5. Méregtelenítési lehetőségek: DMSA, DMPS, TTFD

Ásványi kiegészítők

Az elégtelen táplálkozás, amely gyakran hóbortos válogatásnak köszönhető, a rossz felszívódás és más kevéssé ismert tényezők miatt az autista gyerekeknél általában többféle ásványi anyag hiányzik a szervezetből, melyek közül a legfontosabb a cink. A cinket pótolni kell a méregtelenítő terápia előtt, alatt és után is. Ha DMSA-val együtt adjuk a cinket, akkor vegyületet képeznek és a cink könnyebben felszívódik.^23,24 Adagolási javaslat: 1–2 mg/ttkg/nap elemi cink (maximum 50 mg naponta, kivéve ha a laboratóriumi tesztek feltűnő cinkhiányt jeleznek); nagyobb dózisra is szükség lehet, amit a plazma, a vörösvértestek és a trombociták cinkszintjei alapján lehet eldönteni.

Az autista gyerekek gyakran szelénhiányban is szenvednek. A szelén adagolásánál körültekintőnek kell lenni, mivel ez egyike annak a néhány ásványnak, amiből túl nagy adag mérgező lehet. Ha nincs laboratóriumi bizonyíték arról, hogy erős szelénhiány áll fenn, akkor napi 1–4 µg/ttkg-ot kell adni.

Az autista gyerekeknél gyakran magnézium-, molibdén-, mangán-, vanádium- és krómhiány is fellép. Ezeket az elemeket egy többféle ásványt tartalmazó készítménnyel lehet pótolni, de arra vigyázni kell, hogy az ne tartalmazzon rezet. A réz az egyetlen ásványi anyag, amelyből túl sok van az autista gyerekek szervezetében, és a helyzet súlyosbodhat, ha még kívülről is pótoljuk.

Vitaminok

A hagyományos nézet szerint az „átlag amerikai” minden szükséges vitaminhoz és tápanyaghoz hozzájut, ha kiegyensúlyozott étrend szerint táplálkozik. Az autista gyerekeknél azonban más a helyzet. Először is étrendjük ritkán kiegyensúlyozott, mivel sokszor csak nagyon kevés fajta ételt hajlandóak megenni, azok pedig ritkán ölelik fel az összes fő élelmiszercsoportot. Gyenge emésztés és gyomor-bél gyulladás miatt náluk esetleg kevéssé szívódnak fel a szükséges vitaminok és ásványok. Audhya egyik vizsgálata, ami 180 autista és 80 kontroll gyereket hasonlított össze, azt mutatta, hogy az autisták szervezetében szokatlanul alacsony a legtöbb vitamin, és számos ásványi anyag szintje.⁶⁰ Gyakorta jelentős oxidatív stressz⁷ is tapasztalható náluk, ezért nagy adag antioxidánsra is szükség van. Ezért egy széles spektrumú vitamin- és ásványi anyag készítményt javasolunk sok C-vitaminnal.

C-vitamin: Ez egy fontos antioxidáns és nagyon hasznos lehet az autista gyerekek számára. Nagy dózisú C-vitamin (110 mg/ttkg, 10 hétig) hatásáról készült kettős vak, placebó kontrollos tanulmányból (n=18) az derült ki, hogy a C-vitamin jótékony hatással van az autistákra.²⁵ Mivel ez a vitamin vízben oldódik, ritkán fordul elő valódi toxikusság, bár rendkívül nagy dózisok hosszan tartó szedése után aszkorbinsav-kristályok jelennek meg a vizeletben (és fennáll a vesekőképződés lehetősége). A C-vitamin szedésének (többnyire 2000 mg/nap fölötti dózisoknál) egyedüli mellékhatása általában a hasfájás és a hasmenés. A gyomor-bél mellékhatások előfordulását jelentősen le lehet csökkenteni puffer szerekkel vagy C-vitamin-észterekkel, valamint a dózis több adagra való elosztásával. A C-vitamin pótlást 5–10 mg/ttkg/nap-al kell kezdeni, majd fokozatosan a toleranciaszintig növelni. Egyesek 50 mg/ttkg-nál többet is elbírnak, sőt, szükségük van rá.

E-vitamin: Az E-vitamin is antioxidáns, és újabban többet lehet róla olvasni, mint a C-vitaminról. Mivel zsírban oldódik, ha valaki túl sokat vesz be belőle, felhalmozódhat a szerveztében. A napi 2–4 mg/ttkg (3–6 IU/ttkg) dózis biztonságos. Kevert tokoferol formában a legkedveltebb. Sok E-vitamin készítményt szójababból állítanak elő, és ezek gondot okozhatnak a szójára érzékeny gyerekeknél. Mivel ez a vitamin fontos szerepet tölt be a zsírsavak oxidációjában és peroxidációjában, több pótlásra van szükség, ha a gyerek egyidejűleg szed esszenciális zsírsav-készítményeket.

B6-vitamin: Erre a vitaminra sokféle enzimreakciónál szükség van, pl. a glutation egyik előfutárának, a ciszteinnek termelésénél. A B6-vitamin B6 (piridoxal, piridoxin) és P5P (piridoxal-5-foszfát) formájában kapható. A gyerek és felnőtt autisták 50%-ánál tűnt hatásosnak napi 17mg/ttkg piridoxal-hidroklorid (egészen 500–1000 mg-ig), és néha még ennél nagyobb dózisok is jótékony hatásúak lehetnek. A P5P-nél jellemzően az előző dózisok 1/5-ét adják. Azzal is tisztában kell lenni, hogy sok P5P preparátumba rezet tesznek, hogy a rézhiányos embereknél megelőzzék a piridoxal retinopátiát. Mivel az autista gyerekeknél jellemzően magas rézszintek fordulnak elő, rézmentes készítményt kell használni.

Egyéb kiegészítők

Melatonin: A tobozmirigy által termelt hormon, amely az alvás-ébrenlét ritmusát szabályozza, azonkívül antioxidáns is. A természetes antioxidánsok között viszonylag egyedülálló abban, hogyha egyszer oxidálódott, akkor nem lehet redukálni.²⁶ Ez azt jelenti, hogy a melatonin nem vehet részt a romboló redox-körforgásban, ahol egy oxidálódott vegyület egy másik vegyület oxidálásával redukálódik. Egy vizsgálat azt mutatta, hogy az idegsejteket a melatonin hormonális szintjei védik a higany károsító hatásától.²⁷ A melatonin a mitokondriumokban is összpontosul és megvédi azokat az oxidatív károsodástól.²⁸

Antioxidáns tulajdonságán kívül a melatonin hozzájárul az alvás-ébrenlét ritmusának szabályozásához is, ami sokszor erősen zavart az autista gyerekeknél. A melatonint hosszú távon használták intézményekben elhelyezett gyerekeknél és biztonságosnak bizonyult.²⁹ 0,1 mg/ttkg vagy annál kisebb dózisok elegendőek kell legyenek az alvászavarok kiküszöböléséhez. Egyes klinikusok megjegyezték, hogy ennél kisebb adagok (felnőtteknél 0,3 mg) ugyanúgy segítenek az elalvásban de kevesebb rémálmot és/vagy éjjeli lidércnyomást okoznak. Most fejlesztenek ki egy folyamatos adagolású változatot, ami segíthet majd azokon a gyerekeken, akik a melatonin beszedése után 4–6 órával felébrednek.

Taurin: A taurin egy kéntartalmú aminosav, ami fontos szerepet játszik az epesavas sók termelésében, és azáltal a méregtelenítésben és a zsír és zsírban oldódó anyagok felszívódásában. Egyes autista gyerekek taurinhiányban szenvednek és jót tesz nekik 250–500 mg/nap pótlás. A javasolt maximális dózis felnőtteknél és felnőtt méretű gyerekeknél 2 gramm/nap.

Glutation: A glutation fontos intracelluláris antioxidáns és gyakran hiányzik az autista gyerekeknél. Bár számos rágcsálókon végzett kísérlet az orális glutation jó szisztémás felszívódását mutatta, az eddigi két emberi kísérlet nulla felszívódást jelzett.³⁰ Embereknél a szájon át bevitt glutationt a bél nyálkahártyája azonnal felszívja és feltölti a készleteit, a fennmaradó glutationt pedig lebontja. Ez megmagyarázhatja, miért segít az orális glutation az autista gyerekeken, mégha látszólag nincs is szisztémás felszívódás. Az autista gyerekek bélrendszerének rendellenes működését figyelembe véve, napi 250–500 mg glutation sokat segíthet.

Kiegészítők, amelyekkel óvatosan kell bánni

Alfa-liposav: Az alfa-liposav egy ditiol zsírsav. Természetes kelátkötő és erős antioxidáns. Németországban széles körben használták a diabetikus neuropátia kezelésére, kiváló eredményekkel.³¹ Antioxidáns hatása különösen hasznos lehet az autista gyerekeknek, mivel sokan közülük nyilvánvalóan antioxidáns-hiányban szenvednek.

Az alfa-liposav az emberi sejtek természetes terméke, ezért minimális a toxikussága. Felnőttek több mint három évig szedtek naponta max. 25 mg/ttkg-ot, és nem lépett fel észlelhető toxikusság.³² Elméletileg gondot okozna, ha az alfa-liposav kötődne a DMSA-hoz, és azáltal csökkene mindkettő felhasználhatósága, de ezt klinikailag nem észlelték. Másik gond, hogy az alfa-liposav lecsökkenti a metilhigany kivonását a glutation által. Ezért a DMSA-val kellene adni. Arra is van bizonyíték, hogy az alfa-liposav lecsökkenti a rézkiválasztást.³³ A DMSA viszont megnöveli a rézkiválasztást³⁴ (a Wilson-kór esetén a rézmérgezés kezelésére használták³⁵), ezért ha az alfa-liposavat a DMSA-val együt szedik, ez a probléma nem kellene felmerüljön.

Komoly aggodalmat okoz, hogy az alfa-liposavat a gombák könnyen felszívják, ezért szedése gyakran súlyosbíthatja az élesztőgombák túlszaporodását a belekben. Ezt a kockázatot le lehet csökkenteni a dózis csökkentésével vagy transzdermális adagolással, bár transzdermális adagolásnál a felszívódás még nem lett meghatározva. Ha előzőleg gombafertőzés merült fel, az alfa-liposav alkalmazása ellenjavallt.

Cisztein/cisztin: Ezek kéntartalmú aminosavak (a cisztin a cisztein dimerje), és mindkettő képes megkötni és mobilizálni a higanyt. Az alfa-liposavhoz hasonlóan, ez a két anyag is súlyosbíthatja a higanymérgezést, mivel más szövetekbe is eljuttatja a higanyt. A cisztein és a cisztin továbbá kiváló táptalaj a Candida-gombák számára, és gombafertőzést okozhat, vagy súlyosbíthatja a már meglévőt.

N-acetil-L-cisztein (NAC): A NAC-ot nem kellene a méregtelenítés elején vagy önmagában alkalmazni olyanoknál, akiknél fennáll a gyanú, hogy nagy a szervezetük higanyterhelése. Az alfa-liposavhoz, a ciszteinhez és a cisztinhez hasonlóan a NAC megkötheti a higanyt és átviheti a sejtmembránon. A NAC jó táptalaj az élesztőgombák számára is, mint a ciszteinmulekula, amiből származik. Sok autista gyereknek magas a ciszteinszintje, és ez a probléma csak fokozódhat, ha NAC-ot adnak nekik.

A NAC szedését azért tanácsolják gyakran, mert képes gyorsan megnövelni a sejteken belüli glutationszinteket.^36,37 Emiatt rendkívül sikeresen kezelhető vele az oly sok autista gyereknél előforduló antioxidáns-hiány. A NAC-ot vagy a DMSA-val együtt kell szedni, vagy csak akkor, mikor már jó ideje folyik a higany kivezetése. A NAC-ot rendkívül körültekintően kell alkalmazni emelkedett ciszteinszint esetén.

A NAC-ot ne adjuk szájon át, mivel táplálja a gombákat és gyakran okoz gyomor-bél problémákat vagy súlyosbítja a már meglévőket. Bőrön vagy orron keresztül lehet beadni.

D-Penicillamin: A D-penicillamin egy ciszteinszerű aminosav (a ciszteintől kissé eltér a kémiai szerkezete), amit többféle gyógyászati célra használnak. Wilson-kórnál a D-penicillamint, amit „Cuprimine”-nek (Merck) is neveznek, szájon át adják a réz megkötésére, a vér rézszintjének csökkentésére.³⁸ Ízületi gyulladásban is jótékonynak bizonyul néha, amikor más módszerek hatástalanok.³⁹ Cisztinuria esetén a D-penicillamin vegyi reakcióba lép a cisztinnel, szulfhidril-diszulfidot cserél vele.⁴⁰ Cisztein-penicillamin diszulfid jön létre, ami hamarabb ürül a vizelettel mint a cisztein, és így hamarabb csökken a ciszteinszint. Nehézfém-mérgezésben a D-penicillamint ólom és higany kivezetésére használják.⁴¹ Az arzént is ki tudja vonni a szervezetből.⁴²

Bár a higany, az ólom és az arzén eltávolítása jótékonynak tűnik az autistáknál, a D-penicillaminnak ártalmas hatásai is lehetnek. Először is, csökkenti a vérben a cisztinszintet, azáltal a szervezet ciszteinszintjét is, ami pedig gyakran eleve alacsony az autistáknál. E folyamat miatt a glutationraktárak is ürülhetnek. Másodszor, ez a szer antipiridoxin hatású: komplexet képez a piridoxinnal és gyengíti a B6-vitamin, mint piridoxal-5-foszfát, koenzim működését.⁴³ Az autisták majdnem 50%-ának szüksége van a B6-vitamin pótlására, magnéziummal szedve.⁴⁴ A D-penicillamin szedésének mellékhatásai lehetnek: szenzitivitás (bőrkiütés, láz), leukopénia, nyirokcsomó-bántalom, proteinuria és nephritic szindróma, valamint Goodpasture-szindróma.⁸ A súlyos mellékhatások ritkák, a szenzitivitás viszont gyakori probléma, az esetek kb. egyharmadánál jelentkezik, és valamilyen mértékben mindig ürülnek a cisztein és a piridoxin raktárak. Minden kereskedelemben kapható D-penicillamin készítményben van laktóz⁴², amivel szemben az autisták legalább 60%-a nemtoleráns. Ezért a DAN orvosok és a kutatók nem részesítik előnyben a D-penicillamint.²⁰

Az N-acetil-D,L-penicillaminról azt jelezték, hogy kevésbé toxikus és esetleg hatásosabban vezeti ki a higanyt és más nehézfémeket.⁴⁵ Az 1990-es években egy ideig ez „kísérleti új gyógyszer” volt, de nincs elég klinikai tapasztalat vele kapcsolatban, hogy dönteni lehessen használatáról az autizmusban.

Klorella és más algák: A klorelláról az a hír járja, hogy a higanymérgezés természetes gyógymódja és megköti a nehézfémeket. De a Southwest College of Naturopathic Medicine-n végzett egyik újabb keletű kísérletben⁴⁶ napi 10 gramm klorellát adtak 15 személynek, akiknek fogászati amalgámaik voltak. Az alkalmazás előtti és utáni értékek alapján a klorellának nem volt hatása a higany vizelettel vagy széklettel történő ürülésére 3 és 8 nap után. Ezért mi nem javasoljuk a klorella szedését

6. Vitaminok és étrendkiegészítők

A terápia befejezése

A kezelésnek legalább addig kell folytatódnia, amíg a vizeletből csak kevés mérgező fém mutatható ki. Ha az autista gyerekeknél tapasztalt jótékony hatás kizárólag a mérgező fémek eltávolításának lenne köszönhető, akkor a kezelést be lehetne fejezni amint a szervezetből távozó mérgező fémek mennyisége megfelel a referenciasáv alsó értékeinek. Mivel előfordulhat, hogy nem ez az egyetlen hatásmechanizmus, a kezelés befejezését laboratóriumi és klinikai leletek alapján kell eldönteni.

A kezelés nyilvánvalóan leállítható, ha nincs több javulás. Ha a gyerek elér egy „platót”, hagyjuk abba a terápiát és figyeljük, történik-e regresszió. Egyes szülők és gyakorló orvosok még egy platószint elérése után is folytatni szeretnék néhány hónapig a kezelést, azt remélve, hogy további csekély javulás következhet be. Azt is meg lehet tenni, hogy néhány hónapig várnak, majd próbaként újból elkezdik a terápiát.

Ha a gyereknél semmilyen lényeges javulás nem tapasztalható a kezelés alatt, vagy regresszió lép fel, akkor le kell állni a kezeléssel. De ne felejtsük el, hogy az autista gyerekek jelentős részénél a méregtelenítés kezdetén bekövetkezik valamilyen fokú regresszió, később azonban jelentős javulás áll be. Ha a bél dysbiosist a DMSA alkalmazása előtt nem kezelik ki eléggé, akkor a gazdagabb táptalaj miatt erősödő dysbiosis palástolhatja a DMSA-nak köszönhető javulást.

Egyes gyerekeknél jelentős javulás tapasztalható a DMSA szedése közben, ami a szedés leállítása után visszafejlődik, még a ciklusok „szünnapjain” is. Ezeknél a gyerekeknél külön-külön kell dönteni a kezelésről, mivel nincs elég klinikai tapasztalat egy közös akcióterv kidolgozásához.

Mire van szükség a kutatáshoz?

Olyan új terápiákat kell keresni, amelyek jobbak a jelenleg rendelkezésünkre állóknál. A jelenlegi eljárásokhoz (DMSA, DMPS, TTFD) hivatalos klinikai vizsgálatokra van szükség, hogy felbecsüljük ezek relatív hatékonyságát és részletesen feltérképezzük a lehetséges mellékhatásokat. Egyes gyógyszereket, mint a DMPS-t és a TTFD-t jóvá kell hagynia az FDA-nak, hogy az orvosok nyugodtabban használhassák. És legfőképp, szükség van az ehhez hasonló tanulmányokra, hogy a kételkedő orvosok és szülők meggyőződjenek arról, milyen lényeges méregtelenítő kezeléseket alkalmazni az autista gyerekeknél

8. Figyelmeztetések

A. függelék: A higanymérgezésről

A higany toxikussága

A higany rendkívül mérgező anyag, és nagyon kis mennyiségben (nanomól) is idegrendszeri és egyéb károsodásokat okozhat.

Az amerikai Toxikus Anyagok Hivatala és Betegség Nyilvántartó Iroda (U.S. Agency for Toxic Substances and Disease Registry, ATSDR) a következőképpen összegzi a higanymérgezés tüneteit kisgyerekeknél:⁴⁷

• „A higany fejlődési méreg. ... Az érintett anyák utódainál észlelt tünetek elsősorban neurológiai eredetűek, és a mozgás- és beszédfejlődésbeli elmaradástól egészen a súlyos agykárosodásig terjednek.”
• „Megtörténhet, hogy a gyerek látszólag egészségesen születik, később nyilvánulnak meg a hatások, amelyek a fejlődési mérföldkövek – hány évesen kezd járni és beszélni – lassúbb elérésétől a súlyosabb következményekig terjedhetnek, mint agykárosodás és szellemi elmaradottság, nem egybehangolt mozgás és mozgásképtelenség.”
• „A terhességük alatt erős higanymérgezést szenvedett anyák gyerekeinél olyan súlyos következményeket is megfigyeltek, mint megvakulás, akaratlan izomösszehúzódások és görcsök, izomgyengeség és a beszédképesség hiánya.”
• „Figyelembe kell venni, hogy a hatások súlyossága függ a higanyterhelés mértékétől és idejétől.”

Ez az összefoglalás nagyon hasonlít az autizmus tüneteire.

Három szövetségi hivatal is megállapított „biztonságos” egészségügyi határértéket a higanyterheléssel kapcsolatban. A Környezetvédelmi Ügynökség (Environmental Protection Agency, EPA) szerint ez 0,1 mikrogramm higany testtömeg kilogrammonként naponta; a Toxikus Anyagok Hivatala és Betegség Nyilvántartó Iroda (Agency for Toxic Substances and Disease Registry, ATSDR) szerint 0,3 µg/ttkg/nap; az Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző és Engedélyező Hivatal (Food and Drug Administration, FDA) szerint pedig 0,4 µg/ttkg/nap. Tehát egy 70 kg-os felnőtt esetében a megengedett terhelés 7–28 µg higany/nap.

1890 és 1950 között az USA-ban és más fejlett országokban többezer gyermek szenvedett akrodiniában, más néven „pink disease”-ben.⁴⁸ Ennek a tünetei nagyon hasonlóak voltak az autizmuséihoz, azzal a különbséggel, hogy egyes esetekben súlyosabbak voltak és a gyerekek 20%-a meghalt. 60 évvel később megállapították, hogy a betegséget egy fogzást segítő por használata okozta, aminek az aktív hatóanyaga higanyklorid volt. (J. Adams 50 éves mintákat szerzett a porból és megerősítette, hogy valóban higanykloridról volt szó, mint ahogyan az a címkén is szerepelt). A higanyklorid azért volt hatásos fogzási porként, mert a higany erős idegméreg, és elzsibbasztotta vagy megölte az idegsejteket a fogínyben. A porral érintkező gyerekek közül megközelítőleg csak minden ötszázadik betegedett meg, ami hasonló az autizmus mostani előfordulási arányához. Miután a port kivonták a forgalomból, nem fordultak elő újabb esetek. 60 évbe telt, míg megtalálták az összefüggést a betegség és a porban levő higany között, mivel a higanymérgezés tünetei általában csak a terhelés után 2–3 hónappal jelentkeznek.

A huszadik század első felében a csecsemőknek szánt fogzási porban levő higany okozta akrodinia problémája feltűnően hasonlít a huszadik század második felében az autizmus és a gyermekkori oltásokban levő thimerosal közötti lehetséges kapcsolathoz, amint azt a következőkben részletesen tárgyaljuk.

A mérgezés ideje meghatározza a toxikusság mértékét. A fejlődő magzat például 5–10-szer érzékenyebb a higanyra. Az első életévben pedig az emberi agy óriási növekedésen és fejlődésen megy keresztül. A higanyról közismert, hogy akadályozza ezeket a növekedési mechanizmusokat. Azok a terhelések, amelyek kritikus fejlődési periódusokban történnek, sokkal ártalmasabbak.

A higanyérzékenység egyénenként rendkívül eltérő. A genetikai adottságok, életkor, nem és egészségi állapot is befolyásolja az érzékenységet. Felnőtteknél 78-szoros különbségekről számoltak be, kisgyerekeknél ez az eltérés 10.000-szeres is lehet. Az anyagcsere és a higanyürítés is nagyon változó. Állatokon végzett kísérletek azt mutatják, hogy a kicsinyek nem ürítik ki higanyt a szervezetükből csak elválasztás után, és a tejből álló táplálék megnöveli a fémek felszívódását a belekben. Megfelelő epetermelésre is szükség van az ürítéshez, és ez az újszülötteknél gyakran nem elégséges. A bélflórának is szerepe van a higanykiválasztásban, ezért antibiotikumok hatására csökken az ürítés. A stressz és a betegségek csökkentik a glutationszinteket, azok pedig a higanyürítést.

Az USA-ban általános a potenciálisan veszélyes higanyterhelés

A három fő higanyforrás amerikai gyerekeknél az anya tengeri hal fogyasztása és amalgámtömései, valamint a gyermekkori oltások.

Tengeri halak fogyasztása: Az EPA egyik friss jelentése⁴⁹ szerint hat amerikai nő közül egy szervezetében olyan sok higany van, hogy nagyon nagy a neurológiai sérülés kockázata születendő gyermekeinél. Ez több mint 300.000 csecsemőt jelent évente. A becslés alapjául az 1999–2000 NHANES (National Health and Nutrition Examination Survey) egészségügyi felmérésben résztvevő 1709 nő vérében mért higanyértékek szolgálnak. A rendszeresen (havonta 9-szer vagy többször) halat fogyasztó nőknek 7-szer annyi higanyt mértek a vérében, mint azoknak, akik nem ettek halat.
Az EPA és az FDA ezenfelül megjelentette 2004-es javaslatát a halfogyasztásról: azt ajánlják, hogy a terhes nők egyáltalán ne egyenek bizonyos halakat (cápát és kardhalat), és a többiből is keveset. A cápában és a kardhalban általában egy milliomod rész higany van, így egy tipikus 200 grammos adag 200 mikrogramm higanyt tartalmaz.

Fogászati amalgámok: A leggyakrabban használt fogtömő anyag az USA-ban a higany-ezüst amalgám. Ennek 50%-a higany. Számos vizsgálat bizonyította, hogy ezek az amalgámtömések higanygőzt bocsátanak ki, aminek kb. 80%-a szívódik fel.⁵⁰ Naponta 1–10 µg higany szívódik fel a szervezetbe, az amalgámtömések számától függően.^{51 52 53} Ekkora mennyiség önmagában valószínűleg ártalmatlan a legtöbb ember számára, de növeli a szervezet higanyterhelését és a további terhelések veszélyességét.

Thimerosal a gyermekkori oltásokban

A thimerosal egy tartósítószer, ami számos gyógyszerben megtalálható, például a gyermekkori oltásokban és az immunglobulin termékekben. Tömegének 49,6%-a etilhigany. Oltásokban való használatának hosszú története van. Először az 1930-as évek végén kezdték beletenni, és ahogy nőtt a gyerekeknek beadott oltások száma, úgy nőtt a befecskendezett thimerosal mennyisége is. A thimerosalt az 1990-es évek elején kivonták az állatoknak szánt oltásokból. Az Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző és Engedélyező Hivatal (Food and Drug Administration, FDA) folyamatosan vizsgálja a biológiai termékeket, és 1999-ben bejelentette, hogy azok a kisdedek, akik több higannyal tartósított oltást kaptak, olyan kumulatív higanyterhelésnek lehettek kitéve, ami meghaladja a szövetségi biztonsági határértékeket. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Társaság (American Academy of Pediatrics, AAP) 1999-ben azt javasolta, hogy a higanyt vonják ki a gyermekkori oltásokból⁵⁴, és 2001-ben az FDA megkérte (de nem követelte) az oltóanyaggyártókat, hogy vegyék ki a gyermekkori oltásokból. Mostanra a thimerosalt kivonták a legtöbb gyermekkori oltásból, de nem mindegyikből. 2004 szeptemberében Kalifornia állam törvényben tiltotta meg a thimerosal használatát gyermekkori oltásokban, és több állam is hasonló törvényeket hozott.

A thimerosal egy higanyalapú tartósítószer, 50%-a higany, és egészen a legutóbbi időkig alkotórésze volt a legtöbb gyermekkori oltásnak. Néhány példa a gyermekkori oltások thimerosal-tartalmára: HepB (12,5 µg), DTaP (25 µg), HiB (25 µg) és PCV (25 µg). A HepB oltást születés után adják be, és egy 3,4 kg-os csecsemőt alapul véve, akinek „biztonságos” terhelési határértéke az EPA szerint 0,34 µg, ezzel az oltással a biztonsági határérték 36-szorosát kapja meg. A kisebb súlyú csecsemők nagyobb veszélynek vannak kitéve, mivel az oltások azon ritka szerek közé tartoznak, amelyeknél a dózis nem függ a kortól vagy a testsúlytól, azaz ugyanannyit kap egy felnőtt ember mint egy koraszülött. Ha egy gyerek minden előírt oltást megkapott az 1990-es években, akkor élete első 15 hónapja alatt kb. 237,5 µg higany került a szervezetébe.

Figyelmet érdemel, hogy a thimerosalt az 1930-as évek végén tették az oltásokba, és néhány évre rá Dr. Leo Kanner egy új elmezavart írt le, ami „határozottan és egyedülálló módon különbözött minden azelőttitől”. Az autizmust kezdetben többször diagnosztizálták tehetős családokban, de az 1970-es években egyenletesebben oszlott meg társadalmilag-gazdaságilag. Ez a nyilvánvaló demográfiai kiszélesedés párhuzamosan történt az oltások egyre elérhetőbbé válásával minden gyermek számára az államilag finanszírozott programok keretében. Az 1980-as éveg végén és az 1990-es évek elején a Hepatitis B és a HiB oltást is bevették az oltási rendbe. Mindkét oltást háromszor kapták meg a csecsemők életük első 6 hónapjában. Oltási rendbe való iktatásuk potenciálisan háromszorosára növelte a kisgyerekek higanyterhelését, feltéve hogy megkapták az összes thimerosaltartalmú oltást.

Az 1980-as és 1990-es években az amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Társaság (Academy of Obstetrics and Gynecology) azt javasolta, hogy minden Rh-negatív terhes nő kapjon a terhesség 28. hetében egy adag anti-Rho-D immunglobulint. A megelőzést az invazív műveletekre is javasolták, mint magzatvíz-mintavétel vagy chorionboholy mintavétel, és minden vérzéses incidensre a terhesség idején. Mivel a lakosság kb. 15%-a Rh-negatív, és sok nő idősebb korban szül, azonkívül invazív eljárásoknak is aláveti magát a kromoszóma-rendellenességek feltárásához, ezért az injekciók miatt megnőtt a magzatok higanyterhelése az elmúlt évtizedben. Ugyanebben az időszakban, az 1980-as, de főleg az 1990-es években rendkívül megnőtt az autista spektrumzavar előfordulása. A Rho-D miatti terhelés szintje 7,5 µg-tól 65 µg-ig terjedt dózisonként. Néha többszörös dózisokat adtak be a terhesség folyamán.

Az oltásokban levő thimerosal potenciális toxikussága csak nemrégiben került a figyelem középpontjába, és csak nagyon kevés vizsgálatot végeztek a thimerosal hatásáról állatkölyköknél. A thimerosal potenciális veszélyét hangsúlyozta Hornig et al. 2004-es kísérlete is⁵⁵, ami azt vizsgálta, milyen hatással van a befecskendezett thimerosal az egérkölykökre, ha a dózis és az ütemezés megfelel egy csecsemő beoltásának 2, 4, 6 és 12 hónapos korban (a HepB, DTaP és HiB oltások thimerosaltartalmát véve alapul). Arra az eredményre jutott, hogy ez két egérfajtát egyáltalán nem károsított, de a harmadik egérfajtánál, amely hajlamos az autoimmun betegségekre, számos súlyos probléma jelentkezett: elmaradás a fejlődésben, csökkent mozgás, túlzott reakció az újdonságokra, és az idegsejtek és szinapszisok rendellenes fejlődése. Ez a fontos kísérlet azt sugallja, hogy bár a legtöbb kisgyereket nem károsítja a gyermekkori oltásokban levő thimerosalmennyiség, némely gyerekek genetikai alapon sebezhetőbbek lehetnek és ekkora dózis is megbetegítheti őket. Fontos megjegyezni, hogy az autista gyerekek családjában gyakori az immunzavar, ami azt jelezheti, hogy ezek a gyerekek érzékenyebbek a thimerosalra.

A thimerosal toxikussága

Mivel kevés az információ az etilhigany (a thimerosalban levő higanyvegyület) toxikusságáról, mérgező hatását általában a metilhigany alapján próbálják megbecsülni. Burbacher azonban 2004-ben a főemlősöket vizsgálva azt dokumentálta, hogy az etilhigany felezési ideje a vérben rövidebb mint a metilhiganyé, ami magasabb vér:agy arányhoz vezet, és az etilhigany gyorsan átalakul szervetlen higannyá, ami toxikus és évekig is az agyban maradhat. Pichichero egy vizsgálatában (2002) csecsemők vérhigany-szintjét mérte thimerosaltartalmú oltások beadása után, és egy 2 hónapos csecsemőnél 20,55 nmol/l-t mért öt nappal egy 37,5 µg-os thimerosal-adag után (a szint valószínűleg még nagyobb volt az injekció beadása után közvetlenül). Dr. Neal Halsey egyik levelében azt írta a szerkesztőnek, hogy 62,5 µg-os dózis után a higany csúcsértéke a vérben akár 48,3 nmol/l is lehetett volna. Ha alkalmazzuk Burbacher agy/vér eloszlási arányát, ebben az esetben az agyi higanykoncentráció elérné a 217,35 ng/g-ot. Baskin et al. (2003) DNS-károsodásról, caspase-3 aktiválásról, sejtmagmembrán károsodásról és sejtek elhalásáról számolt be felnőtt emberi idegsejt és fibroblast tenyészetben, amit 201 µg/l etilhigany-terhelésnek tett ki 6 óra vagy annál rövidebb inkubáció után, ezért valószínűnek tűnik, hogy az 1990-es évek megszokott oltási gyakorlata idegfejlődési károsodásokat okozott egyes gyerekeknél.
Hasonlóképpen, Waly et al. egyik vizsgálata (2004) azt dokumentálta, hogy a thimerosal, alacsony nanomoláris koncentrációknál gátolta az inzulinszerű növekedési faktort (IGF-1) és a dopamin által stimulált metilezést az emberi neuroblastoma sejtekben, ami azt jelzi, hogy képes megbontani a normális növekedési faktor kontrollt és a metilezést. Ezeket a rendellenességeket sokkal kisebb thimerosalterhelések okozták, mint amilyenek a csecsemőket érik a thimerosaltartalmú oltások beadása után a fentebb említett Pichichero vizsgálatban. Ez a vizsgálat molekuláris szinten magyarázza meg, miért vonhatja maga után az oltások számának növekedése az autizmus gyakoriságának növekedését.

A terápia befejezése

Figyelmeztetések:

1. A dokumentumban szereplő terápiák csak orvos által vagy felügyelete mellett végezhetők.
2. Ez nem egy „egyedülálló” kezelési protokoll, és alkalmazása előtt meg kell szüntetni a bél dysbiosist és a táplálkozási hiányokat.
3. Ezek a terápiák esetleg nem minden autista gyereken segítenek, és lehet, hogy rontják egyes autista gyerekek állapotát. Azoknál a gyerekeknél is előfordulhat átmeneti rosszabbodás, akiknek végül hasznára válik a kezelés.
4. A dokumentumban tárgyalt gyógyszereket és étrendkiegészítőket nem hagyta jóvá az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző és Engedélyező Hivatala (United States Food and Drug Administration, USFDA), a DMSA (Succimer, Chemet®), az antibiotikumok és a receptre kapható gombaölő szerek kivételével. A DMSA-t gyerekeknél jelenleg csak az ólommérgezés kezelésére hagyta jóvá az USFDA.
5. Az FDA által jóvá nem hagyott szerek és kiegészítők minősége és tisztasága a gyártóktól függ. Minden említett gyógyszert és étrendkiegészítőt engedélyez az USFDA, de nem garantálja tisztaságát, biztonságosságát és hatásosságát.
6. A terápiák alapjául szolgáló elméletek és orvosi modellek nincsenek egyetemesen elfogadva az orvosi társadalomban, egyes kutatók most tanulmányozzák őket. A terápiákat alátámasztó klinikai bizonyítékok lenyűgözőek, de eddig még nem végeztek jól leellenőrzött hatásvizsgálatokat, a bizonyítékok jelenleg jórészt a klinikai tapasztalatokon alapulnak.
7. A dokumentumban tárgyalt elméletek és terápiák változtatásának jogát, minden előzetes értesítés nélkül, fenntartjuk, ha jelentős klinikai vagy kutatási adatok a változtatás szükségességét jelzik.

Figyelmeztetések orvosok számára:

1. Valószínűleg csalódni fog az orvos, és a páciens családtagjai is, ha a higany vagy más nehézfémek kivezetését azelőtt kísérlik meg, mielőtt kikezelték volna a páciens gyomor-bél és táplálkozási problémáit.
2. A dokumentumben szereplő gyógyszerek és étrendkiegészítők dózisai a 2004 decemberéig nyilvánosságra hozott szakirodalom többségében szereplő határértékek között vannak. A felső határértékeket csak akkor kell átlépni, ha jó ok van rá.
3. Jelenleg lehetetlen pontosan eldönteni, a betegek közül kiknek lesznek hasznára ezek a terápiák. Egyesek közülük tökéletes jelöltnek tűnnek, mégsem mutatnak javulást, míg esélytelennek tűnő betegeknél jelentős javulás állhat be.
4. Javasoljuk a szülők írásos beleegyezését kérni az FDA által jóvá nem hagyott kelátkötők használatához, bár jogilag ez nem kötelező érvényű.
5. Az autizmus kezelése folyamatosan változik.

Figyelmeztetések szülők és családtagok számára:

1. Sok család az itt leírtakhoz hasonlóan kezeli autista gyerekét, orvos vagy más egészségügyi dolgozó részvétele nélkül. A tény, hogy a legtöbben ezt megtehetik ártalmas következmények nélkül, a gyógyszerek és kiegészítők biztonságosságát bizonyítja. Ennek ellenére a súlyos mellékhatások kockázata a DMSA, DMPS és néhány kiegészítő esetében csekély, de nem nulla. Az élet általában véve egy sor rizikó; a terápia idején a súlyos mellékhatások rizikóját le lehet csökkenteni gondos orvosi felügyelettel.
2. Nem minden orvos képes vagy hajlandó alkalmazni az itt leírt terápiákat. Őszintén és nyíltan kell beszélni az orvossal, a kezelés megkezdése előtt.
3. Bár csodás esetekről lehet hallani vagy olvasni az interneten, ezek a terápiák nem minden autista személynél működnek. Akiknél igen, a javulás azoknál is történhet lassan vagy apró lépésekben.
4. Úgy tűnik, hogy a fiatalabb betegek általában gyorsabban reagálnak mint az idősebbek, de ezt még nem tanulmányozták kielégítően.