Az újszülött első heteiben-hónapjaiban történő tömeges oltások ellen szóló másik érv az immunrendszer fejletlensége. Az anyától átadott immunglobulinok védelme alatt csak fokozatosan fejlődik ki a gyermek immunrendszere, és csak első életévének vége felé lesz teljesen érett (Hitzig 1997, Prescott 1999). Ebben a fejlődési szakaszban mindenfajta beavatkozást jól meg kell fontolni, mivel a különböző szakaszokban zavarok léphetnek fel, és az egész későbbi életre negatív kihatással lehetnek.
Nagyon problematikus az - amit a "Természetes és mesterséges immunizálás" c. fejezetben részletesen ismertetek -, hogy antigének befecskendezése a testbe, a légző- és emésztőtraktus nyálkahártyáján keresztüli természetes útjának megkerülésével,a gyermeki immunrendszer egyensúlyának felborulásához vezethet. A még meglévő, átadott anyai antitestek - pl. a tetanusz ellen - az első hónapokban még hatványozzák az ilyen hibás reakciókat (Holt 2003).
A jól kialakult egyensúly a kórokozók kivédése és a testazonos szövet tolerenaciája között könnyen megzavarható. Ennek következtében az egyikoldalon allergia vagy autoimmun megbetegedések alakulhatnak ki. Az, hogy bizonyos oltások bevezetésével egyidejűleg egyes megbetegedések is gyakoribbá váltak, mint pl. a diabétesz vagy autizmus, ezt bizonyítják (ld. a kanyaróról és a Hib-ről szóló fejezetet).
A másik oldalon elméletileg lehetséges az immuntolerancia kialakulása is. Az immunrendszer ugyanis olyan testidegen anyagokat (antigéneket) tolerál (fogad el), amelyekkel bizonyos kisgyermekkori fejlődési szakaszban találkozott, és nem idegenként regisztrálja őket. Ilyen esetekben nincs védekezési reakció, aminek a későbbiek folyamán az a negatív következménye lehet, hogy a szervezet nem ismeri fel ezt vagy a hozzá hasonló antigéneket - olyan immungyengeség alakulhat ki, amely pl. daganatok kifejlődését segítheti elő (Quak 1999). Ezzel a témával kapcsolatosan nincsenek vizsgálatok, holott az oltásokra nem reagáló személyek további életének megfigyelése ezen kutatások érdekes kiindulópontjai lehetnének.
Az idegrendszer éretlensége
Egy további érv a »minél koraibb« oltási időpont ellen a gyermekek idegrendszeri fejlődése. A kisgyermekkori idegrendszer nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is különbözik a felnőttekétő1. Az első években rohamosan fejlődnek ki a nagyagykéreg különböző rétegei, és minél korábban kapnak bizonyos hajlammal rendelkező gyermekek potenciális mérgeket és vírusokat, annál makacsabb fejlődési zavaroktól kell tartani (Landing 2002, Bradstreet 2004). A vér-agy-gát - a központi idegrendszer védőfala a méreganyagokkal és kórokozókkal szemben - az újszülötteknél még nagyon áteresztő, ami megkönnyíti az oltási adalékanyagok és oltási antigének behatolását (Uno 1997). Az idegeket majd csak ezt követően fokozatosan veszi körbe a védelmet nyújtó velőhüvely. Ez a folyamat a »mielinizálódás«, mely a szülés időpontjában indul meg az agytörzsben, a gyermekkor alatt folytatódva fokozatosan átitatja a magasabb agyi területeket is, és csak a tizedik életév után éri el az agykérget (Valerian 2000).
Az olyan heveny oltási mellékhatások spektruma alapján, amelyek az idegrendszert érintik, megállapítható, hogy a korai csecsemőkorban komplexebb, nehezen megfogható zavarok alakulhatnak ki, mint pl. a személyiség megváltozása, tompultság, nyugtalanság, alvási zavarok, fejhangú sírás vagy »rövid ájulás«. Az idegrendszer növekvő érettségével a gyermek idősebb korában körülírtabb, úgymond »érettebb« oltási szövődmények lépnek fel, mint pl. az encephalitis vagy ideggyulladások.
A csecsemők és kisgyermekek éretlen idegrendszere az első időkben nagyon alkalmazkodóképes - emiatt az idült károsodások gyakran hosszúideig rejtve maradnak. A legújabb kutatási eredmények azonban arra engednek következtetni, hogy az elölt (inaktivált) oltóanyagok adalékanyagtartalmuknál fogva, valamint az élő oltóanyagok, mint p1. a kanyaró elleni oltóanyag az arra hajlamos csecsemőknél és kisgyermekeknél olyan lappangó, diffúz fejlődési rendellenességeket idézhetnek elő, amelyeket majd csak a későbbi évek során lehet beazonosítani. Az autizmust, a tanulási nehézségeket, a figyelemzavart és a viselkedési zavarokat már évek óta és mostanában újra az oltások következményeként taglalják (Coulter 1990b, Bradstreet 2004, Waly 2004).
A most idézett részletek a "Védőoltások pro és kontra" című könyvből (46-47 oldal) származnak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
