás és tapasztalan ellenére is csak találgatni lehet a velem kapcsolatos dolgokat. Mindez azért van mert nincs két egyforma autista, úgy ahogy gyerek sem. Ezért mindenkire ki kell alakítani a személyre szabott egyéni bánásmódot a legsikeresebb fejlesztés érdekében. A különbözőség mindenre vonatkozik. Orvosi ellátásra, étkezésre, oktatásra, fejlesztésre, viselkedésre,…….stb. Pont ezért nehéz autistákkal foglakozni. Én magam is egy gyorsan változó kisfiú vagyok. Ezt kell érteni a hangulatomra, viselkedésemre. A legnagyobb jókedvemből, is pillanatok alatt váltok át a lehető legnagyobb ideges dührohamra. Látszólag ok nélkül, de a háttérben meg van a megalapozott ok, melyet nem, vagy csak igen ritkán találnak el a környezetemben lévők. Mivel nem beszélek, ezért nem is nagyon tudom megértetni magam másokkal. Leginkább a mutogatás, a megmutatás, és a rávezető magatartás a legalkalmasabb, és a leggyakrabban használt információközlő magatartásom. De, sajnos ez sem működik állandó jelleggel. Családom minden energiáját felemésztettem. Csodálom, hogy még szüleim együtt vannak, mert sajnos általánosnak mondható, hogy autista gyereket nevelő szülők elvállnak. Két testvérem is szinte szülők nélkül nőttek fel, mert apa és anya az összes figyelmüket rám fordították. Én voltam az akinek az akarata érvényesült, s a viselkedésem tette függővé a tevékenységet, illetve a kialakítandó programot. Mindenki azt javasolta, hogy tegyenek intézetbe, de mivel mégis csak a saját gyermekük vagyok, ez nem könnyű. Mára, igaz nagy nehezen de meghozták a döntést, hogy intézeti vagy bentlakásos megoldást keresnek számomra. Igen ám de ekkor jött a következő meglepetés. Nincs megfelelő intézmény a számomra a megyében. Megyén kívül pedig egyszerűen lehetetlen ilyent kifogni. Mindez csupán azért, mert a fenntartásuk önkormányzati kézben van, és túl sokan várnak saját megyéjükben is bekerülésre. Sok alapítványi farm, s bentlakásos lakóotthon bekerülési díja az állami támogatások ellenére 4-4,5 millió forint. Sajnos semmilyen segítségre nem lehet számítani az állam részéről. Sőt. Inkább még rosszabb helyzetbe utasítanak minden fogyatékkal élőt, és családjaikat. Mivel elhelyezésem nem megoldott, édesanyám kénytelen munka helyett, velem gyes-en lenni otthon. Így nem tud dolgozni, állását elvesztette. Hiába van sok törvény, mely a fogyatékosokat hivatott támogatni, s segíteni nem foglalkozik vele senki, ezért nem is tartják be őket. Viszont ezt már nem nagyon reklámozzák. Mára már valamennyire kialakult egy szerény önsegítő tevékenységi köröm. Fel tudok öltözni egyedül, a zokni felvétel és a cipő bekötés kivételével. A régi agresszív viselkedésem is eltűnt. Szeretek sétálni, kirándulni. Kaja szempontjából, sajnos igen válogatós vagyok. Zöldséget, gyümölcsöt sajnos nagyon keveset eszek, pedig sokat kellene. Sokáig, s nagy erőfeszítésbe került elérni a mostani állapotot, viszont elmondhatni, hogy nagyon sokat fejlődtem az utóbbi idők során a régmúlthoz képest. Mióta van internet Én is rákaptam, s elmondhatni előnyömre. A hálón található játékok közül az Egyszervolt honlapján tudom sokáig, és ami a fő fejlesztve elfoglalni magam. Egyszerű kis játékokkal, már elég jól elboldogulok segítség nélkül is. A másik kedvenc honlapon a Thomas mozdonyos. Ott is sok apró játékos feladat van, melyeket magam oldok meg. Iskolai oktatásomat magántanulóként teljesítem, heti 3x3 órában. Nevelőimmel jól kijövök, s ők is velem.Sokat tanultam tőlük. Szeretem a társaságot, s vágyok is rá. Igaz, nem tulajdonítok sok jelentőséget a személyeknek, csak legyen körülöttem mindig valaki.